444.HUSzerző: TÓTH-SZENESI PÉTER2025.02.14.
- 1945. február 14-én 118 székesfehérvári és várpalotai cigányt végeztek ki a várpalotai Grábler-tónál a nyilasok.
- A tömeges kivégzést azzal indokolták, hogy Székesfehérvár szovjet megszállása alatt a cigányok a szovjet katonákkal együtt fosztogattak és raboltak a városban, illetve felderítőként segítették őket.
- A kivégzettek nagy része nő és gyerek volt.
- A tragédia 80. évfordulóján összegeztük a fellelhető adatokból a történéseket és azok utóéletét.
- De mi az a Grábler-tó, amiről leginkább csak az elhivatott horgászoktól lehet hallani?
Emléktábla a szervizúton
Ahogy elhagyom a Várpalota végén lévő üzletközpontot, a járda varázsütésre megszűnik. A gyalogút a fagyott talajon vezet tovább, a főútvonal forgalma mellett. Mindaddig kételkedem abban, hogy jó irányba megyek-e, amíg meg nem pillantom a szocializmusból a városban ragadt Obeliszket, egy emlékművet, ami a saját korában központi helyen, a Thury-vár mellett állt. Mára egy benzinkúttal telekszomszéd. Az Obeliszket 1956-ban állították, elvileg a magyar–szovjet barátság jelképének. Azért csak elvileg, mert nem lehet biztosat állítani egy emlékműről, aminek még a nevében sem lehetünk biztosak, nevezték már Egység emlékműnek, de Felszabadulási Emlékműnek is.
Azért szolgál iránytűként az Obeliszk, mert az interneten olvasott leírások alapján a Grábler-tavi mészárlás áldozatainak készített emléktábla ezzel szemben található. Némi hunyorgás után ki is lehet szúrni az elsőre mezei sziklának tűnő alkotást.
A tábla egy szervizút felé néz, egy nem éppen frekventált helyen. Közös helyzete az Obeliszkkel azt a benyomást kelti, mintha a város ide szórta volna ki a nyakán maradt, a múlt terheire emlékeztető kődarabokat. Az elhelyezésre a Grábler-tó közelségét leszámítva láthatóan nincs konkrét indok.
2014 augusztusában avatták fel a táblát, a Grábler-tavi mészárlás 70. évfordulójára. Kicsit elkapkodták, ekkor még fél év hátra volt a 70. évfordulóig. A kőlapon Choli Daróczi József költő Elvitték a cigányokat című verséből szerepel egy részlet.
A tóhoz a szervizúton lehet eljutni. Pár perc séta után egy négyirányú kereszteződéshez érek, benne két hadiút feliratú táblával. A Grábler-tó felé balra kell lekanyarodni, rá a hadiútra. Lekanyarodom, miközben azon gondolkozom, mi az a hadiút.
A Grábler-tó a szénbányászat hatására jött létre. A külszíni fejtés által létrejött bányagödrökben alakult ki, ahol felgyülemlett a talajból származó víz. A tavat feltehetőleg egy helyi nagyemberről nevezték el.
A földút a vasúti sínek mellett visz tovább, lassanként érezhető a jellegzetes horgásztószag. A pocsolyákon jég áll, a háttérben egy generátor zúg. A tavat először csak apránként lehet megpillantani, a köré nőtt bokrok közül nézve. Teljes egészében a keleti végénél, egy bugyikék bádogbódé mellől lehet szemrevételezni. A tó sokkal nagyobb, mint 80 évvel ezelőtt volt. A környezete elhagyatott, horgászoknak (vélhetően a hideg miatt) nyoma sincs.
A Grábler-tó első ránézésre nem különbözik semelyik magyar horgásztótól, talán csak a középen kialakított horgászsziget vagy a háttérben füstölgő gyárkémény teszi emlékezetessé. A sötét múltra a tó körül láthatóan semmi nem hívja fel a figyelmet. Arról, hogy a tó a mai napig egy tömegsírt rejt-e maga alatt, se konszenzus nincs, sem látható igény a konszenzusra. De hogyan vált vérfürdő helyszínévé ez a hely 1945-ben?...
