Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2025.02.01.
Ezt mutatják a legújabb intézkedések is – véli Radó Péter oktatáskutató, aki szerint az egyik legnagyobb aljasság, amit el lehet követni a gyerekek ellen az, hogy a kompetenciamérés eredményeit érdemjegyekké alakítsák és beleszámítsanak a felvételibe. Interjú.
Nem telik el úgy tanév, hogy ne lenne valamilyen változtatás az oktatásban, sorra jönnek az újabb rendeletek, törvénymódosítások. Ez mindenhol így történik?
Nem, ez teljesen abnormális, Európában sehol sincs így. Máshol is vannak ugyan egészen szélsőségesen központosított oktatási rendszerek, mint Görögországban vagy Bosznia-Hercegovinában, de olyan nincs, ahol az intézményi autonómiát, az iskolák önállóságát annyira felszámolták volna, mint Magyarországon. Ugyanakkor egy ilyen bürokratikus, centralizált, nem kis mértékben politikai kontrollra épülő rendszer nem tud másképpen működni. Már évek óta nincs valódi oktatáskormányzás. A kormányzás ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy működtetni kell valamit, hanem azt is, hogy problémákat kell megoldani. Egy olyan rendszerben, amiben a kormányzat teljesen lefegyverezte saját magát, erre nincs lehetőség. Ezért csak a kormányzás látszatát lehet fenntartani különféle agyament intézkedésekkel, amelyek azonban alapjaiban semmin nem változtatnak, az iskolák nem képesek lépést tartani a folyamatosan változó jogszabályi környezettel.
Vagyis a gyakorlatban minden változatlan?
Nem egészen, a helyzet ennél sokkal rosszabb. Bár az iskolák napi pedagógiai gyakorlatába szinte semmi nem szűrődik le az állandó változtatásokból, a környezet folyamatosan változik: technológiai újítások jelennek meg, változik a gazdasági, munkaerőpiaci helyzet, az intézmények pedig spontán módon alkalmazkodnak, de leginkább a változások kirekesztésével. Ha nincs kormányzás, ami ösztönözné, támogatná az iskolák saját fejlesztési törekvéseit, az elzárkózáshoz vezet, ami képtelenné teszi az iskolákat arra, hogy pozitív módon alkalmazkodjanak. A 2010-es évek első felében több mint negyven rendszerszintű változás történt az oktatásban négy év alatt, amire soha, sehol nem volt még példa. Az azóta kiépült bürokratikus irányítási rendszer elfojtotta az alkalmazkodóképességet, és elindult egy lassú, de folyamatos funkcionális leépülés, ami még sokáig eltarthat.
Ön miben látja ezt a leépülést?
Például a pedagógushiányban. A mai magyar közoktatásban dolgozók horizontja arra szűkült le, hogy szerdán, a harmadik órában ki fog bemenni a 7. B osztályba, csak hogy legyen bent valaki. Egy másik egyértelmű jele a leépülésnek az, hogy az állami rendszerből eltűnnek a tanulók. Vagy azért, mert a hátrányos helyzetű gyerekeket kiszorítja, lemorzsolja az oktatás, vagy azért, mert a középosztály egyre nagyobb arányban menekíti ki a gyerekeket az állami oktatásból. Brutálissá vált szelekció is, egyre szűkebbre húzódnak az iskolák szakmai képességeinek határai, így azokat a gyerekeket, akiknek szakmai támogatásra, szakemberekre, profi fejlesztőkre és egyéb szolgáltatások sokaságára lenne szükségük, egyszerűen parkolópályára teszik...
