2025. január 29., szerda

HABONY GURU BIZNISZEL: RÁKOS-DUBAJ, KASZINÓK, ERŐMŰVEK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDIS ANDRÁS. MAGYARI PÉTER
2025.01.29.


Nemrég egy ország csodálkozott rá, hogy az orbánizmus nemzetközi terjesztéséért, illetve az ehhez kapcsolódó kampány- és propagandatechnikák menedzseléséért felelős Habony Árpád is „belelóg” a Rákos-Dubaj-projektbe. Pedig a miniszterelnök guruja egy ideje bennfentes üzletember; érdekeltsége van az ország kaszinóinak kétharmadában, illetve az online játéktereket működtető cégek mindegyikében. Az általa fémjelzett üzleti kör közel 50 százalékos tulajdonrészt szerzett továbbá a francia Veolia-csoport itteni erőművi és egyéb hálózataiban – a „nép” mellett tehát ez a csapat lett a magyar rezsicsökkentés legnagyobb nyertese.


Hogyan is indult idehaza a nagy szuverenitásháború? Tizenöt esztendővel jártunk a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása előtt. A Fidesz 2010 környékén – még ellenzékben, majd kormányon is – részben a francia vállalatokon igyekezett példát statuálni. Az első kétharmados parlamenti diadal előtt a 2009-es pécsi polgármesterválasztás volt az utolsó időközi erőpróba; Páva Zsolt fölényesen győzött, majd hivatalba lépése után a városvezetés őrzővédőkkel foglalta el a francia Suez Environnement résztulajdonában álló pécsi vízművet. A vád szerint a külföldi menedzsment őrült pénzeket talicskázott ki a magyar vállalatból, ehhez képest a bíróság végül az önkormányzatot marasztalta el birtokháborításért. Végül 2013-ban Pécs jelképes egy euróért vásárolta vissza a Suez-tulajdonrészt és kompenzálta a franciákat. Az ehhez szükséges hárommilliárd forintot pedig az állam biztosította a városnak.

A korabeli sajtóban a Suez mellett a másik francia közműves gigavállalat, a Veolia is górcső alá került, ám utóbbit végül megszerette a hatalom. Meg kicsit az előbbit is: 2022-ben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már egy Suez-projektet népszerűsített Oroszlányban – igaz, akkorra a Veolia felvásárolta a Suez több üzletágát. Mint látni fogjuk, a Fidesz–Veolia-kibékülésnek sokkal egyértelműbb jelei is vannak. Habony Árpád üzleti köre például teljesen összeépült a Veolia-csoport itteni víziközműves és erőművi érdekeltségeivel, utóbbi pedig azt jelenti, hogy együtt nyernek nagyot a magyar rezsicsökkentésen. A szuverenitásharc még jelentősebb „eredménye”, hogy – miként a Válasz Online megírta – Habonyék megjelentek az orbáni Magyarország mostani csúcsprojektje, az arab fejlesztőnek kiszervezett Grand Budapest (értsd: Rákos-Dubaj) körül is...

TÖRTÉNELMI ZSÁKUTCÁK MOHÁCS MEZEJÉN – LÁNYI ANDRÁS ÉS BOKROS LAJOS TÉVEDÉSE

VÁLASZ ONLINE
Szerző: VARGA SZABOLCS
2025.01.28.


„A késő középkori magyar állam nem belső meghasonlásból, nem nemzetközi ármányból és nem európai árulás miatt veszítette el a mohácsi csatát, hanem az agresszor Oszmán Birodalom elsöprő túlereje miatt” – szögezi le lapunknak küldött esszéjében Varga Szabolcs történész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, akinek a mohácsi síkon tavaly augusztus 29-én elmondott beszéde nagy visszhangot keltett. A szakember válaszol kritikusainak és felhívja a figyelmet a marxista klisék makacs továbbélésére. Varga Szabolcs szerint az elmúlt negyven év történeti szakirodalma felülírta a 19. századi hódoltságképet, és ezzel kihúzta a talajt a hagyományos Habsburg-magyar ellentétre épülő történelemmagyarázat alól.


Meglepően nagy visszhangot váltott ki a Válasz Online felületén megjelent, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen 2024. augusztus 29-én elmondott ünnepi beszédem. A pozitív visszajelzések mellett a Válasz honlapján megjelent három kritika is Papp István, Lányi András, majd más fókusszal és súlypontokkal Kövecses László tollából. Előbbiek az eredeti Válasz folyóirat szellemi örökségét féltették, utóbbi a szöveg tanulságait és szemléletmódját illette kritikával.

Nemcsak Válasz Online-os vitapartnereim egyes állításai, de Bokros Lajos Élet és Irodalomban tavaly év végén megjelent dolgozata is bizonyítja, milyen sok marxista klisé él még mindig Mohács kapcsán. A Horn-kormány pénzügyminisztere tőle meglepő módon a történettudomány mezejére kalandozott és nem járt szerencsével: a Dózsa-féle parasztfelkeléstől (1514) a Buda elfoglalásáig tartó időszakot (1541), az 1526-os mohácsi csatavesztést és a Magyar Királyság összeomlását a hetvenes években ragadt érveléssel a „hazai uralkodó osztály” mulasztásaival és a „széthúzással” magyarázza.

Az eltérő nézőpontok dacára a kritikák forrásvidéke azonos, amire bővebben a szöveg végén térek ki. Ezzel együtt jelen esszé nem lehet válasz, mert – eltérő okokból ugyan – pillanatnyilag nincs ütköztetni való közös felület. Miért állítom mindezt?
...