Szerző:
2025. január 26., vasárnap
UNGVÁRY KRISZTIÁN: MÁTHÉ ÁRONNAL FOLYTATOTT VITÁM A KÖZBESZÉD CÍMŰ MŰSORBAN. - SPOTIFY-ON IS FELTÖLTVE!
KÖZBESZÉD
Szerző: MÁTHÉ ÁRON, UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.01.25.
Eredeti címe: “Politizálhatunk is, csak akkor rendeljünk ki egy egy sört” Ungváry vs Máthé KözBeszéd #049. Bízom benne hogy a nézőnek egyértelmű lesz miért annyira eltérőek az álláspontok.
Eredeti címe: “Politizálhatunk is, csak akkor rendeljünk ki egy egy sört” Ungváry vs Máthé KözBeszéd #049. Bízom benne hogy a nézőnek egyértelmű lesz miért annyira eltérőek az álláspontok.
BAUER TAMÁS: MAGYAR PÉTER MINDEN SZAVÁBÓL ÉREZHETŐ A ZSIGERI GYŰLÖLET
KLIKKTV / TÍZ
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2025.01.25.
A Klikk TV Tíz című műsorában Bauer Tamás komoly kritikát fogalmazott meg Magyar Péterrel szemben. A közgazdász úgy látja, a Tisza Párt elnöke ugyanazt a menekültpolitikát folytatja, mint Orbán. Ráadásul szerinte Magyar Péter alapvető „politikai élménye” a kommunisták, a baloldal és a liberálisok iránt érzett gyűlölet. Nem taktikai szempont, hogy nem hajlandó senkivel együttműködni, ez mélyen benne van a lelkében. „Minden szavából érezhető a zsigeri gyűlölet” – vélte a közgazdász.
Bauer Tamás arról is beszélt, hogy szerinte Gyurcsány Ferenc az egyetlen magyar élvonalbeli politikus, aki az ügyek egy részében szembefordul a miniszterelnök által determinált közgondolkodással.
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2025.01.25.
A Klikk TV Tíz című műsorában Bauer Tamás komoly kritikát fogalmazott meg Magyar Péterrel szemben. A közgazdász úgy látja, a Tisza Párt elnöke ugyanazt a menekültpolitikát folytatja, mint Orbán. Ráadásul szerinte Magyar Péter alapvető „politikai élménye” a kommunisták, a baloldal és a liberálisok iránt érzett gyűlölet. Nem taktikai szempont, hogy nem hajlandó senkivel együttműködni, ez mélyen benne van a lelkében. „Minden szavából érezhető a zsigeri gyűlölet” – vélte a közgazdász.
Bauer Tamás arról is beszélt, hogy szerinte Gyurcsány Ferenc az egyetlen magyar élvonalbeli politikus, aki az ügyek egy részében szembefordul a miniszterelnök által determinált közgondolkodással.
GYERMEKVÉDELEM: A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA?
HÍRKLIKK
Szerző. SOMFAI PÉTER
2025.01.26.
„Drámai a helyzet, rengeteg gyermek sorsa a tét a tavaly elindított, és méltatlannak tartott átvilágítás miatt. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság intézményeiben dolgozó 4241 gyermekvédelmi munkatárs hat százaléka távozott, közülük 137-en tagadták meg a kifogástalan életvitel ellenőrzéséről szóló adatlap kitöltését, 128-an pedig ettől függetlenül kérték jogviszonyuk megszüntetését” – vázolta a helyzetet a Hírklikk kérdésre az egyik fővárosi intézmény neve elhallgatását kérő munkatársa. Nem ő az egyetlen, aki úgy gondja, hogy a hazai gyermekvédelem az összeomlás szélén áll, ugyanis az 5887 nevelőszülő közül 113-an már augusztus végén felmondtak az átvilágítás miatt, és eldöntötték, hogy felhagynak a hivatásukkal. Eközben a tárca a mai napig nem adott tájékoztatást arról, hogy mi lesz a távozó nevelőszülőknél élő gyerekek sorsa.
A szakképzett dolgozók létszámcsökkenése súlyos csapás az ágazatra, hiszen már eddig is mintegy kétezer nevelőszülő hiányzott ahhoz, hogy – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – minden 12 évesnél fiatalabb gyereket családnál helyezzenek el. A drámai helyzet tovább romlik, elhagyott újszülöttek, csecsemők azért várakoznak kórházi körülmények között, mert nincs elég nevelőszülői férőhely, így nem tudnak gondozási helyet biztosítani számukra. A megkérdezett szakember úgy látja, a kifogástalan életmódra kíváncsi vizsgálatok csak olajat öntöttek a tűzre, a rendőri vegzálást követően még több megfelelő képzettségű és hozzáértő szakember hiányzik a gyermekvédelmi szakellátásból.
„Azt mindenki világosan látja, hogy a kegyelmi botrány után a kormány valamilyen módon bizonyítani akarta, hogy ura a helyzetnek, és mivel az ágazat a belügyi tárca felügyelete alá került, kézenfekvő volt, hogy rendőri módszerekhez nyúlnak” – magyarázta a szakember, hozzátéve: a bicskei gyermekotthon volt vezetőinek ügye csak áttételesen szólt az intézményekben előforduló pedofíliáról...
Szerző. SOMFAI PÉTER
2025.01.26.
A szakképzett dolgozók létszámcsökkenése súlyos csapás az ágazatra, hiszen már eddig is mintegy kétezer nevelőszülő hiányzott ahhoz, hogy – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – minden 12 évesnél fiatalabb gyereket családnál helyezzenek el. A drámai helyzet tovább romlik, elhagyott újszülöttek, csecsemők azért várakoznak kórházi körülmények között, mert nincs elég nevelőszülői férőhely, így nem tudnak gondozási helyet biztosítani számukra. A megkérdezett szakember úgy látja, a kifogástalan életmódra kíváncsi vizsgálatok csak olajat öntöttek a tűzre, a rendőri vegzálást követően még több megfelelő képzettségű és hozzáértő szakember hiányzik a gyermekvédelmi szakellátásból.
„Azt mindenki világosan látja, hogy a kegyelmi botrány után a kormány valamilyen módon bizonyítani akarta, hogy ura a helyzetnek, és mivel az ágazat a belügyi tárca felügyelete alá került, kézenfekvő volt, hogy rendőri módszerekhez nyúlnak” – magyarázta a szakember, hozzátéve: a bicskei gyermekotthon volt vezetőinek ügye csak áttételesen szólt az intézményekben előforduló pedofíliáról...
MEGÁLLAPODHAT-E TRUMP PUTYINNAL, MAGÁRA HAGYVA UKRAJNÁT?
SZABAD EURÓPA
Szerző: SZABAD EURÓPA (UKRAJNA)
2025.01.26.
Donald Trump amerikai elnök azt mondta, hogy a lehető leggyorsabban véget akar vetni az ukrajnai háborúnak, békevágya azonban egy olyan megállapodás megkötésének lehetőségét veti fel, amely Kijevnek nem volna jó.
Donald Trump amerikai elnök jelentős befolyást gyakorol az ukrajnai háború következő szakaszára, de továbbra is nyitott kérdés, miként kíván ezzel élni. Január 20-i beiktatási beszédében megfogadta, hogy béketeremtő lesz, a kampány során pedig megígérte, hogy gyorsan véget vet a háborúnak a többmilliárdos amerikai katonai segélyben részesülő Ukrajnában.
De pragmatikus hozzáállása a diplomáciához aggodalmakat kelt, hogy Ukrajna feje fölött alkut köthet Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. „Továbbra is létező aggodalom, hogy Trump megállapodik Putyinnal, majd azt mondja Ukrajnának, hogy bele kell mennie, különben felfüggeszti az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott segítségét” – mondta Marie Dumoulin volt francia diplomata az Európai Külkapcsolatok Tanácsától.
Még formálódik az új amerikai elnök stratégiája a háború befejezésére, de elemzők szerint két fő út áll előtte.
Az első az, hogy Ukrajnát – amely már amúgy is emberhiánnyal és az adományozók kifáradásával küzd – tárgyalóasztalhoz kell ültetni a kulcsfontosságú katonai támogatás visszatartásával, és számára kedvezőtlen békemegállapodásra kell kényszeríteni. Ezt tartaná Ukrajna és a legtöbb nyugati ország a legrosszabb forgatókönyvnek.
A másik az Oroszországra nehezedő nyomás fokozása új szankciókkal és az Ukrajnának nyújtott fokozott katonai segítséggel. „Ebben a pillanatban minden lehetőség elképzelhető” – mondta Dumoulin...
Szerző: SZABAD EURÓPA (UKRAJNA)
2025.01.26.
Donald Trump amerikai elnök jelentős befolyást gyakorol az ukrajnai háború következő szakaszára, de továbbra is nyitott kérdés, miként kíván ezzel élni. Január 20-i beiktatási beszédében megfogadta, hogy béketeremtő lesz, a kampány során pedig megígérte, hogy gyorsan véget vet a háborúnak a többmilliárdos amerikai katonai segélyben részesülő Ukrajnában.
De pragmatikus hozzáállása a diplomáciához aggodalmakat kelt, hogy Ukrajna feje fölött alkut köthet Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. „Továbbra is létező aggodalom, hogy Trump megállapodik Putyinnal, majd azt mondja Ukrajnának, hogy bele kell mennie, különben felfüggeszti az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott segítségét” – mondta Marie Dumoulin volt francia diplomata az Európai Külkapcsolatok Tanácsától.
Még formálódik az új amerikai elnök stratégiája a háború befejezésére, de elemzők szerint két fő út áll előtte.
Az első az, hogy Ukrajnát – amely már amúgy is emberhiánnyal és az adományozók kifáradásával küzd – tárgyalóasztalhoz kell ültetni a kulcsfontosságú katonai támogatás visszatartásával, és számára kedvezőtlen békemegállapodásra kell kényszeríteni. Ezt tartaná Ukrajna és a legtöbb nyugati ország a legrosszabb forgatókönyvnek.
A másik az Oroszországra nehezedő nyomás fokozása új szankciókkal és az Ukrajnának nyújtott fokozott katonai segítséggel. „Ebben a pillanatban minden lehetőség elképzelhető” – mondta Dumoulin...
L. RITÓK NÓRA: SEMMITTEVÉS...
A NYOMOR SZÉLE BLOG / HVG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.01.24.
A héten egy erősen szegregálódó suliban, az órám előtt bejött pár nagyobb gyerek hozzám a terembe. Párat közülük alsóban tanítottam, érdeklődtek, hogy vagyok, mi újság, kiket tanítok most, stb. Egy fiút nem ismertem, de ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe: “én nem járok rajzra… kiiratkoztam.” “És miért?” -kérdeztem. Rántott egyet a vállán: “Mert így megyek haza, már háromkor”. “És mit csinálsz otthon?”- faggattam tovább. “Hát semmit. Pihenek otthon a melegben….”
Beszélgettünk még, ki, mivel tölti az időt, aztán elmentek. Én pedig azóta is sokat gondolkodom azon, hogyan lehetne változtatni az attitűdön, ami ilyenkor, gyerekkorban alapozódik meg, és lesz majd meghatározó felnőttként is. Mert megtapasztaljuk ezt gyakran a családokban, akik generációs szegénységben élnek. Felnőtteknél és gyerekeknél is.
Amikor arról beszélünk, mivel foglalkoznak, legtöbbször csak ennyit mondanak: semmit, otthon voltunk, “elvoltunk”, gépeztünk, játszottam a telefonon, tv-t néztem. Ami persze nem gond, ha iskola, munka után ezzel telik el a nap egy része, de a legtöbb helyen nem erről van szó. Mert nem utána történik, hanem helyette. Valami furcsa nihil ez, amit nehéz érteni annak, aki tervezetten próbálja élni az életét.
Azt mondják akik az emberi viselkedést tanulmányozzák, hogy a “semmittevés”, az unatkozás nagyon fontos, mert ekkor jönnek meg az igazán fontos gondolatok. Példákat is hoznak, nagy tudósokról, akiknek épp a semmittevésben jutott eszébe valami korszakalkotó.
De ez nem olyan. Nem is depresszió… Ez valami más, amit a külső szemlélő lustaságként értelmezhet. Mert itt leginkább a “majd lesz valahogy” érződik, passzív sodródás van, a sorsáért tenni akaró attitűdöt nem nagyon lehet érzékelni.
És persze, ha a gyerek elmegy reggel a suliba, és otthon úgy hagyja a szüleit, hogy otthon maradnak, nem csinálnak semmit, és így találja őket akkor is, amikor hazamegy, ő is ezt akarja. Otthon lenni. Tv-t nézni. Pihenni. Erőfeszítést nem tenni. Semmiért.
Vajon ezzel szemben mit tudunk kínálni, ami vonzó lehet, és azonnali beteljesülést ad? Mert a távolabbi történések, elvárások értelmezhetetlenek. Csak ami most van, az számít.
Tenni akarás? Motiváció? Elveszett. Felépíteni pedig nehéz, mert ahhoz hinni kellene abban, hogy lehet másképp. Azt hiszem, ez az a pont, ami ebben az egészben meghatározó. Amikor a szükséglethierarchia alján nincs stabilitás, akkor nem tud felépülni rá az a rendszer, ami egy belülről jövő késztetést eredményez.
Tudás, készség, attitűd. A legnagyobb kihívás ez, az attitűd. Ami persze ezer szállal kötődik az első kettőhöz is. De mi ez pontosan? A meghatározásában ezt olvashatjuk: “1, Magatartás, viselkedés, modor, szellemi beállítottság, szerep. 2, Hozzáállás, viszonyulás valamihez, vagy valakihez.“
Máshol így határozzák meg: “Az attitűd tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, mely irányító vagy dinamikus – késztető, mozgósító hatást gyakorol az egyén reagálására.”
Nemrég bent voltam egy családnál, krízishelyzet volt, az asszonnyal kerestük a megoldást. Amikor bementem, a párja elterülve az ágyon tv-t nézett, odabiccentett nekem, de nem figyelt, nem kapcsolódott be a beszélgetésbe, fel sem kelt…Pedig az ő életét is meghatározó dologról volt szó. Miért nem érdekelte? Miért volt fontosabb a film, mint az életükben felmerülő, megoldhatatlannak tűnő probléma?
A tanodánkat úgy szervezzük, hogy a tanodapedagógusok elmennek a családokhoz a gyerekekért. Ha jó idő van, gyalog, ha rossz, akkor autóval. Emlékszem egyszer egy szakmai programban a kollégáim nem tudták megértetni a nekünk kirendelt szakértővel, hogy ez máshogy nem megy. Ő, nyilván messziről ítélkezett, hiszen sosem járt nálunk, és nem is ismerheti a családokat, a közösség működését, azokat a mélységeket, amelyekből megpróbáljuk kirángatni őket. Végig kritikaként fogalmazta meg ezt, javasolva, hogy nem kell értük menni, menjenek maguktól. A végén már egészen kínos volt nekünk, nem akartuk megsérteni, de ez nem ilyen egyszerű…hogy majd motiváltak lesznek, és akár esőben is feljönnek a tanodába.
Akármilyen vonzó programokat kínálnak a kollégáim, az otthoni semmittevéssel, pihenéssel, tévézéssel, esetleg gépezéssel szemben nem bírnak csábítóbbak lenni. Így, azzal a rituáléval, amivel értük mennek, így jönnek. És persze tegyük hozzá, hogy így engedi a szülő is, a “háztól házig” történetben kisebb kockázat van, mintha egyedül engedné el bárhova. Ha pedig kísérni kellene, közbeszól az ő pihenése, filmnézése, esetleg “gépezése” is. A végén a gyerek maradna otthon. A tanárok pedig várnák őket a tanodában, hiába.
Nos, ezt is érteni kell. Ezért nem megoldás a sok felzárkóztatási célú intézmény, amit megnyitnak, és várják, hogy menjenek el oda azok, akikkel a szakembereik foglalkozni szeretnének. Ha pedig nem mennek, nem értik…mikor nekik lenne fontos… Ők ugye ott vannak az irodában. Nem nekik van szükségük fejlesztésre. Azok meg “lusták” és nem jönnek. Így aztán hibáztathatók, hiszen ott lett volna a lehetőség.
A felkereső jellegű munkával ennek egy láncszemmel elébe megyünk. Mert ha nem működik valami, ami pedig jó beavatkozási pont lenne, akkor a lépés méretén kell csökkenteni. Még nem tartunk ott, hogy magától jöjjön, tehát felkeresem és hívom. Meggyőzöm, hogy ha jön, akkor történhet valami, akkor változhat a helyzete. Ha sikerül, akkor erre vissza kell csatolni újra, “gyakorolni” ezt az elmozdulást, amíg be nem épül.
Mert az elveszett akarást fel kell építeni. És ez egy sziszifuszi munka. Sok újrakezdéssel.
Azt is érzem, hogy nem azzal kell kezdeni, hogy elhiggye a változás lehetőségét. Mert az a vége. A bevonódást érzelmi alapon tudjuk elérni. Leginkább a közösségi élménnyel. Itt jön be a közösségi értékrend. Ha egy közösségben jó együtt lenni a többiekkel, velünk, mert történik valami, ami élmény, amin együtt tudunk sírni, vagy nevetni, amire együtt lehetünk büszkék, aminek az üzenetét hazavihetjük, és az érzés otthon is él még bennünk tovább, akkor az erőt ad. Erőt ad a következő lépéshez, hogy akarjanak újra elmozdulni otthonról, eljönni a foglalkozásra, ahol mindig éri őket valami új élmény. A közösséghez tartozás élménye pedig legyőzheti a nihilt.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.01.24.
Beszélgettünk még, ki, mivel tölti az időt, aztán elmentek. Én pedig azóta is sokat gondolkodom azon, hogyan lehetne változtatni az attitűdön, ami ilyenkor, gyerekkorban alapozódik meg, és lesz majd meghatározó felnőttként is. Mert megtapasztaljuk ezt gyakran a családokban, akik generációs szegénységben élnek. Felnőtteknél és gyerekeknél is.
Amikor arról beszélünk, mivel foglalkoznak, legtöbbször csak ennyit mondanak: semmit, otthon voltunk, “elvoltunk”, gépeztünk, játszottam a telefonon, tv-t néztem. Ami persze nem gond, ha iskola, munka után ezzel telik el a nap egy része, de a legtöbb helyen nem erről van szó. Mert nem utána történik, hanem helyette. Valami furcsa nihil ez, amit nehéz érteni annak, aki tervezetten próbálja élni az életét.
Azt mondják akik az emberi viselkedést tanulmányozzák, hogy a “semmittevés”, az unatkozás nagyon fontos, mert ekkor jönnek meg az igazán fontos gondolatok. Példákat is hoznak, nagy tudósokról, akiknek épp a semmittevésben jutott eszébe valami korszakalkotó.
De ez nem olyan. Nem is depresszió… Ez valami más, amit a külső szemlélő lustaságként értelmezhet. Mert itt leginkább a “majd lesz valahogy” érződik, passzív sodródás van, a sorsáért tenni akaró attitűdöt nem nagyon lehet érzékelni.
És persze, ha a gyerek elmegy reggel a suliba, és otthon úgy hagyja a szüleit, hogy otthon maradnak, nem csinálnak semmit, és így találja őket akkor is, amikor hazamegy, ő is ezt akarja. Otthon lenni. Tv-t nézni. Pihenni. Erőfeszítést nem tenni. Semmiért.
Vajon ezzel szemben mit tudunk kínálni, ami vonzó lehet, és azonnali beteljesülést ad? Mert a távolabbi történések, elvárások értelmezhetetlenek. Csak ami most van, az számít.
Tenni akarás? Motiváció? Elveszett. Felépíteni pedig nehéz, mert ahhoz hinni kellene abban, hogy lehet másképp. Azt hiszem, ez az a pont, ami ebben az egészben meghatározó. Amikor a szükséglethierarchia alján nincs stabilitás, akkor nem tud felépülni rá az a rendszer, ami egy belülről jövő késztetést eredményez.
Tudás, készség, attitűd. A legnagyobb kihívás ez, az attitűd. Ami persze ezer szállal kötődik az első kettőhöz is. De mi ez pontosan? A meghatározásában ezt olvashatjuk: “1, Magatartás, viselkedés, modor, szellemi beállítottság, szerep. 2, Hozzáállás, viszonyulás valamihez, vagy valakihez.“
Máshol így határozzák meg: “Az attitűd tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, mely irányító vagy dinamikus – késztető, mozgósító hatást gyakorol az egyén reagálására.”
Nemrég bent voltam egy családnál, krízishelyzet volt, az asszonnyal kerestük a megoldást. Amikor bementem, a párja elterülve az ágyon tv-t nézett, odabiccentett nekem, de nem figyelt, nem kapcsolódott be a beszélgetésbe, fel sem kelt…Pedig az ő életét is meghatározó dologról volt szó. Miért nem érdekelte? Miért volt fontosabb a film, mint az életükben felmerülő, megoldhatatlannak tűnő probléma?
A tanodánkat úgy szervezzük, hogy a tanodapedagógusok elmennek a családokhoz a gyerekekért. Ha jó idő van, gyalog, ha rossz, akkor autóval. Emlékszem egyszer egy szakmai programban a kollégáim nem tudták megértetni a nekünk kirendelt szakértővel, hogy ez máshogy nem megy. Ő, nyilván messziről ítélkezett, hiszen sosem járt nálunk, és nem is ismerheti a családokat, a közösség működését, azokat a mélységeket, amelyekből megpróbáljuk kirángatni őket. Végig kritikaként fogalmazta meg ezt, javasolva, hogy nem kell értük menni, menjenek maguktól. A végén már egészen kínos volt nekünk, nem akartuk megsérteni, de ez nem ilyen egyszerű…hogy majd motiváltak lesznek, és akár esőben is feljönnek a tanodába.
Akármilyen vonzó programokat kínálnak a kollégáim, az otthoni semmittevéssel, pihenéssel, tévézéssel, esetleg gépezéssel szemben nem bírnak csábítóbbak lenni. Így, azzal a rituáléval, amivel értük mennek, így jönnek. És persze tegyük hozzá, hogy így engedi a szülő is, a “háztól házig” történetben kisebb kockázat van, mintha egyedül engedné el bárhova. Ha pedig kísérni kellene, közbeszól az ő pihenése, filmnézése, esetleg “gépezése” is. A végén a gyerek maradna otthon. A tanárok pedig várnák őket a tanodában, hiába.
Nos, ezt is érteni kell. Ezért nem megoldás a sok felzárkóztatási célú intézmény, amit megnyitnak, és várják, hogy menjenek el oda azok, akikkel a szakembereik foglalkozni szeretnének. Ha pedig nem mennek, nem értik…mikor nekik lenne fontos… Ők ugye ott vannak az irodában. Nem nekik van szükségük fejlesztésre. Azok meg “lusták” és nem jönnek. Így aztán hibáztathatók, hiszen ott lett volna a lehetőség.
A felkereső jellegű munkával ennek egy láncszemmel elébe megyünk. Mert ha nem működik valami, ami pedig jó beavatkozási pont lenne, akkor a lépés méretén kell csökkenteni. Még nem tartunk ott, hogy magától jöjjön, tehát felkeresem és hívom. Meggyőzöm, hogy ha jön, akkor történhet valami, akkor változhat a helyzete. Ha sikerül, akkor erre vissza kell csatolni újra, “gyakorolni” ezt az elmozdulást, amíg be nem épül.
Mert az elveszett akarást fel kell építeni. És ez egy sziszifuszi munka. Sok újrakezdéssel.
Azt is érzem, hogy nem azzal kell kezdeni, hogy elhiggye a változás lehetőségét. Mert az a vége. A bevonódást érzelmi alapon tudjuk elérni. Leginkább a közösségi élménnyel. Itt jön be a közösségi értékrend. Ha egy közösségben jó együtt lenni a többiekkel, velünk, mert történik valami, ami élmény, amin együtt tudunk sírni, vagy nevetni, amire együtt lehetünk büszkék, aminek az üzenetét hazavihetjük, és az érzés otthon is él még bennünk tovább, akkor az erőt ad. Erőt ad a következő lépéshez, hogy akarjanak újra elmozdulni otthonról, eljönni a foglalkozásra, ahol mindig éri őket valami új élmény. A közösséghez tartozás élménye pedig legyőzheti a nihilt.
HA FIGYELEK A KÜLVILÁG VÁLTOZÁSAIRA, NEM BIZTOS, HOGY A MAI MAGYARORSZÁGON PROUSTOT FORDÍTOTTAM VOLNA
TELEX
Szerző: SARKADI ZSOLT
2025.01.25.
Decemberben az Atlantisz Kiadónál megjelent Az eltűnt idő nyomában III. kötete Jancsó Júlia fordításában. Az első francia kiadás után 111 évvel végre elérhető magyarul, egységes kiadásban, ugyanattól a fordítótól Marcel Proust teljes regényfolyama. A fordítót az elmúlt harminc évben végzett munkájáról kérdeztük, arról, mennyire volt nehéz az első három kötetet már korábban lefordító Gyergyai Albert nyomába lépnie, és egyáltalán, mit adott neki Marcel Proust és a világirodalom egyik legjelentősebb regénye.
Nem kis dolog, hogy az ön fordításában jelent meg először magyar nyelven Az eltűnt idő nyomában teljes regényciklusa. Mit érez?
Vegyes érzés. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek némi büszkeséget, ugyanakkor egyfolytában nyomaszt, hogy vajon elég jó-e a tolmácsolás. Egyik volt tanárom, Fáber András azt mondta, senki nem lehet elég jó Proust fordításához. De hogy én hol helyezkedem el a skálán, azt nem tudom megítélni, majd talán az olvasók és a fordításkritika megteszik.
Amikor a 30-as években megjelent az első két kötet magyar fordítása Gyergyai Alberttől, a magyar nyelv ezzel a tempóval élen járt Az eltűnt idő nyomában fordításában. A harmadik kötet viszont csak ötven évvel később jelent meg Gyergyaitól, ön a 90-es években kezdte el a negyedik kötettel, 2017-re végzett a hetedikkel, és most készült csak el a teljes ciklus magyarul ugyanattól a fordítótól. Ha ilyen jól kezdtünk a 30-as években, hogy fejezhettük be ennyire későn?
Részben a második világháború miatt, az nem kedvezett a regénykiadásoknak, és valószínűleg a fordításoknak sem. Az 50-es évek szintén nem kedveztek Proustnak, de én úgy tudom, hogy Gyergyai Albert maga döntött úgy, hogy a negyedik kötetet már nem kívánja lefordítani – erkölcsi okokból. Abban már nagy szerepet kap a homoszexualitás, és ettől ő idegenkedett, igaz, nincsenek pontos adataim erről. De függetlenül attól, hogy mit szeretett volna, meg is halt, mire a harmadik kötet megjelent, szóval sok szó nem is eshetett a folytatásról.
Az eltűnt idő nyomában köteteinek magyar fordításai és első megjelenésük:
Korábbi interjúiban már beszélt arról, hogy amikor a 90-es években elkezdte a fordítást a negyedik kötettől, már akkor szó volt róla, hogy a harmadik kötetet mindenképp újrafordítja majd. Hagyományosan ezt tartják a legkevésbé jónak a három Gyergyai-fordítás közül, és felmerült az is, hogy a harmadik köteten is át-átüt Gyergyai idegenkedése a homoszexualitástól. Ez miben nyilvánul meg?
Talán Charlus figurájában. Charlus Gyergyainál alapvetően taszítóbb. Valamelyik kritikában vagy tanulmányban olvastam, hogy „a förtelmes Charlus úr”, pedig hát Charlus úr az egyik legcsodálatosabb alak, aki egyszerre taszító és abszolút emelkedett, sőt néha erkölcsileg magasan a többiek fölött áll. Életemben egyszer találkoztam Aczél Györggyel, amikor ő már öreg és beteg volt, és ő azt mondta, hogy a hivatalos magyarázat, ami a harmadik kötet megjelenése előtt elterjedt, azaz hogy a rendszer nem támogatta Proust fordítását, nem teljesen igaz, mert ő személyesen biztatta Gyergyait a folytatásra, ahogy engem is erre buzdított. Tényleg majdnem fél évszázad telt el a második és a harmadik kötet megjelenése között, nyilván Gyergyai is idős volt már, amikor a harmadikat fordította – igaz, én sem vagyok fiatal. És érződik az is, hogy ez, a harmadik a legbonyolultabb kötet. Nem is a legjobb a hétből, de a legösszetettebb, az biztos...
Szerző: SARKADI ZSOLT
2025.01.25.
Nem kis dolog, hogy az ön fordításában jelent meg először magyar nyelven Az eltűnt idő nyomában teljes regényciklusa. Mit érez?
Vegyes érzés. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek némi büszkeséget, ugyanakkor egyfolytában nyomaszt, hogy vajon elég jó-e a tolmácsolás. Egyik volt tanárom, Fáber András azt mondta, senki nem lehet elég jó Proust fordításához. De hogy én hol helyezkedem el a skálán, azt nem tudom megítélni, majd talán az olvasók és a fordításkritika megteszik.
Amikor a 30-as években megjelent az első két kötet magyar fordítása Gyergyai Alberttől, a magyar nyelv ezzel a tempóval élen járt Az eltűnt idő nyomában fordításában. A harmadik kötet viszont csak ötven évvel később jelent meg Gyergyaitól, ön a 90-es években kezdte el a negyedik kötettel, 2017-re végzett a hetedikkel, és most készült csak el a teljes ciklus magyarul ugyanattól a fordítótól. Ha ilyen jól kezdtünk a 30-as években, hogy fejezhettük be ennyire későn?
Részben a második világháború miatt, az nem kedvezett a regénykiadásoknak, és valószínűleg a fordításoknak sem. Az 50-es évek szintén nem kedveztek Proustnak, de én úgy tudom, hogy Gyergyai Albert maga döntött úgy, hogy a negyedik kötetet már nem kívánja lefordítani – erkölcsi okokból. Abban már nagy szerepet kap a homoszexualitás, és ettől ő idegenkedett, igaz, nincsenek pontos adataim erről. De függetlenül attól, hogy mit szeretett volna, meg is halt, mire a harmadik kötet megjelent, szóval sok szó nem is eshetett a folytatásról.
Az eltűnt idő nyomában köteteinek magyar fordításai és első megjelenésük:
I. kötet – Swann, ford. Gyergyai Albert, 1937
II. kötet – Bimbózó lányok árnyékában, ford. Gyergyai Albert, 1938
III. kötet - Guermantes-ék, ford. Gyergyai Albert, 1983
IV. kötet – Szodoma és Gomorra, ford. Jancsó Júlia, 1996
V. kötet – A fogoly lány, ford. Jancsó Júlia, 2001
VI. kötet – Albertine nincs többé (A szökevény), ford. Jancsó Júlia, 2006
VII. kötet – A megtalált idő, ford. Jancsó Júlia, 2009
I. kötet – Swannék oldala, ford. Jancsó Júlia, 2017
II. kötet – Virágzó lányok árnyékában, ford. Jancsó Júlia, 2021
III. kötet – A Guermantes-oldal, ford. Jancsó Júlia, 2024
Korábbi interjúiban már beszélt arról, hogy amikor a 90-es években elkezdte a fordítást a negyedik kötettől, már akkor szó volt róla, hogy a harmadik kötetet mindenképp újrafordítja majd. Hagyományosan ezt tartják a legkevésbé jónak a három Gyergyai-fordítás közül, és felmerült az is, hogy a harmadik köteten is át-átüt Gyergyai idegenkedése a homoszexualitástól. Ez miben nyilvánul meg?
Talán Charlus figurájában. Charlus Gyergyainál alapvetően taszítóbb. Valamelyik kritikában vagy tanulmányban olvastam, hogy „a förtelmes Charlus úr”, pedig hát Charlus úr az egyik legcsodálatosabb alak, aki egyszerre taszító és abszolút emelkedett, sőt néha erkölcsileg magasan a többiek fölött áll. Életemben egyszer találkoztam Aczél Györggyel, amikor ő már öreg és beteg volt, és ő azt mondta, hogy a hivatalos magyarázat, ami a harmadik kötet megjelenése előtt elterjedt, azaz hogy a rendszer nem támogatta Proust fordítását, nem teljesen igaz, mert ő személyesen biztatta Gyergyait a folytatásra, ahogy engem is erre buzdított. Tényleg majdnem fél évszázad telt el a második és a harmadik kötet megjelenése között, nyilván Gyergyai is idős volt már, amikor a harmadikat fordította – igaz, én sem vagyok fiatal. És érződik az is, hogy ez, a harmadik a legbonyolultabb kötet. Nem is a legjobb a hétből, de a legösszetettebb, az biztos...
ÖT ÉVÜNK VAN, HOGY ELKERÜLJÜK A FÖLD EGY RÉSZÉNEK ÉLHETETLENNÉ VÁLÁSÁT – LAKNER – 2025. 01. 25.
VTV SZEGED
Műsorvezető: LAKNER ZOLTÁN
2025.01.25.
Másfél milliárd ember otthona válik élhetetlenné a 2070-es évekre friss felmérések szerint. Az éghajlatváltozásban ugyanis addigra elérkezik az a pont, amihez már nem fog tudni alkalmazkodni a szervezetünk, így ezeken a területeken, szabadtéren az életben maradásunk már nem lesz lehetséges. 2024-ben átléptük a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési küszöböt, innentől még nehezebb lesz megállítani, vagy egyáltalán lassítani a folyamatokat. Lakner Zoltán arról is beszélgetett Gál Tamás éghajlatkutatóval, hogy mi várható a Kárpát-medencében.
Műsorvezető: LAKNER ZOLTÁN
2025.01.25.
Másfél milliárd ember otthona válik élhetetlenné a 2070-es évekre friss felmérések szerint. Az éghajlatváltozásban ugyanis addigra elérkezik az a pont, amihez már nem fog tudni alkalmazkodni a szervezetünk, így ezeken a területeken, szabadtéren az életben maradásunk már nem lesz lehetséges. 2024-ben átléptük a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési küszöböt, innentől még nehezebb lesz megállítani, vagy egyáltalán lassítani a folyamatokat. Lakner Zoltán arról is beszélgetett Gál Tamás éghajlatkutatóval, hogy mi várható a Kárpát-medencében.
Lakner Zoltán nem napi politikáról, mégis közügyekről beszélget vendégeivel, kötetlenül és ami a legfontosabb: szabadon. A műsor célja, hogy olyan témákról szóljon, amikre a folyamatos hírözön alapzaja közepette igazán oda kellene figyelnünk, de valahogy mégsem jut rájuk elég idő, és amik gondolatokat ébresztenek, tanulhatunk belőlük.
A felvétel 2025. január 16-án készült.
A felvétel 2025. január 16-án készült.
SPIRÓ GYÖRGY: HÁROM HELYEN KELLETT KIHÚZNI AZT A SZÓT, HOGY KORRUPCIÓ
NÉPSZAVA ESTEK
Műsorvezető: SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD
2025.01.25.
Milyen betiltott drámaírónak lenni? Miért unta meg a tanítást? Mennyivel volt jobb a Római Birodalom, mint a mi civilizációnk? Melyik drámájának a végével nem volt elégedett? És szórakoztató Népszava-történelem a Kossuth- és József Attila-díjas írótól, Spiró Györgytől, aki a lapunk új beszélgetéssorozata, a Népszava-estek első vendége volt.
Lásd még:
Műsorvezető: SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD
2025.01.25.
Milyen betiltott drámaírónak lenni? Miért unta meg a tanítást? Mennyivel volt jobb a Római Birodalom, mint a mi civilizációnk? Melyik drámájának a végével nem volt elégedett? És szórakoztató Népszava-történelem a Kossuth- és József Attila-díjas írótól, Spiró Györgytől, aki a lapunk új beszélgetéssorozata, a Népszava-estek első vendége volt.
Lásd még:
LENGYEL LÁSZLÓ: KIZÖKKENT AZ IDŐ, Ó KÁRHOZAT! - A PANNON SZABADSÁG-SZIGETNEK, A XIII. KERÜLETNEK AJÁNLOM
NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2025.01.25.
Kizökkent az idő. S nem mindegy, hogy a történelem, a világrend idejét Hamlet vagy Claudius, a gyilkos király tolja-e helyre. Nagy Demokraták és liberális demokráciák, vagy személyes önkényuralmak és intézményes autokráciák? A régi liberális demokrata világrend már, új világrend még nincs. A polikrízis, a sokféle válság – klíma, világjárvány, világháborút közelítő helyi háborúk, társadalmak politikai és gazdasági egyenlőtlensége és polarizáltsága – egymásra tevődése egybeesik a világ geopolitikai átrendeződésével. A szinte megoldhatatlan világproblémák erős nemzetközi intézményeket, demokratikus közösségeket és Nagy Demokrata személyiségeket igényelnének. Ne mondjátok, hogy éppen e feltételek hiányoznak – tudom. Gyenge, tekintélyt vesztett nemzetközi intézmények, egymás ellen forduló közösségek, és „kis demokraták” küszködnek a fenntarthatatlan fenntartásával.
A személyes autokrácia veszedelmes vírusa szinte mindenütt megtámadta az intézményes liberális demokráciákat.
Nem gondolom, hogy bekövetkezett a liberális demokrácia bukása, s ezzel eljött a Történelem rossz vége – Fukuyama utópiájának disztopikus változata –, de az interregnum, az átmenet káoszának, a személyes autokraták korszakának idejét éljük. Nemcsak Trumppal szemben nem tudott súlyos és vezérlésre képes Nagy Demokratát találni Amerika jobbik része, hanem Erdoğannal, Putyinnal, Netanjahuval, Orbánnal szemben sem áll ki társadalmuk egy tekintélyes demokratája. Európa és a világ nem szült példaként megjelölhető Nagy Demokratát.
Az új világrendet kikényszeríthetik erővel és erőszakkal a személyes és intézményes autokráciák: Amerika az első, Oroszország az első, Kína az első – én, én, én vagyok az első. Itt vannak. Ebben az új világban jog és megállapodás helyett erőszak és konfliktus a szabály. A nagyok szabadon alakíthatják ki befolyási övezeteiket, elvehetnek mindent, amíg más nagyhatalmak erejébe nem ütköznek. A kicsiknek és gyengéknek az önkéntes vagy kényszerű alávetettség jut. Ha nekem kell a volt szovjet térség – s Putyinnak kell –, akkor elvehetem, ha Trump Amerikájának nem kell, mert éppen Grönlandon, Kanadában és Panamában veszi el, ami kell neki. Ha nekem kell Tajvan és Délkelet-Ázsia – és Hszi Kínájának befolyási övezetként kell –, akkor a csereértéken múlik, amit Trump Amerikájának fel tudok ajánlani. (Történt ilyen az 1930-as évek végén, 40-esek elején, amikor diktátorok és diktatúrák osztották fel a világot.)
Olvasom az ismert történész, Margaret MacMillan Foreign Affairs-ben megjelent cikkében – Stress Test –, hogy ismét fel kell tennünk magunknak azt a kérdést: képesek-e egyének megváltoztatni a történelem menetét, ha a régi rend amúgy is kudarcra van ítélve? Szerinte a politológusok és szociológusok a politikai erők, törvények és intézmények szerepét vizsgálják, ellenben a történészek hajlandók szemügyre venni az egyének, a politikai személyiségek befolyását. Vagyis a politikai elemzők szerint Napóleon nincs 1789 forradalma, Putyin a posztszovjet káosz, Hszi a kínai politikai zavarok nélkül, ahogy Trump is az amerikai hanyatlásra adott válaszként jelenik meg. Ellenben a történész Ian Kershaw Hitlerről szóló hatalmas életrajza, Stephen Kotkin Sztálinja vagy Renzo De Felice Mussolinije azt bizonyítják, hogy meghatározott szereplők képesek befolyásolni a történelem menetét, nélkülük nem arra mentek volna a folyamatok, amerre mentek...
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2025.01.25.
A személyes autokrácia veszedelmes vírusa szinte mindenütt megtámadta az intézményes liberális demokráciákat.
Nem gondolom, hogy bekövetkezett a liberális demokrácia bukása, s ezzel eljött a Történelem rossz vége – Fukuyama utópiájának disztopikus változata –, de az interregnum, az átmenet káoszának, a személyes autokraták korszakának idejét éljük. Nemcsak Trumppal szemben nem tudott súlyos és vezérlésre képes Nagy Demokratát találni Amerika jobbik része, hanem Erdoğannal, Putyinnal, Netanjahuval, Orbánnal szemben sem áll ki társadalmuk egy tekintélyes demokratája. Európa és a világ nem szült példaként megjelölhető Nagy Demokratát.
Az új világrendet kikényszeríthetik erővel és erőszakkal a személyes és intézményes autokráciák: Amerika az első, Oroszország az első, Kína az első – én, én, én vagyok az első. Itt vannak. Ebben az új világban jog és megállapodás helyett erőszak és konfliktus a szabály. A nagyok szabadon alakíthatják ki befolyási övezeteiket, elvehetnek mindent, amíg más nagyhatalmak erejébe nem ütköznek. A kicsiknek és gyengéknek az önkéntes vagy kényszerű alávetettség jut. Ha nekem kell a volt szovjet térség – s Putyinnak kell –, akkor elvehetem, ha Trump Amerikájának nem kell, mert éppen Grönlandon, Kanadában és Panamában veszi el, ami kell neki. Ha nekem kell Tajvan és Délkelet-Ázsia – és Hszi Kínájának befolyási övezetként kell –, akkor a csereértéken múlik, amit Trump Amerikájának fel tudok ajánlani. (Történt ilyen az 1930-as évek végén, 40-esek elején, amikor diktátorok és diktatúrák osztották fel a világot.)
Olvasom az ismert történész, Margaret MacMillan Foreign Affairs-ben megjelent cikkében – Stress Test –, hogy ismét fel kell tennünk magunknak azt a kérdést: képesek-e egyének megváltoztatni a történelem menetét, ha a régi rend amúgy is kudarcra van ítélve? Szerinte a politológusok és szociológusok a politikai erők, törvények és intézmények szerepét vizsgálják, ellenben a történészek hajlandók szemügyre venni az egyének, a politikai személyiségek befolyását. Vagyis a politikai elemzők szerint Napóleon nincs 1789 forradalma, Putyin a posztszovjet káosz, Hszi a kínai politikai zavarok nélkül, ahogy Trump is az amerikai hanyatlásra adott válaszként jelenik meg. Ellenben a történész Ian Kershaw Hitlerről szóló hatalmas életrajza, Stephen Kotkin Sztálinja vagy Renzo De Felice Mussolinije azt bizonyítják, hogy meghatározott szereplők képesek befolyásolni a történelem menetét, nélkülük nem arra mentek volna a folyamatok, amerre mentek...
RÁKOSBORZASZTÓ ÉS BOMBARÉMÜLET, AMELYEKRŐL SOHA SEMMIT NEM TUDUNK MEG | HETES STÚDIÓ
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: NEUMAN GÁBOR
2025.01.25.
A Hetes stúdió 2025. január 25-i adásában Neuman Gábor Bolgár Györggyel, László Józseffel, valamint Nagy Gáborral beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
Műsorvezető: NEUMAN GÁBOR
2025.01.25.
A Hetes stúdió 2025. január 25-i adásában Neuman Gábor Bolgár Györggyel, László Józseffel, valamint Nagy Gáborral beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
MIT SZÓL GYURCSÁNY, HOGY ÚJABBAN DICSÉRIK A FIDESZESEK? – HIÁNYZIK-E NEKI A GYURCSÁNYOZÁS?
GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
Szerző: GULYÁS BALÁZS
2025.01.25.
Mit szól Gyurcsány, hogy újabban dicsérik a fideszesek? – Hiányzik-e neki a gyurcsányozás?
Szerző: GULYÁS BALÁZS
2025.01.25.
Mit szól Gyurcsány, hogy újabban dicsérik a fideszesek? – Hiányzik-e neki a gyurcsányozás?
MOST MÚLIK PONTOSAN
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2025.01.25.
Most múlik pontosan...
Mármint a belpolitika a régi felállással.
Szépen igazolja ezt, hogy a legúribb kerület a kutyákat választotta, hogy Majka belegyalogolt Orbánba, a nép egyszerű gyermekei az időközi választásokon azokba, akik a Fidesz azonnali és megsemmisítő vereségét várták, Magyar Péter meg mindenkibe.
A sufnipártok vezetői - Karácsony kivételével tán - illegalitásba vonultak, ő is csak azért nem, mert új jelöltet vár személyes vállalkozása, a Geréb Kft. feltőkésítéséhez, miután az előző messiás, MZP szavatossága lejárt.
Mindenki helyezkedik, bölcseket mond és igyekszik magyarabb lenni Magyarnál.
Ő - megörökölve messiás-elődje stallumát - bebizonyította, hogy aki azt hitte (mikor Orbán programként előadta, hogy folytatjuk, és ennek dacára megválasztották), hogy ennél nincs lejjebb, - megmutatta, hogy dehogy nincs. A magyar választó ugyan eljutott a feneketlen butaság fenekére, de tudja még cifrázni, mint kiskutya a szexuális életét...
Itt azzal is lehet tömegeket mozgatni, ha szimplán csak megneveznek valakit ellenségnek, aztán ráhánynak.
Mindegy, hogy aztán majd velünk fizettetik a vegytisztító számláját, mindegy, hogy akit lehánytak, annak tenyeréből egy évtizedig tiszta magot csipegetett az új tisztakezű, mint miniszter-feleség.
Merthogy kit érdekel, hogy ez volt az egyetlen érdeme, mely alkalmassá tette jól fizető állásokra, pitiáner tolvajlásokra, bimbódzó nepotizmusára?
Talán ez teszi alkalmassá arra is, hogy fékezett habzású messiás legyen, biztos pontja a jogállamiság szószával leöntendő sikeres vagyon-átmentésnek.
Hogy a feleségét mi tette alkalmassá a posztra, azt pontosan nem tudni, ami azt illeti, nem egy Deák Ferenc, és ebben nem a bajusz hiánya a ludas...
Szerző: PuPu
2025.01.25.
Mármint a belpolitika a régi felállással.
Szépen igazolja ezt, hogy a legúribb kerület a kutyákat választotta, hogy Majka belegyalogolt Orbánba, a nép egyszerű gyermekei az időközi választásokon azokba, akik a Fidesz azonnali és megsemmisítő vereségét várták, Magyar Péter meg mindenkibe.
A sufnipártok vezetői - Karácsony kivételével tán - illegalitásba vonultak, ő is csak azért nem, mert új jelöltet vár személyes vállalkozása, a Geréb Kft. feltőkésítéséhez, miután az előző messiás, MZP szavatossága lejárt.
Mindenki helyezkedik, bölcseket mond és igyekszik magyarabb lenni Magyarnál.
Ő - megörökölve messiás-elődje stallumát - bebizonyította, hogy aki azt hitte (mikor Orbán programként előadta, hogy folytatjuk, és ennek dacára megválasztották), hogy ennél nincs lejjebb, - megmutatta, hogy dehogy nincs. A magyar választó ugyan eljutott a feneketlen butaság fenekére, de tudja még cifrázni, mint kiskutya a szexuális életét...
Itt azzal is lehet tömegeket mozgatni, ha szimplán csak megneveznek valakit ellenségnek, aztán ráhánynak.
Mindegy, hogy aztán majd velünk fizettetik a vegytisztító számláját, mindegy, hogy akit lehánytak, annak tenyeréből egy évtizedig tiszta magot csipegetett az új tisztakezű, mint miniszter-feleség.
Merthogy kit érdekel, hogy ez volt az egyetlen érdeme, mely alkalmassá tette jól fizető állásokra, pitiáner tolvajlásokra, bimbódzó nepotizmusára?
Talán ez teszi alkalmassá arra is, hogy fékezett habzású messiás legyen, biztos pontja a jogállamiság szószával leöntendő sikeres vagyon-átmentésnek.
Hogy a feleségét mi tette alkalmassá a posztra, azt pontosan nem tudni, ami azt illeti, nem egy Deák Ferenc, és ebben nem a bajusz hiánya a ludas...
MÉG GYURCSÁNYT IS BEVETI A FIDESZ A HATALOM MEGTARTÁSA ÉRDEKÉBEN
TOPIK - MINDIG TÉMÁBAN
Szerző: TOPIK
2025.01.26.
Még Gyurcsányt is beveti a Fidesz a hatalom megtartása érdekében...
SCHMIDT MÁRIA TETTESEI ÉS ÁLDOZATAI - DR. BAUER MIKLÓS
UNGVÁRY KRISZTIÁN VIDEÓ
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.01.26.
Ez a podcast arról szól, hogy hogyan hamisította meg Schmidt Mária "múzeumában" Bauer Miklós élettörténetét - és arról is, hogy hogyan felelősek az ügyben mások.
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.01.26.
Ez a podcast arról szól, hogy hogyan hamisította meg Schmidt Mária "múzeumában" Bauer Miklós élettörténetét - és arról is, hogy hogyan felelősek az ügyben mások.
MÉLYELEMZÉS: MAJOROS PÉTER: CSURRAN, CSEPPEN
L1
Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi
2025.01.26.
Majka video elemzés szocpolitikailag.
Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi
2025.01.26.
Majka video elemzés szocpolitikailag.
Lásd még:
VISSZAJÁTSZÁS / MAGYAR BÁLINT: NINCS HATÁRA ANNAK, MEDDIG MENNE EL A FIDESZ, HOGY ELKERÜLJE A FELELŐSSÉGRE VONÁST
KLUBRÁDIÓ / MEGBESZÉLJÜK...
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2024.12.21.
A Megbeszéljük... 2024. december 20-i adásában Bolgár György Magyar Bálint szociológussal, politikussal beszélgetett.
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2024.12.21.
A Megbeszéljük... 2024. december 20-i adásában Bolgár György Magyar Bálint szociológussal, politikussal beszélgetett.
CHARLES GATI: A WASHINGTON POST ÉS ÉN
NÉPSZAVA
Szerző: CHARLES GATI
2025.01.26.
1993 óta élek Washingtonban; azóta kapom és olvasom a Washington Postot minden reggel. Ez a lap egyike a három legfontosabb amerikai újságnak. Legnépszerűbb a konzervatív, de Trumptól független Wall Street Journal, amely üzleti körökben nélkülözhetetlen. Leghíresebb és leggyakrabban idézett a New York Times.
Utánuk jön a Washington Post. Politikai tudósításaival az ország fővárosából és az ország fővárosáról vetekszik a másik két lappal. Mint kosárlabdadrukker mondom: sportrovata a legjobb a három közül.
Mindhárom lap követi a híres amerikai tradíciót: a véleményrovat munkatársai függetlenek a hírrovattól. A WSJ véleményoldalai a republikánusokhoz húznak (bár nem a szélsőséges jobboldalhoz); az NYT a demokratákhoz, néha az újbaloldali szárnyhoz is közel áll; a Washington Post talán a legárnyaltabb: a szerkesztőségi, név nélkül kiadott vélemény többnyire a demokraták középre tartó politikáját támogatja, de a lap foglalkoztat ultraliberális és ultrakonzervatív véleményírókat is. Még megjegyzem, hogy több, mint egy tucat alkalommal írtam ebbe a lapba az évtizedek során, és reggelenként ezzel kezdtem a tájékozódást (bár, bevallom, a sportrovattal).
Több, mint három évtized után lemondtam az előfizetésemet, de a digitális lapot továbbra is olvasom. Kompromisszum a javából. A helyzet az, hogy a lap bajban van. A tulaj, Jeff Bezos, ugyanis tavaly októberben közbeszólt... Leállított egy szerkesztőségi cikket, amely Kamala Harris megválasztását sürgette. Robert Kagan, a lap egyik jól ismert külpolitikai szemleírója – külső munkatárs – még aznap lemondott. Több mint 200 000 előfizető, ahogy én is, lemondta a lapot. Több munkatárs, aki csak tehette, felmondott. Nemrég távozott Ann Telnaes, a lap Pulitzer-díjas karikaturistája. Beadott egy rajzot, amely négy gazdag amerikai üzletembert ábrázolt térden hajbókolva Trump „trónja” előtt. A karikatúra közlését David Shipley, a véleményrovat vezetője azzal a nevetséges okkal utasította el, hogy a lap szemleírói már többször foglalkoztak a témával. A karikaturista kijelentette, hogy több mint tizenöt éve dolgozik a lapnál, de rajzait eddig még mindig leadták. Másnap ő is lemondott. A lap több mint 400 munkatársa levélben kérte a tulajdonost, hogy személyesen találkozzon velük és oszlassa el aggodalmaikat. Válaszról eddig nem tudni...
Szerző: CHARLES GATI
2025.01.26.
Utánuk jön a Washington Post. Politikai tudósításaival az ország fővárosából és az ország fővárosáról vetekszik a másik két lappal. Mint kosárlabdadrukker mondom: sportrovata a legjobb a három közül.
Mindhárom lap követi a híres amerikai tradíciót: a véleményrovat munkatársai függetlenek a hírrovattól. A WSJ véleményoldalai a republikánusokhoz húznak (bár nem a szélsőséges jobboldalhoz); az NYT a demokratákhoz, néha az újbaloldali szárnyhoz is közel áll; a Washington Post talán a legárnyaltabb: a szerkesztőségi, név nélkül kiadott vélemény többnyire a demokraták középre tartó politikáját támogatja, de a lap foglalkoztat ultraliberális és ultrakonzervatív véleményírókat is. Még megjegyzem, hogy több, mint egy tucat alkalommal írtam ebbe a lapba az évtizedek során, és reggelenként ezzel kezdtem a tájékozódást (bár, bevallom, a sportrovattal).
Több, mint három évtized után lemondtam az előfizetésemet, de a digitális lapot továbbra is olvasom. Kompromisszum a javából. A helyzet az, hogy a lap bajban van. A tulaj, Jeff Bezos, ugyanis tavaly októberben közbeszólt... Leállított egy szerkesztőségi cikket, amely Kamala Harris megválasztását sürgette. Robert Kagan, a lap egyik jól ismert külpolitikai szemleírója – külső munkatárs – még aznap lemondott. Több mint 200 000 előfizető, ahogy én is, lemondta a lapot. Több munkatárs, aki csak tehette, felmondott. Nemrég távozott Ann Telnaes, a lap Pulitzer-díjas karikaturistája. Beadott egy rajzot, amely négy gazdag amerikai üzletembert ábrázolt térden hajbókolva Trump „trónja” előtt. A karikatúra közlését David Shipley, a véleményrovat vezetője azzal a nevetséges okkal utasította el, hogy a lap szemleírói már többször foglalkoztak a témával. A karikaturista kijelentette, hogy több mint tizenöt éve dolgozik a lapnál, de rajzait eddig még mindig leadták. Másnap ő is lemondott. A lap több mint 400 munkatársa levélben kérte a tulajdonost, hogy személyesen találkozzon velük és oszlassa el aggodalmaikat. Válaszról eddig nem tudni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)