Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.01.18.
Pedig az emlékek köztünk élnek. Még akkor is, ha az a generáció, amely közvetlen elszenvedője volt a történteknek, ma már csak nyomokban lelhető fel. A városi házfalak, a vaskerítések, egyes budai házak lépcsői sérüléseikkel azonban máig néma tanúi a gyilkos küzdelemnek.
Ennek az írásnak fontos előzménye a 2024. december 24-én, 25-én és 26-án a Telexen megjelent három cikkem, amelyek a 80 évvel ezelőtti karácsony eseményeit tárgyalták. Budapest ostromának emlékezete ma sem mentes a politikai felhangoktól. Azok a nézetek, amelyek szerint itt a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységét kellene megünnepelni, ma már csak a budapesti orosz követség honlapján és néhány más helyen jelennek meg. Ezzel szemben érdekes módon épp az egyébként Oroszországgal szimpatizáló kormányközeli médiumok azok, amelyek rendre a védőket dicsőítve „Európa hősei voltak” jelzőkkel írják le azt, amit ebből lényegesnek tartanak. Nyilvánvaló, hogy ez nem véletlen, hiszen amennyiben látnának valami pozitívumot a nyilas uralom megszűnésében, akkor a „megszabadulás” kifejezést használhatnák – ami egyébként 1995 óta egy bevett és konszenzuális megoldás annak érdekében, hogy úgy legyen kifejezhető a nyilas terror elítélése, hogy az egyben ne legyen alkalmas a kommunista módszerek mosdatására.
Amikor a harcok Pesten véget értek, és felrobbantak a város hídjai
A pesti oldal ostroma 1945. január 18-án reggel hét órakor a Lánchíd és az Erzsébet híd felrobbantásával véget ér. A felrobbantott hidak látványa az ostrom talán legtöbbet fényképezett eseménye volt. A hídcsonkok a 53 napig tartó városostrom jelképei maradtak.
A háború utáni magyar és szovjet propaganda kizárólag a német felet vádolta a hidak elpusztításával. Ez azonban csak féligazság. Megsemmisítésükben ugyanis nemcsak a német, hanem a szovjet hadvezetés is érdekelt volt, és érdekeltségük mértéke semmiben sem különbözött: a hidak ugyanis mindkét fél számára hadműveleti tereptárgyak voltak. Az egyedüli különbség a hidak kérdésében csak a megsemmisítés időpontjában ragadható meg. Míg a német vezetés a hidakat csak Pest feladása után akarta robbantani, addig a szovjet előtte szerette volna megtenni – azért, hogy elvágja a keleti parton védekező védők visszavonulási útját, illetve utánpótlási vonalait.
A hidak megsemmisítésére több szovjet parancs is kitért. Az első ilyen parancsot maga Sztálin adta ki még 1944. december 26-án 22 óra 10 perckor. A parancs szerint a védekező német csapatok visszavonulásának megakadályozása érdekében a hidakat „minden kaliberű tüzérséggel, még a legnagyobbal is, légierővel és utász robbantó egységekkel” kell rombolni.
Az ez után következő négynapos bombázás azonban szinte semmilyen eredménnyel nem járt – leszámítva azt, hogy a hidak körül álló épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Ezzel magyarázható, hogy 1945. január 9-én hajnali 2 óra 45 perckor Sztálin az 11004. számú direktívájával újabb egyértelmű utasítást adott. Ebben a leghatározottabb hangnemben rendelte el a hidak megsemmisítését minden rendelkezésre álló eszközzel. A parancsot a 46. hadsereg parancsnoksága azzal nyomatékosította, hogy siker esetén az érintetteknek a Szovjetunió Hőse Érdemrend adományozását helyezte kilátásba. A tüzérségi koordináta-rendszerben a Lánchíd a 66-os, az Erzsébet híd a 105-ös, a Ferenc József (ma Szabadság) híd a 131-es számot kapta.
Az újabb parancs következtében a hidakat érő légitámadások megszaporodtak. A IX. SS-hegyihadtest 1945. január 13-án két rádiótáviratot is küldött a hidak bombázása miatt. Az elsőben arról számoltak be, hogy január 12. óta feltűnően sok ellenséges gép támadja a hidakat, amelyek közül a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd öt, a Ferenc József híd egy találatot kapott. A másodikban pedig arról tudósítottak, hogy a hidakat 12-e óta szovjet felségjelzésű Ju–87-es és Ju–88-as gépek is támadják.
Román forrásokból tudjuk, hogy január 13-án a 2. román felderítő- és bombázószázad négy Ju–88-A-4 bombázógépe a Lánchidat, a 8. csata- és bombázóosztály négy Ju–87-D-5 bombázója pedig az Erzsébet hidat támadta. A román történetírás szerint ezek a támadások a hidak lerombolásához vezettek, miközben a kérdéses alakulatok jelentéseiből ennek ellenkezője derül ki...
