Szerző: ÉLŐ ANITA
2025.01.08.
Meghitt ünnepségre gyűltek össze karácsony előtt Mosonmagyaróváron: 50 éves lett a kórház csecsemő- és gyermekosztálya. Nemcsak a korábbi kollégáik voltak jelen, hanem a város mindkét politikai vezetője, Nagy István fideszes agrárminiszter és Szabó Miklós, a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal színeiben megválasztott polgármester is, aki 2006 és 2010 között MDF-esként már vezette a várost. A két jobboldali politikus kemény ellenfele egymásnak, egy dologban azonban egyetértenek: a kórház megmaradása kiemelt ügye az osztrák határhoz közeli városnak. Mosonmagyaróvár a rendszerváltás óta papíron tíz százalékkal növelte népességét, a valóságban a hivatalosan 34 ezres város és 76 ezres járás tízezrével ad szállást az ide ingázó kelet-magyarországi és külföldi vendégmunkásoknak, akik nem jelennek meg a kimutatásokban.
Ünnepség után hidegzuhany
A kórház ügye túlmutat önmagán. A Fidesz tavaly éppen emiatt veszítette el a várost, Szabó Miklós pedig emiatt nyerte vissza. 2023 márciusában a kormány által tervezett egészségügyi reform nyitóepizódjaként a gyerekosztályt, a szülészetet és a sebészetet is bezárták, pontosabban nappali vagy hétköznapi illetve egynapos ellátóhellyé minősítették vissza. A tüntetések hatására a kormány visszakozott, a sebészet kivételével visszaállt a régi rend. Nem pakoltak többé péntek délutánonként frissen szült nőket és újszülötteket mentőautókba, hogy Győrbe szállítsák őket.
Luca napján tehát mindenki büszkén ünnepelte a gyermekkórház félévszázados fennállását, és virággal köszöntötték az ötven évvel ezelőtti alapítás egyik tanúját, Virághalmi Aranka gyermekorvos főorvost. Aki még mindig dolgozik. Az 1973-ban cum laude minősítéssel a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett főorvos asszony ugyanis nem pusztán besegít. A hetvenes éveinek közepét-végét taposó doktornő az egyik sarokköve a gyerekellátásnak.
A szép ünnepély után hat nappal aztán jött a hidegzuhany. A kórház karácsonykor a gyermekosztályát és a szülészetét is bezárta, a családoknak megint Győrbe kellett utazniuk. A helyiek nem pusztán azzal szembesültek, hogy a járás egyes pontjaitól ez 59 kilométer távolságra esik, és a kátyús mellékutakon hosszabb időbe telik 22 kilométer megtétele az autópályáig, mint a maradék a sztrádán. Az ellenségének sem kíván ilyen utat senki karácsonykor egy hasmenéses, kiszáradástól fenyegetett vagy éppen fulladó kisgyerekkel. (A súlyos esetekhez továbbra is mentőt kell hívni, és a mentőhelikoptert is riasztják, ha szükséges.)
A város lakói számára azt jelezte mindez, hogy a magyar állam képtelen megszervezni állampolgárai ellátását.
A mosonmagyaróvári járásból ömlik az adóbevétel az állami kasszába, az országban itt az egyik legmagasabb a foglalkoztatottsági (és adófizetési) arány, a nemrégiben felújított kórházuk két osztályára átmenetileg mégis megint lakat került. Azt pedig már tudják helyben, hogy ez vészjósló jel. Ha egy kórház nem tud nyitvatartani az ünnepnapokon, akkor a hétköznapok is cérnaszálon függnek.
Vészjelből akadt több is. Megjelent egy hirdetés, amelyben osztályvezető főorvost keresnek a gyermekosztály élére, a Szent-Györgyi Albert-díjas Szijjártó László helyére. Mindenki számára világos lehetett hát, hogy komoly a baj. A kilenc évvel ezelőtt Hollandiából hazatért orvos nemcsak a Magyar Orvosi Kamara megyei elnöke, de a hazai gyerekellátás korszerűsítéséért is sokat tesz, ismeretterjesztő kampányt folytat a felesleges lázcsillapítás ellen, felszólal a fitymaszűkület korszerűtlen ellátásával okozott szenvedések miatt, és sokat tesz az allergiakezelés modern eszközeinek bevezetéséért. Miért távozik? Mi történt hat nap alatt?