JUHÁSZ PÉTER / JUHI VIDEÓ Szerző: JUHÁSZ PÉTER / JUHI 2025.01.06.
Lázár egy hete készített egy interjút magával. Kíváncsi voltam mit akar elmondani, és hogy ne verjen át téged, kommentálom is.
A kommunisták alatt arra tanítottak a szüleim, hogy kell tudni a sorok között olvasni. És mivel ezek ugyanazok, teljesen logikus, hogy érdemes Lázár szavait is közelről megvizsgálni. Ha figyelmesen hallgatjuk, beismer pár nagyon súlyos dolgot. Nem csak azt, hogy a vasúti és közúti közlekedés területén SEMMIT NEM CSINÁLTAK, de elismeri azt is, hogy KÖZBEN LOPTAK. Ő a polgári jó ízlésnek (sic!) megfelelően tálalja persze: feltőkésítették a magyar vállalkozókat. De most üzen a NER belső köreinek: mert kemény fickó. És persze hosszú is. Lázár.
A MOK volt elnöke, Kincses Gyula megfontolandónak tartja, hogy a közegészségügyben is meg lehessen vásárolni az orvosválasztást.
Széttöredezett az ellátórendszer, egyre erősebben érezhető a humánerőforrás, ezen belül is a szakdolgozó-hiány, valamint a köz- és a magánellátás viszonyának rendezetlensége – ez a három talán legfontosabb probléma, amelyre a kormányzatnak 2025-ben megoldást kellene találni – mondta lapunknak Kincses Gyula, egészségügyi szakembert, a Magyar Orvosi Kamara előző elnöke. Arra a kérdésünkre, mire számít, gyorsul vagy lassul az egészségügy átalakítása a választást megelőző utolsó évben, azt felelte: a politika korán váltott kampány üzemmódra, így a hátralévő időt a botránykerülő lázas semmittevés foga jellemezni. Általános szabály, hogy a ciklus vége felé komolyabb dolgokba már senki nem mer belevágni. Az egészségügyben bármilyen szükséges és szakmailag megfelelő átalakítás is szokásokat sért, konfliktushoz vezet az elején, miközben az eredmény vagy jön, vagy nem, illetve az csak később érezhető. Másrészt az átalakításhoz, átszervezéshez pénzre van szükség, az meg nincs – mondta. Sok pénzért balhét venni: ez nem a választás előtti időszak vágya. Szerinte legfeljebb közérzetjavító intézkedések – mint volt a kórtermek kampányszerű kifestése – történhet, illetve kisebb, amúgy hasznos, de pénzbe nem kerülő korrekciók várhatók.
Kincses Gyula szerint a köz- és a magánellátás viszonyában egy szabályozott, tisztességes együttműködésre lenne szükség, amelyben a két szektor nem konkurense, hanem kiegészítője egymásnak. Azaz lehetővé kellene tenni, hogy legálisan oda-vissza lehessen egymáshoz utalni beteget. Például a magán lehetne a gyorsítósáv, de attól, hogy átment valaki oda egy vizsgálatra, a magánorvos még utalhassa be a közellátás megfelelő szintjére is, és ne kelljen a daganatgyanús beteget visszaküldenie a startvonalra, a háziorvoshoz. Szükség lenne arra is, hogy az állami egészségbiztosító szabadabban vásárolhasson szolgáltatásokat a magánszférától. Az már politikai bátorság, vagy rendszerszemlélet kérdése, hogy megengedi-e az állam, hogy a befizetett járulékának valamekkora részét valaki magával vigye a magánellátóhoz, ahol a szolgáltató kérhetne tőle kiegészítő díjat is. Hasonló rendszerek működésére külföldön is van példa, és ennek van realitása. Ez tudna kiskapuk nélkül működni, mert ugyanannyi pénzből jobb ellátást a magán sem tud nyújtani...
Valószínűleg az ember antropológiailag nem bírja ki a békét és a nyugalmat, ezt kell látni visszamenőleg – mondta a KlikkTV Tíz című műsorában Spiró György, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész, dramaturg és műfordító, amikor a 2024-es évet jellemezte. Szerinte minőségi különbséget jelent, hogy azok a folyamatok, amelyek most zajlanak, rendkívül veszélyes világban zajlanak, nem az első világháborúban élünk. Az író példaként említette Ausztriát, amely a második világháború után sokat nyert, „a legélehetőbb ország lett, és tönkre teszik, mert nem bírják a nyugalmat.”
Én úgy gondolom – folytatta -, hogy az emberi gondolkodás és az emberi tudat évezredek óta adott, nem változott, de ha igen, akkor inkább egy kicsit visszafejlődött. Az író úgy látja, eközben ugyanazokkal az emberi problémákkal küzdünk, ugyanazokkal a feltételekkel, mint évezredeken át, de megváltozott közben a technika. „Az antik végzet lebeg mindenki és Magyarország felett is.”
Vannak olyan helyek, ahol a politika mindig maga alá hajtja a gazdaságot, ez a szovjet rendszer. A Szovjetunióban fordult elő először, hogy totálisan megsemmisítette a gazdasági életet a politika, és aztán megcsinálta a maga állami tervgazdálkodását, ami őrületes véráldozatokkal járt, de működött hetven évig – foglalta össze Spiró György. „Ezt az állami tervgazdálkodást azóta is csinálják, meg visszacsinálják. Magyarországon is annak egy variánsa működik. Nagyon érdekes, hogy milliárdosok szállnak be a politikába, nyilván a saját érdekükben, de másoknak is vannak gazdasági érdekeik és amivel támadták az első világháború idején ezeket a nagyvállalatokat, az ma is érvényes, hiszen a fegyvergyártók érdeke a háború.”
A tavalyi év egyik klímapolitikai fejleménye volt, hogy a gazdatüntetések hatására az Európai Unió több ponton is visszavett az agrárpolitika zöldítését célzó terveiből. Van rá esély, hogy 2025 újabb hasonló hátraarcot hoz: ahogy az európai autóipar lassan válságba süllyed, egyre többen követelik, hogy az EU vonja vissza az új belsőégésű motoros autók betiltásának 2035-ös határidejét. Noha a klímaválság jelei egyre aggaszóbbak, az is kezd körvonalazódni, hogy a megoldását célzó jelenlegi recepteket és a jólétéhez ragaszkodó kontinens gazdasági érdekeit talán lehetetlen közös nevezőre hozni.
Karácsonyi csoda – így minősítették a Volkswagen (VW) csoportnál működő szakszervezetek, hogy az ünnep előtti napokban sikerült megállapodniuk a cégvezetéssel arról, hogy a következő öt évben 35 ezer munkahely szűnik meg. Ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik ember el fogja veszíteni az állását Németország legnagyobb munkáltatójánál. Hogy ez miért győzelem? Mert nem egyszerre küldik el őket, hanem öt év alatt, elsősorban természetes fluktuációval és nyugdíjazásokkal, vagyis nem vesznek fel új munkatársakat a távozók helyére.
Továbbá nem zárják be a csoport tíz németországi gyára közül egyiket sem, amire szintén volt esély – márpedig globalizáció ide vagy oda, ilyesmi sohasem történt a VW történetében. Igaz, több üzemről még pontosan nem tudják, hogy mit is fognak ott gyártani, alternatív felhasználási lehetőségeket vagy potenciális vevőket keresnek.
Hogy mindez elég lesz-e a vállalat gondjainak megoldásához, erősen kérdéses – egy svájci nagybank szerint a VW-nek legalább 30 ezer embert kellene azonnal leépítenie ahhoz, hogy elérje 2026-as profitcélját és versenyképes maradjon. Ám ehhez túl erősnek bizonyultak a munkavállalói érdekképviseletek: december elején mintegy 100 ezer dolgozó jelezte figyelmeztető sztrájkokkal, hogy kész harcolni a munkahelyekért.
A megszorítások szükségessége akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Európa legnagyobb autógyártója október végén közzétette negyedéves eredményeit, amelyek az adózott eredmény 64 százalékos eséséről tanúskodtak. A cég megingása azonban önmagán túlmutató fejlemény.
A Volkswagen a II. világháború utáni újjáépítés, a német gazdasági csoda egyik jelképe. Mostani válságát sokan az akkor kiépült szociális piacgazdaság végső alkonyaként értékelik.
A részben állami tulajdonú cégnél hagyományosan nagy szerepet kaptak a munkavállalói érdekek, ezért különösen fájdalmasak a leépítések. Másrészt a járműgyártás a német ipar és export húzóágazata, az ország jólétének záloga. A második éve recesszióban lévő német gazdaság problémái sokrétűek, főszerepet játszik bennük a szűkös és drága energia, illetve munkaerő, de az autóipar szenvedése nélkül aligha alakulhatott volna ki olyan siralmas helyzet, amibe a kormány is belebukott.
A VW ráadásul nincs egyedül: a Mercedes és a BMW jövedelmezősége is számottevően visszaesett 2024-ben, a három nagy német gyártó profitjának harmada vált kámforrá. A befektetők hangulatát jelzi, hogy a négy tőzsdén jegyzett német autógyár papírjai (Mercedes, BMW, Volkswagen, Porsche) 15,5 és 27,3 százalék közötti mértékben veszítettek értékükből tavaly.
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: HARDY MIHÁLY 2025.01.04.
A Hetes Stúdió 2025. január 4-i adásában Hardy Mihály Józsa Mártával, Gordon Istvánnal, valamint Dull Szabolccsal beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
Az évkezdet önmagában nem mindig fordít a világ állásán, különösen gazdasági ügyekben: léteznek tartós kötöttségek, nehezen módosuló folyamatok, a naptári évtől eltérő ritmusú üzletmenetek. Most mégis több okból várható, hogy 2025 karaktere más lesz, mint az óesztendőé, belső szerkezeti és ciklus-okokból, valamint nagyjelentőségű külső tényezők miatt egyaránt. Akik viszont a remélt kedvező külső fordulatokból vezetik le a többször beígért fellendülés eljövetelét, legfeljebb tanácstalanságukat leplezik. Fontos események persze történnek, ám amint eddig is megtapasztalhattuk, alkalmazkodási készség és képesség dönt a gazdasági siker dolgában.
A 2025-ös év eleje valóban nagy változásokat hoz, mint amilyen az új amerikai adminisztráció hivatalba lépése januárban, a németországi választások februárban. A számunkra közvetlen gazdasági-pénzügyi keretként szolgáló Európai Unióban január elejétől teljes lendülettel munkálkodik az új Bizottság, Ursula von der Leyen folytatódó vezetése mellett, politikailag és szakmailag fajsúlyos uniós biztosokkal. A soros elnökséget pedig az első félévben Lengyelország adja, amely lélekszámának, három évtizedes gazdasági növekedési teljesítményének és a most különösen fontos katonai képességének a révén immár az „európai nagyok” közé számít. A Tusk-kormány mozgalmas időkben formálhatja az uniós napirendet, amikor az EU-nak gazdasági, biztonságpolitikai pályairányok között kell választania.
2025-ben kritikus geopolitikai fordulatok várhatók az ukrajnai és a közel-keleti ügyben, noha sokféle szcenárióval kénytelenek számolni az elemzők. Nem kell viszont jóstehetség annak kimondásához, hogy idén a világgazdaság eddig is gyors átalakulási folyamatai még markánsabbá válnak a hatalmi blokkok közötti ütközések, valamint technológiai, üzleti fejlemények következtében...