A 2024 végére kialakult hazai politikai helyzet egyik társadalmi sajátossága, hogy a gazdaságilag aktív középosztály mára már igen kis arányban támogatja a jelenlegi kormányt. Ha a választások eredménye ezen a társadalmi csoporton múlna, az Orbán-rendszer demokratikus úton már megbukott volna, illetve esélye sem lenne a 2026-os választási győzelemre.
Cikkemben azt mutatom be, hogy gyakorlatban azonban ez a középosztály megtakarítási és fogyasztási szokásai miatt nem tudatosan, de lényeges mértékben hozzájárul a rendszer fenntartásához. Jelentős részben – pénzügyi tudatosság híján – saját maga finanszíroz egy olyan folyamatot, amellyel nem ért egyet: az autokrácia kiépítését, nyugati, liberális, demokratikus berendezkedés egyre látványosabb felszámolását.
Ezután amellett érvelek, hogy az Orbán-rendszer gazdaságpolitikájának egyes speciális, egyedi elemei, az EU-ban megfigyelhető Magyarországgal kapcsolatos egyre erősödő fenntartások, a 2024 év végére kialakult kifeszített költségvetési környezet miatt 2025-ben egyedi helyzet alakul majd ki. A rendszerrel szemben kritikus hazai középosztálynak most lennének olyan – teljesen legálisan használható – eszközök a kezében, amelyekkel tudatosan élve megakadályozhatná az Orbán kormány 2026-os választási győzelmét: ehhez pusztán változtatnia kellene eddigi pénzügyi gyakorlatain.
A társadalmi periféria szavazatainak jelentősége az Orbán-rendszer fenntartásában A közvéleménykutatási eredmények egyértelműek a tekintetben, hogy a gazdaságilag aktív középosztály meglehetősen alacsony, csupán egyötöd körüli arányban támogatja a jelenlegi kormányt. Ha a választási eredmények rajtuk, középosztálybelieken múlnának, az Orbán-rendszer már rég (legkésőbb 2018-ban) megbukott volna.
Természetesen az Orbán-kormánynak igen nagy számban vannak ’valódi’ értékelkötelezett és tudatos támogatói is, részben a középosztályban, de nagyobb részben az egyéb társadalmi csoportokban. Ennek a mintegy 1,8 millió belföldi szavazót kitevő, elkötelezetten kormánypárti szavazói csoportnak a létszáma azonban nem lenne elég nemhogy a kétharmados győzelemhez, de semmilyen győzelemhez sem. A rendszernek szüksége van még mintegy nyolcszázezer-egymillió belföldi szavazatra a magabiztos győzelemhez. Ezeket a plusz szavazatokat azonban már nem a középosztály vele nem szimpatizáló (többségi) csoportjából próbálja megszerezni...
A mostani, 2024/2025-ös tanév kezdetekor, vagyis tavaly szeptember 1-je és október 1-je között összesen 2083 gyakornok státuszú pályakezdő pedagógus kezdett dolgozni a köznevelési intézményekben – tudtuk meg az Oktatási Hivataltól (OH). Megkeresésünkre az OH ugyanakkor arra is rámutatott, ez még nem végleges adat, a tanév folyamán még változhat a végleges létszám. A nyugdíjasként visszafoglalkoztatott pedagógusok száma egy év alatt 909 fővel nőtt.
Az előző, vagyis a 2023/2024-es tanév első hónapjában összesen 2231 volt az újonnan belépő, pályakezdő pedagógusok száma, ami az OH adatai szerint 2024. augusztus 31-ére 3557 főre emelkedett. Ez lényegesen jobb, mint egy évvel korábban: a 2022/2023-as tanév egészében mindössze 1884 fiatal gyakornok lépett be a köznevelésbe. Ugyanakkor az is tény, hogy azoknak a fiataloknak a száma, akik 2024 szeptemberében kezdtek dolgozni köznevelési intézményekben, 148 fővel kevesebb, mint 2023 azonos időszakában.
A nyugdíjasként visszafoglalkoztatott pedagógusok száma viszont emelkedett, egy év alatt összesen 909 fővel. Az OH közlése szerint a köznevelési alkalmazotti nyilvántartás 2025. január 2-ai állapota alapján 6623 pedagógus dolgozik a köznevelési intézményekben olyan módon, hogy közben nyugdíjat is kap. Ez a létszám 2024. január 2-án még 5714 fő volt. A kormány 2022 nyarán egyszerűsített a nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatásán: már a nyugdíjazás után is lehet teljes állásban tovább tanítani a nyugdíj megtartása mellett...
Mire számít 2025-ben? És mire számíthatunk mi, magyarok? Ezt a két kérdést tettük fel hét különböző terület elismert szakértőinek. Sok minden szóba került, ami egyöntetűen leszűrhető: csak a bizonytalanság a biztos. Általános vélemény szerint a hazai pocsék állapotok tovább fognak romlani, s egyre többeknek fog kinyílni a szemük. Ami valahol rémisztő: van, akiben már az is felmerül lehetőségként, hogy nehezen kezelhető események lesznek, illetve, hogy egyfajta forradalom is kirobbanhat. Van, aki – bár nagyon burkoltan – de arra is utalt, hogy talán Magyar Péter sincs teljes biztonságban. Ami biztos, nem lesz egy fáklyásmenet a 2025-ös év Magyarországon. De a világban sem.
Inotai András: 2025. fordulópontként vonul majd be a történelembe (a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének korábbi vezetője)
Az, hogy milyen lesz az új év, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy történelmi lesz: 2025 történelmi évszámként fog bevonulni az emberiség történetébe. A történészek majd 10-15-20 év múlva fogják felismerni, hogy fordulópont volt. Azt nem tudom megmondani, hogy milyen lesz ez a fordulat: mindenesetre az én érzéseimben nagyon negatív szcenárió is benne van. Például, hogy lehet akár nukleáris katasztrófa is, miután az oroszokban mérhetetlenül nagy a frusztráció amiatt, hogy hiába ülnek a világ legnagyobb kincsein, évszázadok óta nem tudnak modernizálódni, s ezt kompenzálandó, léphetnek ilyen irányban, akár hibrid hadviselést indíthatnak a NATO-val szemben, vagy ledobhatnak bombát Berlinre, Londonra... A másik, a pozitív oldalon ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy az orosz társadalom felébred, s olyan belső változások indulnának el, amelyek el tudják söpörni a Putyin által kiépített rendszert, vagy legalább a fenti fenyegetést megszüntetni.
Európában azt várom, hogy nagyon jelentősen megnövelik a védelmi kiadásokat és főként a képességet, ami nem feltétlenül pénz kérdése. Az EU nem csak egy gazdasági és pénzügyi közösség, hanem geopolitikailag is nagyon fontos egység, aminek katonai szempontból is fel kell értékelődnie. Ezt megköveteli az új amerikai elnökből fakadó új transzatlanti rendszer is. Kínának szintén egy erős Európa az érdeke, számára fontos, hogy az USA-val szemben némi ellenpólus legyen. Pekingnek szövetséges is kell, s Európa ebben szerepet játszhat. Nem Trump Kína-ellenességét kell utánozni (bár az egy dolog, hogy mit mond, megint más, hogy mit fog csinálni), de szem előtt kell tartani, hogy Európának történelmi esélye kínálkozhat ebben a helyzetben, amikor az USA geopolitikai bizonytalanságban van.
Ám ebben az Európában Orbán Viktornak nincs helye! Ő csak menjen a türkökhöz!
S ha már megérkeztünk Magyarországra: emlékeztetnék egy kijelentésre, amit egy angol történésznek tulajdonítanak: „Magyarország egy furcsa ország, ahol váratlan események történhetnek. váratlan időben”. Mindenesetre nagy szükség van arra, s kívánjunk is egymásnak nem csak fizikai, hanem mentális egészséget is az előttünk álló feladatokhoz!
SZABAD EURÓPA Műsorvezető: NAGY ANDRÁS 2025.01.05.
Az ELTE Etológia Tanszék első tudományos eredményei olyan hihetetlenek voltak, hogy a neves Science magazin még egy tudóst is ideküldött, hogy megnézze, nem csalnak-e Budapesten. Az etológia tudománya Magyarországon gyakorlatilag összefonódott Csányi Vilmos nevével: rengeteg könyvet írt, a mostani élvonalbeli kutatók egész nemzedékét ő nevelte ki. Miért olyan az ember, mint a zsákmányrabló majmok, és miért az afrikai vadkutyák meg a hangyák képviselik a szocializáció legmagasabb fokát? Csányi Vilmos etológussal beszélgettünk állatokról, emberekről, mesterséges intelligenciáról.
HÁROMHARMAD / 24.HU Műsorvezető: NAGY JÓZSEF 2025.01.03.
Sulyok Tamás „alkatilag” nem szólalt meg újévkor, Magyar Péter viszont igen. Ki járt jól? Lesz előrehozott választás? Kerner Zsolt, Nagy Gergely Miklós, valamint Nagy József az esztendő első Háromharmadában.
00:00:00 Sulyok Tamás „lelki alkata” – újévi beszéd karácsonykor
00:21:09 Ez volt Magyar Péter eddigi legjobb beszéde?
L1 PODCAST Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi 2025.01.04.
A TISZA-nál úgy számolnak, hogy április második felében kerülhet sor előrehozott országgyűlési választásra. Menczer megtalálással fenyeget. Boldog új választást 2025 🎉
Tisztán látják a szociális szféra súlyos gondjait a kormányban, de erről nyíltan nem beszélnek – derült ki a volt szociális államtitkár, a református szeretetszolgálat mostani vezetője előadásából.
A szociális szférában, ezen belül a gyermekvédelem területén a közeljövőben nem lesz érdemi változás - derül ki egy tavaly novemberi, lapunk által megismert hangfelvételből. Az előadó Czibere Károly, az egykori emberi erőforrás tárca szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős volt államtitkára, egyetemi oktató, aki a Magyar Református Szeretetszolgálat főigazgatója. A Szociális Szakmai Közösség Egyesület szakmai konferenciáján elmondott beszédéből kiderül, hogy a kormány is tisztában van a pénz- és szakemberhiánnyal, de egyelőre nem változtat ezen.
Czibere Károly egészen pontosan azt mondta, az elmúlt négy év sok szempontból drámai volt. A szociális szolgáltatás működtetése nem függetleníthető attól, hogy éppen mi történik a gazdaságban. Az egyik szempont a költségvetés teherbíró képessége, ami 2024-ben és 2025-ben is meglehetősen visszafogott. „Idén nincs növekedés, ezért az adóbevétel sem növekedhet. Látjuk, milyen igények vannak többletre a szociális tárca (sic!) részéről, de vérmes reményeik nem nagyon lehetnek.” Beszélt arról is a novemberi előadásában, hogy ezekben a hetekben, hónapokban mélypontot ért el a gazdaság, pontosabban leállt. „Innen már csak egy lehetőség van, felfelé, de ez még a jövő évi (2025-ös – a szerk.) költségvetésen nem fog látszani.” A szociális szférával összefüggésben kijelentette: első körben csak 2026-ban javulhatnak a kilátások.
Czibere Károly azt is mondta, nagyon kevés olyan intézmény van, amelyik „normál minimálbér, bérminimum, plusz bérpótlékon” meg tudja tartani a kollégákat, ez lesz az egyik legnagyobb probléma. Más területen azért volt fejlesztés, idén (2024-ben) „volt pedagógus béremelés, meg volt március 1-ről egy 18 százalékosnak látszó, valójában 13 százalékos szakdolgozói béremelés az egészségügyben”...
A zalaegerszegi járműipari tesztpálya bizonyos szempontból a kormány gazdaságpolitikájának szimbóluma és próbája: 2010 után tovább erősödött a magyar gazdaság már előtte is erős autóipari függése, az utóbbi években például a BMW és a BYD épülő üzemeivel, továbbá számos akkugyárral. Ezeknek azonban önmagukban nem lesz túl nagy hozzáadott értékük – a már működő hasonló üzemek példája alapján, ahogyan arról például az MNB is írt -, így nem fogunk velük kitörni a közepes fejlettség csapdájából. (Ami a nagyobb jólét feltétele lenne.)
Ám a kormányzati narratíva szerint ezekhez az üzemekhez idővel magas hozzáadott értékű tevékenységek is társulnak, például kutatás-fejlesztés, ami már lehetővé teszi a magyar gazdaság – Szijjártó Péter kedvelt szófordulatával élve – dimenzióváltását. Ennek a várakozásnak betonba öntött megtestesülése és remélhetőleg előmozdítója a Zalazone névre keresztelt pálya, ahol a korábbi nyilatkozatok szerint egyebek mellett az önvezető technológiát fogják fejleszteni-tesztelni járműipari vállalatok.
A beruházás megtérülése, a tesztpályát üzemeltető cég gazdálkodása ezért érdekes szempont annak megítéléséhez, hogy mennyire megalapozottak ezek a remények. Főleg úgy, hogy a megépítéséből főként kormányközeli vállalkozók gazdagodtak. Így kissé sarkítva a kérdést így is fel lehet tenni:
el lehet-e érni, hogy a NER és az ország egésze is jól járjon?
Ebben a cikkben ezért megvizsgáljuk, hogy:
1. mennyibe került a Zalazone pálya építése. 2. Sikerült-e az üzemeltető cégeknek pozitív működési eredményt elérni? 3. Mennyi új befektetést vonzott a pálya? 4. Ezek alapján megtérülhet-e a beruházás?
Válságban Moldávia, nem kapnak több orosz gázt. Két nagyon hasonló merénylet tartja lázban Amerikát. Két napig bírta az igénytelenül kihelyezett kordon a Halászbástyánál. Itt a 444 napindító levelének hétvégi kiadása.
Jó reggelt! Ez itt napindító hírlevelünk hétvégi verziója, amiben az elmúlt hét nagyobb, érdekesebb anyagait gyűjtjük össze. Vannak másféle hírleveleink is, ezekre itt lehet feliratkozni. Nézzük, milyen cikkekkel búcsúztunk az óévtől, és milyenekkel üdvözöltük az újat:...
A NYOMOR SZÉLE BLOG / HVG Szerző: L. RITÓK NÓRA: 2025.01.03.
Sokszor szeretném úgy érezni, hogy szilveszterkor tényleg lezárok valamit, és új tervekkel indulok a következő évnek. De ez nem ilyen… sokkal inkább egy folyamat az egész, amiben persze összegzünk, elemzünk, értékelünk, aztán tervezünk és dolgozunk tovább.
Gyakran újratervezünk, és néha annak is örülünk, hogy ebben a politikai klímában túléltük, megmaradtunk. Persze néha hibázunk is, folyamatos dilemma a kockázatok elemzése és vállalása. De előre kell menni, előre akarunk, fejlődni, jobban tenni a dolgunkat, jobban hatni.
Néha arra gondolok, milyen jó lenne egy olyan év, mikor nem azon kell dolgozni, hogy mérsékelni tudjuk a problémák okozta folyamatosan romló helyzetet, hanem a hangsúly átkerülhetne azokra az előremutató megoldásokra, melyek kiutat jelentenek, hogy látszana az alagút vége….csak egy kicsit. De ahhoz nem elég egy-egy gyerek, család, közösség problémáiban dolgozni, mert az egész egy olyan rendszerbe ágyazódott be, ami lehetetlenné teszi a megoldást.
Így csak termelődik tovább a nyomorúság, és nekünk azzal kellene megelégednünk, hogy a méréseink azt mutatják, nálunk, akiket mi elérünk, és partnerré tudunk tenni, ott van elmozdulás, ott van valami fény, ami reményt adhat. De a rendszer marad, maradnak az “érdemtelenek” is, tömegesen, mindenhol, nemcsak a mi térségünkben. Sőt, nemcsak marad, hanem egyre inkább elvész belőle minden, ami segítene ezeknek az embereknek az életstratégiaváltásban. Hiszen egy szegregált iskolarendszerből sosem kapnak elég tudást ahhoz, hogy megfelelő piacképes tudást, szakmát szerezzenek. A lakhatási szegénység is velük marad, ebből sem fognak tudni kilépni, azok a támogatások, melyeket az állam a lakhatásra ad, számukra elérhetetlenek.
A szociális ellátások, intézményi segítségnyújtások nem tudnak változást generálni. A rendszer csak ügyeket intéz. Az okokkal nem foglalkozik. Nem lett jobb a helyzet az uniós pályázatokkal sem, melyek a maguk indikátorkényszerével adminisztratív útra terelik a folyamatokat, teret adva a korrupciónak, és egyre inkább az az érzése az embernek, hogy ebben a struktúrában nem alkalmasak a társadalmi leszakadás mérséklésére.
Közben a probléma csak nő, a világ fejlődik tovább, egyre kevésbé tudnak a szakképzetlen emberek munkát találni, és akkor még ott van az is, hogy igazából a generációs szocializációban folyamatosan vesztek el a munkavállalói kompetenciák is, és ma már nemcsak a tudás és a készségek, hanem az attitűd is hiányzik. Ezt pedig nem lehet egy munkafázis betanításával megoldani. Mert ez több, ez viszonyulások halmaza, olyanok, mint a felelősség, kötelességtudat, feladattudat, együttműködési képesség, alkalmazkodás, bizalom, és még sok más.
A cégek igényelnék a munkaerőt, de ők az attitűd hiányával nem számolnak. Kész embereket szeretnének, akiknek a betanítását vállalnák. De ez csak a tudást és a készségeket jelenti. A meghatározó azonban az attitűd. Ami mélyen gyökerezik a gyermekkorban, és ahhoz, hogy ez változzon, egyelőre sem a cégeknél, sem a rendszerben nincs módszertan, akarat, semmi. Így azt mondják erre: ez személyes történet, saját döntés, nincs vele dolguk. Pedig nagyon is van. Sok idő és sok pénz kellene ahhoz, hogy ezt a generációk óta halmozódó problémát orvosolni próbálják. A cégek nem fogják… ők számítanának arra, hogy az állami iskolarendszer nekik megfelelő munkaerőt ad. Ők ezt várják el. A rendszer pedig már rég a lovak közé dobta a gyeplőt.
És nem felejtkezhetünk meg a világ egy másik változásáról sem, a fogyasztói hatásokról, a pénz mindent felülíró, értékmérő egyeduralmáról, aminek nem bír ellenállni az emberiség, és azon kívül, hogy ennek a környezeti hatásaiba belefulladunk, a társadalmi leszakadásban élők eladósoknak, végletesen. Tartozások sora halmozódik fel náluk, ami behajtócégekhez kerül, és értelmetlenné teszi a legális munkavállalást számukra. Adósságcsapdában élnek.
Ebben élnek túl, és ebben építenek túlélési stratégiákat. Ahogy tudnak. Ez a tudás az, ami tovább öröklődik, amit átadnak a szülők a gyerekeiknek. Ezek főleg a fekete-és a szürkezónában épülnek fel, azok a fogalmak pedig, hogy adófizetés, társadalombiztosítás vagy nyugdíj, ismeretlenek maradnak számukra.
Így élnek túl, vagy krimilazilálódva, vagy időszakos alkalmi munkákkal. Vagy a kettő kombinációjával.
Persze ha ezt nézem, már fel is adhatnám… hiszen esélytelen bármi. De mégis itt tart a munkában az, hogy találunk megoldást, kicsiben, ami talán egyszer majd nagyban is működhetne. Itt tart, hogy eredménye van a munkánknak. A gyerekek tanulásában, a közösség fejlődésében, az önfenntartási képességek alakulásában, a társadalmi vállalkozás működésében. És leginkább abban a bizonyos attitűdben, amiről beszéltem.
Nem tudunk mindenkire egyformán hatni. Vannak családok, ahol alig tudunk változást felmutatni. Ezek a családok kapcsolódnak a feketezónához, és mivel ebben többnyire megélnek, néhányan egészen jól, így semmi sem készteti őket arra, hogy hozzánk csatlakozzanak. A rendszer pedig elnézi a működésüket, mert olyan szolgáltatások kapcsolódnak hozzájuk, ami hiányzik a kis falvakban. Dohányt, élelmiszert adnak ott, ahol nincs bolt, utazási lehetőséget ott, ahol gyér a közlekedés, stb. Ennek a zónának a kifehérítése egy lehetetlen küldetés. Ebben az országban ez reménytelen.
Mit jelentett hát a 2024-es év a számunkra? Nos, leginkább azt, hogy megmaradtunk, növekvő társadalmi beágyazottsággal, viszonylagos stabilitásban dolgozhattunk, és a tapasztalatinkból szépen körvonalazódik az a módszertan, ami egy lehetséges út a tömeges társadalmi leszakadás mérséklésére. Persze kimutatható mindez számokkal is, de ezek kizárólagosan nem elégségesek a pontos képhez.
Sokat gondolkodom azon, hogyan lehetne ezt a legjobban megmutatni. Mert megélve tudjuk leginkább ezt értelmezni. Azok a kis sikermorzsák mutatják, amelyek egyeseknél folyamatosan épülnek egymásra, másoknál valami nem várt dolog miatt leomolnak, hogy aztán újra elkezdődjön a felépítése. Csodás dolog ezeket megélni velük, látni azt, hogy a “képessé tevés” módszertana hogyan építi fel az embereket, hogyan változtat a beidegződéseken, attitűdön.
Ebbe kell kapaszkodnunk, erre fókuszálni 2025-ben is. És megköszönni mindenkinek a támogatását, ami lehetővé teszi, hogy így, az államon kívül működve, de közben meg belül dolgozva tudjunk tenni azokért, akiknek az életébe így tudunk némi esélyt vinni.
Vinni tovább az Igazgyöngyöngy stratégáját, aminek első etapját 20 évre terveztük…és most átléptünk a 16. évbe. Reméljük, tudjuk tovább vinni… Köszönet mindenkinek, aki érti, érzi ezt az egészet, és mellettünk van.
Aki már most a Fidesz-hatalom végét zengi, annak hadd ajánljuk figyelmébe a Trónok harca nem egészen négy perces jelenetét, amelyben a jóképű, fiatal, ruganyos Oberyn Martell herceg párbajozik a Hegy nevezetű hatalmas, iszonyatosan erős, lomha ám profi gyilkossal. Most, 2025 elején 2:25 másodpercnél tartunk a jelenetben. A Hegy térdre rogyott, a herceg táncikál, pattog körülötte. Nem sokkal később le is döfi, ki is teríti a Hegyet. Aztán mégis mi lesz a vége… Hogy ez lesz-e a vége a magyar valóságban is, nem tudhatjuk még. Azt viszont igen, hogy ennél nagyobbat, mint az elmúlt évben, csak rendszerváltásokkor fordult a magyar világ. A mozdulatlanságnak és az unalomnak tehát mindenképpen vége van. S megjelent egy rég nem látott ismerős is: a remény. Hogy pontosan miben is érdemes reménykednünk? Évindító írásunkban választ adunk erre is...
