Szerző: BORBÁS BARNA
2025.04.04.
A Dunán felbukkant a vészesen alacsony vízállást jelző Ínség-szikla, a Dráva, a Bódva, a Sajó és a Maros magyarországi szintje súrolta a negatív rekordot, a földeken a felső talajréteg aszályossága rosszabb képet mutatott, mint a szárazság miatt sokszor elátkozott 2022-es év azonos időszaka. Emberemlékezet óta nem láttunk ilyesmit télen és kora tavasszal – írtuk március közepi cikkünkben. Adatbázisokból kimutattuk, hogy a hideg időszakban 50–70 mm csapadék hiányzott a Tisza vízgyűjtőjén, és ha ehhez hozzávesszük a 2022-es aszály óta felgyűlt deficitet, akkor a kumulált csapadékhiány elérte a 200–240 mm-t is egyes a területeken.
A ritka jelenségnek számító téli aszályt együtt okozta az időjárás természetes változékonysága és a korábbi nagy szárazságok túlnyúló hatása. Szabó Péter éghajlatkutató lapunknak adott elemzéséből kiderült, hogy a hagyományos téli csapadékforrást jelentő, a Földközi-tenger felett kialakuló mediterrán ciklonok alig érték el térségünket, így nemcsak Magyarország területén, hanem a szomszédos Szlovákia és Ausztria hegyláncain is jelentős csapadékhiány alakult ki, minimálisra csökkentve a hóban tárolt vízkészletet.
Nemcsak a sokkoló jelent írtuk meg, hanem a reményteli közeljövőt is: „Biztos, hogy a következő két hétben a talajok nedvességtartalma jelentősen növekedni fog” – nyilatkozta éghajlatkutató szakértőnk.
Bejött. A Hungaromet 30 napos csapadékösszegeket mutató térképén látszik, hogy országszerte minimum 30–40, több helyen 60–70, sőt egyes területeken 100 mm körüli eső esett. Ez nagyon jónak mondható: az 1991–2020-as időszakot tekintve az évi átlagos csapadék 500–800 mm Magyarországon, a tájak közötti jelentős eltérésekkel (az Alföldön 480–500 mm, az Alpokalján felmegy 850 fölé is).
Vagyis pár hét alatt minimum az átlag „kiesett” országszerte:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.