Szerző: BÁMER BENCE
2025.04.03.
Az invázió ezúttal csendesen kezdődött. Az észt haderő radarjai egyszer csak összezavarodtak, a GPS-jelek eltűntek, a mobiltelefonok használhatatlanná váltak, és végül leállt az internet is. Vlagyimir Putyin tanult a Ukrajnában elkövetett hibákból: még mielőtt a tankok átlépték volna a határt, az orosz hírszerzés részletesen feltérképezte a balti ország kommunikációs hálózatát, lehetővé téve annak teljes megbénítását.
Ezúttal nem volt se nagyívű, fenyegető beszéd, se ultimátum, mint évekkel korábban, Ukrajna lerohanásának előestéjén. A jelentős részben orosz nemzetiségűek által lakott észt határváros, Narva mellett „rutin gyakorlatokon” résztvevő orosz erők hirtelen nyugat felé vették az irányt, és velük tökéletes összhangban megindultak a délkeleti észt–orosz határon összevont katonai egységek is. Mindeközben a Kalinyingrádba és Belaruszba telepített új fejlesztésű GPS- és radarzavaró berendezések is működésbe léptek, megakadályozva, hogy az európai országok légiereje Észtország segítségére siessen. Tallinn két napon belül elesett.
A francia elnök azonnali válságtanácskozást hívott össze az európai vezetők között, de kevesen hisznek abban, hogy az Egyesült Államok nélkül meg tudják állítani az orosz haderőt az észt határon. Elemzők évekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy amikor 2025-ben, az ukrajnai tűzszünet aláírását követően Washington átcsoportosította haderejét az atlanti-óceáni térségből a csendes-óceáni térségbe Kína feltartóztatása érdekében, hatalmi vákuum keletkezett Európában, amit a szovjet birodalom újraépítéséről álmodó Vlagyimir Putyin fog betölteni.
Nem sokkal az invázió megindulását követően érkezik a jelentés az amerikai hírszerzéstől: műholdjaik erős aktivitást észleltek az orosz nukleáris létesítményeknél, az interkontinentális atomrakétákat szállító mobil egységek elhagyták a bázisaikat Oroszország-szerte. Az üzenet világos: a nukleáris fenyegetés ezúttal nem csupán retorikai húzás, amit a Kreml a tárgyalási pozíciója erősítésére próbál felhasználni. Az atomháború lehetősége közelebb került, mint az 1962-es kubai rakétaválság óta bármikor.
A fenti jelentés természetesen a képzelet szüleménye.
Nem nehéz azonban elképzelni, milyen sokkoló lenne ezeket a sorokat olvasni valamikor a nem túl távoli jövőben. Nem nehéz elképzelni, hiszen egyszer már átéltünk hasonlót. 2022. február 24-én, amikor az orosz csapatok megindultak Kijev felé, sokan nem akarták elhinni, hogy csaknem 80 évvel a második világháború után egy erősebb ország ismét megpróbálhat eltörölni egy gyengébb országot a Föld színéről Európában. Mégis megtörtént.
Utólag már világosan látjuk, hogy Putyin inváziója nem a semmiből jött. Az orosz elnöknek nem kellett következményekkel szembenéznie, amikor 2008-ban katonai erővel támogatta Dél-Oszétia és Abházia „függetlenedését” Grúziától. És nem kellett következményekkel szembenéznie akkor sem, amikor 2014-ben katonai erővel elcsatolta Ukrajnától a Krím félszigetet. 2008-ban a Kreml még adott a látszatra, hiszen a két szeparatista grúz terület nem lett hivatalosan Oroszország része. De a Krím félsziget esetében már ezzel sem foglalkoztak, az orosz állam ezt az ukrán területet bekebelezte. Putyin mindezt gyakorlatilag büntetlenül megtehette.
Láttunk már ilyet, és soha nem lett jó vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.