EZ TÖRTÉNIK, HA FOLYTON ÖSSZEVISSZA RÁNGATJÁK A GAZDASÁGOT

TELEX
Szerző: ELŐD FRUZSINA
2025.04.01.

A magyar gazdaság felzárkózása, lemaradása, másokéval összehasonlított fejlődési pályája népszerű téma lett mostanában. Egyrészt nemrég hagytuk magunk mögött az uniós csatlakozásunk 20. évfordulóját, ami sokakat késztetett értékelésre. Másrészt az utóbbi években nem sok oka volt elégedettségre azoknak, akik a gazdasági statisztikákat böngészték – hacsak nem a kormány által gondosan kurált, éppen szépen álló számokat vagy kioktatásokat látta. A tudományos számvetések sorába illeszkedik Oblath Gábor és Palócz Éva tanulmánya a Tárki Társadalmi Riport 2024-es kötetében, ami először kritikusan vizsgálja a nagy sajtóvisszhangot kapó román–magyar összehasonlításokat (erről külön cikkben írtunk), majd részletes összehasonlítást végez magyar-V4-es és magyar-E27-es viszonylatban.

A tanulmány végigveszi azokat a jól összehasonlítható makrogazdasági mutatókat, amelyekből képet kaphatunk Magyarország relatív teljesítményéről a 2010-19-es és a 2019-23-as időszakokban. A szöveg egyik fontos megállapítása, hogy noha a 2010-es években rengeteg beruházás valósult meg az országban, ez a folyamat kifejezetten alacsony hatékonysággal ment végbe. A számok szintjén: az 1 százalékos beruházásnövekedést Magyarországon 0,4 százalékos GDP-növekedés kísérte, miközben az ennek megfelelő arány a visegrádi országokban és az EU27-nél 0,75, illetve 0,55 százalék volt.

A képet tovább sötétíti a munkatermelékenység változása, vagyis az, hogy mennyire tudjuk javítani a hatékonyságot a gazdaságban. Röviden: nem igazán. A szerzők megállapítása szerint miközben a hazai GDP/fő volumene a visegrádi négyek (EU4) átlagával azonos, az EU27 átlagát évi 1,9 százalékponttal meghaladó ütemben nőtt, a munkatermelékenység növekedésében az EU4-hez képest évi átlagban 1,5 százalékponttal lemaradtunk, az EU27-hez viszonyítva pedig alig változott Magyarország pozíciója.

Hasonló képet fest a folyamatokról a teljes tényező-termelékenység (TFP) alakulása. A TFP egy gazdasági hatékonyságmérésre használt mutató, amely a tőke és a munkaráfordítás együttes hatékonyságát próbálja számszerűsíteni. Az Európai Bizottság számítása szerint ebben éves átlagban az EU4-hez és az EU27-hez viszonyítva 0,9, illetve 0,2 százalékkal csúszott le az ország.

A 2010 és 2019 közötti időszakot tehát – áll a tanulmányban – a termelékenység lemaradása, a beruházások (különösen a kormányzati beruházások) aránytalan növekedése és a fogyasztás viszonylag lassú bővülése jellemezte Magyarországon. Ezek a következő négy év átlagában, tehát 2019 és 2023 között előjelet váltottak, ezt azonban súlyos makrogazdasági instabilitás és – ettől aligha függetlenül – a belföldi felhasználás növekedésének elakadása, a többi vizsgált országcsoporthoz mért visszaesése kísérte.

Ez köznapi nyelven azt jelenti, hogy a magyarországi fogyasztás és a felhalmozás is elapadt az egymást követő gazdasági sokkok hatására.

Ebben az időszakban pozitívumként értékelhető viszont, hogy nem lett még nagyobb a lemaradásunk abban, milyen hatékonyan termelünk. Az EU4-hez képest megállt a hazai munkatermelékenység és a teljes tényező-termelékenység lemaradása, az EU27-hez viszonyítva pedig a GDP/fő és a GDP/foglalkoztatott mutatók relatív növekedése közötti rész szűkült. Mindez kevésbé hangzik jól, ha azt is számításba vesszük, hogy az ok nem Magyarország megtáltosodása, hanem az, hogy miközben Európa-szerte lassult, Magyarországon a két időszak között nem változott a termelékenység csekély (1 százalékos) emelkedésének üteme...

ITT OLVASHATÓ