Szerző: GÓCZA ANITA
2025.04.06.
Nagy Péter István rendezése - ahogy azt tőle megszoktuk - sok vetítéssel és trükkös kamerahasználattal, egymásba váltó, párhuzamos jelenetekkel beszél újjászületésről és neoliberalizmusról, olvasztótégelyről és közösségépítésről.
444: „A történelem most készül fölfesleni. Küszöbön az ezredforduló” – hangzik el az előadásban. Az elmúlt hónapok történései rendesen alámentek a darabnak.
Nagy Péter István: Ha nem is ennyire élesen, mint most, de már a darabválasztás idején is abszolút érezhető volt egyfajta apokaliptikus hangulat. Mintha a világvége is a küszöbön lenne. Egy teljesen szétzilálódott, szakadék felé rohanó társadalomban keresik ezek a figurák az egymáshoz vezető utakat. A szeretetről szól a szöveg, ráadásul mintha a megváltás reménye is ott pislákolna a távolban.
Tényleg csak a távolban.
De ott van, és ez fontos. Lehet, hogy ezerből egy ember gyógyult meg akkoriban, de a mi egyik hősünk pont ez az egy kiválasztott. És ezt nem lehet racionálisan megközelíteni. Tony Kushner bevonja a transzcendenst. Nagyon izgalmas egy olyan anyaggal dolgozni, amely komplexen, hol ironikusan, hol giccsesen, de végig ott lebegteti ezt, mint egy vörös fonalat, amit keresztülhúz a történeten. Ez nekem nagyon szimpatikus. Nem tudok egyetérteni a teljes nihilizmussal és kétségbeeséssel. Nyilván mindenki nihilista, akit egy kicsit is érdekel a valóság, de azért jó, ha néha mi is meglepődünk.
Ilyen darabokat keresel?
Persze. Nagyon sok szöveget olvasok, és a végén nyilván nem csak rajtam múlik, hogy mi kerül színpadra. Ebben az esetben például – bár ez volt az eredeti javaslatom – az első körben nem az Angyalok Amerikában mellett döntöttünk. De a másik darab jogait végül nem kaptuk meg, és akkor hosszú keresgélés után megint ide lyukadtunk ki. Karmikus.
Első ránézésre nem meglepő, hogy nem ment át rögtön az ötlet: a 80-as évek Amerikája, AIDS, távolinak tűnő dolgok ezek…
A mai társadalmunk felépítése sok tekintetben a darab történeti idejében alapozódik meg. A neoliberalizmus ekkor kezdi széleskörűen eluralni a világ demokráciáit. Az emberiség nekilát felélni a saját jövőjét, ráadásul turbó fokozaton. Szétesik a társadalmi szolidaritás, a gondoskodás, az egymás iránti felelősségérzet. Egy ilyen világnak hosszú távon nincs perspektívája, az írói tekintet mégis humorral és empátiával szemléli hősei szorongó kiútkeresését. Minden meghökkentő és tragikus eseményével együtt is ez egy alapvetően pozitív életszemléletű anyag, ami az emberiség jövőorientált, változásra képes potenciálját tükrözi. Egyetemességét tekintve pedig olvashatjuk úgy is, mint egy rituálét, olyan archetipikus motívumokkal, mint a hős utazása – spirituális értelemben –, az áldozat, az átváltozás vagy az újjászületés. Engem eleve vonz az a fajta totális színházcsinálás, amikor az ember azt látja, hogy az egész világ ott van a deszkákon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.