2025. március 31., hétfő

„VADEMBER VOLTAM” – ERNA NÉNI TÍZ ÉVE A GULÁGON

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2025.03.31.


Kémkedés vádjával sokakat hurcoltak meg koncepciós perekben a kommunizmus idején, de olyan kevés akadt közöttük, aki esetében ez nem légből kapott, koholt vád volt. Marton Ernesztina közéjük tartozik. Néhány napja volt hetven éve, hogy hazatért a Föld legélhetetlenebb, északi sarkkörön túli területeiről, a Gulág táboraiból. A 17 éves lányt eredetileg húsz év szibériai kényszermunkára ítélték. Ahhoz, hogy elmesélje, hogyan keveredett bele és legfőképp hogyan élte túl mindezt, több találkozás kellett, de megérte végighallgatni. Életének regényes 98 évében benne van az egész huszadik század – ellentmondásosságával, tragédiáival és sovány vigaszaival együtt. Portré.


Hűvös őszi este volt 1945. október 23-án. Ernesztina az óbudai Amfiteátrumban sétáltatta a kutyáját. Fuxit néhány hónappal azelőtt, Ausztriából hazafelé vállalta át egy idegen férfitól, aki épp ellenkező irányba utazott: Magyarországról menekült nyugat felé. A kutya csak gondot jelentett neki a disszidáláskor, a fiatal lány viszont örült neki. Ernesztina a háború után zsúfolt vonatokon utazva tért vissza Ausztriából, ahová a német titkosszolgálat utaztatta ki 1944 őszén. Tervezett bevetése végül elmaradt, a háború véget ért, őt és társait hazaengedték. Amikor a Tímár utcához ért, megtorpant. Szorongás fogta el, mert fogalma sem volt, vajon átvészelte-e a családja Budapest ostromát. A ház ép volt, sehol egy belövés. – Apádat elvitték az oroszok, de a többiek megvannak – nyugtatta a szomszéd lány a kapuban. Erna megállt a kikövezett udvaron, felnézett az ablakra és világosságot látott.

Egy darabig úgy tűnt, visszatér minden a rendes kerékvágásba, az apja is visszajött a fogságból, a 17 éves lány pedig folytatta rendes életét és tanulmányait a Jurányi utcai kereskedelmi leányiskolában. Négy hónappal később azonban, azon a bizonyos októberi estén minden megváltozott. Ezúttal nem volt rossz előérzete, amikor visszasétált a Tímár utcába. Még akkor sem, amikor meglátta a ház előtt parkoló hatalmas, lefüggönyözött autót. Felment a lakásba. Anyja rémülten ült a szegényes lakásban, ahol két idegen férfi kutakodott. A szekrényfióknyi holmi közt nem találtak rádióadót, csak egy kislány naplóját, tele kommunistaellenes feljegyzéssel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.