TÖRTÉNELMI BŰN – A MAGYAR–LENGYEL BARÁTSÁG LEROMBOLÁSÁRÓL

VÁLASZ ONLINE / ESSZÉ
Szerző: MITROVITS MIKLÓS
2025.03.21.

„A magyar–lengyel barátság a közös közép-európai régiónk felemeléséért és szuverenitásáért folyó küzdelemben alakult ki és kovácsolódott erős szövetséggé. Aki a magyar–lengyel barátságot lerombolja, történelmi bűnt követ el” – írja a Válasz Online-nak küldött cikkében Mitrovits Miklós. A történész-polonista, aki maga is kárvallottja a mélypontra jutott kétoldalú kapcsolatoknak – egy nemrég neki ítélt elismerés varsói díjátadója politikai okok miatt elmaradt –, úgy véli: a jelenlegi, Fidesznek nem kedves lengyel kormány folyamatos revolverezése kizárólag orosz érdekeket szolgál. Aki pedig a szomszédban dúló háborúban „Putyin mellett áll és Ukrajna vesztét kívánja, az Lengyelország ellensége. Lengyelország meggyengülése pedig soha nem lehet magyar érdek.” Gondolatok a március 23-i magyar–lengyel barátság napja elé. (Az írás lengyelül is megjelent a Polityka hetilap online felületén.)

2006-ban a Sólyom László és Lech Kaczyński államfők úgynevezett „győri nyilatkozatában” meghirdetett barátságnap bevezetéséről a magyar parlament és a lengyel Szejm egyhangúlag döntött. 2007-től így hivatalosan is március 23-án ünnepeljük a népeink közötti történelmi barátságot.

Az elmúlt bő másfél évtizedben e napokon cikkeimben vagy éppen interjúkban több alkalommal is méltattam a magyar–lengyel barátságot. Bár rendkívüli híve vagyok a két nép szoros kapcsolatának, soha nem mulasztottam el megemlíteni a szőnyeg alá söpört problémákat, a hivatalos rendezvényeken elhallgatott valóságot, amelyekről úgy tartottam, egyszer komoly gondokat okozhatnak. Nagy sajnálatomra, 2025-ben már semmi másról nem tudok írni, mint azokról a problémákról, amelyeket a politika generált és teljes mértékben megmérgezték barátságunkat. A magyar–lengyel kapcsolatok ugyanis történelmi mélypontra jutottak.

A kiindulópont

2010 után a hivatalos államközi diplomáciát a Fidesz-kormányok fokozatosan lecserélték a pártközi kapcsolatok diplomáciájára. A magyar külpolitika célja, hogy a kormány saját politikájának megfelelő nemzetközi környezetet alakítson ki. Ezért a magyar külpolitika olyan erőket támogat minden országban, amely hasonló politikai célok megvalósítását ígéri. Ebben a politikában nem az ország vagy a nemzet érdeke az első, hanem a kormányé, vagyis a kormányzó párté.

Ebben a kontextusban értelmezhető a lengyel Jog és Igazságossággal (PiS) kialakított szoros szövetség, és ennek a kontextusnak az elfedésére szolgált a magyar–lengyel barátság eszméjének kisajátítása. Ez a probléma ugyan nemcsak a magyar–lengyel relációt érinti, de a legsúlyosabban talán mégis azt. Mégpedig azért, mert arról a rendszerváltás óta konszenzus volt a magyar és a lengyel politikai elitben – és mindkét társadalomban –, hogy

kapcsolataink többek a szokásosnál: ez barátság (sőt, a lengyelek nyelvhasználatában testvériség) – pártpolitikán felüli jelenség.

Ennek jelei láthatók voltak az egymáshoz viszonyulásban, sok esetben a kivételezettségben. Voltak ugyan e barátságban rosszabb és jobb periódusok az elmúlt bő három évtizedben, de soha egyetlen komolyan vehető erő nem kérdőjelezte meg.

A kétoldalú viszony és barátság kisajátítása, politikai érdekek mentén pártpolitikai síkra terelése azonban felrúgta ezt a közmegegyezést. Az pedig az első perctől kezdve világos volt, hogy „ez a politika hosszú évekig helyrehozhatatlan károkat okozhat a két nép kölcsönös megítélésében, és garantáltan erősíti a negatív sztereotípiákat” – írtam a tizenhárom évvel ezelőtti barátság napján, 2012. március 23-án, az Élet és Irodalomban. Nem kellett ehhez túlzott éleslátás, egyszerű logika alapján ki lehetett következtetni: amennyiben egy kormányon lévő politikai erő egy másik ország belpolitikájában elköteleződik egyik vagy másik oldal mellett, abból problémák keletkeznek...

ITT OLVASHATÓ