Szerző: SZÉKY JÁNOS
2025.03.21.
Mivel Magyarországon nincs normális parlamenti élet, mint holmi demokráciában, a politizálásnak az utcán kell történnie, s arra nincs jobb alkalom, mint a nemzeti ünnep. Főleg az a kettő, amelyik forradalomról emlékezik meg, úgymint március 15. és október 23. Ilyenkor a kormány és az ellenzék is megmutathatja erejét, hány embert tud mozgósítani, a szónokok mindenféle hangzatosat mondanak, amin elrágódik a média, s aztán nem történik semmi. Pontosítok, utoljára 2006. október 23-án történt valami, a posztkommunista térség első színes ellenforradalmának keretében, jövőre lesz húsz éve.
Az idén, hosszú szünet után, fordulat ugyan nem volt – de cselekmény, az igen. Amióta megszűnt a centrális pártrendszer, Orbán Viktoron az ijedelem tünetei mutatkoznak. Az idén is ő szervált, de az ütés most röhejesen out volt. A Kremlt szolgáló „béke”-propaganda határtalan idiotizmusa megbosszulta magát. A miniszterelnök azt volt kénytelen írni a külhoni magyaroknak címzett levelében, hogy a márciusi ifjak „a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra”. Mármost abban, hogy a miniszterelnök észveszejtő badarságokat beszél, semmi új nincsen. De egy forradalom főszereplőit rendpártiaknak nevezni, a szabadságharc kirobbantóit pedig békepártiaknak, nos, az annyira ütközik mindazzal, amit a magyarok fejébe sulykolnak óvodás koruktól kezdve, hogy még a legjámborabb kormányhíveknek is feltűnhet, miszerint itt valami nem stimmel. Coming out: nekem is volt ám öt-hat éves koromban piros huszárcsákóm és kályhaezüsttel bevont fakardom, azzal ültem fel a papírmasé hintalovamra, és kiáltottam harciasan, hogy „Éljen a magyar szabadság!”. Csuda helyes lehettem. De van, aki még mindig itt tart.
Orbán Viktor „ünnepi” beszédének csak a végéből, a poloskázásból lett botrány, de érdemes figyelmesen meghallgatni a felvezető részt is. Felmondja a nacionalista öndicséret szokásos kliséit. „A magyarok eleme a szabadság.” Eltérően, ugye, minden más nemzettől. Mi ebben vagyunk különlegesek. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy ezt az Egyesült Államoktól Olaszországon és Lengyelországon át Ukrajnáig az összes nemzet politikusai elmondhatnák, ha volna hozzá kedvük, de nézzük inkább azt, hogy mi ez a szabadság. „A szabadság a nemzeté.” Passz. Hogy a nemzeten belül vannak egyének és csoportok, akik, amik ugyancsak szabadok akarnak lenni? Semmi értelme. Szabadság csak kifelé, az adott naptári évben kijelölt birodalmakkal szemben létezik – az idén az Európai Unió meg Soros a birodalom, a Rosszijszkaja imperija és a Szovjetunió revansista jogutódja viszont nem az. Befelé a szabadság értelmezhetetlen, a nemzeten belül mindenkinek kötelessége ugyanazt akarni, mindenkinek egyezzen meg az ízlése, az üzleti érdeke és a szexuális irányultsága Orbán Viktoréval, azaz legyen egy zsarnoki rendszer hű alattvalója, szeresse a zsarnokságot, és azt higgye szabadságnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.