SULYOK TAMÁS ÁLLAMFŐ ORBÁN POLOSKÁZÓ BESZÉDÉT NEM TARTJA A TÁRSADALMI BÉKE MEGBONTÁSÁRA ALKALMASNAK...

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.03.18. és 19.

Sulyok Tamás államfő Orbán poloskázó beszédét nem tartja a társadalmi béke megbontására alkalmasnak, miután kifinomult irodalmi érzékével megállapította, hogy Orbán poloskázása nem tekinthető hasonlatnak vagy metaforának, ugyanis a miniszterelnök a beszédében egészen konkrétan az áttelelő poloskák (svábbogarak, csótányok, könyvtetűk, lapostetűk etc.) kitakarítására gondolt, s minthogy Orbán lakásában – a fent említettek közül – feltételezhetően a poloskából akad a legtöbb, magától értetődő, hogy a miniszterelnök saját személyes tapasztalatával előhozakodva a poloskákat említette meg.
Mi mást?
És Sulyok Tamás, a költői kép, a metafora, a megszemélyesítés, a hasonlat és az allegória elismert szakembereként tévedhetetlen pontossággal mutatott rá az orbáni beszédben felbukkanó poloskák konkrét, önmagukon túl semmiféle többletjelentést nem hordozó, ad litteram, azaz szó szerint vett, betűhív alakzatára.
Ezzel szemben akkor, amikor a zsidó bútorokat begyűjtő és azokat saját irodájának kiigénylő édesapjáról mint zsidómentőről beszélt, egészen nyilvánvaló, hogy Sulyok Tamás mindezt nem konkrét, hanem szigorúan metaforikus értelemben fogalmazta meg: ugyanis zsidó bútor alatt édesapja régi ismerősét, a familiárisan csak „öreg bútordarabnak” becézett zsidó ügyvédtársat értette, vagyis apja nem konkrétan a zsidó bútort vette védelmébe, hanem az öreg bútordarab kollégát bújtatta az ügyvédi irodájában.
Szomorú, hogy a csodás irodalmi múlttal rendelkező magyar lakosság már egy egyszerű hasonlattal vagy metaforával sem képes megbirkózni.
Szerencse, hogy az irodalomtudományban magasan kvalifikált államfőnk ilyenkor készségesen siet az ország segítségére.
Mindenki megnyugtatására most már csak azt kellene tisztázni, hogy az Orbán beszédében emlegetett Weber-fiókákat, a maguk ugyancsak konkrét jelentésében, a madárfajok mely osztályán belül kell keresnünk.
...
Tényleg nem tudom eldönteni, hogy kizárólag a Tourette-szindrómája (obszcén szavak akaratlan kimondása) miatt kedvelt és tartott ötös számú kényszeres személy vagy a Köztársasági Elnöki Hivatal roppant okos kommunikációs igazgatója, bizonyos Szántó Georgina egyszerűen csak ország-világ előtt kívánta hazugságon kapni Orbán Viktor miniszterelnököt (s lássuk be, ez sikerült is nekik), avagy ők ketten voltak azok, akik NER-es körökben ritkán tapasztalható komoly elmeéllel világosan és tisztán felismerték Orbán Viktor üzenetét, s azt appercipiálva haladéktalanul beépítették saját verbális diaréjukba.
Mert ugyebár a sohasem hazudó (special thanks to Orbán Viktor) Orbán Viktor azt állította, hogy a poloskázó minősítését senki másra, kizárólag Magyar Péterre értette. S miután az Orbán Viktor mellett működő autonóm, szuverén, metsző élességű és kiemelt intellektusú szellemi műhely alapemberei, maga Kocsis Máté és Menczer Tamás megerősítette Orbán Viktor szövegelemzését, mindenki megnyugodhatott, hogy tehát egy, csak egy poloska van talpon a vidéken.
Amikor tehát mindenki megnyugodva térhetett (volna) nyugovóra, hirtelenjében bezavart Sulyok Tamás elnök, aki, mint közismerten kiváló exegéta, vitába szállt Orbánnal és intellektuális csúcsteljesítményekre képes körével, azt állítva, hogy Orbán a poloskázást nem metaforaként vagy hasonlatként használta, hanem csupán a maga konkrét jelentésében. Sulyok elnök tehát felülbírálta Orbán és Orbán körének magyarázatát, a poloskázást Magyar Pétertelenítette, s visszaadta a poloskák méltóságát, önállóságát és szuverenitását, amitől Lánczi Tamás is megnyugodhatott.
Kissé zavaró maradt ugyan, hogy ezek szerint Orbán most az egyszer kivételesen hazudott, ám a poloskázás újabb drámai fordulatot vett. Előbb az ötös számú Tourette-szindrómás tetvezett (poloskázott) egy kiadósat, immár nem Magyar Pétert címezve meg ezzel, hanem az összes momentumost (és pont így, ahogy a fentiekben olvasható, azaz „tetvek (poloskák)”, a tetvek után következő poloskák szót zárójelbe téve, vagyis értelmező szóként használva, ami ugyan téves, mert a tetvek rovarrendje (Phthiraptera) eltér a poloskák rendjétől (Hemiptera), így aztán a zárójelbe tett „poloskák”-at a Tourette-szindrómás aligha értelmező szóként használta, sokkal inkább, némi hangulatfokozó bizonytalanságot tükrözve, vagyis hogy tetvek (vagy poloskák), esetleg megengedő módon, hogy tudniillik a momentumosok tetvek és poloskák, azaz mindkettők. Ugyanis az aligha valószínű, hogy az ötös számú kényszeres valamiféle ovidiusi hevülettől hajtva azt akarta mondani, hogy az orbáni értelmezésben poloska Magyar Péter mitológiai metamorfózison átesve momentumos poloskává változott. (S most Kafka Átváltozását az esetleges szimplifikáció okán nyugodtan elhagyhatjuk.)
Ám még ezután is a történet újabb csavarral vett fordulatot. Ugyanis a Köztársasági Elnöki Hivatal bámulatosan fürge észjárású kommunikációs igazgatójának, Szántó Georginának is megvillant az agya és szellemi termékét mindjárt közre is bocsátotta: ő szintén túllépett az orbáni hermeneutikán, vagyis nem értve egyet a miniszterelnökkel, aki kizárólag Magyar Péterre gondolt, de ugyanakkor saját közvetlen főnökét, a köztársasági elnököt is cáfolva (aki ugyebár az Orbán emlegette poloskákat nem metaforának vagy hasonlatnak tekintette, hanem szigorúan konkrét értelmükben, azaz önmagukban), immár a Telex újságíróit szólította meg játékosan incselkedve, humanizmustól dagadó keblekkel, vagyis – amint maga írta – a „Telex selejtet”, s önkezével még ki is ábrázolva a megszólítottakat, kissé talán túl didaktikusan, mindennemű szublimációt félretéve, de kétségtelenül immár egyértelműen és félreérthetetlenül: egy poloska képét helyezve a megszólított telexes újságírók alá, ezzel egyszer és mindenkorra lezárva a NER fennállásának legizgalmasabb szellemi kontroverziáját, a poloska-hermeneutikai diskurzust.
Köszönjük mindezt Szántó Georginának, s csak a köztársasági elnök melletti kívánatos további szellemi épülésére jegyzem meg, hogy az általa emberekre használt „selejt” kifejezésnek is roppant gazdag hagyománya van, amely a nácik eugenikai szemléletére vezetődik vissza, s amit az általuk „alsóbbrendűnek” vagy „haszontalannak” tartott személyekre alkalmaztak. Valószínűleg Szántó Georgina az eredeti német kifejezésekkel találkozhatott olvasmányai során, mint például a „Lebensunwertes Leben”-nel (az életre méltatlan élet), az „Untermensch”-sel (alsóbbrendű ember), a „Schädling”-gel (kártevő) vagy „Parasit”-tal (parazita), a „Degeneriert”-tel (degenerált), amiknek szép magyar fordítását adta meg a kommunikációs igazgató, de az is lehet, hogy egyenesen a „selejt” terminológia köszöntött rá egy elegáns náci eszmefuttatásban, így a gyakori Schrott vagy a Minderwertiges.
Ám legalább örüljünk, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal kommunikációs igazgatója ezzel végleg pontot tett a kérdéses orbáni poloskázás értelmére és jelentésére.
Szántó Georgina jövő évi Széchenyi-díja már borítékolható.

ITT OLVASHATÓ