NEM KÖNNYŰ AZT MONDANI, HOGY HAJLÉKTALAN VAGYOK

TELEX
Szerzők: MOLNÁR RÉKA, AJPEK ORSI
2025.03.22.

„Sokan az utcával azonosítják a hajléktalanságot, az embereknek nincs megfelelő képük erről. Azok az idős nők, akiket az átmeneti szállón megismertünk, sem tudták, hogy ilyen létezik. Egészen addig, amíg ők maguk nem kerültek oda” – meséli Wilhelm Laura és Csibra-Kaizler Tamara, akik fotós-újságíróként jártak egy hónapon keresztül a BMSZKI hajléktalanszállóira, hogy bemutassák az ott élő nők történetét, életét. Tíz szállón élő lakóval készítettek interjút, de még többen voltak azok, akik a fotózások során csatlakoztak: örültek, hogy a történeteikkel foglalkoznak.

A BMSZKI a főváros legnagyobb hajléktalanellátó intézete, közel 3000 embernek ad otthont, köztük nagyjából 900 nőnek. „Visszatérő fájdalmuk volt, hogy hajléktalannak hívják őket, pedig azt érzik, nem korrekt leredukálni valakit az élethelyzete alapján” – mert ez lehet átmeneti állapot. „Ebben az életszakaszban élnek most” – mondja Csibra-Kaizler. Hogy a hajléktalanság jelzőként is sértő, arra az egyik bent élő nő történetét hozták fel: „mutatta nekünk, hogy fotózzuk le az orvosi papírjait, amin a diagnózisok közé odaírták, hogy hajléktalan. Ott volt, hogy cukorbeteg, szívproblémás, amputált lábak, lakástalan. Hatalmas megaláztatásnak élte ezt meg.”...

ITT OLVASHATÓ