Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.03.16.
Most egyszerre olvasok két könyvet. Az egyiket még nem fejeztem be, Gordon W. Allport: Az előítélet című könyve, a másikat közben gyorsan elolvastam, mert már régóta akartam, és most akadt a kezembe egy antikváriumban: Timothy Snyder: A zsarnokságról című kis könyve.
Mindkettő tűpontosan hozza azokat a mintázatokat, amiket most, mi itthon is megtapasztalhatunk. Az ellenség dehumanizálása pl. tipikus mintázat a nácizmus felé.
Hol csúszik el vajon az a belső iránytű, aminek meg kellene szólalni egy országvezetőben? Most kicsit belepörgettem a facebookba… és azt látom, ömlik a gyűlölet (tisztelet a kivételnek), és ez is a mintázat erősödését igazolja: felhatalmazás a másik eltaposására.
Mindez, most, március 15-én és korábban is, a hazafiság félreértelmezésébe csomagolva, ami nem hazafiság, hanem nacionalizmus. A kettő nem ugyanaz. A nacionalista, ahogy Orwell írja „állandóan hatalomról, győzelemről, versengésről, bosszúról elmélkedik, a nacionalista gyakran bizonyos fokig közömbös az iránt, hogy a való világban mi történik.” Ismerős, nem?
Mindkét könyv nagyban kiemeli a felelősséget…a meghunyászkodást, a kivárást, a félrenézést, az előnyökért az erőshöz igazodást, a „sodródást”, ami egyébként sokaknál az önmagát és családját védésben, mint túlélési lehetőségben gyökerezik. Kiemeli a szembenézést a „történtek” után. Hogy kinek, mikor, mit kellett volna tennie, hogy másképp alakuljon.
Persze tudom, ez nem ilyen egyszerű. Nem „aha”-élmények ezek, hiszen akkor nem élnének tovább azok az ideológiák, melyek újra és újra megteremtik a zsarnokság felfejlődésének lehetőségeit.
Mégis, jó lenne, ha felismernénk a mintázatokat. Egyre többen. Mert elégszer megtörtént már ahhoz, hogy a lépések megjósolhatók legyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.