Szerző: KARSAI GÁBOR
2025.03.20.
Bár a miniszterelnök Trump győzelmében és politikai gőzhengerében saját eddigi stratégiája visszaigazolását látja, a magyar kormánynak 2025 első negyedévében súlyos politikai és gazdasági válságjelenségekkel kell szembenéznie.
Külpolitikailag a számára meghatározó Európai Unióban teljesen elszigetelődött, a meghatározó tagállamok elszánták magukat a magyar zsarolást kikerülő módszerek alkalmazására. Nem lehet kizárni, hogy az EU-ról szóló szerződés hetedik cikke alapján – az EU értékeinek súlyos és tartós megsértésére hivatkozva – napirendre kerül Magyarország szavazati jogának felfüggesztése az Európai Tanácsban.
A jogállami kérdésekben mutatott magyar hajthatatlanság miatt a befagyott EU-transzferek továbbra is elérhetetlenek maradnak, de a rossz EU- és ezen belül német viszony kihathat a gazdasági együttműködésre, a beruházásokra is. Az új német kormány várható költekezése – az adósságfék-szabályok átalakítása, 500 milliárd eurós infrastrukturális alap létrehozása, a hadiipar fejlesztése – kedvező lehet a magyar gazdaság számára, azonban aligha oldja meg az akkumulátoripar gondjait.
Ám az EU-n kívüli kapcsolatok sem alakulnak jól. Az orosz együttműködéssel készülő Paks II. építése leállt. A kínai tőkére támaszkodó, államilag támogatott beruházások termőre fordulásának mértéke és időpontja megkérdőjeleződött az elektromos autózás bővülésének elbizonytalanodása, a német tulajdonú autógyárak keresletének amerikai vámemelések miatti bizonytalansága következtében. Az USA-val a politikai kapcsolatok látványosan javultak, bár Boszniában az orosz érdekeknek megfelelő magyar beavatkozás láthatóan nem élvezi Amerika egyetértését. Gazdaságilag egyelőre csak az amerikai vámemelések okozta károkkal lehet számolni.
Belpolitikailag a Fidesz számára másfél évtizede nem tapasztalt kihívást jelent, hogy elvesztette első helyét a pártok népszerűségi sorrendjében. Az állami közszolgáltatások – például egészségügy, vasúti közlekedés, oktatás, vízszolgáltatás – terén súlyos válságjelenségek és fokozódó elégedetlenség tapasztalható. Értetlenséget és az érintett települések egy részében komoly feszültséget okoz, hogy a szélsőségesen migránsellenes kormányzat miért folytat vendégmunkásokra támaszkodó iparpolitikát. Kérdéses az is, hogy a kettős állampolgárság melletti évtizedes kiállás után hogyan fogadja a magyar közvélemény a magyar kettős állampolgárok kiutasításának ötletét.
Gazdaságilag a két éve tartó stagnálás, az infláció ismételt felgyorsulása és a költségvetés helyzete jelenti a fő kihívást. A magyar gazdaság tavalyi 0,5 százalékos növekedése csak fele az EU 1 százalékos átlagának, és egyike a leggyengébbeknek. A magyar árutermelő ágazatok (ipar, építőipar, mezőgazdaság) visszaestek, a szolgáltatások kisebb-nagyobb mértékben bővültek. A háztartások fogyasztása bővült, a közösségi fogyasztás, a beruházások és a külkereskedelem szűkült.
A 2025. évi első adatok nem támasztják alá a nemzetgazdasági miniszter márciusi vízióját, miszerint 2025 az áttörés éve lesz. Inkább csak szerény javulásra lehet számítani. A tavaly januárihoz képest az ipari termelés csaknem 4, az építőipari több mint 9 százalékkal csökkent, igaz januárhoz képest már mindkét ágazatban emelkedés volt.
A kiskereskedelmi forgalom viszont dinamikusan emelkedett. A csapadékszegény időjárás, valamint a ragadós száj- és körömfájás megjelenése kedvezőtlen a mezőgazdaság szempontjából. A rendelésállomány főleg az iparban, de az építőiparban is kisebb a tavalyinál.
A GKI üzleti bizalmi indexe egy éves, szinte folyamatos csökkenés után februárban ugyan kis mértékben, a tavaly novemberi szintjére emelkedett, de így is nagyon alacsony. A növekedésre vonatkozó elemzői várakozások bő fél éve romlanak, igaz mértékük februárban már kisebb volt. A GDP növekedésére vonatkozó februári, 2,1 százalékos konszenzus azonban így is jóval alacsonyabb a kormány 3,4 százalékos prognózisánál.
Az infláció – bár a nemzetgazdasági miniszter szerint már tavaly ősszel „földbe döngölték”, új lendületet kapott, és a szeptemberi 3 százalékról februárra 5,5, majd márciusra 5,6 százalékra emelkedett. Aggasztó, hogy a tartós folyamatokat jellemző maginfláció ráadásul két hónap alatt 1,4 százalékponttal, 6,4 százalékra emelkedett.
A GKI februári felmérése szerint a cégek – ezen belül a kereskedelmi vállalkozások – áremelési törekvése kissé csökkent, de lényegében a tavaly év vége felé bekövetkezett megugrás okozta magas szinten maradt. A fogyasztók inflációs várakozása pedig még enyhén emelkedett is. A kormány 3,2 százalékos prognózisával szemben – bár az úgynevezett bázishatás fékezni fogja az áremelkedés ütemét – az elemzők már 5 százalék körüli, egyre többen e feletti éves átlagos áremelkedésre számítanak.
Bár a nemzetgazdasági miniszter a kereskedelmet, különösen a külföldi kereskedelmi láncokat tartja a magas élelmiszerárakért elsősorban felelősnek, a hétköznapi tapasztalat szerint ezek – főleg a diszkontláncok – árszínvonala jóval átlag alatti, és a magas élelmiszerár sokkal inkább az élelmiszeripar és a mezőgazdaság gyenge versenyképességének, a magas adóknak a következménye.
Emellett a szolgáltatások áremelkedése jó 2 százalékponttal gyorsabb is az élelmiszerekénél. A március közepétől 30 alapvető élelmiszerre előírt, maximum 10 százalékos kereskedelmi árrés csak PR-jellegű, káros mellékhatásokkal járó tüneti kezelésnek tekinthető, ami a korábbi adminisztratív beavatkozásokhoz hasonlóan érdemben nem csökkenti az árszínvonalat, miközben a kínálat romlásával járhat.
Az államháztartási hiány tavaly az első két hónapban az egész évre előirányzott összegnek már 68 százalékát tette ki. Idén február végéig az éves előirányzat 42 százaléka teljesült, ami lényegesen kisebb arány. Figyelembe véve azonban, hogy tavaly végül a tényleges éves deficit évközi megszorító lépések segítségével is több mint 60 százalékkal magasabb lett az előirányzottnál, az idei éves hiánycél aligha lesz elérhető.
A GDP-arányos hiánycél elérését tovább nehezíti, hogy az idei növekedés minden bizonnyal lényegesen, mintegy 1,5 százalékponttal alacsonyabb lesz a költségvetésben prognosztizált 3,4 százaléknál. Ráadásul az Európai Bizottság által végül elfogadott magyar középtávú költségvetési strukturális terv mindössze 1,2 százalékos növekedést tartalmaz.
Ez nyilvánvalóan sokkal szigorúbb költségvetési politikát tesz szükségessé, mint amivel a költségvetési törvény számolt. A kormány tényleges tevékenysége azonban egyáltalán nem tükrözi ezt a változást. Nemcsak hogy nem módosította a költségvetést, de nyilvánosságra sem hozta ezt a növekedési számot, az csak EU-forrásokból volt megismerhető. Ráadásul a választások közeledtével újabb kiadások mellett kötelezte el magát.
Vagyis a kormány nem is törekszik az EU-nak benyújtott program komolyan vételére, részben a már amúgy is megromlott kapcsolatok, részben az EU költségvetési előírásainak fegyverkezéssel összefüggő várható lazulása miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.