Szerző: HERCZOG LÁSZLÓ
2025.03.23.
A nyugdíjak – legalábbis egy jelentős részük – valóban igen alacsonyak. 20,5 ezer fő nyugdíja nem több 40 ezer forintnál, 40,3 ezer fő nyugdíja 40 és 60 ezer forint között van. Közel 200 ezer azoknak a száma, akiknek a nyugdíja nem haladja meg a 100 ezer Ft-ot. Legfeljebb 160 ezer Ft-os nyugdíjban pedig 712,5 ezren részesülnek.
A következőkben megkísérlem röviden összefoglalni a jelenlegi – korábban és most is igen bonyolult – nyugdíjrendszer főbb jellemzőit, majd felhívom a figyelmet néhány olyan összefüggésre, amelyek érdemben befolyásolják egy esetleges változtatás irányát, végül megfogalmazok néhány olyan javaslatot, amelyet bármilyen kormány, sőt, akár a társadalom is magáénak vallhat.
A jelenlegi rendszer főbb vonásai
A nyugdíjak mértékét két fontos szabály határozza meg: az egyik az induló nyugdíjak megállapítása – azaz mennyi lesz a nyugdíjunk, amikor nyugdíjba vonulunk. Ezt követően pedig az a fő kérdés, hogy évenként hogyan változik a már megállapított nyugdíj. Az induló nyugdíj nagysága lényegében két tényezőtől függ: egyrészt az életkeresettől, pontosabban az 1988-tól számított azon nettó – tehát a személyi jövedelemadóval (SZJA) és a járulékokkal (jelenleg 18,5 százalék) csökkentett – keresetek átlagát kell meghatározni, amelyek után a járulékokat befizették (ezt nevezzük nyugdíjalapnak), másrészt a szolgálati időtől.
A számítások során azonban háromféle korrekcióra is figyelemmel kell lenni. Mindenekelőtt számolnunk kell azzal, hogy régebben a keresetek sokkal alacsonyabbak voltak. Például 1992-ben az egy főre jutó bruttó átlagkereset 22 294 Ft volt. Ezért a korábbi évek kereseteit meg kell szorozni az átlagkeresetek időközben bekövetkezett növekményével. Ezeket a szorzószámokat minden évben egy kormányrendelet tartalmazza. Két további szabály pedig a kiugróan magas kereseteket, illetve az ebből következő igen magas nyugdíjak kialakulását korlátozza. Az egyik az ún. járulékplafon (ezt a kormány 2013-ban megszüntette), ami azt jelentette, hogy az ún. plafon feletti kereseteket egyáltalán nem lehetett figyelembe venni nyugdíjalapként, igaz, hogy ez után a járulékot sem kellett befizetni. Másfelől létezik az ún. degresszió, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjalap számításakor (egy 2012 óta létező szabály szerint) a 372 és 421 ezer Ft közötti keresetrésznek csak a 90, a 421 ezer Ft feletti keresetrésznek pedig csak a 80 százalékát lehet figyelembe venni. Említést érdemel. hogy ezt a két küszöbértéket a kormány 2012 óta nem módosította, azaz nem emelte meg, ami által ez évről évre egyre nagyobb keresetrészt érint. Az így megállapított nyugdíjalap még nem egyenlő az induló nyugdíjjal, a nyugdíj nagysága ugyanis a szolgálati időtől is függ. A szolgálati időt lényegében a munkaviszonyban, illetve az annak megfelelő jogviszonyban eltöltött idő adja ki. A nyugdíjat pedig a nyugdíjalap és a szolgálati időtől függő szorzó szorzata határozza meg. Például 20 év szolgálati időnél ez a szorzó 53 százalék, 40 év után 80 százalék. A szolgálati időbe a felsőfokú képzésben eltöltött időt is be kell számítani, de öregségi nyugdíj esetén csak az 1998. január 1-je előtti tanulmányok vehetők figyelembe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.