FESZÜLTSÉG MÁR VAN, LÁZADÁS NINCS – EZÉRT NEM MENNEK SZEMBE TRUMPPAL A REPUBLIKÁNUSOK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: LAKY ZOLTÁN
2025.03.26.

Miközben a konzervatív törvényhozók néhány kivételtől eltekintve fülüket-farkukat behúzva lapítanak, és támogatják Donald Trump második elnökségének politikáját, a felszín alatt már feszültség is kitapintható az amerikai jobboldalon. Elon Musk nemzeti parkőröket vagy veteránokat érintő kirúgásai forró pillanatokat okoztak republikánus képviselők lakossági fórumain, Marco Rubio külügyminiszter és az FBI keményvonalas trumpista igazgatója már összetűzésbe is került a milliárdos influenszerrel. A jobboldali médiában is vannak a lojalitást felülíró kritikus hangok, és potenciális törésvonalak is megjelentek – a külpolitikai irányváltás vagy a gazdaság olajozott működését megakasztó vámkáosz miatt –, nyílt lázadásnak azonban egyelőre nincs nyoma. Háttér.

Az amerikai közvélemény-kutatásokat összegző legnagyobb oldal szerint március közepén először fordult elő január óta, hogy több választó vélekedett negatívan Donald Trump munkájáról, mint amennyi pozitívan. Bezuhanásról nem beszélhetünk, a különbség hibahatáron belüli, mégis figyelmeztető jel Trump számára, mivel alig két hónap telt el beiktatása óta (elődje, Joe Biden népszerűsége 2021 augusztusáig, a balul sikerült afganisztáni kivonulásig pluszban maradt). A fő témák közül a bevándorlás kezelésében még mindig jócskán pozitív (8 százalékpontos) Trump megítélése, ám a külpolitika és a gazdaság területén már 9, illetve 7 százalékpontos mínuszban van.

Normális esetben a demokraták dörzsölhetnék a kenyerüket, ám ha most lennének a félidős választások, a párt nem lenne abban a helyzetben, hogy kiaknázza az ellenfél lendületének lassulását. A párt népszerűsége három évtizedes mélypontra, 27, illetve 29 százalékra esett két felmérés szerint, vagyis az ok, ami Trump fölényes diadalához vezetett, alighanem még mindig a pártra nehezedik. Egy napokban megjelent nagyszabású megfejtés szerint ez nem más, mint az ideológiai identitásválság, vagyis a progresszív, városi, diplomás elit nyelvezete és világlátása nem rezonál a külvárosi, vidéki, munkásosztálybeli szavazók problémaérzékelésére.

Amíg a demokraták ezzel küzdenek, a republikánusokra hárulhatna a szerep, hogy ellentartanak Trumpnak azokban a kérdésekben, ahol szembemegy a párt hagyományos világlátásával. Az Egyesült Államokban a politikai pártok kevésbé intézményesült szervezetek, mint Európában, és a pártfegyelem sem olyan erős. A törvényhozók nem szavazógépek, hanem önálló felhatalmazással bíró politikai aktorok, akik elsősorban saját választókerületük érdekei mentén cselekednek, és egy-egy párton belül is több ideológiai platform köré szerveződnek.

A Republikánus Párt hagyományosan az amerikai érdekeket a világban keményen érvényesítő, „héja” külpolitika, illetve a szabadkereskedelem- és piacpárti gazdaságpolitika híve volt, és ezek hívei elvileg még most is ott ülnek a Szenátusban és a Képviselőházban. Ennek fényében logikus lenne feltételezni, hogy Ronald Reagan egykori pártja nem nézi tétlenül, ha az elnök a NATO-val szemben kritikus, Moszkvával szemben barátságos külpolitikát folytat, és ötletszerűen gördít akadályokat a tőke és áruk áramlásának útjába...

ITT OLVASHATÓ