Szerző: LAMPÉ ÁGNES
2025.03.24.
A rendező szerint a hatalom nem azért nem támogatja a független filmet vagy színházat, mert fél, sokkal inkább cinikus és pragmatikus hozzáállásról van szó: ami nem szolgálja az érdekeiket, abba egy forintot sem érdemes belefektetni. Közben odadob pár fillért, hogy ne legyen lázongás meg mozgolódás.
Nagyon pörgött korábban: a VIII. kerületben megalapította a STEREO Művházat, megpályázta a Trafó vezetését, közben a Nyersanyag című filmjéért több díjat kapott, és komoly sikereket ért el. Aztán fogta magát, New Yorkba költözött, és ott kezdett tanulni.
Az otthoni dolgaimat egy időre lezártam, remek kollégáknak adtam át a művház irányítását is. A Nyersanyag című film készítése és bemutatása során valóban sok erős hatás ért, el is döntöttem, hogy a következő pár évet a filmezésnek szentelem. Erre New York az egyik legalkalmasabb hely, az itteni egyetem mester szakos rendezőképzése jelenleg az egyik legjobb a világon.
2024 júniusában a Magyar Mozgókép Fesztiválon a Nyersanyag vetítése után így fogalmazott: „Szeretném kinyilvánítani szolidaritásomat minden olyan alkotó felé, akik a szakma átpolitizáltsága miatt hozzánk hasonló módon, közvetlen állami támogatás híján kényszerpályákon dolgoznak, külföldön kell érvényesülniük, vagy ellehetetlenülnek. (…) A film független politikai értelemben, mert kizárólag az alkotók elhatározásából, nem pedig valakinek az érdeke vagy kegye által készülhetett el.”
Ha egy skálán próbálnám elhelyezni a jelenlegi magyarországi helyzet súlyosságát, akkor azt az illúziót kelteném, mintha tudnánk, hol tart a folyamat, és lehet-e még lejjebb. Márpedig az elmúlt évtized tanulsága épp az, hogy amikor azt hisszük, elértük a mélypontot, mindig kiderül, hogy mégis lehet rosszabb. Ez olyan, mint a tőzsdei árfolyamnál a szám melletti lefelé mutató kis piros nyilacska, ami Magyarország esetében folyamatosan azt jelzi, hogy leszálló ágban van. Épp ez a lefelé tartó spirál az egyik tényező, ami miatt úgy döntöttem: most nem Magyarországon fektetem be az energiáimat. De minden vágyam az, hogy a közeljövőben otthon is tudjak dolgozni...
2025.03.24.
Nagyon pörgött korábban: a VIII. kerületben megalapította a STEREO Művházat, megpályázta a Trafó vezetését, közben a Nyersanyag című filmjéért több díjat kapott, és komoly sikereket ért el. Aztán fogta magát, New Yorkba költözött, és ott kezdett tanulni.
Az otthoni dolgaimat egy időre lezártam, remek kollégáknak adtam át a művház irányítását is. A Nyersanyag című film készítése és bemutatása során valóban sok erős hatás ért, el is döntöttem, hogy a következő pár évet a filmezésnek szentelem. Erre New York az egyik legalkalmasabb hely, az itteni egyetem mester szakos rendezőképzése jelenleg az egyik legjobb a világon.
2024 júniusában a Magyar Mozgókép Fesztiválon a Nyersanyag vetítése után így fogalmazott: „Szeretném kinyilvánítani szolidaritásomat minden olyan alkotó felé, akik a szakma átpolitizáltsága miatt hozzánk hasonló módon, közvetlen állami támogatás híján kényszerpályákon dolgoznak, külföldön kell érvényesülniük, vagy ellehetetlenülnek. (…) A film független politikai értelemben, mert kizárólag az alkotók elhatározásából, nem pedig valakinek az érdeke vagy kegye által készülhetett el.”
Ha egy skálán próbálnám elhelyezni a jelenlegi magyarországi helyzet súlyosságát, akkor azt az illúziót kelteném, mintha tudnánk, hol tart a folyamat, és lehet-e még lejjebb. Márpedig az elmúlt évtized tanulsága épp az, hogy amikor azt hisszük, elértük a mélypontot, mindig kiderül, hogy mégis lehet rosszabb. Ez olyan, mint a tőzsdei árfolyamnál a szám melletti lefelé mutató kis piros nyilacska, ami Magyarország esetében folyamatosan azt jelzi, hogy leszálló ágban van. Épp ez a lefelé tartó spirál az egyik tényező, ami miatt úgy döntöttem: most nem Magyarországon fektetem be az energiáimat. De minden vágyam az, hogy a közeljövőben otthon is tudjak dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.