AZOK PRÓBÁLJÁK ELTOLNI MAGUKTÓL AZ MNB BOTRÁNYÁT, AKIK AZT AKARTÁK, HOGY MINDEN TITOKBAN MARADJON AZ ALAPÍTVÁNYOK KÖLTÉSEIRŐL

TELEX
Szerző: CSURGÓ DÉNES
2025.03.26.

Izgalmas pillanatai az elmúlt 15 év politikai agendájának azok, amikor a Fidesz-kormánynak és az Országgyűlésben kétharmados többséggel rendelkező Fidesz–KDNP-koalíciónak fontos lesz egy olyan probléma, amivel korábban nem voltak hajlandók foglalkozni. Ennél talán csak az a jobb, amikor hirtelen ott látnak visszaélést, törvénysértést, lopást, állami odacsapásra alkalmas felületet, amit korábban éppen a fideszes többség próbált megvédeni mindenfajta odacsapástól.

Éppen ezért annyira izgalmas az MNB-alapítványok vagyonának ügye. A Fidesz politikusai ugyanis most úgy hökkennek meg az alapítványok gazdálkodásában bűncselekményt sejtő és nyomozást kérő Állami Számvevőszék jelentései kapcsán, hogy kilenc éve a kétharmados törvényhozás minden fegyverét bevetve próbálták az MNB-alapítványok vagyonát elrejteni a közfigyelem és az igazságszolgáltatás elől. Ez végül nem volt teljesen sikeres, de ez nem változtat azon, hogy nem túl hiteles az, ahogy a kormánypárt igyekszik magától eltolni Matolcsyék alapítványainak botrányát.

Hogy kontextusában lássuk a Fidesz és az MNB-alapítványok viszonyát, érdemes feleleveníteni, hogyan próbálta a kormánypárt elrejteni az alapítványok pénzügyeit, ez hogyan bizonyult kudarcnak, és hogy született meg mindeközben az Orbán-korszak egyik legjellegzetesebb szállóigéje.
Elveszejtett közpénzjelleg

Matolcsy György 2013. március 4-től töltötte be a Magyar Nemzeti Bank elnökének tisztét, egy évvel és tíz nappal később pedig az MNB 200 milliárd forintot utalt át vagyonából az általa létrehozott, Pallas Athénéről elnevezett alapítványainak. Ez a pénz a jegybank nyereségéből származott, amit részben-egészben azon keresett az MNB, hogy olcsóbban vette a svájci frankot, mint amennyiért a bankoknak eladta, amikor a kormánnyal közösen forintosították a devizahiteleket. (Az ÁSZ vizsgálatai ennél jóval több pénzről szóltak, a kezdeti 200 milliárd után ugyanis már több mint kétszer annyi pénzt kezelt az alapítványok vagyonkezelője, aminek egy része hitel a Mészáros Lőrinc-féle MBH Banktól, egy része viszont közpénz, a kecskeméti Neumann János Egyetem 127 milliárd forintja.)

A független sajtót és ellenzéki politikusokat is jogosan kezdte el érdekelni, hogy mire megy el az ezeknek az alapítványoknak adott jegybanki vagyon, ami minden jogi értelmezés szerint közpénz, az MNB viszont nem volt hajlandó válaszolni az erre vonatkozó kérdésekre. Tóth Bertalan MSZP-s politikus 2015 márciusában, egy évvel az alapítványok indulása után közérdekű adatigényléssel próbálta kikérni az alapítványok gazdálkodására vonatkozó adatokat, de az alapítványok ennek nem voltak hajlandók eleget tenni. Tóth ezért pert indított a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvánnyal szemben, amit első és másodfokon is megnyert.

Az MNB jogászai azzal érveltek, hogy az alapítványokhoz került pénz felett az MNB-nek már nincs rendelkezési joga, az alapítványhoz került pénz pedig már nem számít közpénznek. Ezzel a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet, az ítélet szerint a Magyar Nemzeti Bank vagyona nemzeti vagyon, a jegybank közpénzből is gazdálkodik, és hiába helyezték ezt a pénzt alapítványokba, azok felett még rendelkezik, például azáltal, hogy a pervesztes alapítvány kuratóriumi elnöke maga Matolcsy György volt. Ráadásul mivel az MNB kizárólag közfeladatokat lát el, bármilyen célból is hoz létre alapítványt, azt mindenképpen közfeladatot ellátó szervnek kell tekinteni.

A jogerős bírósági ítélet 2016. február elején született az ügyben, ezután pedig az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke, Bánki Erik hirtelen szabályoznivalót látott az MNB alapítványai körül, és február 29-én hajnalban törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek. A javaslat célja nem az volt, hogy biztosítsa, hogy ellenőrizhető, átlátható és bűncselekménymentes módon legyen elköltve az MNB-alapítványokhoz utalt közpénz, hanem hogy ne kerülhessenek nyilvánosságra azok az adatok, amikről a Fővárosi Ítélőtábla kimondta, hogy bizony ki kellene őket adni. Bánki javaslata ráadásul úgy akarta kivenni az információs törvény hatálya alól az MNB alapítványait, hogy az a már meghozott bírósági ítéleteket is felülírná. Mint az indoklásban írta,

„az MNB által létrehozott alapítvány vonatkozásában az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét,”

„a törvényi szabályozás szerint ezért ezen adatok nyilvánosságára nem az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvény szabályait kell alkalmazni”. Ja, és mellesleg a javaslat duplájára emelte Matolcsy György fizetését.

Tehát amint „támadás” érte az MNB alapítványait közérdekű adatigénylések és egy jogerős bírósági döntés formájában, a Fidesz rögtön ugrott, hogy testével óvja Matolcsyék kedvenc projektjeit a közfigyelemtől és a jog hatályától. A kormánypárt ráadásul nemcsak arra használta törvényhozó többségét, hogy a Pallas Athéné alapítványokat védje, de arra is, hogy az erről szóló törvényjavaslatot gyorsabban átnyomja a parlamenten, mint hogy valaki kimondja, hogy „közpénzjelleg”.

Bánki Erik 2016. február 29-én hétfőn hajnalban nyújtotta be a javaslatát, azt még aznap megtárgyalta és elfogadta a gazdasági bizottság, és kedden, március 1-jén már elfogadta az Országgyűlés. Aznap délután pedig a közgazdász végzettségű Kósa Lajos már nagy magabiztossággal magyarázta a parlament folyosóján, hogy miért nem értik az Ítélőtábla bírái a polgári törvénykönyvet...

ITT OLVASHATÓ