AKARNOK ÉS TEREPASZTALA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2025.03.21.

Már az idejét sem tudni pontosan, mióta él az ország harckészültségi állapotban. Talán 1994 ősze óta, amikor Orbán elbukta az az évi választásokat, és bejelentette, hogy félfordulatot tesz jobbra. Ez jól hangzott. Bukott választás után indokolt valamiféle rendeződés, arra azonban nemigen lehetett számítani, hogy az addig vad liberális politikusból és vele együtt pártjából konzervatív, később jobboldali erő lesz. Sőt, ha a hatalom megszerzéséhez, majd megtartásához szélsőjobboldali gondolatokra volt szükség, akkor a szélsőjobboldal eszmerendszere sem volt már számára távoli. Emlékezetes fotón, 2001-ben a két, egykor kibékíthetetlen politikai ellenfél, Kövér László és Torgyán József karonfogva lépdel a Parlament lépcsőjén lefelé. Előtte közös sajtótájékoztatón fejtették ki, hogy ők természetes szövetségesek, de a neogótikus falak nem roppantak össze, a plafon nem szakadt le. Ez lett a félfordulat vége, a teljes harckészültség pedig azon az éjszakán kezdődött, amikor a Fidesz 2002-ben elvesztette a választásokat. Azóta tart, nincs nyugalom. Akkor sem volt, amikor ellenzékben voltak 2010-ig, de azóta sincs. Az ország egy akarnok terepasztala lett, a parancsnok áll fölötte és har­cász­kodik. Az ellenséget is maga képezi saját magának, azok hol a liberálisok, hol Soros György, hol a brüsszeliták, hol a migránsok. Orbán valószínűleg nem is tud mást tenni, ennek oka pedig csak részben keresendő harcias természetében, a legnagyobb baj, hogy hosszú politikai pályafutása és szinte példátlanul hosszú kormányfősége ellenére is képtelen volt konszolidálni a társadalmat. Ezért keresi és mutatja föl az aktuális ellenséget...

ITT OLVASHATÓ