Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2025.03.28.
A jegybankelnökváltást követően kirobbanó – ám a sajtóban már korábban feltárt – Matolcsy-botrány valójában még a NER-ben is példátlan közpénzégetésről szól. Bár vannak olyan elemei, amelyek ismert korrupciós gyakorlatokon alapulnak, összességében mégsem egy hagyományos korrupciós, közpénzlenyúlós történetről van szó. A helyzet ennél is súlyosabb. A jegybanki alapítványi konstrukcióból ugyanis úgy tűntek el közpénz százmilliárdok, hogy a kedvezményezett üzleti kör ennek csak töredékével gazdagodhatott. Ha tényleg úgy történt, ahogy jelenleg látszik, akkor jó eséllyel ez lehetett a NER történetének eddigi legpazarlóbb lopása.
Évek óta tudhatták, de csak most ébredtek
A most ismét a közfigyelem középpontjába kerülő botrány valójában több mint tízéves sztori, és több pontján is okozott már felhördülést. A történet azzal indult, hogy a Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank azt a hatalmas vagyont, amit a működése során, de elsősorban a svájci frankos hitelek forintosításával halmozott fel, alapítványokba pakolta ahelyett, hogy befizette volna az államkincstárba. Százmilliárdos nagyságrendről beszélünk: az eredetileg hat alapítványnak összesen 266 milliárd forintot adtak át, ami csak az inflációt figyelembe véve ma már 440 milliárdot érne.
Ráadásul a pénz sorsáról semmit nem voltak hajlandóak elárulni. Ezt erősen támogatta a kormány is, amely törvénybe foglaltatta, hogy az alapítványok szerződéseit nem kell nyilvánosságra hozni, azaz lényegében eltitkolhatják, hogyan gazdálkodnak (pdf). Ekkor keletkezett az „elvesztette közpénz jellegét” szállóige is, amikor Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető megpróbálta elmagyarázni a nehezen védhető döntés hátterét. Később azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy továbbra is közpénzről van szó.
A most ismét a közfigyelem középpontjába kerülő botrány valójában több mint tízéves sztori, és több pontján is okozott már felhördülést. A történet azzal indult, hogy a Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank azt a hatalmas vagyont, amit a működése során, de elsősorban a svájci frankos hitelek forintosításával halmozott fel, alapítványokba pakolta ahelyett, hogy befizette volna az államkincstárba. Százmilliárdos nagyságrendről beszélünk: az eredetileg hat alapítványnak összesen 266 milliárd forintot adtak át, ami csak az inflációt figyelembe véve ma már 440 milliárdot érne.
Ráadásul a pénz sorsáról semmit nem voltak hajlandóak elárulni. Ezt erősen támogatta a kormány is, amely törvénybe foglaltatta, hogy az alapítványok szerződéseit nem kell nyilvánosságra hozni, azaz lényegében eltitkolhatják, hogyan gazdálkodnak (pdf). Ekkor keletkezett az „elvesztette közpénz jellegét” szállóige is, amikor Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető megpróbálta elmagyarázni a nehezen védhető döntés hátterét. Később azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy továbbra is közpénzről van szó.
Pár évvel később úgy tűnt, hogy a jegybank egyszerűsíti az alapítványi struktúrát, az eredetileg hat szervezetet ugyanis 2019-ben egybeolvasztották. Az egyszerűsítés azonban csak látszólagos volt. Ezzel párhuzamosan ugyanis az alapítványok körül alapok és cégek bizarrul komplex hálóját alakították ki. A NER-ben gyakorta használt magántőkealapokat is felsorakoztató, szinte átláthatatlan hálózatról még az Állami Számvevőszék is felvetette, hogy azzal a pénz útjának elrejtése lehetett a cél (pdf).
Annak a pénznek, amely már nem is csak a kiinduló 266 milliárdot jelentette. Ekkorra ugyanis az alapítói vagyon mellé további 127 milliárd forint közpénz érkezett, illetve durván 60 milliárd forint (170 millió euró) bankhitelt is kapott a hálózat középpontjában álló, a vagyon kezelésével megbízott vállalat. Ha csak a közpénzre koncentrálunk, akkor ebből a hálózatba összesen közel 400 milliárd forint áramlott, ami az inflációt figyelembe véve mai értéken durván 630 milliárd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.