Szerző: BOD PÉTER
2025.03.16.
Szenvedélyes írói vágy vezette Viktor Jerofejevet, hogy megértesse a világgal, valójában ki Vlagyimir Putyin. Nem szorul magyarázatra, hogy 1999 óta megannyi félreértés lengte körül személyét, politikai törekvéseit. Ekkor lett Oroszország miniszterelnöke, egy évvel később pedig elnöke. Nem akárhonnan, a szovjet titkosszolgálatból indult, a KGB tisztje volt, ami önmagában okot adhatott a gyanakvásra. Hosszabb ideig dolgozott Drezdában, majd a Szovjetunió összeomlása után a gyorsan átnevezett Szentpéterváron találta magát, ahol a polgármester, Szobcsak csapatának embere volt. A városvezető 1996-ban megbukott, és más munkalehetőség hiányában Putyin feketén taxizott egy Zaporozsec volánja mögött. Jelcin nyugalomba vonulása után pedig őt választották ki utódnak: négy évvel a megalázó illegális munka után elnök lett. A Nagy Gopnyik című frissen megjelent monumentális (terjedelme és enciklopédikussága miatt ez nem túlzás) könyvében Jereofejev keszonbetegségnek nevezi, ami Putyinnal történt. Felemelkedésének gyorsasága feldolgozhatatlan maradt.
A Nagy Gopnyik maga Putyin, ám személyiségének körbejárása a fentiekkel csak elkezdődik, hogy aztán ötszáz oldalon keresztül az Oroszországon kívüli világnak elmagyarázza: valójában ki Putyin, miért olyan a politikai pályája, amilyen, miért azok a döntései, amik.
„A Gopnyik – ez az idegen nyelvre lefordíthatatlan orosz szó, nagyjából annyit jelent, mint piti huligán, vagy utcakölyök. Ennek megfelelően »nagy« nem is lehet. Ám egyvalakinek a gopnyikok közül óriási szerencséje volt. Paradox módon a kis senkiből óriás lett – én pedig már több mint húsz éve élek az ő Oroszországában, és szeretném bevezetni a nemzetközi szóhasználatba a »gopnyik« szót, mint az ő megértésének kulcsát.” Ha egy regény kapcsán létezik szerzői célkitűzése, akkor Jerofejevét joggal nevezhetjük annak. A világ annak idején megtanulta és megértette a gorbacsovi peresztrojka és a glasznoszty kifejezéseket, akkor ez megtörténhet a gopnyikkal is. És akkor jobban érthetjük a világot, és vele Oroszországot.
Jerofejev „elvadultan magányos embernek” írja le a Nagy Gopnyikot, akinek e miatt sem volna szabad hatalmat adni a kezébe. Putyinnak egy képzeletbeli párbeszéd során Gandhi azt mondja Az erőszakmentesség filozófiája című fejezetben, hogy: „Te gyerekkori sérelmek temetője vagy”. Az önáltatásból jelesre vizsgázó orosz államfő így beszélt ebben a diskurzusban az orosz-ukrán háborúról: „Nem is háború lesz, hanem egyszerűen felszabadítás (…)”.
A gyerekkori traumák a felnőttével folytatódnak Putyinnál – jelzi Jerofejev, mert élete nagy szerelme helyett, akit nem tudott megszerezni, annak barátnőjét vette feleségül. „Leégett ő akkor. Tövig égett. Csak hamu maradt utána. E hamu felett körözünk mindahányan” – olvasható a regényben. Az ilyen sokszorosan traumákkal terhelt embert – a szegény, csonka családban felcseperedő utcakölyök, akinek szó szerint ököllel kell harcolni a gyerekbandákban – egyetlen vágy hajtja: megmutatni, hogy MINDENRE képes. Mindenki fölött áll.
A határtalannak érzett képességek képzete jelenti Jerofejev értelmezésében Putyin politikai hitvallásának alapját, hiszen a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának a Szovjetunió széthullását tartja, amivel nincs egyedül.
Oroszország idestova harmincöt éve képtelen feldolgozni a nagyhatalmiság elvesztésének tényét. (Nem is egyszerű feladat.) Az író szerint már ettől a putyini kijelentéstől „rémületbe lehetett volna esni”, de a Nyugat csak retorikát látott benne, és „azt gondolta az orosz bácsi csak viccel”.
Az ottani propaganda hatásosságát mutatja, hogy a lakosság mindössze 4 százaléka gondolja, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti feszültségért, majd a háborúért Oroszország a felelős. Ez szabad kezet ad a Nagy Gopnyiknak, aki ennek segítségével a legképtelenebb dolgokat is (alternatív) valóságként képes tálalni. Ezek szerint Ukrajnát nácik irányítják, akiknek bábfigurája a zsidó származású Zelenszkij elnök. Soha meg nem történt, ukrajnai oroszok elleni pogromokat, öldökléseket, kínzásokat, elüldözéseket emleget a „különleges katonai műveletek” kapcsán a teljes orosz média, ezzel alátámasztva a beavatkozás, valójában a háború megindításának jogosságát. Így lehetségessé válhat az agresszor negatív szerepének eltüntetése.
Az Ukrajna elleni háborúnak más módon is megágyaztak Oroszországban. Jerofejev szerint Putyin elmúlt húszéves politikájának egyenes következménye volt a szomszédos ország lerohanása: „A Nagy Gopnyik úgy követelte, hogy adják vissza neki Ukrajnát, mintha valami hűtlen kurváról lett volna szó.” Ám a háború szélesebb történelmi távlatból még jobban érthető. Az oroszok egy XVI. századi elképzelést dédelgetnek magukban. A pszkovi kolostor egyik szerzetese, Filofej 1523-ban azt állította, hogy a Római Birodalom összeomlásával, majd Bizánc szétesésével Moszkva vált a „harmadik Rómává”, a világ központjává. Az orosz nagyhatalmiság gondolatát ez az elképzelés alapozta meg. Ugyanakkor évszázadokra visszamenően az oroszok úgy érzékelik: ellenséges világban kell történelmi vezető szerepüket kiharcolni. Ez egyben az is jelenti, hogy a világ oroszellenes (ruszofób), ezt igazolja az a friss tapasztalat is, hogy a Nyugat egységesen Ukrajna mellett sorakozott fel a 2022. február 24-én kezdődött háborúban. Az egészen más forgatókönyvvel számoló Putyin számára jókora meglepetés lehetett az EU és a NATO egységes, szinte hézagmentes kiállása Ukrajna mellett. Miért teszi ezt a Nyugat? Mert ruszofób – a felmerülő kérdésekre a hatalom és a hatalmat igazoló válaszok ennyire egyszerűek. Hogy az orosz vezetőt félreismerik, hogy valódi politikai céljait rejtegeti, mások mellett már 2016-ban megjelent, Putyin metamorfózisa című könyvében Mihail Zigar is figyelmeztetett. Jerofejev sem kertel: „A Nagy Gopnyik az ukrajnai háború elindításával a Nyugat számára szörnyszülötté vált, ördöggé, metafizikai gonosszá, de nem ám az orosz nép számára.”...
Oroszország idestova harmincöt éve képtelen feldolgozni a nagyhatalmiság elvesztésének tényét. (Nem is egyszerű feladat.) Az író szerint már ettől a putyini kijelentéstől „rémületbe lehetett volna esni”, de a Nyugat csak retorikát látott benne, és „azt gondolta az orosz bácsi csak viccel”.
Az ottani propaganda hatásosságát mutatja, hogy a lakosság mindössze 4 százaléka gondolja, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti feszültségért, majd a háborúért Oroszország a felelős. Ez szabad kezet ad a Nagy Gopnyiknak, aki ennek segítségével a legképtelenebb dolgokat is (alternatív) valóságként képes tálalni. Ezek szerint Ukrajnát nácik irányítják, akiknek bábfigurája a zsidó származású Zelenszkij elnök. Soha meg nem történt, ukrajnai oroszok elleni pogromokat, öldökléseket, kínzásokat, elüldözéseket emleget a „különleges katonai műveletek” kapcsán a teljes orosz média, ezzel alátámasztva a beavatkozás, valójában a háború megindításának jogosságát. Így lehetségessé válhat az agresszor negatív szerepének eltüntetése.
Az Ukrajna elleni háborúnak más módon is megágyaztak Oroszországban. Jerofejev szerint Putyin elmúlt húszéves politikájának egyenes következménye volt a szomszédos ország lerohanása: „A Nagy Gopnyik úgy követelte, hogy adják vissza neki Ukrajnát, mintha valami hűtlen kurváról lett volna szó.” Ám a háború szélesebb történelmi távlatból még jobban érthető. Az oroszok egy XVI. századi elképzelést dédelgetnek magukban. A pszkovi kolostor egyik szerzetese, Filofej 1523-ban azt állította, hogy a Római Birodalom összeomlásával, majd Bizánc szétesésével Moszkva vált a „harmadik Rómává”, a világ központjává. Az orosz nagyhatalmiság gondolatát ez az elképzelés alapozta meg. Ugyanakkor évszázadokra visszamenően az oroszok úgy érzékelik: ellenséges világban kell történelmi vezető szerepüket kiharcolni. Ez egyben az is jelenti, hogy a világ oroszellenes (ruszofób), ezt igazolja az a friss tapasztalat is, hogy a Nyugat egységesen Ukrajna mellett sorakozott fel a 2022. február 24-én kezdődött háborúban. Az egészen más forgatókönyvvel számoló Putyin számára jókora meglepetés lehetett az EU és a NATO egységes, szinte hézagmentes kiállása Ukrajna mellett. Miért teszi ezt a Nyugat? Mert ruszofób – a felmerülő kérdésekre a hatalom és a hatalmat igazoló válaszok ennyire egyszerűek. Hogy az orosz vezetőt félreismerik, hogy valódi politikai céljait rejtegeti, mások mellett már 2016-ban megjelent, Putyin metamorfózisa című könyvében Mihail Zigar is figyelmeztetett. Jerofejev sem kertel: „A Nagy Gopnyik az ukrajnai háború elindításával a Nyugat számára szörnyszülötté vált, ördöggé, metafizikai gonosszá, de nem ám az orosz nép számára.”...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.