SIMONOVITS ANDRÁS: A NYUGDÍJEMELÉSRŐL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2025.02.07.

Bár sok problémája van a magyar nyugdíjrendszernek, sokak számára a legfájóbb probléma a nyugdíjemelés. A kormány 2010 óta évről évre csak az infláció mértékében „emeli” a már megállapított nyugdíjakat, és a nyugdíjasok elégedetlenek az emeléssel. Ebben az írásban röviden áttekintem az inflációkövetés logikáját, a nyugdíjak szükségszerű lemaradását a bérektől, végül vázolom, hogyan lehetne javítani a rendszeren.

Inflációkövetés

Magyarországon 2010 óta a már megállapított nyugdíjak évről évre a fogyasztói áremelkedést követik. Például 2024-re a kormány 6 százalékos inflációt jelzett előre, ennyi lett az éves nyugdíjemelés is. A tényleges infláció 4 százalék körüli lett, tehát a nyugdíjasok körülbelül 2 százalékos reálemelkedést élvezhettek.

Az inflációkövető emelés előnyös lehet a nyugdíjasoknak, ha csökken az átlagos reálbér (utoljára ez 2023-ban fordult elő, 3,4 százalékkal). Hamarosan látni fogjuk azonban, hogy az induló nyugdíjakat adottnak véve, a nyugdíjasok általában veszítenek az árkövető indexáláson.

Az indexálással kapcsolatban több félreértést kell tisztáznunk: a) a legtöbb ember nem hiszi el, hogy a KSH-árindexek jók, és képtelenek megérteni, hogy mit is jelent a fogyasztói árindex. Például elfelejtik, hogy gyakran olyan tartós fogyasztási cikket is vesznek, amelynek az ára az utóbbi időszakban alig emelkedett, netán csökkent, s akkor azon éppen mennyit nyertek. b) A legtöbb nyugdíjas azt hiszi, hogy csak élelmet és energiát vesz, és meglepődik, ha emlékeztetik, hogy közülük sokan néha benzint is vásárolnak, külföldre utaznak stb. c) A legtöbben elhitetik magukkal, hogy a nyugdíjak százalékos emelése miatt növekednek a nyugdíjkülönbségek, holott az inflációs indexszel osztva a különbség reálértéke változatlan marad. (Például a 100 és a 200 ezer Ft-os nyugdíj nominális értéke 6 százalékos emelés után 106, illetve 212 ezer Ft lesz, a különbség 100 ezer Ft-ról valóban 106 ezer Ft-ra nő, de ez reálértékben változatlanul 100 ezer Ft.)

Lemaradás a bérektől

Mivel a reálbérek általában növekednek, ezért az árkövető nyugdíjak szükségképpen lemaradnak a bérektől. Például 2009-ben hazánkban az átlagnyugdíj és az átlagos nettó bér hányadosa, a helyettesítési arány még 69,1 százalék volt, ez 2020-ra 51,3 százalékra süllyedt. (Más kérdés, hogy a nettóbér-mutató statisztikailag fölülértékelt, emiatt a helyettesítési arány alulértékelt, erről Oblath Gáborral írtunk az ÉS hasábjain: Nyugdíjak, bérek és statisztikák, ÉS, 2023/31., aug. 4.)

A legtöbb fejlett országban a nyugdíjakat az árakkal indexálják, de vannak olyan országok, ahol vegyes indexálás működik, és egy-két országban (például Németországban) bérkövető indexálás érvényesül. (Németországban azonban egy fenntarthatósági tényező korlátozza az emelkedést.) Egyébként Magyarországon 1999-ig bérkövető indexálás volt érvényben, s 1996-ban az 5 százalékos reálbércsökkenés egy trükk miatt a nyugdíjak reálértékét 8 százalékkal csökkentette...

ITT OLVASHATÓ