Szerző: PAPP ZSOLT
2025.02.15.
Mielőtt leültünk beszélgetni, egy kérése volt, hogy a Tisza Párt ügyeit nem érintsük. Mi ennek az oka?
Mert számtalan megnyilvánulásomat – ami egyébként nem a Tisza Pártra vonatkozik –, kiforgatták és úgy vágták össze a gondolataimat, amelynek nincs köze a valósághoz. Erre sem a Tisza Pártnak, sem nekem nincs szükségem. Közismert, hogy férjemmel, Kéri László politológussal rendszeresen tartunk előadásokat a TISZA Szigetek meghívására, ahol olyan átfogó képet igyekszem adni a magyar gazdaságról, amelynek minden egyes adata ellenőrizhető. Ez egyfajta ismeretterjesztés, amit hazafias kötelességemnek tartok. Ugyanez történt a ’90-es rendszerváltás előtt is. A TISZA Szigetek civil szervezetek, a Tisza Párttal, annak vezetésével, nincs intézményes kapcsolatom, nem írok programot.
Rendben, békésebb vizekre eveznék. A Tiszának még nincs is programja, majd elkészül, de van-e a kormánynak gazdasági programja?
A kormány nagy büszkeséggel jelentette be a 2025-ös költségvetési törvény bevezetőjében az „Új gazdaságpolitikai akciótervet”. A költségvetés gazdaságpolitikai indoklásában általában azokat a feltételezéseket szokták jelezni, amelyek mentén kialakították a költségvetés alapjául szolgáló gazdasági pályát. Az idei költségvetésből pont ez hiányzik. Nem tudjuk, milyen várható külső és belső folyamatok mellett vélelmezték, hogy idén 3,4 százalékkal fog nőni a magyar gazdaság. Ezzel szemben hosszan értekeztek arról, hogy az új gazdaságpolitika alapja a gazdasági semlegesség és a 21 pontos akcióterv. Ez a programjuk.
Na jó, de összeáll-e ezekből egy valódi program?
Ez erősen megkérdőjelezhető, de más gond is van az akciótervvel. Nagy Márton, nemzetgazdasági miniszter szerint az akcióterv mintegy négyezer milliárd forintot mozgat meg. Ebben igaza lehet, ám ebből kb. csak 200 milliárd forint a valódi költségvetési támogatás. A kormány a gazdaságélénkítés során számításba vett olyan jövedelmeket, béremelkedést, lakossági államkötvények és kamatainak kifizetését, a magán-nyugdíjpénztári pénzek egy részének megmozdulását, amelyekre nem írhat programot, mert nem ő rendelkezik felettük. Legfeljebb prognózist készíthet a felhasználásukról, de a program és a prognózis két különböző műfaj. További problémám ezzel a programmal – nevezzük annak –, hogy fogyasztás-túlsúlyos, vagyis épp azt a növekedési tényezőt élénkíti, amit nem kellene a munkáshitelen, a béremeléseken és a családi kedvezmények növelésén keresztül. A másik elem a kis- és közepes vállalkozások támogatását célozza, ez lenne a Demján program. Nem tartom kizártnak, hogy Demján Sándor forog a sírjában, mert ő egész másban gondolkodott. 2010-ben el tudta érni, hogy bekerüljön a kormányprogramba: legyen jelentős adócsökkentés és a kkv-k támogatására fordítsák az uniós fejlesztési pénzeknek legalább a felét. Most erről szó sincs! Nagy Márton levezette, hogy a teljes Demján-program 1400 milliárdot tesz ki, de ebből 650 milliárd az uniós pénz, ami feltételes, mert vagy jön, de inkább nem. További 400 milliárd kifektetésekre, azaz tőkeexportra szolgál. Egy kkv nemigen tud külföldre terjeszkedni, vagyis ez az összeg a nagy és NER-cégek tőkekivitelét segíti, amiből egyébként a hazai GDP közvetlenül nem tud emelkedni. Ugyancsak a nagyokat támogatja az MFB 100 milliárdos hitelkerete. És akkor jut a kisvállalkozóknak az 1400 milliárdos csomagból mindössze 260 milliárd, amiből 50 milliárd forint saját erő. Ez édeskevés a gazdaságélénkítéshez és a kkv-k fejlődésének fellendítésére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.