Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2025.02.07.
A parton nem sok változott tizenöt év alatt. Ma már szabadstrand, ami néhány mólót, telefonfülkéből kialakított öltözőkabint és a vízbe jutást megkönnyítő lépcsőt jelent. Annak idején még ezek sem voltak itt, fürdeni nem lehetett. Viszont a nádtetős kis kiszolgálóépületet feltörték, a vizes blokkokat vandál kezek megrongálták. De egyébként minden ugyanaz: a tágas tér, a tóra nyíló kilátás, a végtelen gyep, a kiépített kőpart, a kis csónakkikötő, az építési potenciál. Úgy látszik, ennyi idő kellett, hogy utóbbi újra elég csábítóvá váljon ahhoz, hogy építkezni akarjanak a 2000-es évek egyik legnagyobb politikai-korrupciós botrányának helyszínén.
A mai választókorúak általános iskolás gyerekek voltak még 2009 tavaszán, amikor a sukorói telekcsere ügye kirobbant. Nekik szinte természetes lesz, amiről szó van: a NER beépítené a Velencei-tó egyik utolsó szabad partszakaszát, kiemelt projektet és valamilyen túlméretezett magánberuházást telepítenének a vízhez, és ennek rengeteg zöldfelület esne áldozatul. Környezetüket féltő helyi civilek tiltakoznak a tervek ellen, de alig van bármilyen eszközük az állam ellenében. Közismert képlet: Balatonaligától a Fertő partjáig ugyanez megy mindenhol a természetes vizek közelében.
Ahhoz azonban kell valami lenyűgöző arcátlanság, hogy pont Sukorót találják meg. Hiszen a sukorói telekcsere ügye kiemelt szerepet játszott a Fidesz mitológiájában: ez volt az az eset, amikor nyilvánvalóvá vált a Gyurcsány-kormány alkalmatlansága, s az állami szervek tapinthatóan magánérdekek kiszolgálóiként lepleződtek le. Sukoró nagyot robbant, és az egyik fő tünete volt annak a súlyos politikai válságnak, amely megalapozta a NER-t, és 2010 után a hagyományos baloldal teljes összeomlását okozta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.