Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2025.02.11.
Vajon a Kolibri-botrány már a többi fővárosi színház jövőjét, sanyarú sorsát vetíti előre? A kormány épp zsarolja Budapestet, hogy aztán sorban saját kádereit ültesse a színházigazgatói székekbe? A teátrumi kulisszák mögött nem ritkák ma ezek a félelmek Budapesten. S hogy mi táplálja őket? Nos, egyrészt Zalán János hatalmas felháborodást kiváltó kinevezése a Kolibri élére (ennek részleteiről kicsit később), másrészt a puszta tény, hogy lassan február közepe van, de még mindig nincs megállapodás a főváros és a kormány között a közös fenntartású intézmények finanszírozásáról. Még mindig nem tudni tehát, hogy a Vígszínház, a Kolibri, a József Attila, az Újszínház, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és a Bábszínház működésére lesz-e pénz áprilistól. Márpedig ugyan miért nem hosszabbította meg egyszerűen a kormány a fővárossal a 2024. december 31-én lejárt színházügyi megegyezést újabb négy évvel, ha nem azért, mert trükközni akar a művészi szabadság rovására? – a Válasz Online a művészeti élet több pontjáról is ezzel a félelem motiválta kérdéssel szembesült.
Ami tény: a kormány és a főváros közötti megállapodást az egyik utolsó decemberi közgyűlésen sebtiben, csupán három hónapra hosszabbítottak meg, s a feleknek azóta sem sikerült dűlőre jutniuk az intézmények sorsát illetően. Folynak az egyeztetések mind a színházak, mind pedig az önkormányzatok vezetőivel, ám az idő előrehaladtával a tulajdonos főváros játéktere egyre szűkül, így félő, hogy a minisztérium végül kedvezőtlen alkuba szoríthatja bele utóbbit. Milyenbe?
Akik épp nem attól tartanak, hogy a kormány pénzért cserébe nagyobb teret követel majd magának a személyi döntések terén, azok mondjuk attól félnek, hogy a Vígszínház felújításra érett épülete cserélhet gazdát.
A Válasz Online most annak jár utána, mennyi alapja van ezeknek a félelmeknek, s hogy egyáltalán miért alakult ki a mai, bizonytalan helyzet.
Hogy mindezt megértsük, érdemes tudni: a 2020-as kormány–főváros-megállapodás értelmében a már említett színházak működését, bár azok fővárosi tulajdonban vannak, az állam fizette. A szerződés garantálta az intézmények művészeti autonómiáját – nemcsak gyenge, általános nyilatkozatként, de a struktúrát tekintve is. A színházi felügyelőbizottságokban ugyanis, bár ülnek ott is állami delegáltak, fővárosi többség van. (A munkáltatói jogokat a Vígszínháznál a két fél közösen, a többinél a minisztérium gyakorolja.) Az öt évvel ezelőtti megegyezésben rendezték a Budapesti Fesztiválzenekar finanszírozását is: ha a főváros kifizet 240 milliót az együttesnek, akkor az állam azt minimum 2 milliárd forinttal kiegészíti. Mindez stabilitást, kiszámíthatóságot hozott a rendszerbe 2024. december 31-ig.
Ezt a megállapodást tavaly év végén kizárólag a színházak számára hosszabbították meg, s csupán idén március 31-ig. „Amennyiben nem születik sürgősen újabb megállapodás, áprilisban összeroppanhat a magyar színházi élet gerince, hiszen a kérdés a legnagyobb budapesti színházakat is érinti. A több mint 300 ezer nézőt kiszolgáló Vígszínházat és az évi 220 ezer embernek műsort adó Madách Színházat” – fogalmaz lapunknak Merker Dávid, a Vitézy Dávid-féle Podmaniczky Mozgalom kultúráért felelős szakértője. „Úgy tudom, a főváros részéről volt ambíció ennek a megállapodásnak a rendezésére. Az időt inkább a minisztérium húzta” – ezt pedig már Nagy Ervin mondja lapunknak, aki a Tisza Párt képviseletében, az Emberi Erőforrások Bizottságának tagjaként tartja rajta a szemét a Fővárosi Közgyűlésben a színházak ügyén. „A kultúrbizottsági meghallgatáson igyekeztünk elérni, hogy a főváros harcolja ki a minisztériumnál: ne csak március 31-ig, hanem 2026-ig, de legalábbis az évad végéig biztosítsa a színházak finanszírozását. Nem jártunk sikerrel” – teszi hozzá a színész, aki úgy véli, ha Budapest magára maradna a nevezett intézmények finanszírozásával, abban összecsuklana...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.