Szerző: STUMPF ANDRÁS
2024.12.31.
Ez a cikk elsősorban annak a több ezer olvasónak szól, aki idén is támogatta lapunkat. Minthogy a Válasz miattuk létezhet, az év utolsó napján kötelességünknek érezzük megmutatni, összegyűjteni, hogyan hasznosult a támogatásuk. Azaz: mi nem lett volna 2024-ben téma a magyar közéletben, ha ők nem teszik lehetővé, hogy feltárhassuk ezeket az ügyeket. Elöljáróban néhány: kirobbantottuk a Bese-botrányt, feltártuk az elmúlt 34 év legnagyobb kormányzati ingatlanmutyiját, de megmentettünk egy gyönyörű tavat is.
Első öt évünk legfontosabb cikkeit tavaly decemberi nyomtatott kiadványunkban már csokorba szedtük, ám abba, a Válasz Offline első kötetébe már nem férhetett be életútinterjúnk a százhoz közelítő Obádovics Gyulával, így az nagyon is e gyűjtés elejére kívánkozik. A tavaly decemberben megjelent Obádovics-interjúnkat ugyanis több mint ötvenezren olvasták el, s a közvélemény e beszélgetés után csodálkozott rá: „az Obádovics” máig velünk van, jó egészségnek örvend, gondolatai ráadásul érdekesek és érvényesek.
Ha azonban most már valóban rákanyarodunk a 2024-es évre, tényszerűen meg kell állapítanunk: két fontos, az év politikai történéseit meghatározó anyag sem nálunk született. A Vidéki Prókátor által kiszúrt kegyelmi ügyet a 444 énekelte meg, így lett belőle országos botrány, amelynek farvizén aztán egy bizonyos Magyar Péter a Partizán stúdiójában kötött ki. A szégyenkezésre, úgy érezzük, ennek ellenére sincs okunk: s nem csak azért, mert országos botrányt nekünk is sikerült elsőként a köz elé tárnunk (Bese-ügy – de erről később).
Már csak azért sem kell lesütnünk a szemünket, mert már januárban tudtunk olyat mutatni, amit meg mások nem: a magyar sajtóban elsőként adtunk képet arról, hogy néznének majd ki a Hősök terét is elcsúfító felhőkarcolók, amelyeket Rákosrendezőre tervezhetnek külföldi olajmágnások a kormány döntése értelmében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.