Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2024.12.26.
A bécsi úton az oroszok az óbudai új köztemetőig jutnak, Pasaréten a front a szépilonai kereszteződésnél áll. Pest keleti szélén fokozódik a szovjet csapatok nyomása a Dunakeszi, Fót, Mogyoród, Pécel, Maglód, Vecsés, Gyál, Dunaharaszti mentén húzódó Attila-vonal külső védőövére; a német és magyar csapatok megkezdik hetekig tartó hátrálásukat a Dunáig. Aknavetők tüze zúdul az esőtől felázott városszéli állásokra és a külső kerületek házaira.
A „Budapest erődöt” a fegyveres SS, a Wehrmacht és a magyar honvédség egységeinek mindenáron tartania kellett. A főváros „nyílt várossá” nyilvánítását – mint ahogy arra Párizs és Róma esetében sor került – a német hadvezetés már korábban elvetette, és ehhez áldását adta a Szálasi-kormány is.
Csécsy Imre (1893-1961) polgári demokrata politikus, a Pauler Imre utca 19-ben a nyilas hatóságok uralma alatt aznap a következő élményeit vetette papírra:
„Fél háromkor házi riadó. Egy rendőr ordítja az udvaron, hogy minden férfi és nő, tizennégytől hatvan éves korig azonnal sorakozzék sáncásásra a Vérmező sarkán. Mindnyájan készülődünk, Miklóst és Lászlót elbújtatjuk. Gaálnét, akinek reumás a karja, a rendőr megfenyegeti, ha nem megy, agyonlövik.
Öt perc múlva új rendelkezés: csak a férfiak mennek.
Két perc múlva: csak férfiak, és csak tizennyolctól ötvenig. Tehát én is itthon maradok.
Újabb két perc: férfiak tizennyolctól hatvanig. Megint készülődöm.
Újabb utasítás: nem, mégis csak ötvenig. Erre már lefekszem aludni. Folyton dörögnek az ágyúk, de azért jól alszom vagy másfél órát. Fél öt tájban ébredek föl, mindjárt utána megint egy erős dörrenés, megint valahol közel csapott be valami. – Megtudom, hogy mégis hatvanéves korig hívták be a férfiakat.
Fél hat: teljes csönd.”
...
