Szerző: KOCSÁK TIBOR-BRÓDY JÁNOS
2024.10.17.
Képmutatók.
ITT HALLGATHATÓ MEG
2024. december 23., hétfő
KOMPORSZÁG PLUSZ: ÉSZAK-KOREA BELÜLRŐL, SOHA NEM LÁTOTT FELVÉTELEKKEL
KOMPORSZÁG / MAGYAR HANG
Műsorvezető: SZERETŐ SZABOLCS
2024.12.22.
Februárban szökött meg Kim Dzsongun ellenőrzése alól az a volt észak-koreai katona, akivel munkatársunk interjút készített Szöulban - a beszélgetést a Magyar Hang karácsonyi dupla számában olvashatják. Szerető Szabolcs a Kompország Pluszban Lukács Csabával beszélget erről az interjúról, de sok minden másról is - kollégánk négyszer járt a világ talán legelzártabb országában, és hol titokban, hol engedéllyel készített felvételeket kórházban, gyermekotthonban, metróban, de még egy, a rendszer dicsőítésére felépített delfináriumban is.
Műsorvezető: SZERETŐ SZABOLCS
2024.12.22.
Februárban szökött meg Kim Dzsongun ellenőrzése alól az a volt észak-koreai katona, akivel munkatársunk interjút készített Szöulban - a beszélgetést a Magyar Hang karácsonyi dupla számában olvashatják. Szerető Szabolcs a Kompország Pluszban Lukács Csabával beszélget erről az interjúról, de sok minden másról is - kollégánk négyszer járt a világ talán legelzártabb országában, és hol titokban, hol engedéllyel készített felvételeket kórházban, gyermekotthonban, metróban, de még egy, a rendszer dicsőítésére felépített delfináriumban is.
STEFANO BOTTONI A FÜLKÉBEN: DURVULÁS VÁRHATÓ, 2024-BEN ELVESZETT A REMÉNY A NER KONSZOLIDÁCIÓJÁRA
FÜLKE / HVG VIDEÓ
Szerző: HVG
2024.12.20.
Mit jelent a rendszerváltás? Végrehajtható-e békés úton? Benne van, hogy előrehozott választások jönnek? Közéleti műsorunkban Stefano Bottoni történészként vont párhuzamot a múlt és a jelen között azért, hogy legalább egy kicsit megérthessünk a lehetséges jövőképekből.
00:00 Intro
Szerző: HVG
2024.12.20.
Mit jelent a rendszerváltás? Végrehajtható-e békés úton? Benne van, hogy előrehozott választások jönnek? Közéleti műsorunkban Stefano Bottoni történészként vont párhuzamot a múlt és a jelen között azért, hogy legalább egy kicsit megérthessünk a lehetséges jövőképekből.
00:00 Intro
01:38 Korszakhatár: megrendült a NER. Kit védett valójában Orbán azzal, hogy néhány nap alatt teljes sorcseréről döntött?
21:19 Rendszerváltás: lehet ezt békésen csinálni? Mit tanulhatott valójában a Fidesz 2006-ból?
36:12 Az alternatíva: a one man show átka és veszélye. Hogyan kell pártot építeni? Hogyan lehet fogást találni Magyar Péteren?
MAROSÁN GYÖRGY: A KORSZAKVÁLTÁS DILEMMÁI
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2024.12.19.
„Mindenekelőtt három dologra van szükségünk. Az első: növekedés. A második: növekedés. A harmadik: növekedés. A növekedés ugyan nem minden, de növekedés nélkül bármi semmit sem ér.” Ezt a véleményt 2010-ben A. Merkel fogalmazta meg, amikor a világon szinte mindenki – bár már nem fenntartás nélkül – igazat adott neki. Pedig ekkorra a globális világ már túljutott a gyors növekedés korszakán. Egyre több, áthághatatlan korlátokra figyelmeztető jel tűnt fel. Miközben azonban a különböző válságok formájában előbukkanó fenyegetések sokasodtak, az átlagember a növekedéssel kapcsolatos elvárásait még nem igyekezett a feltűnő határokhoz igazítani. Ezt érzékelve a politikusok – a visszafogottan racionálisoktól a populistákon keresztül egészen az autokratákig – továbbra is azt hirdették: a társadalom problémái csak a gazdasági növekedésre támaszkodva oldhatók meg.
Mégis, szembesülve a magas növekedési ütem fenntartásának nehézségeivel és az erőltetett növekedés okozta krízisekkel, rá kell ébrednünk: az emberiség alapvető történelmi „útelágazáshoz” érkezett. Sorsunk alapvetően azon múlik, bölcsen döntünk-e, merre és hogyan folytatjuk utunkat. A választás nehézségét Woody Allen különös mottója érzékelteti: „Napjainkban, sokkal inkább, mint bármely korábbi történelmi korban, érezzük, hogy az emberiség keresztúthoz érkezett. Az egyik út a végső elkeseredésbe és az abszolút reménytelenségbe vezet. A másik a tökéletes pusztuláshoz. Csak imádkozni tudunk, hogy elegendő bölcsességünk lesz, hogy jól választhassunk a kettő között.” Nos, a jövőnknek ez a kiszámíthatatlansága a globális „növekedésiszakasz-váltás” elkerülhetetlen következménye...
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2024.12.19.
Mégis, szembesülve a magas növekedési ütem fenntartásának nehézségeivel és az erőltetett növekedés okozta krízisekkel, rá kell ébrednünk: az emberiség alapvető történelmi „útelágazáshoz” érkezett. Sorsunk alapvetően azon múlik, bölcsen döntünk-e, merre és hogyan folytatjuk utunkat. A választás nehézségét Woody Allen különös mottója érzékelteti: „Napjainkban, sokkal inkább, mint bármely korábbi történelmi korban, érezzük, hogy az emberiség keresztúthoz érkezett. Az egyik út a végső elkeseredésbe és az abszolút reménytelenségbe vezet. A másik a tökéletes pusztuláshoz. Csak imádkozni tudunk, hogy elegendő bölcsességünk lesz, hogy jól választhassunk a kettő között.” Nos, a jövőnknek ez a kiszámíthatatlansága a globális „növekedésiszakasz-váltás” elkerülhetetlen következménye...
"MEGTIZEDELIK MOST A SZAKMÁNKAT!" | BÁNYAI KELEMEN BARNA SZÍNMŰVÉSZ | ÖTÖS
KLUBRÁDIÓ / ÖTÖS
Műsorvezető: WARHOLIK ZOLTÁN
2024.12.23.
A Katona József Színház vezető művésze, de független színtársulatok és filmesek is igen gyakran foglalkoztatják Bányai Kelemen Barnát. Bár most két fontos szerepétől is búcsúznia kell, a Kultúrbrigád megszűnése miatt. Játszik bevándorló vendégmunkást és számkivetetté vált tanárt, de láthattuk Otellóként és Bánk bánként is. Jövőre lesz 10 éve, hogy Marosvásárhelyről Budapestre költözött. Határváltásról, aktuális színházi közérzetről és adventi, családi készülődésről is beszélgetett Bányai Kelemen Barnával Warholik Zoltán az Ötös december 19-i adásában.
Műsorvezető: WARHOLIK ZOLTÁN
2024.12.23.
A Katona József Színház vezető művésze, de független színtársulatok és filmesek is igen gyakran foglalkoztatják Bányai Kelemen Barnát. Bár most két fontos szerepétől is búcsúznia kell, a Kultúrbrigád megszűnése miatt. Játszik bevándorló vendégmunkást és számkivetetté vált tanárt, de láthattuk Otellóként és Bánk bánként is. Jövőre lesz 10 éve, hogy Marosvásárhelyről Budapestre költözött. Határváltásról, aktuális színházi közérzetről és adventi, családi készülődésről is beszélgetett Bányai Kelemen Barnával Warholik Zoltán az Ötös december 19-i adásában.
ALÁMERÜLTEM A FIDESZES ZÁRT CSOPORTOKBA
MI EZ AZ ORSZÁG?!
Szerző: MI EZ AZ ORSZÁG?!
2024.12.22.
Alámerültem a FIDESZES ZÁRT CSOPORTOKBA ❗
Szerző: MI EZ AZ ORSZÁG?!
2024.12.22.
Alámerültem a FIDESZES ZÁRT CSOPORTOKBA ❗
L. RITÓK NÓRA: 2024 KARÁCSONYA
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.12.21.
Karácsony. A szó a legszebb ünnepet takarja, talán a legtöbb érzelemmel teli elem ehhez kapcsolódik, a gyertyagyújtás, a várakozás, a gyerekek öröme, a karácsonyfa, a mézeskalács, a fények, a családi vacsora, no meg persze meglepetések, és a legfontosabb: a szeretet. Ami ilyenkor tapinthatóvá válik.
Furcsa ezekre koncentrálni abban a világban, amiben élünk. Nagyobb kitekintésben is, hiszen a világon egyre több helyen üti fel a fejét az erőszak, háborúk dúlnak, és nem látni a végét. És furcsa ezt megélni az országon belül is, hiába próbáltam nem figyelni rá, nem foglalkozni a hírekkel, a mélypontra jutott politikai kommunikációval, a gyűlölet tapintható. Valahogy úgy érzem, egyre nehezebben megy fenntartani azt a világot, amiben a problémákkal csak akkor foglalkoznak a döntéshozók, ha kiderülnek, és a reakció akkor is a visszatámadás. A támadások zajában pedig nagyon nehéz meghallani a karácsony hangját.
Annyira átértékelődött minden körülöttünk… és úgy érzem, a tiszta üzenetek egyre kevésbé bírnak kihangosodni. A folyamatosan épülő bizonytalanságban egyre nehezebb olyan pontokat találni, amiben még hihetünk. A hitelesség lassan kiíródik a politikai szótárból, és mindenből, hiszen semmi sincs ma már politika nélkül. Meghatározza az élet minden területét.
Közben persze megy tovább az élet, a családokban is, akikért dolgozunk, akiknek az élethelyzete sajnos nem javult ebben az évben sem, a szegénység nő, a lecsúszók esélyei folyamatosan romlanak.
Év közben is nagy munka nekünk megteremteni a folyamatos működés feltételeit, mert az nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy valami változás történhessen ebben a társadalmi csoportban. És ott az örök dilemma: meddig bírjuk, engedjünk-e a kéréseknek, és terjeszkedjünk, de ha megoldjuk a krízishelyzeteket, mitől fog az állam késztetést érezni arra, hogy esélykiegyenlítővé tegye a rendszert, és úgy működtesse azt, hogy abban kialakulhasson egy megélhetési biztonság mindenkinek?
Ilyenkor, karácsonykor azonban sokszorosára nő a szegények felé fordulás. Mindig reméljük, hogy kiterjeszthető ez az év más hónapjaira is, és azt kell, hogy mondjam, ebben is van elmozdulás, egyre több ember és cég köteleződik el mellettünk hosszabb távra, rendszeres támogatásokkal, tárgyi adományokkal. De azt is el kell fogadni, hogy van, aki csak ilyenkor szereti, vagy tudja az életébe beilleszteni az adományozást.
Az összegek is beszédesek, azt jelzik, hogy nem feltétlen a legjobb módúak adományoznak. Sok a 2-3 ezer forintos támogatás, és nagyon megható volt pl. az, hogy valaki a havi 3 ezer forintos támogatásán felül még 2 ezret küldött, karácsonyra. Persze vannak 10-50 ezres támogatások is, sőt, nagyobb összegek is. De azt hiszem, nem is ez a legfontosabb… hanem, hogy sokakban a lehetőségeikhez képest megfogalmazódik az igény, a segítség igénye.
Nem igazán tudtam megfejteni azoknak a támogatásoknak a titkát, akik két, három évvel ezelőtt támogattak minket karácsonykor, és most visszatértek. Most feltűnően sok ilyen volt. Persze lehet, az élethelyzetük most tette lehetővé, vagy az is, hogy tavaly, tavalyelőtt más szervezetnek segítettek, de minden esetre megerősítő érzés volt látni a visszatéréseket.
Tárgyi adományban, gyerekjátékban, cipősdobozadományban nagyon sokan segítettek az idén is. Fantasztikus volt az iskolák, munkahelyi közösségek, önkormányzatok kapcsolódása. Tartalmas, szeretettel összeállított csomagokat kaptunk, több száz olyan gyerek volt, akik “kívánság-teljesítős” akcióban kapta meg azt, amit szeretett volna. Persze ehhez részünkről szükséges volt egy kis koordinálás, egyrészt, hogy segítsük a kínálatot látni, másrészt, hogy mederben tartsuk az értékét a kéréseknek. Ami nemcsak az adományozó miatt fontos, hanem azért is, hogy később ne legyen konfliktus az ajándékok “összemérésekor”.
Nem szoktuk felbontani a csomagokat, csak ami felnyitható, abba nézünk bele, illetve a végén, amikor már nem tudjuk a dobozok számát a gyerekek létszámához és neméhez igazítani, akkor muszáj újakat összerakni, megfelezni és kiegészíteni mással. No meg persze van, ami gyanús… pl. egy becsomagolt, átkötött doboz, amiben nem zörgött semmi, és nagyon könnyű is volt. Kinyitották a kollégák, és üres volt. Azért ilyenkor nagyon elgondolkodom: micsoda lélek lehet az, aki ezt jó poénnak tartja? De ezt észrevettük, és nem volt eddig egyetlen felháborodott visszacsatolás sem, ami azt jelzi, hogy a csomagokkal elégedett volt mindenki.
Szóval, nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Miközben a közeg, amiben élünk, egyre inkább nem “karácsonyi”, közben több odafigyelést, szeretet, támogatást, megerősítést kaptunk, mint korábban.
Mintha két ellentétes hatás között lennénk. Hogy van ez? Melyik a valós? Melyiknek higgyek? Az egyik oldal nem segíti a munkánkat. Ha nagyon kihangosodik nálunk valami, akkor támadásnak, lejáratásnak vagyunk kitéve, ha nem, akkor éppen megtűrnek minket, de a hozzáállásuk egyértelműen negatív. A másik oldal azoké, akik támogatnak, követnek, megerősítenek, ők a pozitív viszonyulást képviselik velünk kapcsolatban.
Nyilván beléjük kapaszkodom én is. Bennük hiszek. Akik értik, hogy a gyermekszegénység ellen tenni kell. Akik elfogadják, hogy egy gyerek nem tehet arról, hova születik. Akik partnerek abban, hogy megértsék, amit próbálunk megértetni évek óta a generációs szegénység átörökített szociális mintáiról. Akik képesek átértékelni magukban is a viszonyulásokat. Akik megértik a helyi beágyazottságunk fontosságát, és elfogadják: mi tudjuk, hogyan lehet a legjobban segíteni. És akik látják, hogy a mi kritikáink szakpolitikai, és mi csak képviselni szeretnénk azokat, akiknek a helyzete generációk óta változatlan. Akiknek sem az iskolarendszer, sem azok az intézmények, akiknek az államon belül ez lenne a dolga, nem adott és nem ad elég tudást az életstratégiaváltáshoz.
Úgy érzem, egyre többen értik ezt. És azt gondolom, ők meghallják a zajban is a karácsony üzenetét. Hisznek az igazi értékekben, és abban, hogy a társadalmi igazságosság elvének érvényesülésében lesz élhető az ország. Hisznek abban, hogy az ember alapvetően jó… még akkor is, ha a világ körülöttünk mást mutat.
Ezt az érzést éreztem 2024 adventjén erősödni. Köszönöm mindenkinek, aki segítette, hogy nemcsak én, hanem az a több mint 3000 gyerek és családjaik, akikhez eljuttattuk a karácsonyt, érezze ezt, és higgyen az emberi jóságban, egymás támogatásában, a közösségek erejében.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.12.21.
Furcsa ezekre koncentrálni abban a világban, amiben élünk. Nagyobb kitekintésben is, hiszen a világon egyre több helyen üti fel a fejét az erőszak, háborúk dúlnak, és nem látni a végét. És furcsa ezt megélni az országon belül is, hiába próbáltam nem figyelni rá, nem foglalkozni a hírekkel, a mélypontra jutott politikai kommunikációval, a gyűlölet tapintható. Valahogy úgy érzem, egyre nehezebben megy fenntartani azt a világot, amiben a problémákkal csak akkor foglalkoznak a döntéshozók, ha kiderülnek, és a reakció akkor is a visszatámadás. A támadások zajában pedig nagyon nehéz meghallani a karácsony hangját.
Annyira átértékelődött minden körülöttünk… és úgy érzem, a tiszta üzenetek egyre kevésbé bírnak kihangosodni. A folyamatosan épülő bizonytalanságban egyre nehezebb olyan pontokat találni, amiben még hihetünk. A hitelesség lassan kiíródik a politikai szótárból, és mindenből, hiszen semmi sincs ma már politika nélkül. Meghatározza az élet minden területét.
Közben persze megy tovább az élet, a családokban is, akikért dolgozunk, akiknek az élethelyzete sajnos nem javult ebben az évben sem, a szegénység nő, a lecsúszók esélyei folyamatosan romlanak.
Év közben is nagy munka nekünk megteremteni a folyamatos működés feltételeit, mert az nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy valami változás történhessen ebben a társadalmi csoportban. És ott az örök dilemma: meddig bírjuk, engedjünk-e a kéréseknek, és terjeszkedjünk, de ha megoldjuk a krízishelyzeteket, mitől fog az állam késztetést érezni arra, hogy esélykiegyenlítővé tegye a rendszert, és úgy működtesse azt, hogy abban kialakulhasson egy megélhetési biztonság mindenkinek?
Ilyenkor, karácsonykor azonban sokszorosára nő a szegények felé fordulás. Mindig reméljük, hogy kiterjeszthető ez az év más hónapjaira is, és azt kell, hogy mondjam, ebben is van elmozdulás, egyre több ember és cég köteleződik el mellettünk hosszabb távra, rendszeres támogatásokkal, tárgyi adományokkal. De azt is el kell fogadni, hogy van, aki csak ilyenkor szereti, vagy tudja az életébe beilleszteni az adományozást.
Az összegek is beszédesek, azt jelzik, hogy nem feltétlen a legjobb módúak adományoznak. Sok a 2-3 ezer forintos támogatás, és nagyon megható volt pl. az, hogy valaki a havi 3 ezer forintos támogatásán felül még 2 ezret küldött, karácsonyra. Persze vannak 10-50 ezres támogatások is, sőt, nagyobb összegek is. De azt hiszem, nem is ez a legfontosabb… hanem, hogy sokakban a lehetőségeikhez képest megfogalmazódik az igény, a segítség igénye.
Nem igazán tudtam megfejteni azoknak a támogatásoknak a titkát, akik két, három évvel ezelőtt támogattak minket karácsonykor, és most visszatértek. Most feltűnően sok ilyen volt. Persze lehet, az élethelyzetük most tette lehetővé, vagy az is, hogy tavaly, tavalyelőtt más szervezetnek segítettek, de minden esetre megerősítő érzés volt látni a visszatéréseket.
Tárgyi adományban, gyerekjátékban, cipősdobozadományban nagyon sokan segítettek az idén is. Fantasztikus volt az iskolák, munkahelyi közösségek, önkormányzatok kapcsolódása. Tartalmas, szeretettel összeállított csomagokat kaptunk, több száz olyan gyerek volt, akik “kívánság-teljesítős” akcióban kapta meg azt, amit szeretett volna. Persze ehhez részünkről szükséges volt egy kis koordinálás, egyrészt, hogy segítsük a kínálatot látni, másrészt, hogy mederben tartsuk az értékét a kéréseknek. Ami nemcsak az adományozó miatt fontos, hanem azért is, hogy később ne legyen konfliktus az ajándékok “összemérésekor”.
Nem szoktuk felbontani a csomagokat, csak ami felnyitható, abba nézünk bele, illetve a végén, amikor már nem tudjuk a dobozok számát a gyerekek létszámához és neméhez igazítani, akkor muszáj újakat összerakni, megfelezni és kiegészíteni mással. No meg persze van, ami gyanús… pl. egy becsomagolt, átkötött doboz, amiben nem zörgött semmi, és nagyon könnyű is volt. Kinyitották a kollégák, és üres volt. Azért ilyenkor nagyon elgondolkodom: micsoda lélek lehet az, aki ezt jó poénnak tartja? De ezt észrevettük, és nem volt eddig egyetlen felháborodott visszacsatolás sem, ami azt jelzi, hogy a csomagokkal elégedett volt mindenki.
Szóval, nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Miközben a közeg, amiben élünk, egyre inkább nem “karácsonyi”, közben több odafigyelést, szeretet, támogatást, megerősítést kaptunk, mint korábban.
Mintha két ellentétes hatás között lennénk. Hogy van ez? Melyik a valós? Melyiknek higgyek? Az egyik oldal nem segíti a munkánkat. Ha nagyon kihangosodik nálunk valami, akkor támadásnak, lejáratásnak vagyunk kitéve, ha nem, akkor éppen megtűrnek minket, de a hozzáállásuk egyértelműen negatív. A másik oldal azoké, akik támogatnak, követnek, megerősítenek, ők a pozitív viszonyulást képviselik velünk kapcsolatban.
Nyilván beléjük kapaszkodom én is. Bennük hiszek. Akik értik, hogy a gyermekszegénység ellen tenni kell. Akik elfogadják, hogy egy gyerek nem tehet arról, hova születik. Akik partnerek abban, hogy megértsék, amit próbálunk megértetni évek óta a generációs szegénység átörökített szociális mintáiról. Akik képesek átértékelni magukban is a viszonyulásokat. Akik megértik a helyi beágyazottságunk fontosságát, és elfogadják: mi tudjuk, hogyan lehet a legjobban segíteni. És akik látják, hogy a mi kritikáink szakpolitikai, és mi csak képviselni szeretnénk azokat, akiknek a helyzete generációk óta változatlan. Akiknek sem az iskolarendszer, sem azok az intézmények, akiknek az államon belül ez lenne a dolga, nem adott és nem ad elég tudást az életstratégiaváltáshoz.
Úgy érzem, egyre többen értik ezt. És azt gondolom, ők meghallják a zajban is a karácsony üzenetét. Hisznek az igazi értékekben, és abban, hogy a társadalmi igazságosság elvének érvényesülésében lesz élhető az ország. Hisznek abban, hogy az ember alapvetően jó… még akkor is, ha a világ körülöttünk mást mutat.
Ezt az érzést éreztem 2024 adventjén erősödni. Köszönöm mindenkinek, aki segítette, hogy nemcsak én, hanem az a több mint 3000 gyerek és családjaik, akikhez eljuttattuk a karácsonyt, érezze ezt, és higgyen az emberi jóságban, egymás támogatásában, a közösségek erejében.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
PAPP ISTVÁN: A MESZTEGNYŐI FENYŐÁRUS
VÁLASZ ONLINE / ESSZÉ
Szerző: PAPP ISTVÁN
2024.12.23.
Nyolc évvel ezelőtt kezdődött a történet, amikor a történész egy hirtelen gondolattól vezérelve felkereste a fenyőárust. Azóta Papp István minden évben így tesz, egyre többet és többet tudva meg története főhőséről. Vendégszerzőnk nem először lepi meg személyes hangú írással a Válasz olvasóit, karácsonyi friss esszéje viszont olyan tájakra kalauzol, amelyeket garantáltan kevesen ismernek.
Néha még a tévedés is jó útra vezethet minket. Gyerekkorom kedves foglalatosságaként tartottam számon az akkoriban még tömzsi, sárga-kék színekben rikító vasúti menetrend tanulmányozását. Néhány éven át mindig vásároltunk otthonra egy példányt, éppúgy hozzátartozott ez a házhoz, mint a nyolcvanas években a Kincses Kalendárium. A menetrend segítségével képzeletben beutaztam Magyarországot. Máig fülemben csengenek olyan, több falunevet magukba olvasztó állomásnevek, mint Keszőhidegkút–Gyönk vagy éppen Zalabér–Batyk. Az emelkedő számsorrendben következő fő-, majd mellékvonalak után jöttek az erdei kisvasutak. Ezek közül a Balatontól délre eső, az egykori nagybereki lápvidéken közlekedő kisvasút tetszett meg a legjobban, talán Csisztapuszta, Táska és Somogyszentpál szépen csengő nevei miatt. Kicsit el is bíztam magam, hiszen ehhez a belső-somogyi kistájhoz soroltam azt a települést is, ahonnét a most következő történet főhőse származik.
Pedig Mesztegnyő délre esik az egykori tőzegláptól, az 1400 lakosú falu Marcali szomszédja. Sosem jártam még ezen a tájon, s bizony kartográfiai magabiztosságom is megbicsaklott, ahogy megkerestem a települést az atlaszban. Mégis ismerek onnét egy embert, akivel hat éve mindig találkozom évente egyetlenegyszer, ugyanazon a napon, ugyanott és ugyanabból a célból. Ő a mesztegnyői fenyőárus.
Az elégedetlenség vitt el hozzá. Hat évvel ezelőtt a Rákospalota szélén lévő Kolozsvár úti piacon válogattam a karácsonyfának szánt tűlevelűek között, de nem leltem kedvemre valót. Eléggé szorított az idő, hiszen már 24-e (az otthoni öregek szerint Szentnap) délelőttjén szitált az apró szemű hó. Ekkor eszembe vágódott egy kép, amit a villamosról láttam. A Rákos-patak partján, az Erzsébet királynő és a Rákospatak utca szegletében vékony füst szálldogált egy bódéból, körötte szerteszét fenyőfák hevertek. Amikor először odaértem, ugyanaz a látvány fogadott, mint azóta is minden esztendőben. Vékony lécekből összetákolt, barnára meszelt nappali melegedő, a belsejében viseltes, piszkos szivacsdarab, olyasmi, amit otthon a kutya házába gyömöszöltünk. A bejárat előtt a hasogatásra szolgáló tőke, mellette fejszék, nyesésre élezett vasak, itt-ott fűrészek, s persze a gépolaj tárolására alkalmas margarinos doboz. S az elmaradhatatlan italosüveg, benne a „kevert”, ami annyi férfit vitt sírba a Nagykunságban. Úgy látszik, itt is elmaradhatatlan.
Tört arcú, picit bizalmatlan férfi fogad. Első pillantásra kortalan, hatvanéves éppúgy lehet, mint negyven. A keze kérges, mint a smirglipapír, parolázáskor szinte karcolja elpuhult tenyeremet. Az árus szájában sodort cigaretta, a barna papír lassan kucorodik a tűz alatt. Kérdésemre, hogy milyen fenyője van, szakértelemmel felel: normann, ezüst és luc is akad, mindenféle méretben, a háromméterestől az aprócska csemetéig.
Tudakolom tőle, hogy tán Zalából jött, mire bemondja a faluja nevét. Befelé elmosolyodom, jóleső érzéssel nyugtázom Mesztegnyő helyét a térképen – utólag már tudom: tévesen.
Az üzlet hamar megköttetik, s már be is csavarja zsákkötöző madzaggal a fát. Van, amikor megkérem, hántson le néhány forgácsot az aljából, így könnyebben tudom a talpba illeszteni. Óhajomnak mindig készségesen eleget tesz, a tőkére rakjuk a fát, és néhány eleven húzással le is faragja a nyers kérget. Közben önkéntelenül a lábára pillantok: két szétnyűtt cipő néz vissza, kötetlen fűzőkkel és középen akkora nyelvvel, mint ha egy tehén akarna nyaldosni. Különben mindig téblábol egy segéd is, aki a többi vevőnek segít. Tavaly az újpalotai tüskékből, vagyis a tízemeletes házak egyikéből jött egy férfi. De két egymást követő évben még nem volt ugyanaz a kísérő. Az árus nagyon szűkszavú, nemigen ered meg a nyelve. Azért az kiderül, hogy éjjel-nappal itt virrasztanak, különben ellopnák az árut. Nem tudom, van-e bármilyen hivatalos papírja, bár egy ízben nagy elképedésemre a kezembe nyomott egy nyugtát, amit addig sose tett. Civilben biztonsági őrként dolgozik, s a fenyőfák mellett haltenyésztéssel egészíti ki fizetését. A közlekedés bajos a faluból, hiszen vonat már nem jár Marcali felé, a vágány talpfáit belepi a gyom. Csak az erdei kisvasút zakatol még, teszi hozzá. Azt különben még a grófok építették, harapja el a szót.
Ahogy évről évre nézem ezt a férfit, mind jobban érdekel, ki is lehet ő. Valahogy attól tartok, egyszer majd nem találom ott a Rákos-patak partján, elenyészi az idő, baj, betegség. De csodálom konokságát, ahogy vállalva a nehézségeket dacol az évekkel, újból és újból elhozza a fáit Mesztegnyőről. Eszembe jutnak azok a vidékiek, akik hosszú-hosszú évtizedek óta ömlenek a magyar Amerikának tekintett Budapestre. A megváltás földjének tűnik ez a világ, pedig a tapasztalatok vegyesek. Gondoljunk csak a szintén Somogyból jött Kovács Lajira, aki egy budai villa építésénél segédkezett, ahogyan azt Németh László tolla megörökítette, vagy az óbudai gyárak népére, akiknek boldogság utáni vágyát oly szépen rezegtették Gelléri Andor Endre novellái.
Az alapprobléma nem sokat változott: zúdul a vidéki Magyarország a fővárosba, gürcöl, igyekszik, kapaszkodik, itt él heteket vagy hónapokat, ingázik éveket, akár évtizedeket is. A többség azért gyökeret ereszt, kis otthont alapít. Persze nagyok a különbségek, a rátermett, az okos, a szorgalmas azért csak boldogul, de nem kevesen egyhelyben topognak. Ha egy mai védőnő, gyámügyi előadó vagy tanító fejébe venné, hogy számba veszi azokat a gyerekeket, akiket elé vet a sors, ahogyan egy, a Medve utcai polgáriban dolgozó iskolaorvos tette a 30-as években, sokat gazdagodna tudásunk a nagy magyar méhkas társadalmáról...
Szerző: PAPP ISTVÁN
2024.12.23.
Néha még a tévedés is jó útra vezethet minket. Gyerekkorom kedves foglalatosságaként tartottam számon az akkoriban még tömzsi, sárga-kék színekben rikító vasúti menetrend tanulmányozását. Néhány éven át mindig vásároltunk otthonra egy példányt, éppúgy hozzátartozott ez a házhoz, mint a nyolcvanas években a Kincses Kalendárium. A menetrend segítségével képzeletben beutaztam Magyarországot. Máig fülemben csengenek olyan, több falunevet magukba olvasztó állomásnevek, mint Keszőhidegkút–Gyönk vagy éppen Zalabér–Batyk. Az emelkedő számsorrendben következő fő-, majd mellékvonalak után jöttek az erdei kisvasutak. Ezek közül a Balatontól délre eső, az egykori nagybereki lápvidéken közlekedő kisvasút tetszett meg a legjobban, talán Csisztapuszta, Táska és Somogyszentpál szépen csengő nevei miatt. Kicsit el is bíztam magam, hiszen ehhez a belső-somogyi kistájhoz soroltam azt a települést is, ahonnét a most következő történet főhőse származik.
Pedig Mesztegnyő délre esik az egykori tőzegláptól, az 1400 lakosú falu Marcali szomszédja. Sosem jártam még ezen a tájon, s bizony kartográfiai magabiztosságom is megbicsaklott, ahogy megkerestem a települést az atlaszban. Mégis ismerek onnét egy embert, akivel hat éve mindig találkozom évente egyetlenegyszer, ugyanazon a napon, ugyanott és ugyanabból a célból. Ő a mesztegnyői fenyőárus.
Az elégedetlenség vitt el hozzá. Hat évvel ezelőtt a Rákospalota szélén lévő Kolozsvár úti piacon válogattam a karácsonyfának szánt tűlevelűek között, de nem leltem kedvemre valót. Eléggé szorított az idő, hiszen már 24-e (az otthoni öregek szerint Szentnap) délelőttjén szitált az apró szemű hó. Ekkor eszembe vágódott egy kép, amit a villamosról láttam. A Rákos-patak partján, az Erzsébet királynő és a Rákospatak utca szegletében vékony füst szálldogált egy bódéból, körötte szerteszét fenyőfák hevertek. Amikor először odaértem, ugyanaz a látvány fogadott, mint azóta is minden esztendőben. Vékony lécekből összetákolt, barnára meszelt nappali melegedő, a belsejében viseltes, piszkos szivacsdarab, olyasmi, amit otthon a kutya házába gyömöszöltünk. A bejárat előtt a hasogatásra szolgáló tőke, mellette fejszék, nyesésre élezett vasak, itt-ott fűrészek, s persze a gépolaj tárolására alkalmas margarinos doboz. S az elmaradhatatlan italosüveg, benne a „kevert”, ami annyi férfit vitt sírba a Nagykunságban. Úgy látszik, itt is elmaradhatatlan.
Tört arcú, picit bizalmatlan férfi fogad. Első pillantásra kortalan, hatvanéves éppúgy lehet, mint negyven. A keze kérges, mint a smirglipapír, parolázáskor szinte karcolja elpuhult tenyeremet. Az árus szájában sodort cigaretta, a barna papír lassan kucorodik a tűz alatt. Kérdésemre, hogy milyen fenyője van, szakértelemmel felel: normann, ezüst és luc is akad, mindenféle méretben, a háromméterestől az aprócska csemetéig.
Tudakolom tőle, hogy tán Zalából jött, mire bemondja a faluja nevét. Befelé elmosolyodom, jóleső érzéssel nyugtázom Mesztegnyő helyét a térképen – utólag már tudom: tévesen.
Az üzlet hamar megköttetik, s már be is csavarja zsákkötöző madzaggal a fát. Van, amikor megkérem, hántson le néhány forgácsot az aljából, így könnyebben tudom a talpba illeszteni. Óhajomnak mindig készségesen eleget tesz, a tőkére rakjuk a fát, és néhány eleven húzással le is faragja a nyers kérget. Közben önkéntelenül a lábára pillantok: két szétnyűtt cipő néz vissza, kötetlen fűzőkkel és középen akkora nyelvvel, mint ha egy tehén akarna nyaldosni. Különben mindig téblábol egy segéd is, aki a többi vevőnek segít. Tavaly az újpalotai tüskékből, vagyis a tízemeletes házak egyikéből jött egy férfi. De két egymást követő évben még nem volt ugyanaz a kísérő. Az árus nagyon szűkszavú, nemigen ered meg a nyelve. Azért az kiderül, hogy éjjel-nappal itt virrasztanak, különben ellopnák az árut. Nem tudom, van-e bármilyen hivatalos papírja, bár egy ízben nagy elképedésemre a kezembe nyomott egy nyugtát, amit addig sose tett. Civilben biztonsági őrként dolgozik, s a fenyőfák mellett haltenyésztéssel egészíti ki fizetését. A közlekedés bajos a faluból, hiszen vonat már nem jár Marcali felé, a vágány talpfáit belepi a gyom. Csak az erdei kisvasút zakatol még, teszi hozzá. Azt különben még a grófok építették, harapja el a szót.
Ahogy évről évre nézem ezt a férfit, mind jobban érdekel, ki is lehet ő. Valahogy attól tartok, egyszer majd nem találom ott a Rákos-patak partján, elenyészi az idő, baj, betegség. De csodálom konokságát, ahogy vállalva a nehézségeket dacol az évekkel, újból és újból elhozza a fáit Mesztegnyőről. Eszembe jutnak azok a vidékiek, akik hosszú-hosszú évtizedek óta ömlenek a magyar Amerikának tekintett Budapestre. A megváltás földjének tűnik ez a világ, pedig a tapasztalatok vegyesek. Gondoljunk csak a szintén Somogyból jött Kovács Lajira, aki egy budai villa építésénél segédkezett, ahogyan azt Németh László tolla megörökítette, vagy az óbudai gyárak népére, akiknek boldogság utáni vágyát oly szépen rezegtették Gelléri Andor Endre novellái.
Az alapprobléma nem sokat változott: zúdul a vidéki Magyarország a fővárosba, gürcöl, igyekszik, kapaszkodik, itt él heteket vagy hónapokat, ingázik éveket, akár évtizedeket is. A többség azért gyökeret ereszt, kis otthont alapít. Persze nagyok a különbségek, a rátermett, az okos, a szorgalmas azért csak boldogul, de nem kevesen egyhelyben topognak. Ha egy mai védőnő, gyámügyi előadó vagy tanító fejébe venné, hogy számba veszi azokat a gyerekeket, akiket elé vet a sors, ahogyan egy, a Medve utcai polgáriban dolgozó iskolaorvos tette a 30-as években, sokat gazdagodna tudásunk a nagy magyar méhkas társadalmáról...
KÚRIAI DÖNTÉS IDE VAGY ODA: A BERUHÁZÓ BEFEJEZNÉ A BALATONFÖLDVÁRI STRANDON A KIKÖTŐT | 24.HU
24.HU
Szerző: 24.HU
2024.12.22.
Hiába kaszálta el a Kúria szeptemberben, a beruházó továbbra is befejezné Balatonföldvár új kikötőjét. Szinte teljesen elkészült a 175 férőhelyes létesítmény a nyugati strandon, mire a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a projekt nem valósítható meg. A civilek szerint, akik évek óta jogi eszközökkel harcolnak a beruházás ellen, le kell állni a kikötő létesítésével, mivel az ítélet egyértelműen kimondta, hogy a strandot nem lehet egyszerre fürdőzésre és hajókikötésre használni. A beruházó Balabo Kft. tulajdonosai azonban máshogy látják a helyzetet és továbbra is tavaszi átadást terveznek.
Szerző: 24.HU
2024.12.22.
Hiába kaszálta el a Kúria szeptemberben, a beruházó továbbra is befejezné Balatonföldvár új kikötőjét. Szinte teljesen elkészült a 175 férőhelyes létesítmény a nyugati strandon, mire a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a projekt nem valósítható meg. A civilek szerint, akik évek óta jogi eszközökkel harcolnak a beruházás ellen, le kell állni a kikötő létesítésével, mivel az ítélet egyértelműen kimondta, hogy a strandot nem lehet egyszerre fürdőzésre és hajókikötésre használni. A beruházó Balabo Kft. tulajdonosai azonban máshogy látják a helyzetet és továbbra is tavaszi átadást terveznek.
HALAK A HIVATALBAN, BEVEZETTÜK A KOMMUNIZMUST, SOSE JÁRTAM MÉG ENNYI ORSZÁGBAN | HEGYVIDÉK HÍRADÓ 2.
KÉTFARKÚ KUTYA PÁRT
Szerző: KUTYAPÁRT
2024.12.23.
Polgármester úr beszámol a Hegyvidéki Önkormányzat elmúlt hónapjairól.
Szerző: KUTYAPÁRT
2024.12.23.
Polgármester úr beszámol a Hegyvidéki Önkormányzat elmúlt hónapjairól.
MINDIG A KICSIK ÉS A CIVILEK FOGNAK ÖSSZE – VIDEÓ!
NÉPSZAVA
Szerző: FEKETE NORBERT
2024.12.23.
Az adakozási kedv visszaesését tapasztalta a Mikulás is, de a rászorulók közül is meglepően kevesen vettek részt az Emberek az Emberekért Alapítvány Blaha Lujza téri adománygyűjtéssel egybekötött étel- és adományosztásán.
A rendezvényen Iványi Gábor egyházának is lehetett felajánlásokat tenni, a műsorról pedig olyan művészek gondoskodtak, mint Jordán Adél, Mácsai Pál, Geszti Péter.
Szerző: FEKETE NORBERT
2024.12.23.
Az adakozási kedv visszaesését tapasztalta a Mikulás is, de a rászorulók közül is meglepően kevesen vettek részt az Emberek az Emberekért Alapítvány Blaha Lujza téri adománygyűjtéssel egybekötött étel- és adományosztásán.
A rendezvényen Iványi Gábor egyházának is lehetett felajánlásokat tenni, a műsorról pedig olyan művészek gondoskodtak, mint Jordán Adél, Mácsai Pál, Geszti Péter.
FLECK ZOLTÁN: OLYAN VALAKINEK KELL MEGTÖRNIE ORBÁN HATALMÁT, AKI NINCS A FIDESZEN BELÜL
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2024.12.23.
Egy egészséges szakmai ébredés van mostanában a joghallgatók között mostanában, mert akik most járnak egyetemre, nyitottak a világra, arra, hogy lássák, hogyan működik egy autokrácia és egy jogállam, és ugyan vannak a demokráciának súlyos bajai, de azt érzékelik, hogy ami körülveszi őket az problémás, és ezt a problémaérzékenységet tapasztalom – mondta a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Fleck Zoltán jogtudós, egyetemi tanár.
Össze-vissza eszközzé vált a jog, és ennek súlyos következménye van a jog követését tekintve. Mindenki azt a részét tartja be, amit fontosnak tart– tette hozzá. „Ha mi mindig betartjuk, akkor a rendszer csapdájában vagyunk, miközben ők nem tartják be a saját szabályaikat, sőt kezükben van a mindenkori, bármikori megváltoztatás joga.”
A jogtudós szerint a visszaható hatály tilalma egy nagyon erős korlát – utalt arra, hogy megtalálták egy 24 évvel ezelőtti gyermekgyilkosság elkövetőjét, akinek büntethetőségéről és tettének elévüléséről sokat vitatkoznak az emberek a büntetőtörvénnyel. Most annak az árát kell megfizetni, hogy vagy nem figyeltek oda erre, amikor szabályozták annak idején az elévülést a Btk. átírásakor, vagy annak az árát, hogy okuk volt ezt így csinálni – tette hozzá Fleck Zoltán.
A jogász a műsorban beszél arról is, hogyan zajlott az elmúlt 15 év a zsarolások és a fenyegetések korszakában és arról is, hogy szerinte valakinek, valahogyan meg kell törnie Orbán uralmát, olyannak, aki nem a Fideszen belül van.
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2024.12.23.
Egy egészséges szakmai ébredés van mostanában a joghallgatók között mostanában, mert akik most járnak egyetemre, nyitottak a világra, arra, hogy lássák, hogyan működik egy autokrácia és egy jogállam, és ugyan vannak a demokráciának súlyos bajai, de azt érzékelik, hogy ami körülveszi őket az problémás, és ezt a problémaérzékenységet tapasztalom – mondta a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Fleck Zoltán jogtudós, egyetemi tanár.
Össze-vissza eszközzé vált a jog, és ennek súlyos következménye van a jog követését tekintve. Mindenki azt a részét tartja be, amit fontosnak tart– tette hozzá. „Ha mi mindig betartjuk, akkor a rendszer csapdájában vagyunk, miközben ők nem tartják be a saját szabályaikat, sőt kezükben van a mindenkori, bármikori megváltoztatás joga.”
A jogtudós szerint a visszaható hatály tilalma egy nagyon erős korlát – utalt arra, hogy megtalálták egy 24 évvel ezelőtti gyermekgyilkosság elkövetőjét, akinek büntethetőségéről és tettének elévüléséről sokat vitatkoznak az emberek a büntetőtörvénnyel. Most annak az árát kell megfizetni, hogy vagy nem figyeltek oda erre, amikor szabályozták annak idején az elévülést a Btk. átírásakor, vagy annak az árát, hogy okuk volt ezt így csinálni – tette hozzá Fleck Zoltán.
A jogász a műsorban beszél arról is, hogyan zajlott az elmúlt 15 év a zsarolások és a fenyegetések korszakában és arról is, hogy szerinte valakinek, valahogyan meg kell törnie Orbán uralmát, olyannak, aki nem a Fideszen belül van.
REPÜLŐRAJT ORBÁNNAL, AMI 14 ÉVE TART 🤔 MIKET BESZÉL?! #42
JUHÁSZ PÉTER / JUHI VIDEÓ
Szerző: JUHÁSZ PÉTER / JUHI
2024.12.23.
17 háború, 21 Brüsszel, és 5 Soros 8 Patriótával szemben, miközben az első köhögés megjön az első kérdés előtt. Megismerjük Orbán nagyvonalú oldalát, kiderül ki provokál kit, és hogy miért vitet sok fegyvert Ukrajnába Trump. De miért kel repülőrajt a magyar családoknak, és kinek legyél hálás, ha devizahiteled volt? Ezt mind megtudhatod!
-----------
Szerző: JUHÁSZ PÉTER / JUHI
2024.12.23.
17 háború, 21 Brüsszel, és 5 Soros 8 Patriótával szemben, miközben az első köhögés megjön az első kérdés előtt. Megismerjük Orbán nagyvonalú oldalát, kiderül ki provokál kit, és hogy miért vitet sok fegyvert Ukrajnába Trump. De miért kel repülőrajt a magyar családoknak, és kinek legyél hálás, ha devizahiteled volt? Ezt mind megtudhatod!
-----------
0:00:00 Beköszönő
0:01:19 Jó reggelt, megvannak a papírok
0:02:50 Orbán, a nagyvonalú
0:04:28 Na, ki maradt ki a béke-körbe-járkálásból?
0:05:55 Kiderül, melyik karácsony!
0:08:35 2-3 nap tűzszünet a háború vége
0:11:25 A diplomácia szabályai
0:14:30 Miért mondja Trump Ukrajna-megbízottja, hogy több fegyvert?
0:18:40 De mit mond a NATO főtitkár?
0:20:17 2021-ben volt csúcson az infláció (NO WAR)
0:21:48 Miért szavazta meg személyesen Orbán az összes szankciót?
0:25:03 Miért kellene támogatni Ukrajnát pénzzel?
0:28:15 Adtunk pénzt meg fegyvereket?! Mennyit?
0:34:24 Globális hálózatok: Soros, Soros, Soros, Soros, Soros
0:38:37 Vége a háborúnak, lapozunk: EU elnökség
0:43:06 Orbán segít!
0:44:28 1-2-3 lépés a Nyugat-Balkánon
0:46:26 Nagy gond van a versenyképességgel
0:52:20 A politikában a munka segít
0:55:05 A nyelv használata fontos
0:56:14 Matolcsy korszakos név: hálásak a devizahitelesek
0:58:03 Nagy Márton megcsinálja (haha)
1:01:03 A jelek kopogtatnak az ajtón (?!)
1:02:45 De mikor érezhetik a családok?
1:04:15 Repülőrajt: IRATKOZZ FEL A CSATORNÁRA!
HÓNAPRÓL-HÓNAPRA 4. RÉSZ: ORBÁN GÁSPÁR CSÁDI MISSZIÓJA ÉS AZ OROSZ ÉRDEK
HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2024.12.23.
Aranyigazság: az év vége a számvetés ideje, mi is ezt tesszük 12 részes sorozatunkkal, amelyben sorra vesszük, az idén melyik hónapban mi volt a legfontosabb/legérdekesebb/legizgalmasabb/legkomolyabb következménnyel járó történés. Ezúttal áprilist vizsgáltuk meg és győzött az Orbán Gáspár fémjelezte csádi magyar akció(sorozat). No meg annak a háttere. S persze az, hogy mi mindenre világít rá a magyar adófizetői pénzből, Orbán Gáspár „trónörökös” titkolni próbált, de – legalábbis részben – kiderült szerepe az egész ügyben. Persze, miért is vagyunk meglepve? Sumákolás, titkolózás, pénzek mozgatása (lenyúlása?), összejátszás (jelei) az oroszokkal... Nem véletlenül állapíthatta meg egy amerikai jelentés, hogy „Egyértelműen Orbán Gáspár vált az egyik fő kommunikációs csatornává Budapest és Moszkva között” az afrikai projektben.
„Orbán Gáspár volt az, aki az Afrikában bevettnek számító családi diplomácián keresztül a tárgyalások előmozdításához szükséges kapcsolatokat megteremtette” – árulta el a francia Le Monde-nak egy, a csádi hatóságokhoz közel álló forrás. A Direkt36 még januárban robbantotta a bombát, amikor oknyomozásával leleplezte, hogy Orbán Viktor fia már-már komikus módon igyekezett elrejteni, hogy részese a Csádban tervezett – akkor már idehaza is megszellőztetett – magyar katonai misszió szervezésének. A kormány is titkolózott, de amikor rájöttek, hogy a Direkt36 és a Le Monde francia lap bizonyítékokat szerzett Orbán Gáspár részvételéről a csádi projektben, gyorsan nyilvánosságra hozták azt. No, nem a „trónörökös” szerepét.
Az ügy szálai 2023-ra nyúlnak vissza, abban az évben, novemberben szavazta meg a magyar parlament, hogy hozzájárul egy Csádban, illetve a szubszaharai ország közvetlen szomszédságában – így Nigerben – is bevethető, kétszáz fős katonai misszió küldéséhez. A katonák feladata „tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatok ellátása” lesz, amivel a hivatalos indoklás szerint Magyarország a terrorizmus elleni harcot és a migráció kiváltó okainak megszüntetését segíti...
A sorozat eddig megjelent cikkei:
Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője
Hónapról hónapra 2. rész: Tíz nap, amely megrengette a NER-t
Hónapról hónapra 3. rész: Orbán Viktor szakmányban „sajtóperel”
Szerző: NVZS
2024.12.23.
„Orbán Gáspár volt az, aki az Afrikában bevettnek számító családi diplomácián keresztül a tárgyalások előmozdításához szükséges kapcsolatokat megteremtette” – árulta el a francia Le Monde-nak egy, a csádi hatóságokhoz közel álló forrás. A Direkt36 még januárban robbantotta a bombát, amikor oknyomozásával leleplezte, hogy Orbán Viktor fia már-már komikus módon igyekezett elrejteni, hogy részese a Csádban tervezett – akkor már idehaza is megszellőztetett – magyar katonai misszió szervezésének. A kormány is titkolózott, de amikor rájöttek, hogy a Direkt36 és a Le Monde francia lap bizonyítékokat szerzett Orbán Gáspár részvételéről a csádi projektben, gyorsan nyilvánosságra hozták azt. No, nem a „trónörökös” szerepét.
Az ügy szálai 2023-ra nyúlnak vissza, abban az évben, novemberben szavazta meg a magyar parlament, hogy hozzájárul egy Csádban, illetve a szubszaharai ország közvetlen szomszédságában – így Nigerben – is bevethető, kétszáz fős katonai misszió küldéséhez. A katonák feladata „tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatok ellátása” lesz, amivel a hivatalos indoklás szerint Magyarország a terrorizmus elleni harcot és a migráció kiváltó okainak megszüntetését segíti...
A sorozat eddig megjelent cikkei:
Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője
Hónapról hónapra 2. rész: Tíz nap, amely megrengette a NER-t
Hónapról hónapra 3. rész: Orbán Viktor szakmányban „sajtóperel”
HADHÁZY: ELINDULOK A 2026-OS VÁLASZTÁSON
ÖTPONTBAN PODCAST
Szerző: DULL SZABOLCS
2024.12.21.
Hadházy Ákos beszél a régi ellenzék helyzetéről, milyen tervekkel készül 2026-ra, mit gondol Magyar Péterről. A független országgyűlési képviselő esetében nem lehet megkerülni a korrupciós ügyek felderítését és Zuglót sem.
Szerző: DULL SZABOLCS
2024.12.21.
Hadházy Ákos beszél a régi ellenzék helyzetéről, milyen tervekkel készül 2026-ra, mit gondol Magyar Péterről. A független országgyűlési képviselő esetében nem lehet megkerülni a korrupciós ügyek felderítését és Zuglót sem.
BOLDOG KARÁCSONYT
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2024.12.23.
Majdnem abban a pillanatban, amikor jó doktorminiszter urunk azt jelentette ki az M1-en, hogy „kilábalunk a háborúból, karnyújtásnyira vagyunk a békétől”, Putyin elvtárs szenvtelenül közölte, hogy Kijev pusztulni fog. Nos, a két állítás között nem tudunk felfedezni olyan kapcsolatot, amikor az egyik ne tagadná a másikat, de karácsony van. Ki így ünnepel, ki úgy, a mi vezetőnk valami ringásba került, merült alá, várja a Jézuskát, csak attól fél, hogy idegenekkel találkozik a metrón. Hová vezetne az.
Elképzeljük, s ím, lelki szemeink előtt látjuk a magyarok miniszterelnökét, ahogyan hajnalban a földalattival megy a dolgozójába, és azt tapasztalja az álmos és morcos utastársakban, hogy ez nem kampánygyűlés válogatott emberekkel, nem is a Fidesz frakció a jól ismert arcokkal, következésképp vénségére arra kell rádöbbennie, a világ csurig van ismeretlen emberekkel, akikkel azonban ő nem óhajt találkozni, mert megborul a lelki egyensúlya neki. Mindenféle népek vannak a világban, és nem az összes olyan stramm árja, mint ő.
Megnyugszunk azonban a mi lelkünkben, mert abba gondolunk bele, ez a metrón közlekedés csak elméleti lehetőség. Mert ő, ahogyan harminc éve is, röpcsivel jár a budira, maximum páncélozott konvojjal, így esély sem mutatkozik arra, hogy összefusson annyit is ér emberekkel. Meg különben is karácsony van, illetve lesz vásárok is vannak ennek szellemében a városokban, ahol a TEK véd mindenkit attól, hogy összefussunk idegenekkel, olyan szép ez így, hogy alig is lehet elmesélni, de épp erre teszünk most naiv kísérletet, mint kitetszik.
Ahogyan terveink szerint tán meg is látszik, épp az ünnep miatt írásunk módozata ma babitsi, azaz, „Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat”, tehát megengedően jóindulatú, és ez a szemüveg, az, amellyel a karácsony kapcsán előadott orbáni lengedező pátoszt vesszük ma górcső alá. De kizárólag csakis azért, hogy ne kelljen anyáznunk, ami más napokon szinte ösztönszerű, főleg az ilyen idegenekbe ojtott náci megnyilvánulások miatt. Így vagyunk mi jók.
„Érzed, hogy minden lelassul, nehézzé válik és túl kell élned az évet, az a feladat, hogy ne süllyedj el.” – Íme, hölgyeim és uraim jó doktorminiszter urunk legbensőbb bendője, mintha kijönne belőle az öregség, hogy mindjárt alélva sajnálnánk meg, csak az a baj, hogy eljátszotta a jogait, mint Vladimir és Esztragon, akik Godot várták azzal a bizalommal, ahogyan most jó doktorminiszter urunk a felszínen maradásban reménykedik. És ebből mintha fölsejlene a lehetséges vég is, a félelem meg a reszketés az idegenekkel teli világban...
Szerző: Rezeda
2024.12.23.
Elképzeljük, s ím, lelki szemeink előtt látjuk a magyarok miniszterelnökét, ahogyan hajnalban a földalattival megy a dolgozójába, és azt tapasztalja az álmos és morcos utastársakban, hogy ez nem kampánygyűlés válogatott emberekkel, nem is a Fidesz frakció a jól ismert arcokkal, következésképp vénségére arra kell rádöbbennie, a világ csurig van ismeretlen emberekkel, akikkel azonban ő nem óhajt találkozni, mert megborul a lelki egyensúlya neki. Mindenféle népek vannak a világban, és nem az összes olyan stramm árja, mint ő.
Megnyugszunk azonban a mi lelkünkben, mert abba gondolunk bele, ez a metrón közlekedés csak elméleti lehetőség. Mert ő, ahogyan harminc éve is, röpcsivel jár a budira, maximum páncélozott konvojjal, így esély sem mutatkozik arra, hogy összefusson annyit is ér emberekkel. Meg különben is karácsony van, illetve lesz vásárok is vannak ennek szellemében a városokban, ahol a TEK véd mindenkit attól, hogy összefussunk idegenekkel, olyan szép ez így, hogy alig is lehet elmesélni, de épp erre teszünk most naiv kísérletet, mint kitetszik.
Ahogyan terveink szerint tán meg is látszik, épp az ünnep miatt írásunk módozata ma babitsi, azaz, „Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat”, tehát megengedően jóindulatú, és ez a szemüveg, az, amellyel a karácsony kapcsán előadott orbáni lengedező pátoszt vesszük ma górcső alá. De kizárólag csakis azért, hogy ne kelljen anyáznunk, ami más napokon szinte ösztönszerű, főleg az ilyen idegenekbe ojtott náci megnyilvánulások miatt. Így vagyunk mi jók.
„Érzed, hogy minden lelassul, nehézzé válik és túl kell élned az évet, az a feladat, hogy ne süllyedj el.” – Íme, hölgyeim és uraim jó doktorminiszter urunk legbensőbb bendője, mintha kijönne belőle az öregség, hogy mindjárt alélva sajnálnánk meg, csak az a baj, hogy eljátszotta a jogait, mint Vladimir és Esztragon, akik Godot várták azzal a bizalommal, ahogyan most jó doktorminiszter urunk a felszínen maradásban reménykedik. És ebből mintha fölsejlene a lehetséges vég is, a félelem meg a reszketés az idegenekkel teli világban...
KARÁCSONYI BESZÉLGETÉS BEER MIKLÓS PÜSPÖKKEL – KI VOLT A VÁCI PÜSPÖK FOGADOTT FIA?
GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
Riporter: HARDY MIHÁLY
2024.12.22.
Karácsonyi beszélgetés Beer Miklós püspökkel – Ki volt a váci püspök fogadott fia?
Riporter: HARDY MIHÁLY
2024.12.22.
Karácsonyi beszélgetés Beer Miklós püspökkel – Ki volt a váci püspök fogadott fia?
RÁOMLOTT A VALÓSÁG A 14 ÉVE KORMÁNYZÓ FIDESZRE
TELEX
Szerző: NAGY BÁLINT
2024.12.23.
A Fidesz–KDNP 14 éves kormányzásának talán legnehezebb évén van túl. Olyan dolgok szakadtak idén a kormány nyakába, amikre tavaly ilyenkor még senki nem számított: a nyugodt január után februárra teljesen felbolydult a magyar közélet, és azóta megállás nélkül magas fordulatszámon pörög. Az új és felfokozott helyzetben több olyan témára is nagyobb figyelem irányult, amit a kormány lassan másfél évtizede halogat, mellőz.
Hogyan jutottunk idáig? Február elején derült ki, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon egykori igazgatóhelyettesének, aki fedezte a pedofil exigazgatót. A hírt még a Fideszen belül is felháborodás fogadta, különösen, hogy egy ilyen döntés teljesen szembemegy a magát gyermekvédőnek és családbarátnak hirdető kormány fő üzenetével. A Fidesz rövid időn belül be is áldozta a kevesebb mint két éve kinevezett köztársasági elnökét, Novák Katalin lemondott. Az ügy a kegyelmi kérvényt aláíró Varga Judit politikai karrierjét is kettétörte: a Fidesz EP-listavezetőjének készülő korábbi igazságügyi miniszter teljesen visszavonult a közélettől.
Az év végére kialakult helyzethez szükség volt a politikai csatatér átalakulására is. A kegyelmi botrány közepén, Novák és Varga távozásának napján jelentkezett be Magyar Péter, Varga Judit volt férje, aki először a NER ellen fordulva rátámadt Rogán Antalra. Bár Magyar eleinte azt mondta, nem akar beszállni a politikába, hamarosan pártot alapított, tüntetéseket szervezett, elindultak a júniusi választáson, ahol legyalulták a korábbi ellenzéket, időközben pedig a felmérések egy részében beérték, sőt előzni is kezdték a Fideszt. Ez alapján úgy tűnik, hogy 2026-ra hosszú idő után érdemi kihívójuk lehet Orbánéknak.
Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése azért is fontos, mert jelentős szerepe volt abban, hogy a kormánynak a lemaradásaival, az általa elhanyagolt területekkel kellett foglalkoznia. Hosszú hetek, hónapok teltek el úgy, hogy nem a Fidesznek kedvező témák, hanem például a MÁV állapota, a kórházak vagy épp a gazdaság helyzete uralták a politikai közbeszédet. Ebben a helyzetben, amikor egy erős kihívó szembesíti az ország hiányosságaival a nyilvánosságot, már nem elég a megszokott, a végtelenségig ismételgetett „Soros–Gyurcsány–dollárbaloldal” kommunikációs paneleket ismételgetni...
Szerző: NAGY BÁLINT
2024.12.23.
Hogyan jutottunk idáig? Február elején derült ki, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon egykori igazgatóhelyettesének, aki fedezte a pedofil exigazgatót. A hírt még a Fideszen belül is felháborodás fogadta, különösen, hogy egy ilyen döntés teljesen szembemegy a magát gyermekvédőnek és családbarátnak hirdető kormány fő üzenetével. A Fidesz rövid időn belül be is áldozta a kevesebb mint két éve kinevezett köztársasági elnökét, Novák Katalin lemondott. Az ügy a kegyelmi kérvényt aláíró Varga Judit politikai karrierjét is kettétörte: a Fidesz EP-listavezetőjének készülő korábbi igazságügyi miniszter teljesen visszavonult a közélettől.
Az év végére kialakult helyzethez szükség volt a politikai csatatér átalakulására is. A kegyelmi botrány közepén, Novák és Varga távozásának napján jelentkezett be Magyar Péter, Varga Judit volt férje, aki először a NER ellen fordulva rátámadt Rogán Antalra. Bár Magyar eleinte azt mondta, nem akar beszállni a politikába, hamarosan pártot alapított, tüntetéseket szervezett, elindultak a júniusi választáson, ahol legyalulták a korábbi ellenzéket, időközben pedig a felmérések egy részében beérték, sőt előzni is kezdték a Fideszt. Ez alapján úgy tűnik, hogy 2026-ra hosszú idő után érdemi kihívójuk lehet Orbánéknak.
Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése azért is fontos, mert jelentős szerepe volt abban, hogy a kormánynak a lemaradásaival, az általa elhanyagolt területekkel kellett foglalkoznia. Hosszú hetek, hónapok teltek el úgy, hogy nem a Fidesznek kedvező témák, hanem például a MÁV állapota, a kórházak vagy épp a gazdaság helyzete uralták a politikai közbeszédet. Ebben a helyzetben, amikor egy erős kihívó szembesíti az ország hiányosságaival a nyilvánosságot, már nem elég a megszokott, a végtelenségig ismételgetett „Soros–Gyurcsány–dollárbaloldal” kommunikációs paneleket ismételgetni...
FENNFORGÁSOK ÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉS IDEJÉN - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE
444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2024.12.23.
Szép napot, itt a 444 napindító hírlevele, egyetlen nappal karácsony előtt. Többféle hírlevelünk van, itt lehet közöttük válogatni.
Szerző: HORVÁTH BENCE
2024.12.23.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)