ATV MAGYARORSZÁG Műsorvezető: RÓNAI EGON 2018.11.02.
Négymillió magyar szegénységben, tízmillió pedig szorongásban él Ferge Zsuzsa szerint. A szociológus szerint a kormány létrehozta a szegénységen bosszúálló államot. Szerinte mára gyakorlatilag megszűnt a segélyezés, ami maradt belőle, az is bizonytalanná vált. A közmunkaprogramról pedig úgy véli: nincs pozitív eleme.
Mintha óvatos várakozás-mérséklés jellemezné a megválasztott amerikai elnököt és a bizalmukat beléje vető politikai szereplőket: Trump kulcsszerepe kétségtelen számos ügyben, de az azonnali és mindenre kiterjedő megoldások iránti elvárások hűtése csendesen megindult. Ennek jegyében zajlik Trump belpolitikai intézkedéseinek felvázolása, valamint a lehetséges ukrajnai és szíriai szerepvállalás definiálása. Mindezek mellett megpróbáljuk értelmezni Orbán Viktor floridai útját, meg azt is, milyen szerep várhat Elon Muskra.
Hihetetlen, tizenöt éve nem tapasztalt nagyvonalúság bújt elő hirtelen a Fideszből: váratlanul és nagymértékben megnövelik a parlamenti frakciók támogatását. Igen, a többes szám indokolt; nem csupán a saját zsebeiket tömködik, hanem az ellenfelekét is. Miközben eleddig a különböző, maguk alá gyűrt hatóságokon keresztül, jelentős és még jelentősebb büntetésekkel fosztották meg ellenfeleiket a pénzüktől, most komoly gavallérként kinyitották a mi pénztárcánkat, hogy lendületet adjanak parlamenti csoportjainak.
Hol volt eddig ez a bőkezű kormányzás, ez a demokratikus gondolkodás, ez a felnőtt viselkedés? Hogy lehetséges, hogy a Fidesz, amely csak a szűkkeblűségét mutatta be eddig, csak azt villantotta fel másfél évtized alatt, hogy hogyan tudja a hatalmát növelni, miközben a vetélytársakat lerombolja, de legalábbis egyre nehezebb helyzetbe hozza? Ugye indokolt, hogy kicsit gyanakodjunk? Indokolt, hogy a szándék mögé nézzünk és megpróbáljuk kitalálni, hogy mi történt? Mert ugye megkérdezhetnénk mondjuk Orbán Viktort, de úgysem kapnánk őszinte választ, nem fogja azt nyilatkozni nekünk, hogy az infláció, vagy a háború a magyarázata a mostani lépésüknek. Nem fogja ezt mondani, mert amúgy sem nyilatkozik nekünk, de azért sem, mert ez már akkora ostobaság lenne, hogy még a Kossuth Rádió péntek reggelébe se férne bele. (Na, azért vigyázzunk egy ilyen kijelentéssel; oda ennél nagyobb butaságok, még jelentősebb hazugságok is beleférnek anélkül, hogy bárki apellálna ellenük…)
Szóval, a választ magunknak kell megtalálnunk, és szerintem nem is lesz olyan nehéz. Mert miről szól itt a Fidesz politikája február óta? Hát persze, hogy Magyar Péterről. Igaz ugyan, hogy a kezdetekben még azt kiáltották világgá, hogy ez a Magyar csak egy lufi, ám ezt a lufit azóta sem sikerült kipukkasztani. Sőt: egyre csak nőtt, hízott, hízott, és az istennek sem akar kilyukadni. Pedig már nem csak pusztán tűkkel próbálkoztak ellene; ahogy a miniszterelnöktől hallhattuk, kardot is rántottak. A durranás azonban még Menczer által sem következett be, Magyar változatlanul hízik...
JUHÁSZ PÉTER VIDEÓ Szerző: JUHÁSZ PÉTER / JUHI 2024.12.15.
Trump szerint Oroszország meggyengült a háborúban. Orbán szerint Oroszország megerősödött a háborúban. Trump ukrajnai különmegbízottja szerint több fegyvert kell vinni Ukrajnába. Orbán szerint a békepárti Trump elnök ellenfelei akarnak több fegyvert vinni Ukrajnába. Romániában külföldi befolyásra hivatkozva megsemmisítették az államfőválasztás eredményét. Orbán szerint Romániában tesztelik külföldi hatalmak, hogy hogyan kell meghekkelni egy választást és ez nekünk jó, mert kiderül, hogyan védekezhetünk ellene. Vagy fordítva? Orbán Trumppal találkozik Mar-a-lagóban és kit visz magával? Jászai Gellértet. És ki van még ott? Elon Musk. És hogy jön ide a Menczer Tamás-féle akció? Erről egész mást gondol a kibervédelmi szakember mint te meg én. Lehet, hogy hasznos megérteni. ----------- 00:00 Erről lesz szó
A nemi esélyegyenlőség hetén három képviselőnk, Gerzsenyi Gabriella, Dávid Dóra és Lakos Eszter foglalta össze a fontosabb eseményeket. Szó volt különleges találkozókról, a közösségi médián megtapasztalt pozitív és negatív reakciókról, brüsszeli karácsonyról és a jövő heti strasbourgi plenárisról.
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: RÓZSA PÉTER 2024.12.14.
A Hetes Stúdió 2024. december 14-i adásában Rózsa Péter Bolgár Györggyel, Németh Andrással, a HVG újságírójával, valamint Forgács Ivánnal, a Népszava újságírójával beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
Néhány nap múlva az 1989-es rendszerváltás harmincötödik évfordulóját ünnepelhetjük Romániában. Már amennyiben lesz kedvünk ünnepelni azok után, ami a legutóbbi elnökválasztáson történt. Pedig nemcsak emlékezni kellene, hanem megtisztelni azoknak az áldozatát, akik meghaltak a forradalomban, amelyről egyébként ma sem tudunk mindent.
Forradalom volt-e valóban? Hiszen egy forradalomnak van pontos programja, vannak vezetői. Volt-e program, voltak-e vezetők, vagy csak egy spontán népfelkelés robbantotta szét a Ceaușescu-diktatúra országnyi börtönét? Vagy talán mégis inkább államcsínynek kellene nevezni az akkori eseményeket? Igen, máig nem derült fény a rendszerváltás számos részletére, de akik átélték azokat a véres napokat, végül is tudják a legfontosabbat. Hogy akármi is volt a háttérben, a népharag űzte el a diktátort. Ami meg utána történt harmincöt éven át, nekifutásokkal, megtorpanásokkal is néha, szintén a népakarat kifejezése volt; csatlakozás a NATO-hoz, felvétel az Európai Unióba. Még az időről időre itt is megjelenő ultranacionalista pártok sem merték ezeket a célokat megkérdőjelezni. Legalábbis nem hangosan. Nemcsak néhány akkori felelős politikus elhatározásán múlott ez, hanem olyan társadalmi támogatás volt mögötte, amit választásról választásra megújított a szavazók megnyugtató többsége. Minden kormány és kormánykoalíció az integrációs folyamat felgyorsításán fáradozott. Néha talán még túl gyorsan is igazodva a felvételi feltételekhez. De mindenképpen úgy nézett ki, hogy ez a harmincöt év az euroatlanti csatlakozás sikertörténete Romániában. Teljes szívvel támogatták ezt a folyamatot az erdélyi magyarok is. Voltak nehezebb pillanatok persze, például 2000-ben az elnökválasztáson, amikor egy idegengyűlölő, magyarellenes jelölt, Corneliu Vadim Tudor jutott a második fordulóba jóval húsz százalék fölötti szavazattal, és fogcsikorgatva bár, de mindannyian ellenjelöltjére, a posztkommunista Ion Iliescura adtuk a voksunkat. Mára már szinte feledésbe merült ez is.
Hogy most egyik napról a másikra kiderüljön, ravasz propagandával be lehet csapni azokat a választókat, akik amúgy is elégedetlenek az utóbbi években egymást követő kormányok kapkodásával, egyes vezető politikusok gyomorforgató önzésével, a nyilvánosság előtt zajló hatalmi harcokkal. Mi tagadás, rosszul teljesített a most leköszönő Klaus Iohannis államfő is, akire megválasztásakor úgy néztek fel hívei, mint aki pedáns németként rendet fog csinálni, de ebből sem lett semmi. Holott Romániában az elnöknek sokkal nagyobb ereje van, mint Európa számos országában, többek közt azért is, mert itt közvetlenül választják az államfőt. Ám mindez még mindig nem magyarázat arra, hogyan jutott az elnökválasztás második fordulójába és ezáltal az államfői tisztség közelébe a teljesen ismeretlen Călin Georgescu, akiről utólag sok minden kiderült. Példának okáért az is, hogy életrajza tele van csúsztatásokkal, sőt hazugságokkal. Ennek ellenére óriási tábora támadt néhány hét alatt, és végül ő kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban. Rövid videóiban hajmeresztő ostobaságokat mond rezzenetlen arccal. Hosszan lehetne listázni ezeket: ha belőle elnök lesz, nem lesznek politikaik pártok, hanem a román ősök szelleme fogja vezetni az országot; az oltások arra irányulnak, hogy eltörüljék az emberiség spirituális kódjait; a császármetszés megszakítja a csecsemő kapcsolatát Istennel; az orosz szellemiség szerint kell élnünk; Romániának békére és orosz bölcsességre van szüksége; a víz nem H2O, hanem információ, és a pillepalack megakadályozza ennek az információnak az áramlását; Románia a Szűzanya kertje, és isteni küldetése van; a legionáriusoknak (vagyis a két világháború közti román fasisztáknak) is voltak jó cselekedeteik.
Rövid videóiban hajmeresztő ostobaságokat mond rezzenetlen arccal. Hosszan lehetne listázni ezeket: ha belőle elnök lesz, nem lesznek politikaik pártok, hanem a román ősök szelleme fogja vezetni az országot; az oltások arra irányulnak, hogy eltörüljék az emberiség spirituális kódjait; a császármetszés megszakítja a csecsemő kapcsolatát Istennel; az orosz szellemiség szerint kell élnünk; Romániának békére és orosz bölcsességre van szüksége; a víz nem H2O, hanem információ, és a pillepalack megakadályozza ennek az információnak az áramlását; Románia a Szűzanya kertje, és isteni küldetése van; a legionáriusoknak (vagyis a két világháború közti román fasisztáknak) is voltak jó cselekedeteik.
Nem folytatom, de gondolom, ennyi is elég. NATO- és EU-ellenes propagandáról van szó, és egyúttal a legsötétebb román nacionalista mozgalmak dicsőítéséről, illetve ortodox miszticizmusról. Miképpen válhatott ez az ideológiai lecsó, ez a minősíthetetlen zagyvaság ennyire népszerűvé? Nyilván azért is, mert Călin Georgescu kampányszakértői profi módon szelektálták az üzeneteket a különböző célcsoportok számára. Hogy csak egy meghökkentő példát mondjak, találkoztam magyarokkal is, akik azt hajtogatták, hogy ez a Călin Georgescu megvéd minket a rothadó Nyugattól, a NATO-tól, az LMBTQ-tól és minden más gonosz betűszótól – miközben egyszerűen figyelmen kívül hagyták fasiszta szlogenjeit. Az RMDSZ-nek és általában a magyar értelmiségieknek az utolsó pillanatig kétségbeesett erőfeszítéssel kellett ezt a retorikát visszaszorítani, és valamiképpen felidézni a kilencvenes évek román nacionalizmusának rémét, hogy végül az elnökválasztás két fordulója közti vasárnapon, a parlamenti választáson majdnem 6,5 százalékot érjünk el, ami utoljára 2004-ben és részben 2008-ban sikerült...
Nem a semmiből jött a meglepő választási eredmény Romániában. A rendszerváltás óta az ország elitje újra és újra elárulta az ország társadalmát, egyre nehezebben menedzselhető folyamatoknak adva teret ezzel. Kiss Tamás szociológussal vizsgáltuk meg ennek történetét.
Orbán Viktor második békemissziójával indított Bánszegi Rebeka, Bita Dániel és Nagy Gergely Miklós a mai Háromharmadban, hogy aztán a Vatikánon, Floridán és Ankarán keresztül a belpolitikai kihívásokig kísérjék a miniszterelnököt. Elősegíti a Putyinnal való telefonálás a karácsonyi fegyverszünet lehetőségét? Mennyit bír el Lázár János politikai fantáziája? Énekelt-e annyit Delhusa Gjon, hogy legyen rendőrigazolványa?
00:49:23 Hogyan hoz békét Orbán, ha az egyik fél nem akar vele tárgyalni?
Az adó 1% mintájára sajtótámogatási rendszert kéne létrehozni, ahol az adott sajtóorgánumok elfogadják, hogy bizonyos normáknak meg kell felelni, viszont az állam nem szól bele abba, ki hova adja azt az egy-két százalékot – erről beszélt Tóth Szabolcs Töhötöm, Az élet meg minden podcast készítője Lakner Zoltán műsorában. Az is szóba került, hogy hogyan alakult ki a 21. századra egyfajta sajtóellenes hangulat és hogyan használják ezt ki a populista vezetők mint például Donald Trump vagy Orbán Viktor.
Lakner Zoltán nem napi politikáról, mégis közügyekről beszélget vendégeivel, kötetlenül és ami a legfontosabb: szabadon. A műsor célja, hogy olyan témákról szóljon, amikre a folyamatos hírözön alapzaja közepette igazán oda kellene figyelnünk, de valahogy mégsem jut rájuk elég idő, és amik gondolatokat ébresztenek, tanulhatunk belőlük.
Most szúrta ki a Válasz Online: megjelent egy előterjesztés a fővárosi közgyűlés következő ülésére szánt dokumentumok között, amelyben a két korábbi főpolgármester-jelölt együtt kéri a kormánytól: Rákos-Dubaj helyett élhető, zöld, emberléptékű városfejlesztés legyen Rákosrendezőn. Az arab befektető behívását tudomásul vennék, de erős garanciákat kérnek arra, hogy a főváros elvárásait senki nem kerülheti meg. A közös javaslat a fővárosi Fideszt is színvallásra kényszeríti.
December 18-án lesz a fővárosi közgyűlés következő ülése, amelynek előterjesztéseit ma késő délután töltötték fel a főváros hivatalos oldalára. A dokumentumok között észrevettünk egyet, ami különösen érdekes: Karácsony Gergely főpolgármester és korábbi kihívója, Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom vezetője közös javaslatban követelik, hogy Rákos-Dubaj felhőkarcolói és faltól falig történő, túlzsúfolt beépítése helyett a területen élhető, zöld, emberléptékű fejlesztés valósuljon meg.
Rákosrendező ügyével idén több nagy cikkben foglalkoztunk:
- elsőként mutattuk be, hogy a felhagyott vasúti területen egy toronyházas fejlesztés jóvátehetetlenül tönktrettenné a Hősök tere látványát;
- és azt is részletesen kifejtettük, hogy van alternatíva: egy nyugati mintákat követő, fenntartható és korszerű városfejlesztési projekthez minden szükséges előtanulmány és koncepció elkészült az elmúlt évtizedekben, több városvezetői cikluson átívelő módon.
Korábbi cikkünkben azt mondtuk, hogy Rákosrendező 2019 októberében, vagyis még a Tarlós-korszakban elkészült fejlesztési tanulmánytervének B jelű beépítési változata nagyon jó kereteket ad egy ilyen fejlesztéshez, és erre épül a Budapest Parkvárosnak nevezett koncepció is, ami tavaly decemberben fogadott el a közgyűlés a Rákos-Dubaj alternatívájaként. Mindemellett lényeges, hogy 2020 és 2022 között az állami BFK – amit akkoriban Vitézy vezetett – jó város- és közlekedésfejlesztési terveket készített a térségre. E három előzmény összefésülésével lehet a megfelelő kereteket meghatározni Rákosrendező fejlesztésére.
A kormány azonban más úton járt: időközben megszületett a nemzetközi megállapodás az Egyesült Arab Emírségekkel, amely lehetővé teszi, hogy az egész területet egyben eladja a magyar állam egy emirátusi fejlesztőnek, mégpedig a Belgrádban már egy hasonló nagyléptékű projektet megszerző Mohamed Alabbar egyik cégének. A szerb fővárosban olyasmi épült, ami Budapestnek intő példa lehet: ettől kellene a fővárost megóvni.
A nemzetközi megállapodás alapvetően hiányos, rossz keretrendszert tartalmaz, semmilyen elvárás nem került bele a terület majdani funkciójával, beépítési intenzitásával, zöldfelületi arányával kapcsolatban, hiányoznak belőle konkrét, a minimum minimumát jelentő elemek (például a 3-as villamos Szegedi úti átvezetése), bekerült viszont a reptéri gyorsvasút idevezetése, ami a főváros idegenforgalmának érdekeit egyáltalán nem szolgálja.
A nemzetközi szerződést visszacsinálni már nem lehet, és a karaván látszólag halad előre. Lebontottak már sok romos épületet, kiköltöztették a bérlők többségét (köztük egy kis MÁV-telep lakóit is, akik nem szerettek volna innen elmenni meg a Közlekedési Múzeum raktárainak egy részét, noha ezek is a terület peremén helyezkedtek el) – vagyis a magyar állam még a terep előkészítését is elindította a befektető számára, noha az minden kormányzati megszólalás szerint annyira tőkeerős, hogy a kárelhárítási munkákat nyilván maga is el tudná végezni. Lázár János december 8‐án az ATV Egyenes beszéd című műsorában elárulta, hogy „az arab befektető most köti az adásvételi szerződést a magyar állammal, ennek a részleteit tárgyaljuk ki. Letette az első terveket ennek a 130 hektáros területnek a rehabilitációjára.”...
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2024.12.06.
Most, hogy túl vagyunk a közösségben a mikulásnapon, és ezerrel készülünk a karácsonyi ünnepségre, ilyenkor mindig több az érzelmi faktor a munkánkban. Évközben próbáljuk a folyamatokat átláthatóan, a közösség számára is érthetően, közösen alakítva működtetni, szem előtt tartani a következetességet, de ilyenkor már ott dolgozik bennünk az ünnep üzenete is. Szóval, most különösen nehezek a döntések.
Szeretnénk mindenhova karácsonyt vinni. De ez azért nem olyan egyszerű, ha az ember nem csupán a kríziskezelés, az adományozást végzi, hanem az elmozdulást támogatná, az aktivitást építené, hogy másfajta életstratégiák rögzüljenek legalább a következő generációban. Ez ugye az a fejlesztő segítségnyújtás, ami alapvetően megkülönbözteti a szociális munkánkat a simán adományozást végző szervezetektől.
Ebben alapvető, hogy vannak olyan lehetőségek, melyeket azért kínálunk, hogy tudásbővítést, készségfejlesztést adjon, bepótolva mindazt, amit sem az iskolarendszer, sem a saját családjuk nem adott meg nekik, és az már egy aktivitás, ha ezekhez kapcsolódnak. Ezeknek a színtere a közösségi foglalkozás, amit hetente rendezünk, változtatos témákkal, egyre inkább építve az ő kezdeményezéseikre.
Emellett kínálunk mikroközösségi foglalkozásokat is, ami kicsit árnyaltabb, mert sok esetben itt szolgáltatásokat vesznek igénybe, térítés nélkül persze, tehát ez már önmagában egy adomány. Ilyen pl. a főzőklub, ahol a fejlesztésben elkészült ételeket a család fogyasztja el. Vagy a kézimunka klub, ahol a megtanult horgolás alapján készülő holmik eladásra kerülnek, és az ebből befolyó pénzt megkapják a készítőik. Tehát aki kapcsolódik ezekhez, kap is valamiféle juttatást. Vagy ott vannak az otthon készíthető kis hímzések, melyek méret szerint vannak beárazva, és jövedelmet adhatnak annak, aki él ezzel a lehetőséggel.
Szolgáltatásnak tekintjük a felkereső jellegű családmentori területet, hiszen ilyenkor a fejlesztésen kívül valamennyi pelenkát is adunk a babáknak… ami nem fedezi a heti szükségletet, de valamennyit belőle igen. És szolgáltatás maga a tanoda is, ahol szintén térítésmentes a fejlesztés, legyen az logopédiai szolgáltatás, vagy korrepetálás matekból, vagy angolból.
Szolgáltatás a kiskertprogram is, hiszen szántással, vetőmaggal segítjük azt, aki kapcsolódik, sőt, az egész időszakban mentorálja őket a kolléganőnk, hogy sikeres legyen a termés. Aminek még a feldolgozását is megtanítjuk…
Szóval, mikor az aktivitást, a bevonódást próbáljuk meg a lehető legobjektívebb módon értékelni, akkor muszáj különbséget tenni azok között a bevonódások között, amiben valami javadalmazás van, attól, amiben nincs, és mégis jönnek rá.
Próbáljuk hát nézni a “sima” közösségi rendezvények látogatottságát. De ez sem egyszerű. Van, aki egész évben, szinte mindig jött, negyven fölött van a heti foglalkozásokon való részvétele aránya. Más csak húsz körüli alkalommal jött el…de közben tudjuk, hogy sokszor ment el alkalmi munkára, hogy a gyerekeinek a beiskolázására pénzt keressen. És ugye nekünk a mobilitást is támogatnunk kell. Ha egyáltalán ott volt, mert erre nincs rálátásunk, hiszen az ilyen alkalmi munkák a fekete zónában szerveződnek.
Van, aki azért nem tudott jönni, mert kórházban volt, megműtötték, hetekig lábadozott. Nyilván nem várhatjuk el tőle, hogy jelen legyen. Aztán ott van a “beteg a gyerek” történet, ami azért mindig árnyalódik, mert a beteg közben az utcán focizik, tehát annyira nem igényel felügyeletet, hogy a szülő ne tudna egy órára eljönni a kultúrházba…
Ilyenkor, december közeledtével mindig sokkal többen jönnek a közösségi foglalkozásainkra, hiszen tudják, akik az Igazgyöngyhöz kapcsolódnak, ők a gyerekek megajándékozásán túl, családi csomagra is számíthatnak majd a karácsonyi ünnepségen. De év közben nem, vagy csak nagyon ritkán jöttek. Ha most arra a szabályra hivatkozunk, amit a közösséggel közösen állapítottunk meg, hogy az alkalmak legalább 60%-án legyenek jelen, akkor ez nyilván nem teljesül. (Bár ebben a közösség a 70%-ot javasolja, mi inkább lejjebb toljuk, mert szeretnénk a motivációt erősíteni.)
Tudjuk tehát, hogy van ebben az egészben egy számítás is, de nekünk, fejlesztőknek azt kell szem előtt tartanunk, hogy a bevonódást szeretnénk támogatni, tudva (és ezt az évek gyakorlata már bizonyította), hogy ha itt vannak, akkor hat rájuk az, ami a foglalkozásokon történik. Minden pozitív közösségi változást ennek tudhatunk be. Először számításból jönnek, majd kiderül, szeretnek itt lenni, mert olyan dolgok történnek, amelyeket ők is élveznek.
Mert a szegénységben ez égett be: mit lehet érte kapni. Ez a belépő, mint ahogy a legutóbb is írtam. Az, hogy önmagáért tegyen valamit, csak úgy, pláne, hogy másért, hosszú folyamat. Most pontosan látjuk ezt egy fiatal nőnél, aki most kezdett el járni, számítva arra, hogy így bekerül abba a körbe, ahol a problémái megoldásához segítséget remélhet, de alig tud illeszkedni. Beszól a többieknek, csúnyán beszél, nem tartja azokat a közösségi szabályokat, melyet a többiek már természetesen működtetnek.
Nos, ebben a sokpontú folyamatban, amiben az egyén és a kisebb-nagyobb csoportok szükségleteihez illeszkedő fejlesztések folynak, kell valahogy becsatornázni a karácsonyt, az ajándékokat, a szeretetet, az örömöt.
Az természetes, hogy ebből a gondolkodásból a gyerekek kimaradnak. Ez ugyanis a felnőttek bevonódását, életstratégiaváltását segítő hatásrendszer, és egyetlen gyerek sem sérülhet érzelmileg a miatt, hogy mondjuk a szülők milyen módon zárkóznak el, vagy esetleg kapcsolódnak hozzánk. Minden gyerek megkapja az ajándékát, függetlenül attól, hogy a szülei élnek-e a lehetőségekkel, vagy sem. Most, mikuláskor is így volt ez.
A szülőknél pedig, bár nagy viták voltak a fejlesztő csapaton belül a következetes, de valamennyire mégis megengedőbb szempontrendszer kialakításán, meghoztuk a döntéseket. Minden egyes családot végigelemezve, mert mindenhol mások a problémák, a szempontok. Nehéz, hogy egyszerre maradjunk motiválók, következetesek, és mindenki számára elfogadható igazságosság szerint adjunk karácsonyi csomagot.
És (ez már a kollégáim védelmében behozott szempont volt) arra is gondoltam, hogy örömteli, cirkusz nélküli legyen az ünnep. Mert pontosan tudom, megtapasztaltam, mennyire amortizáló tud lenni, amikor hulla fáradtan a végére érünk az adományozásnak, a saját családunkra még semmi energia nem jutott, és akkor jön egy telefon, amiben minősíthetetlen stílusban ordítják az emberre, hogy mit képzelünk, mert a szomszéd csomagjában volt delikát, az övében meg nem…
Ezt az egészet nem látja csak az, aki az adományozási lánc végén szolgáltat. Ezernyi szempont, amire figyelni kell. És lépésről lépésre kialakítani a közösségi örömöt, elfogadást, a karácsony üzenetének befogadását minden emberben. Ott is, ahol a nyomorúság elhomályosítja az igazi emberi értékeket.
Azoktól féltek, akik sokáig velük tartottak, és így belülről ismerték a rendszer gyenge pontjait. Az árulóktól. Ez most is így van. A Fidesz legfőbb ellensége már nem Soros György vagy a remek Bajnai Gordon, hanem Magyar Péter.
Belügyi szervek világszerte sokfelé listákat állítanak össze külföldi és belföldi ellenségekről, akiket aztán rendszeresen megfigyelnek és zaklatnak újságcikkekkel, lehallgatott telefonokkal, elolvasott levelekkel és e-mailekkel, kitalált vádakkal – alkalomadtán meg is ölik őket. A listák nemigen kerülnek a nyilvánosság elé. Ritka kivétel volt 1971-ben Richard Nixon ellenséglistája – a híres „enemies list”. A lista, amelyet Nixon legközelebbi munkatársai állítottak össze, főleg a kritikus amerikai sajtó nagyjait és Hollywood sztárjait tartalmazta. Közöttük volt Shirley MacLaine, Herb Alpert, Paul Newman és Carol Channing is. A listázását Channing élete legnagyobb megtiszteltetésének tartotta. Végül is csak Nixonnak volt komoly bántódása az ügyben: a listához kapcsolódó Watergate-botrányba belebukott és lemondásra kényszerült.
Az ellenséglista egyik formája az árulók listája. Ez azokról a volt támogatókról szól, akik elvi vagy más okból kiléptek a sorból. Elvtársak voltak, de már nem azok. Szembefordultak korábbi önmagukkal. Magyarországon is. Bár egy ilyen 1956-os lista – a kor mérvadó történésze, Rainer M. János szerint – nem került elő még 1989 után sem, utalás van rá az egyik Nagy Áruló, Méray Tibor Nagy Imréről szóló könyvében; ő egy 400 főt tartalmazó listáról hallott 1956 nyarán. Maga Rainer, 2016-os könyvében, idézi a pártközpont két listáját, amelyek azokról szólnak, „akik részt vettek a Nagy Imre születésnapja alkalmából rendezett fogadáson”, valamint azokról, akik részt vettek „a Petőfi Kör legutóbbi vitáján és tapsoltak a pártellenes felszólalóknak”. Érdemes emlékezni arra, hogy felnőtt emberek írtak ilyesmit! Mi pedig vicceltünk: Az ellenség keze betette a lábát...
KOMPORSZÁG / MAGYAR HANG Szerző: MAGYAR HANG 2024.12.13.
Ha 2026-ban az emberek megszavazzák a változást, akkor a jelenlegi hatalom a fizikai és társadalmi erőszakhoz menekülhet. Ezért emelik most a társadalom fizikai erőszakkal szembeni toleranciaszintjét. Erre kell nekik Menczer Tamás – jelentette ki Kompország című műsorunkban Puzsér Róbert. Ha 2026-ban Orbán Viktor utcára hívja a híveit, Magyar Péternek is ezt kell tennie, mert nem veszítheti el a pesti utcát, amit megszerzett a Fidesztől A Tisza Párt szimpatizánsainak békésnek kell lenniük, de ha velük szemben alkalmaznak erőszakot, akkor azt el kell szenvedniük. – Nyilván a XXI. században ez nem azt jelenti, hogy meg kell halni a győzelemért, csak azt, hogy nem kell megúszni, hogy hogy pofán verjenek – fejtette ki Puzsér Róbert.
A műsorvezető: Szerető Szabolcs, szerkesztő: Farkas Melinda.
- Miért küldték Menczer Tamást Magyar Péterre?
- Van-e válasza az Orbán kormánynak a megélhetési válságra?
- Mi történt az elmúlt nyolc hónapban őfelsége ellenzékével és annak vezetőjével?
- Mi az egyetlen eszköze a Fidesznek Magyar Péterrel szemben?
- Kit vethet be Orbán Viktor a 2026-os választási kampányban, megadva híveinek a nagyság illúzióját?
A 2002-es választási vereség után Bayer Zsolték egy lakossági fórumon még prolizták a panelekben élőket, 2022-re viszont a Fidesz jelentősen megerősödött a lakótelepeken. Mi változott ekkorát ebben a húsz évben? Milyen politikai és demográfiai folyamatok állhatnak a jelenség mögött? Magához képest miért van lemaradva a panelekben a Tisza párt? A 2026 legújabb adásában Bódi Mátyás, a Választási Földrajz szakértője elemezte a lakótelepi tendenciákat.
A műsorban elhangzó jelenségekről Bódi Mátyás részletesebben is írt a Telexre, ezt a cikket ide kattintva érhetitek el: https://telex.hu/valasztasi-foldrajz/...
0:00 Paneltörténelem: eleinte előrelépés, aztán egyre sötétebb megítélés
5:16 Hogyan kezdték a pártok használni a lakótelepeken élőket?
8:03 A Fidesz 2002-es választási veresége és a mitikus panelprolizás
13:45 Egymillió választó él lakótelepeken, ez hatalmas választói bázis
18:15 Amikor a politikusok megjelennek a lakótelepen
24:36 A rezsicsökkentéssel a panelek lakóit dolgozta meg a Fidesz
