Szerző: CHARLES GATI
2024.12.01.
A miniszterelnök néha rövidtávú jóslásokat is megenged magának. Azt mondta például néhány napja, hogy az orosz-ukrán háború két legveszélyesebb hónapja következik, ezért ilyenkor „észnél kell lenni”. Szerintem ez rossz tanács: ekkora veszély tudatában egy-két üveg szekszárdi vörösre nagyobb szükség van, mint „észnél lenni”. Orbán szerint azonban nyugi, Magyarország továbbra is a „józan hang politikáját követi”. Mint mindig. Továbbra is. Nyilván akkor is, amikor megígérte, hogy elfoglalja Brüsszelt. Ezt az egész ügyet szeretném részletesen kommentálni, de nem találok kinyomtatható szavakat és különben is, nem akarom a Népszavát bajba keverni. Udvariasan akkor csak ennyit: a magyar kormány, amely most már 100 százalékosan elkötelezte magát Putyin és annak ukrajnai agressziója mellett, nem rúg labdába ebben az ügyben. Magyarország a vízilabdában nagyhatalom, a világpolitikában szerencsére nem. Csak remélni tudom, hogy senki sem sértődik meg, ha leírom: Putyin számít, Zelenszkij számít, Biden, majd két hónap múlva Trump számít, és még van jó néhány tucat (!) ország, kormány és vezető Orbán előtt, akik számítanak. Ugyanakkor azonban elismerem azt, hogy az elkövetkező két hónap veszélyes lesz (ezért kell a szekszárdi vörös!), bár a háború első két hónapja bizony veszélyesebb volt, mert nem akartuk elhinni, hogy Putyin így elszámolja magát és megtámad egy ártatlan, szuverén országot. És azt is hitte, hogy néhány napon belül győzni fog.
A kérdés, amit Ungváry Krisztián feszeget egy új, roppant tartalmas podcastben, továbbra is válaszra vár: miért és hogyan lett ez a maga módján tehetséges felcsúti politikus Vlagyimir Putyin hűséges kiszolgálója, Magyarország pedig a fejletlen, de nagyképű orosz birodalom utolsó európai uniós csatlósa? Valaki, talán Ungváry, egyszer feltárja a titkot. Jó lenne tudni, mert ez így, ahogy van, nem stimmel.
Lásd még:
