Műsorvezető: VEISZER ALINDA
2024.11.24.
Radó Péter oktatáskutató, aki elsősorban az oktatás minősége, a pedagógiai innovációk és az oktatáspolitikai elemzések területén végzett kutatásairól ismert. Munkáiban a társadalmi egyenlőtlenségek és az iskolai teljesítmény közötti összefüggéseket is vizsgálja. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb epizódjában Veiszer Alinda, a már mozikban futó Fekete pont kapcsán többek között arról, milyen volt az oktatás 50 éve és ma, és hogy szükség van-e radikális reformokra.
A Mozinet új bemutatójában a Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait: ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón, finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. Szimler Bálint helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő nagyjátékfilmje számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg.
„Olyan elképesztő tehetetlenségi ereje van azoknak a megszokott működési módoknak, hagyományoknak, rituáléknak, irányítási módszereknek, kommunikációs mintáknak, a pedagógusok és a vezetők fejében lévő gyerekképnek, hogy borzasztó nehéz ebbe a rendszerbe bármit belevinni.”
Radó szerint azóta, hogy ő maga is általános iskolába járt, nem igazán figyelhető meg fejlődés a magyar közoktatásban. A Fekete pontot nézve is saját gyermekkori szorongásai köszöntek vissza. Az iskolai dolgozók beidegződései pedig nagyon megnehezítik az oktatási rendszer fejlesztését. Ennek az első lépése az lenne, hogy az iskolák visszakapják az autonómiájukat.
„A generációváltások hatásának beszűrődése az iskolák belső világába normális körülmények között egy egyszerű folyamat, merthogy folyamatosan cserélődnek a pedagógusok, és nagyjából legalább akkora arányban vannak a fiatalok, mint amekkora arányban mondjuk a nyugdíj előtti évtizedben lévő pedagógusok.” Radó elmondja, az oktatási rendszer fejlődése normális esetben organikus módon is megtörténhetne, pusztán azért, mert egy folyamatos generációváltás zajlik a tanári körben. Jelenleg Magyarországon viszont az átlagéletkor nagyon magas a pedagógusok között, és alig érkeznek pályakezdők az iskolákba.
„Az iskolának semmi köze nincs manapság a gyerekek valóságos életéhez, mert a gyerekek legnagyobb része még ma is úgy éli meg az iskolát, hogy vége az utolsó órának, kijön az iskolából, és elkezdhet élni, akármit is jelentsen ez.”
Az iskola szerepének a relevanciája a gyerekek életében Radó szerint egyre kisebb, ennek a pozícióvesztésnek az oka pedig az, hogy nem az intézmények elég nyitottak az alternatív pedagógiára, aminek a segítségével a gyerekek értelmes módon, aktívan be tudnának kapcsolódni a saját tanulásukba.
„A mai iskolarendszerben senkinek sem jó. Tehát nem jó a pedagógusoknak, nem jó egyetlen iskolai alkalmazottnak, még a portásnak se jó, és nagyon rossz a gyerekeknek. Hogyha a szülők tényleg tudnák, hogy mit tesz az iskola a gyerekeikkel, szerintem már felgyújtották volna az összes állami iskolát, de nem tudják.”
A Fekete pont már a mozikban! A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
Fejezetek:
01:06 Az oktatás 50 éve és ma
05:10 Társadalom, nemzettudat és iskola
09:08 Generációváltás és iskolafejlesztés
15:32 Radikális reform vagy organikus folyamatok?
19:01 Személyre szabott oktatás – lehetséges?
24:30 Etikai kérdés - Mindenki fenntartja a rendszert?
