2024. november 17., vasárnap

A NAGY MŰ #017 - SZABÓ MAGDA ÉS AZ AJTÓ TITKAI | SZABÓ T. ANNA, HÁY JÁNOS, JOLSVAI JÚLIA

A NAGY MŰ  KLUBRÁDIÓ
Szerző: KADARKAI ENDRE
2024.11.16.



A nagy mű e hét szombati adásában Szabó Magda és Az ajtó világsikerének titkát igyekszünk megfejteni. Kadarkai Endre Szabó T. Anna, József Attila-díjas költő, íróval és Háy János, József Attila-díjas író, költővel, valamint az életművet évekig szerkesztő Jolsvai Júliával beszélget.


RADÓ PÉTER: PROGRAM A LEROMBOLT KÖZOKTATÁSI RENDSZER HELYREÁLLÍTÁSÁRA (1.)

NÉPSZAVA
Szerző: RADÓ PÉTER
2024.11.17.


A 2010/11-ben létrehozott autokratikus rendszer az előző évtized első felében teljes, a közoktatás működésének minden aspektusára kiterjedő rendszerátalakítást hajtott végre. A rendszerátalakítás kizárólag politikai célokat szolgált, abban szinte semmilyen oktatásszakmai megfontolás nem játszott szerepet.


Az illiberális rendszer oktatáspolitikájának következményei

A példátlan gyorsasággal lebonyolított hatalmas tömegű intézményi és jogi változtatás alapvető célja az volt, hogy a szélsőséges bürokratikus centralizációval megerősített központi állami kontrollt hajtószíjként használva a politikai kontrollt – és az azt támogató ideológiai indoktrinációt - kiterjessze a közoktatás minden szereplőjére.

Ennek érdekében az „államkonzervatív” rendszer felszámolta az iskolák autonómiáját, az önkormányzatokat és az oktatás számára szolgáltatásokat nyújtó üzleti és nonprofit szervezeteket kiszorította a közoktatás irányításából, felszámolta a nyílt, a különböző érdekcsoportok bevonása alapján működő döntéshozatali mechanizmusokat és ellehetetlenítette a pedagógus szakszervezetek működését. Ugyancsak a politikai kontroll megerősítését szolgálta a mindenre kiterjedő ideológiai indoktrináció és az állampárt politikai szövetségeseinek, a tradicionális keresztény egyházaknak a helyzetbe hozása is. Mindezek következtében a rendszeresen meghozott, ún. „visszatérő” oktatásirányítási döntéseken belül 2011 és 2017 között Magyarországon a központi kormányzat, illetve az annak alárendelt dekoncentrált hivatalokban hozott döntések aránya 10-ről 71 százalékra nőtt, az oktatási intézményekben meghozott döntések aránya 63-ról 29 százalékra csökkent, a helyi-önkormányzati irányítás 27 százalékos aránya pedig nullára csökkent. (OECD EAG 2012, 2018)

A politikai kontrollt szolgáló bürokratikus centralizáció azonnali hatása a tízes évek első felében azonnali és drasztikus volt: a gyors „transzformációs teljesítményromlás” hatására a közoktatás eredményessége beszakadt, az egyenlőtlenségek pedig minden korábbinál nagyobbra nőttek.

A hosszú távú következmények a tízes évek második felében kezdtek láthatóvá válni, az ekkor elindult változások már a magyar közoktatás „funkcionális leépüléséről” tudósítanak. A funkcionális leépülés azt jelenti, hogy az oktatási intézmények fokozatosan elvesztik azt a képességüket, hogy támogassák az általuk oktatott gyerekek tanulását. Ez a jelenség Magyarországon azért jelent meg, mert a komplexitás egy magas szintjét elért közoktatási rendszer kormányzása visszatért a múlt század ötvenes-hatvanas éveire jellemző, bürokratikus centralizáción alapuló szélsőségesen központosított irányítási modellhez. Ennek hatására az iskolák elvesztették azt a képességüket, hogy alkalmazkodjanak a gyerekek egyre sokfélébb tanulási igényeihez és a folyamatosan változó külső elvárásokhoz. Más szavakkal: a funkcionális leépülés lassú, de folyamatos minőségromlást okoz, ami lehetetlenné teszi, hogy a közoktatás teljesítménye a transzformációs teljesítményromlás után „visszapattanjon” egy korábbi szintre.

A funkcionális leépülésnek számos egyértelmű jele van:

- a tanulásból kiszoruló és kudarcot valló, alapvetően alacsony státuszú tanulók számának növekedése, ami folyamatosan rontja az egész rendszer eredményességét;

- a magasabb státuszú tanulók kimenekítése a romló minőséget produkáló állami iskolákból magániskolákba vagy külföldi iskolákba;

- az Európában máshol ismeretlen mértékű és növekvő szociális szelekció és etnikai szegregáció, melyet jelentős részben a kormány által mesterségesen gerjesztett egyházi oktatási expanzió okozott;

- a növekvő pedagógushiány, amely részben a pályát elhagyó pedagógusok nagy számának, részben pedig a pedagóguspálya vonzerejének megszűnésének a következménye;

- a közoktatásban állandósult forráshiány, az iskolák működési kiadásainak közel másfél évtizedes súlyos alulfinanszírozottsága.

A kudarcot valló tanulók azonosítása részben a közoktatáson belüli előrehaladás, részben pedig a mért tanulási eredmények alapján történhet. A korai iskolaelhagyók aránya – miközben Európában szinte mindenhol 10 százalék alá csökkent – Magyarországon a 2010-es 10,8 százalékról 2022-re 12,4 százalékra nőtt. E változás mögött elsősorban az húzódik meg, hogy 2010 óta a leszállított idejű tankötelezettségi korhatár utáni 17 és 18 éves korcsoportokban nagyjából 10 százalékkal csökkent a még a közoktatásban tanuló fiatalok aránya. Az elmúlt bő évtized során ennél sokkal nagyobb mértékben nőtt a valamelyik kompetenciaterületen kudarcot valló tanulók aránya. 2009 és 2022 között az OECD PISA kutatása szerint a kudarcot valló tanulók aránya Magyarországon szövegértésből 17,5-ről 25,8 százalékra, matematikából 22,3 százalékról 29,5 százalékra, természettudományból pedig 14,1-ről 22,9 százalékra nőtt. Jelenleg a magyar közoktatás minden évben körülbelül 25-30 ezerrel növeli az alapvető kompetenciák területén kudarcot valló tanulók számát, akik emiatt egész hátralévő életükben az élet legtöbb területén kudarcot vallanak majd...


L. RITÓK NÓRA: KÉPESSÉ TENNI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.11.15.


Nemrég egy új programelemet illeszthetünk be foglalkozásinkba, az S.O.S Gyermekfaluval együttműködve. A program célja, hogy megkeressük azokat a jó gyakorlatokat, amivel elérhető, hogy a gyerekek családban nőjenek fel és a körülményekhez képest a legmegfelelőbb fejlesztést kaphassák. Ebből most az első elemet mutatom be.

Nekünk ez nagyon fontos, hiszen mi is azt gondoljuk, a megoldás az, ha a családokat tesszük képessé arra, hogy felneveljék a gyerekeiket. Persze ahol a gyerek veszélyben van, ott más a helyzet, nem lehet nem intézkedni, ha szexuális abúzus éri őket, ha bántalmazzák, vagy olyan szintű gondozási feladatok maradnak el, ami az életüket veszélyezteti.

Traumák sora éri a gyerekeket a családban, ami nyilván meghatározza a fejlődésüket, életüket. De az állami gondozásba vett gyerekek élete sem mentes a traumáktól…Sőt, az otthonról hozott és kezeletlenül hagyott traumákra rakódik rá a többi, és hozza egyre nehezebb helyzetbe őket. Aztán eljutunk addig, hogy felnőnek, és sokan visszakerülnek oda, ahonnan kiemelték őket, ugyanabba a traumatizált közegbe. A kör pedig kezdődik elölről, már az ő gyerekeikkel.

Az egésszel itt is az a baj, hogy az okokkal nem foglalkozik senki. Azt, hogy miért alakul úgy a helyzet, ahogy. Amikor “ügy” lesz belőle, akkora, hogy már eléri a rendszer ingerküszöbét, akkor elindul az ügyintézés, a kiemelés, és persze, van látogatás, meg haza is mennek néha, de ez nem elégséges ahhoz, hogy családként működhessenek újra, pedig egy család lennének, felnőttként is.

De a preventív munka sok esetben képes mérsékelni a traumákat, elébe menni olyan eseteknek, ami már visszafordíthatatlan negatív hatásokat okoz. Azt gondolom, erre több vonalon is lehet hatni.

Nyilván az egyik vonal az intézmények prevenciós munkája lenne….ha erre lenne idő, és egy másfajta felelősségvállalás, munkamódszer. Mert sok tünet van, amit észre kellene venni, jelezni kellene, megkérdezni a másik intézményt, hogy ő mit tapasztal, és megpróbálni együtt, egymás hatását erősítve hatni.

Ma inkább a kivárás, az adminisztratív leigazolás a jellemző, a határok tartása, a felelősség fel nem vállalása, ami akár a jelzések elmulasztásáig is terjedhet. Mert hátha megoldódik…

Mindez részben érthető, hiszen egyrészt óriási a leterheltség, súl sok az esetszám, nagy a fluktuáció, a kiégésfaktor magas, az eszköztelenség, sok esetben a félelem is benne van abban, hogy a veszélyhelyzeteknél nem gyullad ki a figyelmeztető, piros lámpa.

És érthető az is, hogy a pillanatnyi látogatás nem tükrözi a probléma mélységét, hetente, kéthetente, nem az látható, ami a valós helyzet. A problémával többszörösen terhelt családok működési kockázatait folyamatában lehet csak értelmezni, több irányból is tájékozódva, a gyerekek, az érintett szülők, a nagycsalád, a közösség felől is. Ezekből az infókból, mint a mozaik-kockákból rakható ki az a kép, ami reális. De kinek van erre ideje, energiája? Pedig csak így lehetne megtalálni a beavatkozási pontokat, melyek preventív hatással bírhatnak. Ehhez viszont egy olyan bizalmi viszony kiépítése szükséges, ami szinte évek munkájával érhető el, és sérülékeny is. Hamar bezárul az ajtó, elég csak egy kérés, amit mi nem tartunk megfelelőnek, és máris ott a sértődés: akkor nem kell semmi, nem kívánják a kapcsolattartást velünk.

A jelzőrendszer szükséges mindenképp, de láthatóan nem kezeli az okokat, így azok mindig újratermelik az ügyeket.

Valahogy másképp kellene. Megtanítani mindazt a tudást, amit nem kaptak meg a fiatal nők, senkitől. Csak egy olyan minta-átörökítését, ami nem ad eleget a változáshoz. Képessé tenni őket, hogy ők maguk érezzék, mikor nő a “trauma-szint” akkorává, aminek a hatásaival később nem tudnak mit kezdeni. Fontossá tenni olyan gondozási feladatokat, ami a másképp szocializálódóknak természetes, és a rendszer ehhez igazodva fogalmazza meg az elvárásokat a generációs szegénységben élőknél is.

Elsajátítani és beépíteni olyan viszonyulásokat, melyek stabil alapot, biztonságot adhatnak a gyerekeknek, megtanítani a kiszámíthatóságot, a következetességet. Teremteni egy olyan közeget, ahol egymással is megbeszélhetik a problémákat, hiszen mindannyian ugyanabban a problémahalmazban élnek. Támogatni egymást a megoldásokban, közösségi értékké emelni azokat a gyereknevelési elveket, ami biztosítja a családban felnővés lehetőségét. A közösségi hatás pedig kiterjed azokra a családokra is, akik a kiemelés kockázatával élnek.

Nos, erre mi több ponton “gyúrunk már”, a kezdetektől. A baba-mama klub, amit most matatónak hívunk, a felkereső jellegű szolgáltatással kiegészülve a 0-3 éveseknél segíti a gyerekeket is és az anyukákat is. A fiatal nők klubfoglalkozása pedig a problémák kivesézésének a színtere. Aztán ott van még a többi mikrocsoportos fejlesztés, a főzőklubtól (aminek szintén van felkereső jellegű változata) a kézimunka-klubig, ahol a munka közben is folyik a tudásmegosztás, fejlesztés, vagy a nagyközösségi foglalkozás, ahol szintén különféle témák mentén folyik a közös értékrend-építés.

Ami most új elem, az egy olyan fejlesztés, amikor a csoporton belül van egy “témagazda”, aki választ a saját életéből egy kihívást, amivel nem, vagy nagyon nehezen tud megküzdeni, ami folyamatos konfliktusforrás a családban. Ezt a témát egy mentor segítségével építi fel megbeszélésre alkalmassá, amihez változatos munkaformákat is keresnek. Ebben a kérdőív készítésétől, a video-keresésig, a történetelemzésektől az érzelmek beazonosításáig széles a skála, használnak digitális eszközöket, néha játékos elemeket is. Az egyhetes felkészülés után a foglalkozást a témavezető fiatal nő, anyuka tartja, bemutatva a saját témáját, és a többiek ehhez kapcsolódnak, a különféle munkaformák mentén. A vége összegzés, ki, mit kapott, főleg a témagazda, hiszen most neki kell a csapatnak segíteni megtalálni azt az eszközt, módszert, amivel megpróbálja kezelni a problémát.

Hogy mik a témák? Nos, pl. a férj viszonyulása a nő családjához, a pletyka káros hatása, vagy, hogy mi a helyzet a mostohaapával a családban, esetleg a hisztivel mindent elérő gyerek kezelése, és hasonlók.

Amit várunk ettől, az egy megerősödés. Női szerepben, anyaiban is, és felelősségérzetben is. Fejlődés irányításban, kommunikációban, digitális tudásban, motivációban. És mindezt közösségi megerősítéssel.

Egy próbálkozás bepótolni valamit, ami nem volt meg, átalakítani mást, ami megvan, de nem alkalmas a stabil élethez, amiben a gyerekek biztonságban és a traumák kockázata nélkül nőhetnek fel.

Mert mindig mondjuk: a következő generációért dolgozunk, a gyerekekért, de muszáj a felnőttekkel is. Mert nélkülük hiába harcolunk a gyerekekért. Nélkülük marad minden a régiben.

NEM A HÁBORÚ, HANEM A 14 ÉVE TARTÓ ORBÁNI URALOM OKOZZA A GAZDASÁG BAJAIT

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2024.11.17.


„Ha Orbán igazat mond, és tényleg a háború miatt vannak a problémák a magyar gazdaságban, akkor kérdem én: ennyit érne az Orbán-féle szuverenitás? Merthogy a miniszterelnök szerint Magyarország szuverén ország, s egy szuverén országra úgy kellene hatnia a háborúnak, mint az eső egy esőkabátot viselő emberre, aki lesöpri a cseppeket a kabátjáról.” Így reagált Inotai András a miniszterelnök péntek reggeli kijelentésére, miszerint a magyar gazdaság bajai kivétel nélkül a háborúból adódnak. A közgazdász professzor, a Világgazdasági Kutatóintézet korábbi vezetője emlékeztetett rá, hogy – a többi uniós országgal ellentétben – Magyarország szinte teljesen kimaradt a háború költségeiből, az itt megtermelt pénzből nem segítünk Ukrajnának, javarészt kimaradunk szankciók alkalmazásából, eközben továbbra is jóval olcsóbban kaptuk az orosz olajat, mint a többiek, s bár óriási mennyiségű földgázt importálunk Oroszországból, csak éppen a világpiaci árnál magasabban – „amiért köszönet jár Szijjártó elvtársnak”.


„A magyar gazdaság bajai kivétel nélkül a háborúból és háború következményeiből származnak... nekünk ez a háború a zsebünk szempontjából, a gazdaságunk, a jövedelmünk, az életszínvonalunk szempontjából egy istencsapása”
. A többi között ezt mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádióban a szokásos péntek reggeli – interjúnak csúfolt, de valójában szózatot jelentő – szeánsz keretében.

Hivatkozott ő sok mindenre, a háború sok hatására, egyebek között az energiaárak emelkedésére, az inflációra, de mint mindig, óriási hurráoptimizmussal tekintett a jövőbe, mint állította: „2025-ben valóban történnek majd olyan dolgok Magyarországon, amelyek korábban még sosem, és amelyekre nem indokolatlan a fantasztikus kifejezés használata sem”.

Vajon hogyan látja mindezt egy, a gazdasághoz valóban értő szakértő: Inotai András közgazdászprofesszor?

„Az teljesen természetes, hogy amikor 14 év óta csak hatalompolitikát folytat egy kormány, mellőzve minden szakpolitikai tevékenységet, akkor egy idő után tarthatatlanná válik a helyzet, és ilyenkor el kell kezdeni keresni bűnösöket” – szögezte le a Világgazdasági Kutatóintézet korábbi vezetője, aki szerint a magyar kormánynak sem gazdasági, sem költségvetési politikája nincs, s persze oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi, sőt, szociálpolitikája sincs, mi több, még külpolitikája sem.

Orbánnak ez a kijelentése is csak a hatalompolitikai játszmájának a része – folytatta –, mégpedig egy olyan ország részéről, amely Európai Unió társadalmi termékének mindösszesen az 1,2 százalékát adja. A professzor megjegyezte: a megnevezett bűnös lehet a háború, lehet Brüsszel, Soros, és/vagy akár a magyar szuverenitás ellen fellépő összes akárki. Egy a lényeg, hogy sosem a kormány, hanem mindig más a hibás. „A baj az, hogy a teljesen elhülyített nép egy része el is hiszi ezt, azt vallva, hogy hiszen mi magyarok nagyok vagyunk, sikeresek vagyunk, az egész világ minket akar elnyomni, mert félnek tőlünk” – tette hozzá.

Ráadásul a háború költségeiből Magyarország nagyrészt kimaradt, nem kellett alkalmaznia – vagy csak lazán – az uniós szankciókat, és semmi – vagy csak minimális – anyagi támogatást ad(t)unk Ukrajnának. Vagyis a megtermelt magyar pénzből egy fillér nem ment a megsegítésükre, miközben az Európai Unió többi országa, beleértve a korábbi nagy barát Lengyelországot is, hatalmas összegeket költött erre a célra. Nem beszélve az oda menekült és ott is maradt – a lengyel példánál maradva 1,5 millió – ukrán nemzeti költségvetési támogatásáról.

Szemben a magyar kormány döntésével a többi uniós tagország temérdek pénzt költött Ukrajna támogatására, s alkalmazta a számukra is húsba vágó szankciókat – mindezt morális okokból is, azért, mert Ukrajna az orosz háborús agresszió áldozata. És mégis, Magyarországon kívül egyetlen uniós ország sem hivatkozik a gazdasági teljesítménye kapcsán a háborúra. Orbánnak inkább arra kellene megadnia a választ, hogy miért sínylette meg a magyar gazdaság jobban a háborút és következményeit, mint a többiek – hívta fel a figyelmet Inotai...

A KORMÁNY FELBORÍTJA A CSALÁDTÁMOGATÁSI RENDSZERT: LESZ AKINEK FÁJNI FOG...

BANKMONITOR.HU
Szerző: BANKMONITOR.HU
2024.11.15.



A kormány új változtatásokat vezetett be az eddigi lakástámogatási rendszerben, amelyek a babaváró hiteltől a CSOK Pluszig több területet is érintenek. Argyelán József és Molnár Péter elemzik a legfrissebb módosításokat, kitérve a támogatások feltételeire, büntetési szabályokra és könnyítésekre. Tudd meg, hogyan érinthetik ezek a változások a te lehetőségeidet!

Bevezetés - 00:00 
Mit borított a kormány a babavárón? - 00:48 
Ha nincs még baba, könnyítés vonatkozhat rád - 01:53 
Így visszakaphatnád a kamatmentességet akkor is, ha már buktad - 03:13 
Előtörlesztéssel mi lesz a mostani változtatások miatt? - 08:02 
A babaváró dominó ősi mágiája - 10:14 
Lehet, te is kérhetsz méltányosságot - 12:17 
Mi változik, ha nincs remény a babára? - 13:04 
Mennyire büntethetnek és mit tehetsz ilyenkor? - 13:39 
Borul a CSOK PLUSZ, de miben? - 14:32 
Fontos infó, ha ekkor született a gyerek! - 15:09 
Különleges kapcsolatunk a "JOGALKOTÓVAL" - 18:37 
Miben leszel limitálva? - 20:11 
Mennyi idő alatt kell a kötelezettségeket teljesítened? - 21:43 
Bezártak egy fontos kiskaput - 23:16 
Zárás - 28:58

SALY NOÉMI: AZ EGÉSZ TÖRTÉNELMÜNK A POLITIKUSOK JÁTSZÓTERÉVÉ VÁLT

SZABAD EURÓPA
Szerző: FAZEKAS PÁLMA
2024.11.16.



Információs börzék, a művészeti, szépirodalmi, üzleti élet, a politikai diskurzus mindenki számára nyitott, demokratikus terei, mindez az otthon kényelmét, bensőségességét idéző vendéglátással – ezt jelentették a pesti kávéházak. Több egykor európai hírű volt, mára viszont alig maradt belőlük. Erről az elveszett világról, városszeretetről, örökségeink tiszteletéről is beszélgettünk a Szelfiben Saly Noémi művészet- és irodalomtörténésszel.

Néhány gondolat a beszélgetésből:

- A legenda szerint Karinthy Frigyes megmérte a pesti vicc sebességét. A beszélgetésből kiderül, milyen gyorsan száguldott át Budáról Pestre egy jó poén ebben az internet nélküli korban.

- Kiderül az is, mit kellett nyújtania egy kávéháznak ahhoz, hogy magához csalogassa a vendégeket, a törzshelyük legyen.

- A pesti kávéházak tulajdonosainak többsége zsidó volt. Kevesen élték túl az üldöztetést, mégis, 1945-től 1949-ig, ahogy Budapest újraéledt, a kávéházi élet is feléledt. Az államosítás azonban végképp megpecsételte a sorsukat.

- A kávéházak a polgári nyilvánosság demokratikus terei, a diktatúrák pedig rettegnek az olyan helyektől, ahol az emberek összegyűlhetnek, tájékozódhatnak, vitázhatnak, akár kormányt is válthatnak.

HETI EGYENLEG: A LEVERT INFLÁCIÓ VISSZAÜTÖTT ORBÁNNAK

HETI EGYENLEG
Műsorvezető: BÁNÓ ANDRÁS
2024.11.16.



A békeköltségvetés egy porhintés, a kormány kétségbeesetten keresi a növekedési potenciált a gazdaságban, de már két éve nincs növekedés, pedig minden évben megígérik. Az exportra épülő magyar gazdaság került bajba – mondta Lengyel László, a Pénzügykutató Intézet elnök-vezérigazgatója a KlikkTV Heti Egyenleg című műsorában. Holoda Attila, energetikai szakértő felhívta a figyelmet, hogy a GDP azért sem tudott növekedni, mert nagyon sok állami beruházást leállítottak, ez pedig visszafogja a beruházás iránti bizalmat, az emberek nem fogyasztanak, és külföldre járnak vásárolni, tankolni.

Lengyel László szerint a KSH adatai nem mutatják a valóságot, manipulálják azokat, sőt néha még visszamenőleg is meghamisítják, politikai utasításra mondanak számokat. Holoda Attila azzal egészítette ki, hogy akkorát hazudni se tudtak, hogy abból növekedés rajzolódjon ki. Eközben már a nagyvállalkozók, mint Csányi Sándor és Hernádi Zsolt is lázadoznak a rendszer ellen, az Orbán Viktor által mesterségesen levert infláció meg felkelt és visszaütött.

AMERIKAI NÉPSZAVA: ORBÁN RÁTOLTA A GAZDASÁGI CSŐDÖT A HÁBORÚRA, DE A GAZDASÁG HELYZETE A HÁBORÚ UTÁN SEM LESZ JOBB

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.11.16.


Félő, hogy Orbán megint bedőlt saját propagandájának, vagy elhitte Nagy Márton újabb hitegetéseit, mindenesetre láthatóan erőre kapott Trump megválasztásától, mert Trump kikényszeríti a háború befejezését, és azt gondolja, ez véget vet a gazdasági csődnek.

Orbánt hosszú ideje bénítja, hogy tisztában van az ország tragikus gazdasági helyzetével, amit elhallgatnak az emberek elől. Magyarország már néhány éve piramisjátékot játszik, tolja maga előtt a gazdasági összeomlást, s újabb titkos hitelekkel adósítja el magát.

Ezt az emberek is érzik, ezért vágyakoznak újabb katasztrofális álmessiás után, mert addig vettek tudomásul mindent Orbán rendszerében, míg nem érezték az életszínvonal romlását és a gazdasági katasztrófát, amely egyre inkább gyűrűzik a hétköznapi ember szintjére is.

Trump megválasztása után Orbán mindent a háborúra fogott, a háború minden gazdasági baj, nehézség okozója. Ezt az oroszok érdekében folytatott propagandával is párhuzamba állította, mintha az oroszok oldalán kifejtett „békemissziót” is ez inspirálta volna.

Csakhogy a magyar gazdaság az orosz-ukrán háború előtt kezdte meg a mélyrepülést, és a háború azon csak lökött egyet, de nem az idézte elő. Az Orbán-rezsim eladósodott, az MNB hiányát sem tudta visszafizetni, mert akkor nem lettek volna nyugdíjak.

A csődállapot, a fizetésképtelenség már beállt volna, ha betartják a törvényeket, s nem csalnak, nem hazudnak, és titokban nem vesznek fel a kínaiaktól iszonyú feltételekkel újabb áthidaló hiteleket. Ezzel teljesen kiszlgáltatták magukat Kínának (is).

A magyar gazdaság a korrupció, a lopás, a rossz gazdaságpolitika, a pazarlás mellett a protekcionizmus, az igazi verseny megszűnése, a szabad piac korlátozása miatt már a háború kitörése előtt katasztrofális helyzetbe került és az infláció hatalmasra nőtt.

Egy évben fél tucat költségvetést készítenek, s mindegyik összeomlik, tarthatatlan. A trükkök százai és ezrei tartják életben a rendszert, és Orbán bukását egyszer majd az okozza, hogy összeomlik a gazdaság és a pénzügyi rendszer, ezért fellázadnak az emberek.

Orbán ennek tudatában van, ezt lehetett érezni az elmúlt években, mert tisztában van a valós helyzettel és retteg. Trump győzelmével úgy érzi, újabb esélyt kapott arra, hogy a katasztrófából kimásszon. Elhitte, hogy Trump majd segít, a háború vége megold mindent.

Csakhogy ez nem így lesz. Az látszik, hogy Amerika nélkül Európa nem vállalja az ukrán védekezés finanszírozását. Ukrajna elesik, és biztosan olyan békére kényszerítik, amivel nem lesz elégedett, mindenféle hamis ígérgetésért cserébe.

A háború tehát véget érhet, Trump lesz a világ ura, egy elmebeteg irányítja a világot. Azt nem lehet tudni, hogy Putyint meddig engedi a terjeszkedésben. Most sokan azt remélik, hogy semennyire. De ez cseppet sem biztos. Különösen a világ más régióiban...

"FEL KELLENE VÉGRE SZÁMOLNI AZ ORBÁNI FEUDALIZMUST!"

HETES STÚDIÓ / KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: NEUMAN GÁBOR
2024.11.16.



A Hetes Stúdió 2024. november 16-i adásában Neuman Gábor Bolgár Györggyel, valamint Lengyel László és Dull Szabolcs újságírókkal beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.

TIHANY ÚJ VEZETÉSE NEM AKARJA, HOGY BETONDZSUNGEL VÁLJON A FALUBÓL

24.HU / VIDEÓ
Szerző: Hrabéczy Soma Milán, Trencsényi Ádám, Varga Jennifer, Zsilák Szilvia
2024.11.17.


Tihany új polgármestere, Kötél Balázs október elején lépett hivatalba, 18 év után váltva a korábbi fideszes polgármestert, Tósoki Imrét. A független városvezető a változás ígéretével nyerte meg a választást. Egyik legnagyobb kihívása a mezőgazdasági területeken épülő luxusvillák, illetve a Kenderföldek körüli problémák megoldása. De mit tehet annak érdekében, hogy beváltsa ígéretét, és megőrizze Tihany egyedi hangulatát a környezetpusztító beruházásokkal szemben?


Lásd még: 





HÉTVÉGI OLVASNIVALÓK A GIZDA GAZDASÁGTÓL A HIHETETLEN HANGFELVÉTELEKIG - A 444 HÉTVÉGI OLVASNIVALÓKAT AJÁNLÓJA

444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2024.11.16.


Trump új világrendje és az autóellenes forradalom. A magyar rendőrfőkapitány, aki felelősségre vonta a politikusokat - Szlovákiában. A vajákos madárjós és a Mindenség megfejtője. A hét cikkei.

Jó reggelt, ez a hétvégi hírlevél az elmúlt öt nap nagyobb anyagaival. Kezdjük azzal, hogy volt egy remek eseményünk: premier előtt vetítettük a 444 Kör tagjainak minden idők egyik legkülönlegesebb magyar (dokumentum)filmjét, és aztán volt egy elég jó beszélgetés...