Donald Trump első, 2016-os megválasztása óta az amerikai politikát értelmezni próbáló megfejtések egyik alapvető toposza, hogy a republikánusok szavazótábora, és ezzel gazdaságpolitikai programja átalakult.
Ahogy Trumpnak köszönhetően a párt bázisa a külvárosok és a felsőközéposztály felől a vidéki és munkásosztálybeli vagy kékgalléros rétegek felé tolódott, a párt gazdaságpolitikai ígéretkosarában a fiskális konzervativizmus* és a kis állam régi republikánus ethosza egyre inkább háttérbe szorult a gazdasági populizmus mögött. A 2024-es választási kampányban előadott terveket az üzletbarát, adó- és szabályozáscsökkentő ígéretek és a „dolgozó emberek” megsegítését, a szociális rendszer fenntartását hangoztató szlogenek közötti egyensúlyozás jellemezte.
Trump az előzetes eredmények alapján ezeket az elképzeléseket teljes kongresszusi hátszéllel, kedvezőbb pártbéli hatalmi helyzetben, a legfelsőbb bíróság erős konzervatív többsége mellett, azaz formális hatalmi fékek és ellensúlyok nélkül ültetheti gyakorlatba.
Ez számos sajátos kockázattal jár az amerikai és világgazdasági helyzetre. Dacára annak, hogy Trump az inflációcsökkentés ígéretével jutott hatalomra, az adócsökkentő és kiadásnövelő tervek párosa független elemzések szerint az amerikai költségvetési hiány és az államadósság elszaladásához, a beígért védővámokkal és a munkaerőpiacot potenciálisan megrengető szigorú bevándorláspolitikával kiegészülve az infláció emelkedéséhez vezethet.
Ez a rövid távú lórúgás ellenére hosszabb távon magasabb kamatszintet és erősebb dollárt valószínűsít, ezzel pedig magasabb pénzügyi kockázatot jelent a bel- és külpiacokon is...
A kormány önmagának állított csapdát – írja a Válasznak küldött cikkében Farkas Beáta. A közgazdász egyetemi tanár négy szempontból tekinti át a most már látványosan gyengülő kormánypárt helyzetét és arra jut, jóval többről van itt szó a politológusok által gyakran emlegetett elfáradásnál: rendszerhiba tanúi vagyunk. Az „elfáradás” és a rendszerhiba között pedig az az óriási különbség, hogy egy fáradt rendszert fel lehet rázni politikai újítások bevezetésével, míg a rendszerhibát csak a rendszer megváltoztatásával lehet kiküszöbölni.
A hazai belpolitika átalakulása számos elemzés tárgya. Politológusok részéről rendszeresen visszatérő minősítés, hogy az utóbbi időkben tapasztalható, korábban nem jellemző politikai hibákat a másfél évtizedes kormányzásból eredő egyfajta elkényelmesedésként, kifáradásként jellemzik. Politológiai elméletekből az is levezethető, hogy egy domináns párt hosszú uralma után miért csak abból a körből jöhet a kihívó, az ellenzéki oldal miért kerül szükségképpen reménytelen helyzetbe. Mindezek az okfejtések tartalmaznak meggyőző, releváns gondolatokat, azonban olyan közgazdászként, aki rendszerelemzésekkel foglalkozik, azzal érvelek, hogy az előbbieken érdemes túlmenni, és a történteket a „politika felhőrégióin” túl, szélesebb összefüggésekben elhelyezni.
E rövid cikk keretében nem lehet elemezni a jelenlegi politikai-gazdasági rendszert, pusztán négy olyan tényezőre próbálok rámutatni, amelyek elégséges feltételei annak, hogy a rendszer ne tudjon tartós fejlődési keretet jelenteni, megújulni. A négy tényező közül a természeti környezet változása és a demográfiai kérdések a politikai-gazdasági rendszer külső feltételei, a másik kettő, a központosítás és az érdekek-értékek felfogása a rendszer belső szerveződési elvei. Az „elfáradás” és a rendszerhiba között az az óriási különbség, hogy egy fáradt rendszert fel lehet rázni politikai újítások bevezetésével, míg a rendszerhibát csak a rendszer megváltoztatásával lehet kiküszöbölni.
A politikai elemzések kiindulópontja, hogy a miniszterelnök annak a nemzetközi áramlatnak nemcsak részese, hanem egyik szimbolikus alakja, amelyet populistától szélsőjobbig sokféleképp neveznek, de mindenképp a jelenlegi világrend és liberális demokrácia kihívója. Érdekes módon a populizmus előretörésén aggódók vagy örvendők a nemzetközi sajtóban sem szoktak tovább menni a rövidtávú konjunktúra-előrejelzések időhorizontján. Pedig megérné.
Az ezen áramlathoz tartozó pártok egyik közös jellemzője a környezeti változások jelentőségének tagadása, de legalábbis lekicsinylése. Ez az alapállás eleve kizárja, hogy a nem távoli jövőben versenyképes ideológiát képviseljenek. Hosszas érvelés helyett egy példát idézek fel. A floridai republikánus kormányzó, a klímaváltozást tagadó DeSantis 2024 májusában nagy diadallal kitörölte a klímaváltozás szót az állam törvényeiből, majd ősszel betoppant hozzá Helene és Milton. Minden tudományos levezetés ellenére lehet továbbra is tagadni a kapcsolatot a felmelegedéssel, ahogy DeSantis teszi, de ettől a két ártatlan nevű hurrikán külön-külön 50 milliárd dollár feletti kárt okozott Floridában. Az LMBTQ-mozgalom ellen még csak-csak harcolhat a kormányzó, de az FBK (fizika, biológia, kémia) elleni harcban csak veszíthet. A magyar kormány nem klímaváltozás-tagadó, de a környezetvédelem és a klímaváltozás ügyeivel ad hoc módon foglalkozik pillanatnyi gazdasági érdekek mentén, ahogy ez az akkumulátoripar fejlesztése kapcsán a maga teljességében megmutatkozik.
A környezeti korlátok olyan radikálisan változnak meg az emberiség számára, hogy
alapjaiban kell újragondolni mindazt, amit a felvilágosodás óta fejlődésnek, haladásnak, jólétnek vagy éppen az élet értelmének tartottunk.
Egy jövőképes ideológiának a filozófiai alapvetés és tömérdek gyakorlati kérdés megválaszolása mellett társadalmi szerződést is kell ajánlania az átalakulás költségeinek társadalmi csoportok közötti elosztásáról...
A hetekben kezdődött el a Gellért szálló felújítása, Orbán Ráhel zárt ajtók mögött, a szakma szereplőinek ismertette a BDPST elképzeléseit a tervek szerint 2027-ben újranyitó hotellel kapcsolatban.
A Gellért az újjászületés és a minőségi turizmus szimbóluma – erről beszélt a legendás szállodát 2022-ben megszerző BDPST Grouphoz tartozó BDPST Koncept ügyvezetője, Orbán Viktor miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) közgyűlésén csütörtökön. Orbán a szakma képviselői előtt mutatta be a cég elképzeléseit a Gellért Hotellel kapcsolatban:
a BDPST az 1920-as éveket vissza-, a gazdag ázsiai turistákat pedig elhozná Budapestre.
Férjének, Tiborcz Istvánnak a cége Orbán Ráhel elmondása szerint hosszú és alapos szakmai mérlegelés után döntött úgy, hogy a Mandarin Orientalt bízza meg a szálloda üzemeltetésével. Az ázsiai luxusszállodalánccal nem volt könnyű megegyezni, az alkudozás másfél évig tartott, de a BDPST Koncept ügyvezetője szerint sok nagyszerű beszélgetést folytattak ezalatt a leendő partnerrel.
Az új Gellért luxushotel lesz, a célközönséget így a vagyonosabb vendégek jelentik. “A minőségi turisták a tengerentúlról érkeznek” – mondta ezzel kapcsolatban Orbán Ráhel, aki szerint az amerikaiak piacát már Budapest legjobb szállodája, a Four Seasons uralja, ezért a Gellért inkább a keleti turistákat szeretné magához csábítani. A “minőségi” turisták mellett az szól, hogy hosszabb ideig tartózkodnak a városban és több pénzt is költenek – magyarázta...
Kevés világpolitikai eseményt érezhettek a magyarok olyan gyorsan a saját pénztárcájukon, mint azt, hogy Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, a forint árfolyama ugyanis rég nem látott mélységekbe zuhant szerda reggel.
A globális, és ezen belül a magyar gazdaságra viszont még ennél is nagyobb hatással lesz majd, amikor jövő januártól Trump második kormánya veszi át a hatalmat. A republikánus elnökjelölt fő kampányígéretei ugyanis alapjában változtathatják meg a kereskedelmi hálózatokat és a globális gazdasági teljesítményt. A kínai és az európai, így a magyar GDP-t is visszafoghatják Trump várható lépései, de lehet, hogy még az amerikaiak sem jönnek majd ki olyan jól az America first politikából, ha annak egy szélsőséges változata valósul meg.
Milyen gazdaságot ígért?
Donald Trump talán legfontosabb gazdaságpolitikai kampányígérete az volt, hogy vámot vet ki az Egyesült Államokba irányuló importra, ezzel segítve az amerikai cégeket a globális versenyben és ösztönözve azt, hogy a vállalatok inkább Amerikában gyártsanak Kína vagy Mexikó helyett. Ez a fajta protekcionista vámpolitika Trump első kormányzásának is egyik sarokköve volt, ami – ahogy az Elektor egyik adásában is részletesen beszéltünk róla – arra a politikai tényre reagált, hogy a 90-es évektől megkötött szabadkereskedelmi egyezmények hatására számtalan gyár zárt be az Egyesült Államokban, hogy aztán valahol a határon túl vagy a tengerentúlon nyisson újra, ahol sokkal kevesebbe kerül a munkaerő. Trumpot 2016-ban is nagyrészt az emiatt munkájukat és identitásukat elvesztő munkásosztály szavazatai juttatták a Fehér Házba, így a mostani kampányban lényegében azt ígérte, hogy ugyanazt a politikát folytatja, csak még jobban felturbózva.
Trump első elnökségének kereskedelmi háborúi még leginkább egyes termékekre kivetett vámokról szóltak, hogy helyzetbe hozzák például az amerikai acélipart. Ezekhez a vámokhoz pedig Joe Biden kormánya sem nyúlt, sőt, újabbakat vezetett be, például a kínai elektromos autókat sarcolva. Trump azt ígéri, hogy a most következő ciklusban emeli a tétet: minden importra (tehát az európaira is) 10-20 százalékos, a kínai termékekre pedig 60 százalékos vámot vezetne be. Mexikót külön is megfenyegette egy 25-100 százalékos tarifával, amennyiben az nem lép fel erőteljesen az amerikai határ felé irányuló illegális migrációval szemben.
A hatalomba visszatérő elnök első ciklusa gazdasági téren a kereskedelmi háborúk mellett az adócsökkentésekről szólt, a választás győztese pedig erre a vonatra is újra visszaülne. Sőt, a kampány során a történelem legnagyobb adócsökkentését ígérte, mind a gazdagoknak, mind a szegényebbeknek: milliárdos donorainak a társasági adó 21-ről 15 százalékra való csökkentését lengette be, persze csak az Amerikában termelő cégeknek, emellett pedig a borravaló és a túlóra adójának eltörlésével is kampányolt.
Trump programjában az is benne van, hogy sokkal hatékonyabbá, így olcsóbbá teszi majd az amerikai szövetségi államot. Nem is akárkinek a segítségével: a világ leggazdagabb embere és trumpistája, Elon Musk vezetheti majd azt a bizottságot, ami ígérete szerint az egész szövetségi kormány hatékonyságát felméri majd és „drasztikus” reformokra tesz majd javaslatot. Musk gigantikus visszavágást lengetett be, 2 billió dollárral szeretné csökkenteni az állami kiadásokat a „hatékonyságnöveléssel”.
És van még egy, a gazdaságot is érzékenyen érintő téma, amit beszteroidozva hozna vissza kormányra kerülve a 47. amerikai elnök: az illegális bevándorlás és illegális bevándorlók elleni harc. Első elnökségének is fő témája volt a migrációval való paráztatás, Trump viszont most hatalomra kerülve azt ígéri, hogy több millió, papírok nélkül az Egyesült Államokban lévő embert toloncol majd ki elnöksége elején, potenciálisan komoly sokkot okozva a munkaerőpiacnak...
KLIKKTV / MÉLYVÍZ Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY 2024.11.08.
Nem látszik remény arra, hogy lezárulhat a kormány és az Európai Unió vitája a magyar felsőoktatás alapítványokba való kiszervezéséről. Az állampárt csak akkor hajlandó az igényelt, érdemi változtatásokat törvénybe foglalni, ha már megkapta az uniós pénzeket, amire Brüsszel persze nem hajlandó. Erről és a közoktatás további lezüllesztéséről beszélt a KlikkTV Tíz című műsorában Deák Dániellel, az MTA doktorával, Bolgár György.
A Corvinus Egyetem kutató jogászprofesszora elmondta: a kormány először 2 évig nem reagált a sajátos egyetemi reformokkal kapcsolatos uniós bírálatokra és javaslatokra – majd küldött ugyan a reformokat ígérő elgondolásokat, de azzal a feltétellel, hogy azokat csak akkor lépteti életbe, ha már folyósítják az uniós támogatásokat.
Így nem lehet mód arra, hogy a magyar diákok újra megkaphassák a külföldi tanulásukat szolgáló Erasmus-ösztöndíjakat, a kutatók pedig a Horizont-program támogatásait. Ezért további lemaradásra kell számítanunk a nemzetközi oktatási és kutatási színvonaltól.
Valami elemi, megmagyarázhatatlan ösztönön kívül nem igazán tudja az ember, miért a Puskás Arénában rendezték meg a mimagyarok az EPK csúcstalálkozóját. Orbán talán Azahriah művész urat irigyelte meg, aki a tavaszon háromszor is megtöltötte a nézőteret, s ha jobban belegondolunk, a Fidesznek sem volt más célja, mint a buli, illetve a kedves vezető hatalmas nagyságának alátámasztása képileg, ahogyan egyesével fogadja az érkezőket, mintha azok megadva magukat járultak volna elébe most, hogy készül a világ második ura lenni.
Trump oldalán természetesen, ahogyan a fiú ül az atya jobbján, és a reggelen erre utalt az is, hogy Orbán sajtójában, mint valami világszenzáció kezdett terjedni, hogy a nagy manipulátor, akárha valami televíziós rendező, majd „élőben kapcsolja” a megjelenteknek a szalmahajút. Aztán ezek a bejegyzések kezdtek eltünedezni, hogy végül semmi ne legyen az attrakcióból. Hogy Trump nem állt kötélnek, vagy más volt az ok, az nem ismeretes, a szándék azonban megvolt, és az egyértelmű: az önfényezés. Viszont ez anélkül is sikerült.
Már azzal, hogy bemesélték a gombáknak és moszatoknak, soha Magyarországon még ilyen mennyiségű állam és vagy kormányfő nem gyűlt egybe, aztán Juszt László elmesélte, dehogynem, kétszer is. De nem ez volt az érdekes igazán, hanem az a gyermeki öröm, ami azért terült szét Orbán holdvilágképén, hogy erre a röpke pillanatra kiszabadult a karanténból, amelyben amúgy szügyig van és lesz majd ezután is, de egy időre lehetett olyan képzete, ami az álma már suttyó gyerekkorától, hogy tényező. Nagy ember.
Annak idején futballistaként képzelte, hogy ilyen sikerei lesznek majd egy stadionban, ez azonban a szükséges készségek és képességek hiányában elmaradt. Viszont tán ad némi támpontot, miért a Puskásba szerveződött a nagy esemény, azért tán, hogy egyszer a nyüves életben egy stadionban ő legyen a központban. Csudálkozott is a sok államember, miért itt kell találkozniuk, mert ez egyáltalán nincsen szokásban, és a nemzetközi sajtó betudta annak, futballbolond, ami nem egy elismerő megállapítás, inkább olyan lemondó legyintés.
Az egyik vendég állítólag meg is kérdezte, „szép stadion, ki fizette”, mire a mi jótevőnk válasza az volt, „a magyarok”, s itt célba is értünk, mert ez egyszer kivételesen igazat mondott, mert mindenért a magyarok fizetnek, azaz mi. Azért is, hogy a nagy eseménnyel párhuzamosan derült ki épp, hogy a nemzet vejétől az állam, tehát Orbán maga több tízmilliárdos túlárazással vesz meg irodaépületeket, csak hogy tudjuk, mi folyik a mélyben, miközben a felszín fecseg a stadionban, amely a nap végére úgy nézett ki, mint Orbán jutalomjátéka.
Mert ahogyan nem kapcsolták a stadionban Trumpot, azzal a lendülettel keverték le a köztévében például Zelenszkij felszólalását, mintha ott sem lett volna. Pedig a MÁV milyen büszke volt, hogy kivételesen időben el tudta hozni őt a célállomásra, ami Budapest. Ez is sokat elmesél kies hazánk nyomoráról, ami a stadionbéli nagy buli alatt mintha nem is lett volna – igaz a köztévében soha nincs is -, ennél azonban sokkal figyelemre méltóbb, hogy ez az egész felhajtás Orbán One Man Show-jává vált, ahol az európai vezetők voltak a díszletek...
