Szerző: BORBÁS BARNA
2024.11.07.
Trump tényleg átengedheti Ukrajnát Putyinnak? Mi lesz, ha a stábjában a háborús héják kerekednek felül? Mire készüljön Európa, és mi várható a kínai kapcsolatokban? A HetiVálasz podcast történetének első élő adásában Pintér Károly, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetője és Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa közreműködésével kerestük a válaszokat. Az adás a Youtube mellett immár a hagyományos hangplatformokon is visszahallgatható!
Részletek az adásból:
Donald Trumpt 2021-ben még a republikánusok többsége is temette politikailag. Hogy volt képes ekkora visszatérésre?
Pintér Károly: Trump egyedülálló jelenség az amerikai politikatörténetben. Ennyire megosztó, sok botrányt generáló, ennyi zűrzavaros ügybe belekeveredő politikus ilyen sikereket szerintem Amerikában soha nem ért még el. Többször elmondták róla az első elnöksége alatt, hogy ő úgymond teflonpolitikus – ezt eredetileg Ronald Reganre találták ki a nyolcvanas években – , mert minden botrány lepereg róla. Nos, mára a „tripla teflon” a legmegfelelőbb jelző rá. Több tízmilliós nagyságrendű, megingathatatlan tábora van. Ilyennel senki nem rendelkezik Amerikában, egyik oldalon se. […] Azt láttuk, hogy az egészen extrém önbizalom ki tudott sugározni. Ezt hívják karizmának – bár nem szeretem ezt a szót olyan nagyon, de Trump valóban az a fajta karizmatikus politikus, aki elhiteti választók tömegeivel, hogy ha rá szavaznak, akkor minden csodálatos lesz. […] Másfelől Trump kezére játszott, hogy Biden négy éve nem volt sikeres gazdaságilag. Ez a világinflációs hullám bármelyik elnököt nagyon pofon vágta volna.
Trump a kampányban nem alig beszélt külpolitikáról, a győzelmi beszédben is legfeljebb másfél mondat volt. Jön az amerikai bezárkózás kora?
Csiki Varga Tamás: Egyelőre nem látom a stratégiai folyamatokban, hogy olyan mértékű izolacionizmus, tehát elszigetelődés és befelé fordulás következne, amitől sokan félnek. A Trump tanácsadói körében megjelenők, vagy azok a kutatóintézetek, akik mögötte vagy a republikánusok oldalán állnak, ott van, aki propagálja ezt nagyon lelkesen. De Amerika nem teheti meg, hogy teljes mértékben magára hagyja a világot. Kína a fejére nőtt eddig is, és a fejére fog nőni még jobban. […] Európát magára hagyása 2012 óta, az Obama-elnökség óta zajlik, és nyilván nem a mostani elnökségen fog megfordulni. […] Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy kaptunk még egy lehetőséget, hogy összébb rántsuk a motyót, és a saját dolgainkat kicsit rendbe tegyük itt a kontinensen: védelmi költségvetés, haderők és egyebek.
Pintér Károly: Trump esetében az Izrael iránti elkötelezettség kőkemény, Kínát Trump következetesen nagy ellenszenvvel figyeli, és szerintem fölkészülhetünk egy újabb kereskedelmi háborús körre a keleti óriással szemben. Európa fontosságának a leértékelése ezzel együtt valószínűleg folytatódik.
Csiki Varga Tamás: Az amerikai nagystratégia két nagy kihívóban gondolkodik, illetve néhány kisebben. Kína az első számú és mindent elvisz, de ugyanígy megvan Oroszország is. Az amerikai szövetségi rendszer két pilléren áll: az egyik a transzatlanti pillér, tehát a NATO Európával, a másik pedig az ázsiai, csendes-óceáni, az ottani szövetségesekkel. Lehet a Trump fejében olyan gondolat, hogy ezt az európai pillért egy kicsit vigyék a hátukon az európaiak, de azért elengedni teljes mértékben nem jó ötlet, és Ukrajnát a busz alá lökni sem jó ötlet, mert a tanulságokat levonja a szövetségi rendszer másik pillére is. Mert arra emlékezni fog a Fülöp-szigetek is, illetve Japán, Dél-Korea, Tajvan is.
Trump könnyebben tárgyalhat majd Putyinnal?
Csiki Varga Tamás: Putyinnak annyival könnyebb lesz tárgyalni Trumppal, hogy Trump nyitott arra, hogy Ukrajna területet adjon át békéért cserébe. Más kérdés, hogy az ukránok ezzel kapcsolatban nem lesznek lelkesek.
Pintér Károly: Számomra a Putyin–Trump-kapcsolat rejtély. Trump vehemens Kína-ellenessége, és feltűnően nem hangoztatott Oroszország-ellenessége között ellentmondás feszül. Az előző Trump-érában megmutatkozott az amerikai külpolitika kétfejűsége és kéthangúsága. […] Régi orosz stratégia a NATO kohéziójának csökkentése és az Európai Unió kohéziójának gyengítése. Ebből a szempontból nekik azért egy Trump-elnökség nagyon-nagyon kapóra jön. Nem véletlen, hogy a NATO-val kapcsolatban mindig is az Oroszországgal határos államok voltak a legidegesebbek: a baltiak nyilvánvalóan, illetve Lengyelország. Tehát ebből a szempontból ha bármifajta amerikai – akárcsak retorikai – megnyilvánulás jön azzal kapcsolatban, hogy ők nem feltétlenül tartják a kölcsönös segítségnyújtást annyira nagy prioritásnak, az zene Putyin füleinek.
Összességében egy hanyatló vagy egy, a világpolitikai szerepét továbbra is őrző Egyesült Államokat látunk ma?
Pintér Károly: Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok relatív fontossága a világban több évtizede csökkenő tendenciát mutat. A 90-es években az Egyesült Államokat tekintették a világ egyetlen szuperhatalmának. Aztán ennek vége lett, amiben nyilván benne van a kudarcos iraki-afganisztáni háború, még jobban benne van Kína szuperhatalommá növekedése. Benne van az is szerintem, hogy mostanra egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok bármennyire is erős katonai hatalom, azért nem szeretné a katonai hatalmát túlságosan aktívan használni. Magyarán szólva az amerikai katonák élete sokkal drágább annál, hogy különböző regionális konfliktusokban őket ezerszámra feláldozzák. És ezt nyilvánvalóan a nemzetközi riválisok is pontosan látják.
Csiki Varga Tamás: Trump elnöksége nem ebbe az irányba mutat, de Amerikának is érdeke lenne, hogy Európa és az Egyesült Államok együtt képezzen súlyt Kínával szemben gazdaságilag, katonailag és más témákban is. […] Tény, hogy kihívók kóstolgatják az európai és a közel-keleti biztonsági architektúrát, és ha ebben Amerika nem vesz részt, akkor a posztamerikai világrend nagyon gyorsan eróziónak indulhat.
