Szerző: BÓDI MÁTYÁS
2024.11.03.
2010-ben három hónapig dolgoztam egy ifjúsági táborban Connecticut államban. Az egyik szabad hétvégémen elmentem egy közeli mexikói étterembe. Fizetni egy külön pultnál kellett távozáskor a nálunk hagyott blokk alapján, azonban az itt álló, angolul nálam jelentősen rosszabbul beszélő fiatal lány nem engedte, hogy ezt megtegyem.
Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert félig spanyolul próbálta előadni indítékait, és ekkor még egyáltalán nem beszéltem a nyelvet. Érzékelve a fennakadást, odalépett az étterem szintén mexikói, ugyanakkor angolul folyékonyan beszélő menedzsere és közölte, hogy kollégája vendége voltam. Mint megtudtam, feltűnt nekik, hogy külföldi vagyok, és a lány szerint ő tudja a legjobban, milyen jól jön minden segítség a kezdeti időszakban egy nem idevalósinak. Természetesen ezt nagyon megköszöntem, és éreztem némi lelkiismeret-furdalást, mert habár kifejezetten nem kerestem jól, de már megvolt a hazafelé szóló repülőjegyem, magyarán alapjaiban különbözött kettőnk itteni helyzete.
A 2020-as népszámlálás szerint az USA minden ötödik választója hispán származású, és a november 5-i elnökválasztáson is fontos lesz, hogy milyen arányban szavaznak Kamala Harrisre és Donald Trumpra a választást eldöntő csatatérállamokban. Összevetésképpen, 1950-ben még csupán az amerikaiak 2 százaléka volt latino, de még 1990-ben sem voltak többen mint az Egyesült Államok lakosságának tizede. Mivel az USA összlakossága is töretlenül növekszik (mára a világ harmadik legnépesebb országa 345 millió lakossal), a latino népesség száma 1990 óta mára majdnem megháromszorozódott. Ma több mint 62 millióan vallják magukat hispán vagy latino származásúnak, függetlenül attól, hogy milyen rasszbéli származásúak...
Lásd még:
