BELVÁROSI SZABADEGYETEM: A "MAGYAR PÉTER-JELENSÉG"

BELVÁROSI SZABADEGYETEM
Moderátor: KARDOS PÉTER
2024.10.01.

A "Magyar Péter-jelenség"

A beszélgetésen szó volt a "Magyar Péter-jelenség" létrejöttéről, annak okairól, szavazóinak táboráról, összetételéről, a politikára és a többi pártra gyakorolt hatásáról.

Előadóink: 

Kéri László szociológus, politológus 

és 

Závecz Tibor szociológus, matematikus, a ZRI Závecz Research Kutatóintézet alapító vezetője.

ITT NÉZHETŐ MEG

AHONNAN A BETEGEK BOLDOGAN ÉS ELÉGEDETTEN TÁVOZTAK – A SZIKLAKÓRHÁZBAN JÁRTUNK

KÉTFARKÚ KUTYAPÁRT
Szerző: KÉTFARKÚ KUTYAPÁRT
2024.10.25.

Utánajártunk, milyen egészségügyi ellátást kaphattak az 1956-os forradalom hősei, emellett érdekes párhuzamokat és különbségeket találtunk a mai korral összevetve is.

ITT NÉZHETŐ MEG

„AZ UTOLSÓ CSEPP A POHÁRBAN AZ ÜGYELETI RENDSZER BEVEZETÉSE VOLT” – 13 ÉV UTÁN UTÁN HAGYJA EL PRAXISÁT EGY ÉRDI HÁZIORVOS

DEUTSCHE WELLE / TELEX
Szerző: DEUTSCHE WELLE / TELEX
2024.10.26.

„Az utolsó csepp a pohárban az ügyeleti rendszer bevezetése volt” – mondta Dr. Beta Borbála érdi háziorvos, aki 13 év után után hagyja el a praxisát, és az állami alapellátás helyett a magánellátásban, üzemorvosként fog elhelyezkedni. Mint mondja, ugyanazért a fizetésért így csak heti négy napot kell dolgoznia, és azt a szakmát űzheti, amit igazán szeret. Úgy véli, a kormány bármikor tovább növelheti a háziorvosokra rótt terheket. „Hogy a kétszer hat óra ügyeletből mikor lesz négyszer hat és ötször hat. És ami nagyon fontos nekem, hogy mikor fogják bevezetni, hogy gyerekeket kellejen ellátnom, mert azt biztos, hogy nem vállalnám” – mondta a Deutsche Welle riporterének.

A riportban megszólalt Dr. Bózsik Attila ortopéd sebész is, aki 17 évig dolgozott a Honvédkórházban, de ma már teljes állásban a Doktor24 magánegészségügyi szolgáltató orvosa. Elmondása szerint nem az anyagiak vezérelték elsősorban, amikor elhagyta az állami rendszert. „Nem a több pénzért jöttem ide, hanem a szakmáért és a nyugalomért. Nem akarok többet szembeszéllel haladni” – mondta.

ITT NÉZHETŐ MEG

L. RITÓK NÓRA: VÁLTOZÓ FÓKUSZOK

A NYOMOR SZÉLE BLOG / HVG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.10.25.

25 év alatt, mióta az Igazgyönggyel dolgozunk, sokat változott a társadalmi közeg, sokat változott az én viszonyulásom is, és talán a leszakadás ügyének a beágyazottsága is.

Egyvalami nem változott, vagy, ha voltak is felfele ívelő szakaszok, az utóbbi évek lejtmenete döntően meghatározza: a szegénység, a társadalmi leszakadás, az esélykiegyenlítés mértéke. Mert az maradt, sőt, egyes területein mélyült, romlott a helyzet.

Nem igazán dicsőséges érzés ezt kimondani, hiszen ez ellen dolgozunk, és ez azt jelenti, az eredményessége nulla, vagy inkább mínuszokban mérhető a munkánknak. De ez nem így van, hiszen ahol dolgozunk, ott volt pozitív elmozdulás.. persze ez számosságában alig valami, ha az ország egészét nézzük.

Valamiben azonban mégis eredményes ez a munka: próbáljuk megérteni és megértetni is a folyamatokat, kibogozni a hatásokat, keresni a beavatkozási pontokat, mindezt keretbe foglalni, és átadni ezeket a tapasztalatokat a szakemberképzésben, vagy azok számára, akik ezen a területen dolgoznak, akár az állami rendszerben, akár azon kívül.

Na, igen…. és itt jönnek be a változások is. Mert ezt az egészet nem egy állandó helyzetben kell megérteni, és a hatásokat működtetni, hanem egy folyamatosan változó közegben. Így lett a reziliencia az egyik legfontosabb képesség a munkánkban.

Azt hiszem, ebben az egészben talán a roma fókusz elengedése volt a legnagyobb mérföldkő. A munka első felében ugyanis erre álltunk be mi is. A héten két megkeresést is kaptam, amiben romákkal foglalkozó szakmai fórumba hívtak, egy brüsszelibe és egy hazaiba is. Mindkettőt lemondtam, persze megpróbáltam megindokolni is.

Azt hiszem megértették, bár egyikük azt mondta: “de hát ezt csináljátok!”. Ami persze részben igaz, hiszen a családjaink nagy része roma, de nem ez van nálunk a fókuszban.

Írtam már erről, de most leírom újra. Mert a tanulságait ennek is le tudom már vonni, és eltűnt már belőlem a felindultság, ami eleinte volt. Mert nyilván volt, hiszen én is csak egy ember vagyok. Megértőbb vagyok velük is, és el tudom fogadni, hogy most itt tartunk. Ez is változik majd, mint minden.

Éveken át én is azt gondoltam, hogy ez roma kérdés, és minden fórumon harcoltam a romák elfogadásáért. Folyamatosan konfrontálódtam e miatt a rendszerrel, és mindenkivel, mert az igény mindenhol erőssé vált a gyűlölködésre.

Aztán elkezdődtek a konfrontálódásaim a roma értelmiséggel… pl. a minisztériumban dolgozó romákkal, mert nem értettem, hogy romaként hogyan szolgálhatják ki a kormány kirekesztő politikáját. Aztán nem tudtam elnézni a korrupt pénzlenyúlásokat, ez nem volt veszélytelen, de ebből is tanultam…és ebben is egyedül maradtam. Egyedül maradtam, mikor öt éven át küzdöttem ebben a térségben az egyházi iskolák szegregáló hatása ellen, amit végül feladtam, elismerve, hogy vesztettem.

Közben kezdtem érteni, hogy valami elcsúszott, vagy lehet, ki sem alakult valamiféle egységesség a változásokat óhajtó roma értelmiség között, az ellentétek, érdekkülönbségek nagyok, és (egyelőre) lehetetlenné teszik az összefogást.

Közben persze küzdöttünk a terepen is, még az is előfordult, hogy engem is próbáltak feljelenteni az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, hogy én a romungrókat előnyösebb helyzetbe hozom a munkahelyen az oláh cigányoknál. Akik látogatni jöttek, romák, a hátam mögött biztatták a munkatársainkat ellenünk: “ne dolgozzatok a gádzsóknak, egy csomó pénzt kapnak rátok, nektek meg nem adnak semmit…” Volt, hogy a mi roma kollégáink kérték, ne engedjek ide ilyen embereket, akik azon dolgoznak, hogy összeugrasszanak minket.

Aztán jött, utolsó cseppként pár éve a fiatal roma jogvédők csapata, akik “fehér gyarmatosítónak” neveztek, miközben még mindig sok támogatást kell betolnunk a társadalmi vállalkozásunkba, amiben romákat foglalkoztatunk. Megalázó kommentekben kérdőjeleztek meg a munkámat, minden téren, még a vizuális nevelésben is. Vádoltak, hogy a kommunikációm rasszista, és gátja a romák elfogadásának, mert hiába nem romákról írok, engem mindenki “úgy olvas”… stb. És ebben nyilvánosan nem állt mellém senki, azok sem, akiknek egy szavára ugrottam, ha támogatás kellett. Magamra maradtam. Rettenetes érzés volt.

Ebből már alig tudtam felállni. De most már tudom, hogy fontos volt átélnem ezt is. Aztán nagy lelki tusa után elengedtem ezt az egészet. Már előtte is generációs szegénységről beszéltem, én az ellen küzdök. És nekem most is teljesen mindegy, hogy az illető roma-e vagy sem.

Szóval, így veszített el engem a roma érdekvédelem, és nem is szeretnék visszatérni. Ezért hátrálok ki a meghívásokból. Ebben a munkában annyi fronton kell harcolni, hogy arra már nincs erőm, hogy nekik is bizonygassam: nem akarunk és nem is teszünk rosszat… És nem vagyok hajlandó arra sem, hogy elhazudjam a problémákat, és rózsaszín képet fessek a szegregátumok világáról, mikor nem az. A hiteles kép szerintem nagyon fontos ahhoz, hogy megoldást találjunk. Még akkor is vállalnom kell ezt, ha sokakat sért…és közben én is cenzúrázom magam.

Mióta elengedtem ezt a vonalat, az ügyképviselet is jobban alakul. Egyre jobban meg tudom értetni az emberekkel, hogy a szocializációs minták megtörése és a rendszerszintű esélykiegyenlítés lenne a legfontosabb. A roma érdekvédelmet meg meghagyom azoknak, akiknek ez a területe. Azt hiszem, nagyon messze vagyunk még attól, hogy összefogás születhessen.

És azt is gondolom, talán ez lenne a normális viszonyulás, egy emberi, ami független az identitástól, a vallási hovatartozástól, ami csak az emberi értékekre fókuszál. Aminek tudom, része az identitás is…. és minden tőlük induló kezdeményezést támogatunk ma is. De mi nem ezen dolgozunk, hanem a generációs szegénység megtörésén.

Így aztán nem megyek el ilyen fórumokra, nem szeretném újra felvenni azt a szálat, aminek az elengedése elég keserves folyamatként zajlott le bennem, elvonva az energiát attól a munkától, amihez talán értek már kicsit: a gyerekszegénység elleni küzdelemtől.

Megélem persze ezt úgy is, hogy vesztettem. Hogy alulmaradtam, épp úgy, mint az egyházi iskolák szegregáló hatása elleni harcban. Azt hiszem az is fontos, hogy ezeket elismerjük, a kudarcokat. Sokat segítenek abban, hogy utána jobban tudjunk fókuszálni. Talán át lehetne váltani az állandó támadást, és visszatámadást valami másra. Elismerni, hogy valami nem sikerült, és új megoldásokat keresni. Mert így sosem lesz változás. Csak az árok mélyül.

ITT OLVASHATÓ

CSEPELI GYÖRGY: NEMZETI AUTOKRÁCIA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: CSEPELI GYÖRGY
2024.10.25.

Sokak várakozásával szemben Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz nem felvirágzást, hanem csődöt eredményezett, melynek tanújeleit mindennap megtapasztalhatjuk, ha az állam által magukra hagyott tereken mozgunk. A csőd azonban nem kizárólag az EU-hoz csatlakozás óta elmúlt húsz évben gyökerezik. Edmund Veesenmayert a német külügyminisztérium 1943 végén Magyarországra küldte, hogy mérje fel a német szempontból szükségesnek ítélt megszállás és rendszerátállítás esélyeit. A kiküldött jelentésében kerek perec kimondta, hogy az „úgynevezett magyar nemzet nemzeti életre alkalmatlan, és az marad a jövőben is”. Az alkalmatlanság okaként a jelentés írója azt a történelmi körülményt hozta fel, hogy „Magyarország 1526 óta soha nem volt önálló állam, még kevésbé önmagába zárt népi elem. Csak 1686-ban következett el Buda felszabadítása a törököktől, és Magyarország azután is többé-kevésbé függőségi helyzetben volt 1918-ig.” A függetlenség történelmi tapasztalata hiányában a magyarok „lázadtak és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállásban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek, és messzemenően kihasználták a más vérségi elemeket, azok magas teljesítőképességét és jobb adottságait.”

Veesenmayer nem olvashatta Bibó István nagyjából azonos időben írt, de csak a háború után publikált írásait, melyekben a magyar alkat megzavarodásának okaként az ép reagálóképesség hiányát jelöli meg, aminek következtében a nemzeti közösség „elveszti azt a képességét, hogy a valóságos helyzetet felmérje, ennek alapján a szükséges vagy lehetséges tennivalókat felismerje, azokba bele is vágjon”. Mind Veesenmayer, mind Bibó kiemeli, hogy a szuverenitás hiánya által megcsonkított magyar politikai társadalomban évszázadokon keresztül kontraszelektált vezetők kerültek az élre, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy milyen az élet Extra Hungariam. A XX. században létrejött önálló magyar állam életében túl rövid ideig tartott a függetlenség ahhoz, hogy a szuverenitás léthelyzetének megfelelően a valóságos szituációra adekvátan reagálni képes vezetők kerüljenek hatalomra. A magyar állam előbb a Harmadik Birodalom, majd a Szovjetunió járszalagjára került, ami tartósította a vezetők kontraszelekción alapuló kiválasztásának hagyományát...

ITT OLVASHATÓ

KRUSOVSZKY DÉNES | "VAN E MÉG AZ IRODALOMNAK TÁRSADALOM ÉS VÉLEMÉNYFORMÁLÓ SZEREPE?"

KLUBRÁDIÓ / REGGELI SZEMÉLY
Műsorvezető: DÉSI JÁNOS
2024.10.24.

A Reggeli Személy 2024. október 22-i adásában Krusovszky Dénes író, költő, újságíró volt.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VAGY MAGYAR HÚZZA EL A CSÍKOT?

HÁROMHARMAD / 24.HU
Műsorvezető: NAGY JÓZSEF
2024.10.26.

Az ünnepi beszédek körül forgott a mai adás, benne Nagy Gergely Miklós, Pető Péter, valamint Nagy József.

00:01:22 Orbán vagy Magyar húzza el a csíkot? 

00:12:23 Beleálljon Magyar a dombóvári időközibe? 

00:26:20 Rajongjunk az orbáni beszédekért? 

00:48:56 Rózsaszín Farok: vén Pető Népszabadsága s a Fedél Nélkül; ismét miénk ’56; a belföldi desztináció hagymás dicsérete.

ITT NÉZHETŐ MEG

HÉTVÉGI OLVASNIVALÓK ORSZÁGOKRÓL, KÖNYVEKRŐL, ÜNNEPEKRŐL - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2024.10.26.

Szép napot, itt a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása, az elmúlt hét nagyobb-fontosabb cikkeivel, videóval, podcastjaival. Itt lehet a hírleveleink között böngészni, illetve feliratkozni rájuk.

ITT OLVASHATÓ

A CIVIL TÁRSADALOM NYUGATON ÉS NÁLUNK – HARRIS ÉS TRUMP VITÁJÁNAK MARGÓJÁRA

VÁLASZ ONLINE
Szerző: TEVESZ LÁSZLÓ
2024.10.24.

Mi köze van Donald Trump és Kamala Harris szellemi-kulturális hanyatlást jelző vitájának ahhoz, hogy Orbán Viktor monolitikus hatalmi gépezetet épített Magyarországon? Az uram-bátyám világ, a kontraszelekció, a szolgalelkűség és a paternalizmus százados magyar kultúrájára, illetve a nyugati társadalmak gyengülő képessége az önszerveződésre mennyiben függenek össze? Történész vendégszerzőnk ezekről gondolkodik.

Intézményesített korrupció, a közérdeket szembeköpő rablóoligarchák, romló közszolgáltatások, társadalmi egyenlőtlenség és politikai polarizáltság – a mai Magyarországon járunk, gondolhatnánk, pedig ezt a látleletet a 2020-as Amerikáról adta a civil társadalom világhírű kutatója, Robert D. Putnam. Az a sok baj, amelyet az aggódó társadalomtudós összességében válságként észlel, hatványozottan jelenik meg hazánkban. De sajnos ebben az összehasonlításban is elég borús a nyugati világ vezető hatalmáról festett kép.

Putnam páratlanul gazdag adathalmaz elemzéséből vonja le a világos tanulságot: a közösség-központúság és az individualizmus közötti egyensúly stabilizálódása és felbomlása többször váltotta egymást az amerikai történelemben. A „mi” korszakai mindig társadalmi szolidaritást, nagyobb egyenlőséget és pártpolitikai együttműködést hoztak, az „én” korszakai kivétel nélkül önzést, vagyoni egyenlőtlenséget és ideológiai megosztottságot.

Putnam írásával egy évben jelent meg a közösségelvű Michael Sandel és a plebejus patrióta Michael Lind egy-egy könyve. Az amerikai demokrácia válságát mindketten a jóléti állam leépülésével, az esélyek növekvő egyenlőtlenségével és a társadalmat kettéosztó kulturális törésvonal mélyülésével magyarázzák.

Érdemes ezt a nézőpontot időben és térben is kiterjesztenünk, hogy a nyugati politikai folyamatokat jobban megértsük, s ebben a tágabb összefüggésben vonjunk le néhány következtetést a mai Magyarország lesújtó állapotáról...

ITT OLVASHATÓ

VEZET IS, MEG NEM IS: A FIDESZ NYAKÁN A TISZA, DE TÁVOLSÁGTARTÁSSAL KELL FIGYELNI A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSOKAT

TELEX
Szerző: NAGY BÁLINT
2024.10.26.

Október 23-án jelent meg a 21 Kutatóközpont Partizán által megrendelt felmérése, amire érhető módon sokan felkapták a fejüket: a biztos szavazók között bár hibahatáron belül, de a Tisza került az első helyre, megelőzve a Fideszt, amire egy-két 2021-es eset kivételével utoljára 18 éve volt példa. Időközben megjelent két másik kutatás is: az egyik tovább erősíti a Tiszát, a másik teljesen ellentmond ennek. De akkor hogyan kell értelmezni az adatokat? Miért nem jelenthető ki, hogy a Tisza vezet? Két valóság van a közvélemény-kutatásoknál is?

A Momentumnak is dolgozó 21 Kutatóközpont mérése szerint a biztos részvételt ígérő választók körében a Tisza 42, a Fidesz 40 százalékon áll, míg a teljes népességnél 29-26-ra a Fidesz vezet. A többi párt mind az 5 százalékos bejutási küszöb alatt, vagy annak környékén táncol. Az MSZP-nek is dolgozó Publicus Népszavának készített csütörtöki kutatása szerint már mindkét kategóriát vinné a Tisza. Szerintük a teljes népességben Magyar Péterék 24, a Fidesz pedig 23 százalékon áll. A választási részvételüket biztosra ígérők, és pártot is választók csoportjában pedig 39-37 százalék az arány a Tisza Párt javára.

Eközben a szintén csütörtökön megjelenő, a rendszeresen kormányközeli megbízásokat kapó Nézőpont Intézet kutatása a biztos szavazók körében 49 százalékra hozta ki a Fideszt, és mindössze 34 százalékra a Tiszát, azaz a Fidesz fénykorához közeli eredményt mérték a kormánypártoknak. Az ő kutatások szerint a teljes népesség körében is magasan vezetnek a kormánypártok: 36 százalékon áll a Fidesz, 25-ön a Tisza...

ITT OLVASHATÓ

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN

18 ÉVE NEM VOLT ILYEN: VEZET A TISZA? | LELEPLEZEM A PROPAGANDÁT 😱 | ORBÁNÉK ÜNNEPILEG PIKNIKEZNEK

L1
Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi
2024.10.26.

1956 Fidesz módra, így zajlott Október 23.

ITT NÉZHETŐ MEG

A MAGYAROK INZULTÁLÁSA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.10.26.

Élénk, mondhatni túlmozgásos volt az elmúlt napokban külügyminiszterünk, és úgy működött, ami a védjegye: hangosan, arrogánsan és kioktatóan. A legszebb, hogy sikerült új ellenfelet – akikből, ha így folytatja még akár ellenség is válhat – szereznie, akik épp most a horvátok volnának. Az ő nagykövetüket hívta raportra jó külügyminiszter urunk, mert (és itt figyeljünk a szóhasználatra) ők „inzultálják” a magyarokat.

Sok mindent hallottunk már, hogy mely nemzetek mit tesznek velünk, illetve azért ezt itt szögezzük le, a Fidesszel és annak tagjaival, szóval eddig hazudoztak rólunk, tiszteletlenek voltak, a belügyeinkbe avatkoztak vagy épp legújabban bábkormányt küldenének a nyakunkra. De inzultálás eddig még nem volt. Ez pedig csupán abból állott, hogy Ivan Anusic védelmi miniszter egy parlamenti vitában attól félt, hogy hazája hozzánk hasonlóvá válna.

Egészen pontosan egy Ukrajnáról szóló vitában föstötte fel azt a veszedelmet, hogy Horvátország az Oroszországot nyilvánosan támogató Szerbia és Magyarország oldalára kerülne egy bizonyos esetben. S amennyire a féltés hangja volt ez Anusic úrtól, Szijjártótól annyira az ordításé, viszont föl nem foghatjuk, ebben a kijelentésben mi az inzultálás, s az hogyan valósul meg. Ez titok marad, hogy a horvátokkal is elcsesztük, az nem.

Mesélhetnénk aktuálisan Litvániáról is, bár ők már nagyon régóta jó külügyminiszterünk bögyében vannak, mégpedig ezúttal olyannyira, hogy a Budapesten a kubai kollégájával tartott sajtótájékoztató (képünkön) kínálta neki az alkalmat, hogy a baltiakba belerúgjon. A litvánok voltak régebben már árulók, ezúttal csupán kivételezettek, mert nem helyezik őket egy polcra Magyarországgal csupán azért, mert az EU-Kuba párbeszédről szóló flepnit nem ratifikálták.

Megjegyeznénk, hogy azért ez nem egy NATO bővítés, s mint kitetszik, a ratifikáció elmaradása Szijjártót nem zavarja a kubai kapcsolatok építgetésében. Sőt, azzal is dicsekszik, hogy negyvenegy éve nem volt ilyen. Azaz, most már bizonyíthatóan és látványosan demonstrálva folytatja ott, ahol Kádár apánk idején abbamaradtak a dolgok. S erről többet nem is érdemes, arról azonban igen, hogy ráadásként még Minszkbe is készül újra. És büszke rá...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR IDEGES, NYUGAT FELÉ INDUL A MAGYAR KOMPHAJÓ

NÉPSZAVA / HOL ÉLÜNK? PODCAST
Szerző: BATKA ZOLTÁN
2024.10.26.

A miniszterelnökre már végérvényesen ráégett az orosz bélyeg. Nyugat és Kelet között választ majd az ország 2026-ban, de hozhat-e előrehozott választást a Fidesz gyengülése? Podcast.

Kifelé mind Magyar Péter, mind pedig Orbán Viktor a magyar különállást próbálja sugallani, de Orbán Viktorra már végérvényesen ráégett az orosz bélyeg, ő pedig most erőnek erejével azt próbálja sulykolni, hogy Magyar Péter a Nyugat és az Európai Unió jelöltje. Ahogyan azonban a Tisza Párt elnöke elleni sikertelen karaktergyilkosságoknál, a nagy kérdés most is az, hogy ez végül vád lesz vagy éppen dicséret.

Varga Dóra főszerkesztő-helyettes, Angyal Gábor lapszerkesztő, Zoltai Ákos belpolitikai rovatszerkesztő és Batka Zoltán műsorvezető több, az október 23. után aktuálissá vált fő kérdést is körbe járt. Például azt, hogy hová tűntek a női szereplők a politikából, hozhat-e előrehozott választást a Fidesz gyengülése, és lehetséges-e a NER kétharmados parlamenti többség nélkül.

ITT HALLGATHATÓ MEG