Szerző: GÖMÖRI GYÖRGY (LONDON), MÁRTON LÁSZLÓ (MONTPELLIER)
2024.10.20.
(Göncz Árpád)
1956. október 23-án délután megjelentek az ablakokban a lyukas, nemzeti színű zászlók. A budapestiek a szovjet címert utánzó jelkép eltávolításával jelezték, hogy elutasítják a sztálinista rendszert. A következő napokban derült ki, hogy – talán szándékuk ellenére – a lyuk a diktatúra helyén keletkezett űrt is jelképezte. Hét évtized elteltével sem hiábavaló elemezni a történteket és a forradalom utóéletét. Erre vállalkozunk most mi, a forradalom még élő tanúi és résztvevői.
Mi történt október 23-án Budapesten?
1956. október 16-án Szegeden megalakult a MEFESZ, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, látványos kihívásként az akkori kommunista ifjúsági szervezettel, a DISZ-szel szemben. Egy hétre rá Budapesten is több egyetemen, illetve egyetemi karon gyűlést hirdettek, hogy megalakítsák a „kis Petőfi körök” néven emlegetett vitaklubokat. Az elszaporodó gyűlések közül kettőnek lett jelentősége a hónap eseménytörténetében: az október 22-i bölcsészkari, illetve műegyetemi gyűlésnek. Az előző délután 3-kor kezdődött és részvevői még aznap délután elhatározták, hogy másnapra rokonszenv-tüntetést rendeznek a reformokat követelő lengyel diáktársaik mellett. Az utóbbi, bár később kezdődött, a jelenlévő Kiss Tamás kezdeményezésére megalakította a műegyetemi MEFESZ-t, és 14 pontban megfogalmazta a hallgatóság követeléseit, végül pedig csatlakozott a bölcsészek másnapi tüntetéséhez. Ennek formájáról október 23-án délelőtt egyeztettek: a Műegyetem nemzeti színű zászlókkal csendes tüntetést rendez a budai oldalon, a pesti egyetemek pedig a Bölcsészkar vezetésével transzparensekkel, jelszavakkal egybekötött felvonulást a főváros pesti oldalán. A két csoport egyszerre indul és a tüntetők a lengyel-magyar szabadsághős Bem Józsefről elnevezett téren találkoznak. Ez meg is történt, de közben a belügyminiszter először betiltotta, majd (amikor látta, hogy már nem lehet megakadályozni) engedélyezte a tüntetést, így bárki, ha akart, csatlakozhatott.
Mivel a Bem teret zsúfolásig megtöltötte a több tízezres tömeg, az iszonyatos zajtól nem lehetett érteni a szónokokat – ezért az egybegyűltek átmentek a Parlamenthez. Lassan hömpölygött a tömeg, miközben kialakultak a tüntetés legfontosabb jelszavai: a „Nagy Imrét a kormányba!” és a „Ruszkik haza!”, ami a szovjet katonaság kivonását jelentette, ugyanis az 1955-ben alakult Varsói Szerződés értelmében Magyarországon két szovjet hadosztály állomásozott. Ezt csak az első követelés megvalósításával lehetett volna elérni, ha Nagy Imre volt miniszterelnök teljhatalmat kap és megegyezik Moszkvával, de ekkor semmi tényleges hatalma nem volt, párttagságát is csak októberben állították vissza. Így bár rokonszenvezett azokkal, nem állhatott élére a nép követeléseinek – a Parlament előtt tartott esti beszéde csalódást keltett, miután Gerő Ernő, az akkor MDP-nek nevezett kommunista párt főtitkára provokatív beszédben ítélte el a diákmozgalmat. Közben felgyorsultak az események: a tömeg egy része a Városligetbe ment, hogy ledöntsék az 1951-ben emelt Sztálin-szobrot, másik része pedig a Magyar Rádióhoz, hogy beolvassák a diákság követeléseit. A Rádiót államvédelmi őrség védte, akik este 9 óra tájban már lőttek, nem csak a tömegre, hanem a felmentésükre küldött magyar katonákra is, így megkezdődött a Rádió ostroma. A békés tüntetés itt vált forradalmi tetté, a reformok követelése fegyveres akcióvá, népfelkeléssé...
1956. október 23-án délután megjelentek az ablakokban a lyukas, nemzeti színű zászlók. A budapestiek a szovjet címert utánzó jelkép eltávolításával jelezték, hogy elutasítják a sztálinista rendszert. A következő napokban derült ki, hogy – talán szándékuk ellenére – a lyuk a diktatúra helyén keletkezett űrt is jelképezte. Hét évtized elteltével sem hiábavaló elemezni a történteket és a forradalom utóéletét. Erre vállalkozunk most mi, a forradalom még élő tanúi és résztvevői.
Mi történt október 23-án Budapesten?
1956. október 16-án Szegeden megalakult a MEFESZ, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, látványos kihívásként az akkori kommunista ifjúsági szervezettel, a DISZ-szel szemben. Egy hétre rá Budapesten is több egyetemen, illetve egyetemi karon gyűlést hirdettek, hogy megalakítsák a „kis Petőfi körök” néven emlegetett vitaklubokat. Az elszaporodó gyűlések közül kettőnek lett jelentősége a hónap eseménytörténetében: az október 22-i bölcsészkari, illetve műegyetemi gyűlésnek. Az előző délután 3-kor kezdődött és részvevői még aznap délután elhatározták, hogy másnapra rokonszenv-tüntetést rendeznek a reformokat követelő lengyel diáktársaik mellett. Az utóbbi, bár később kezdődött, a jelenlévő Kiss Tamás kezdeményezésére megalakította a műegyetemi MEFESZ-t, és 14 pontban megfogalmazta a hallgatóság követeléseit, végül pedig csatlakozott a bölcsészek másnapi tüntetéséhez. Ennek formájáról október 23-án délelőtt egyeztettek: a Műegyetem nemzeti színű zászlókkal csendes tüntetést rendez a budai oldalon, a pesti egyetemek pedig a Bölcsészkar vezetésével transzparensekkel, jelszavakkal egybekötött felvonulást a főváros pesti oldalán. A két csoport egyszerre indul és a tüntetők a lengyel-magyar szabadsághős Bem Józsefről elnevezett téren találkoznak. Ez meg is történt, de közben a belügyminiszter először betiltotta, majd (amikor látta, hogy már nem lehet megakadályozni) engedélyezte a tüntetést, így bárki, ha akart, csatlakozhatott.
Mivel a Bem teret zsúfolásig megtöltötte a több tízezres tömeg, az iszonyatos zajtól nem lehetett érteni a szónokokat – ezért az egybegyűltek átmentek a Parlamenthez. Lassan hömpölygött a tömeg, miközben kialakultak a tüntetés legfontosabb jelszavai: a „Nagy Imrét a kormányba!” és a „Ruszkik haza!”, ami a szovjet katonaság kivonását jelentette, ugyanis az 1955-ben alakult Varsói Szerződés értelmében Magyarországon két szovjet hadosztály állomásozott. Ezt csak az első követelés megvalósításával lehetett volna elérni, ha Nagy Imre volt miniszterelnök teljhatalmat kap és megegyezik Moszkvával, de ekkor semmi tényleges hatalma nem volt, párttagságát is csak októberben állították vissza. Így bár rokonszenvezett azokkal, nem állhatott élére a nép követeléseinek – a Parlament előtt tartott esti beszéde csalódást keltett, miután Gerő Ernő, az akkor MDP-nek nevezett kommunista párt főtitkára provokatív beszédben ítélte el a diákmozgalmat. Közben felgyorsultak az események: a tömeg egy része a Városligetbe ment, hogy ledöntsék az 1951-ben emelt Sztálin-szobrot, másik része pedig a Magyar Rádióhoz, hogy beolvassák a diákság követeléseit. A Rádiót államvédelmi őrség védte, akik este 9 óra tájban már lőttek, nem csak a tömegre, hanem a felmentésükre küldött magyar katonákra is, így megkezdődött a Rádió ostroma. A békés tüntetés itt vált forradalmi tetté, a reformok követelése fegyveres akcióvá, népfelkeléssé...
