Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2024.09.25.
Elfogyhatott a Biden-kormányzat Magyarország iránti türelme – erre a következtetésre jutott David Baer, a The Bulwark, vagyis A bástya című amerikai liberális demokrata beállíítottságú portál újságírója annak a beszédnek az alapján, amelyet David Pressman nagykövet mondott el egy minapi budapesti konferencián. A beszéd lényegi üzenetét a Bulwark-cikk abban fogalmazza meg, hogy Magyarország nemtörődöm módon viszonyul az Egyesült Államokkal való szövetséghez. Ez a nemtörődömség elkerülhetetlenül megváltoztatja kétoldalú viszonyunkat – idézi a szerző a diplomatát. Megítélése szerint Pressman fontos küszöböt lépett át azzal, hogy egyértelmű nyelvezettel Orbán tudtára adta: ha nem lesz drámai változás kormányzatának politikájában, akkor az Egyesült Államok többé nem fogja szövetségesként kezelni Magyarországot.
David Baer ugyanakkor furcsállja, hogy a nagykövet hat héttel az amerikai elnökválasztás előtt tett ilyen kijelentést. ha ugyanis novemberben Trump nyer, akkor Pressman kemény hangütése egyszerűen elszáll, mint a pára, mert Orbánéknak élő kapcsolataik vannak a vezető republikánus és konzervatív körökkel. Ezzel az időzítéssel tehát a nagykövet nem remélhette a magyar magatartás mostani megváltoztatását, hanem a jelek szerint azt előlegezte meg, hogy egy Harris-kormányzat keményen be fogja váltani a fenyegetéseket – vélekedik a Bulwark szerzője.
A cikk – azt ecsetelve, hogy milyen személyi kapcsolódások vannak a magyar és az amerikai jobboldali között – kitér arra is, hogy egyes budapesti híresztelések szerint Trump választási győzelme esetén az az Orbán Balázs kapná meg a külügyminiszteri posztot, aki a Mathias Corvinus Collegium elnevezésű álegyetemet felügyeli, és aki központi szerepet játszik a jó viszony ápolásában az amerikai illiberális értelmiséggel. A távozó Biden-kormányzat természetesen tudna fájdalmat okozni Magyarországnak, de ennek a legnagyobb részét egy érkező Trump-adminisztráció képes lenne orvosolni – írja a Bulwark.
A "magzatvédő" konzervatívok elbizonytalanodtak Trump nézetei némelyikétől
Most pedig nézzük az amerikai elnökválasztási kampány egyik olyan témakörét, amely európai szemmel nézve szokatlanul nagy szerepet kap a vitákban: a születésszabályozás ügyét. A Newsweek magazin egyik cikkéből az derül ki, hogy az úgynevezett magzatvédő konzervatívok meglehetősen elbizonytalanodtak a Donald Trump által hangoztatott nézetek némelyikétől – annak ellenére, hogy elnöksége idején a republikánus politikus három kőkonzervatív tagot is kinevezett az Egyesült Államok Legfelső Bíróságába, és ennek betudhatóan a testület hatályon kívül helyezte a jogi mérföldkőnek számító Roe v. Wade ítéletet, amely a nők alapvető jogai közé sorolta a terhesség-megszakítás melletti döntést. Ennek nyomán számos államban hoztak abortuszkorlátozó jogszabályokat.
A mostani választási kampányban a demokraták ugyan azt állítják, hogy Trump, ha újra megválasztják, további lépéseket tenne a még szigorúbb korlátozások felé, ám Karoline Leavitt, a republikánus elnökjelölt sajtótitkára a Newsweeknek nyilatkozva leszögezte: Trump az egyes államokra bízza az abortuszhoz való jog szabályozását, és nem írna alá szövetségi szintű, általános abortusztilalmat, miután visszakerül a Fehér Házba. A magukat feltétlen életpártinak mondó aktivisták számára viszont ez a lazaság is elfogadhatatlan.
Szintén visszatetszést kelt a legkonzervatívabb körökben, hogy Trump támogatja az úgynevezett lombikbébi mesterséges megtermékenyítési eljárást, és ezt fennen hangoztatja is. Alabama állam legfelső bírósága viszont úgy foglalt állást, hogy az így fogant embrió gyermeknek tekintendő, és ennek alapján érvelni lehet az embriók lefagyasztása ellen, mondván, az eljárás óhatatlanul sok embrió elpusztulásával jár. Trump ellenezte ezt az alabamai döntést, és egy augusztusi kampányrendezvényén azt ígérte, hogy elnökként ingyenessé is tenné a mesterséges megtermékenyítéshez való hozzájutást. Ezt a hozzáállást viszont erkölcsi katasztrófának minősítette a magazinnak nyilatkozó Steven Aden, az Amerikaiak Egységesen az Életért egyesület jogtanácsosa.
Valószínűtlen, hogy Magyarország kiléphet a közös uniós migrációs politika keretei közül
Végül röviden arról, hogy az EurActiv brüsszeli portál szerint elenyésző annak az esélye, hogy Hollandia és Magyarország mintegy kiszállhasson a közös uniós migrációs politika keretei közül. Ehhez az – angol szakszóval élve – opt-outhoz ugyanis az uniós szerződések módosítására lenne szükség, ami pedig az összes tagállam egyetértését igényli.
A cikk kitér arra, hogy a példaként emlegetett Dánia csak egészen rendkívüli körülmények között kapott lehetőséget négy opt-outra az 1992-es edinburgh-i megállapodással. A bel- és igazságügyi politika, az uniós állampolgárság és az euró bevezetése alóli opt-out ma is él, a közös védelmi politika keretei közé a dánok az ukrajnai háború miatt most visszatértek. A lehetőség annak idején úgy adódott, hogy amikor az Európai Közösséget Európai Unióvá átalakító Maastrichti szerződést kidolgozták, Dániában minden más tagállamot megelőzve elsiették a referendumot, és a lakosság 50,7 százalékkal nemet mondott. Miután az összes többi tagállam ratifikálta a Maastrichti szerződést, a dánoknak kellett adni valami engedményt, nehogy kimaradjanak mindenből. Mellesleg szintén az edinburghi megállapodásban intézkedtek arról, hogy a franciák is kapjanak egy uniós székhelyet – így lett az Európai Parlament második központja Brüsszel után Strasbourg.
