2024. szeptember 22., vasárnap

A NAGY MŰ #001 - A HOFI | GÁLVÖLGYI JÁNOS, MALEK MIKLÓS ÉS RÉZ ANDRÁS

A NAGY MŰ / KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: KADARKAI ENDRE
2024.09.21.



Elindult Kadarkai Endre vadonatúj műsora, amely hetente kétszer, szombaton és vasárnap jelentkezik. A nagy mű olyan felejthetetlen popkulturális sikertörténeteket mutat be, amelyek nagy nyomott hagytak a magyar kollektív emlékezeten. Kadarkai Endre a színház, a zene, az irodalom, a tudomány, a sport, a média máig népszerű, megkerülhetetlen alkotásairól beszélget majd. A műsor első felében mindig két alkotó mesél a keletkezéstörténetről, a második részben egy szakértő segít értelmezni a mű sikerességének okait. Az elsô adásban Gálvölgyi János, id. Malek Miklós és Réz András esztéta segít megérteni Hofi Géza máig tartó sikerének okait.

ÍGY VESZTIK EL FOKRÓL FOKRA A SZABADSÁGUKAT A MAGYAROK: EGY ÉV ALATT IS SOKAT ROMLOTT A HELYZET

PÉNZCENTRUM
Szerző: PÉNZCENTRUM
2024.09.21.


Megjelent a Global Freedom Index, vagyis a Globális Szabadság Index, mely rangsorolja a világ országait sokféle mutató alapján. Az egyes országokban mérhető szabadság szintje alapján különbséget tesz szabad, részben szabad, és nem szabad országok között. Magyarország besorolása már 2019 óta részben szabad, mutatóink pedig a friss jelentés szerint tovább romlottak 2022-ről 2023-ra.


A Freedom House által kiadott Global Freedom Index 2024 a világ 195 országának és 15 más besorolású területének rangsorát állítja fel. A szakértők helyszíni kutatásokat végeznek, konzultálnak helyiekkel, majd ezek és a kormányoktól, kormányzati szervektől, valamint a helyi médiától nyert információk alapján állapítják meg a szabadság szintjét.

Magyarországnak 2018-ban még 72 pontja volt a Global Freedom Indexben, 2023-ban már csak 65 pontot ért el. Ezzel a 210 vizsgált terület közül a 96. helyet szerezte meg. A listát Finnország vezeti, kereken 100 ponttal, nyomában Új-zélanddal és Svédországgal 99-99 ponttal. Norvégia a negyedik 98 ponttal, és Kanada, Dánia, Hollandia, Írország, Luxemburg és San Marino egyaránt 97 pontot ért el.

Szomszédaink közül Szlovénia a 6. helyen áll számos más országgal holtversenyben 96 ponttal, Ausztria 93, Szlovákia 90 pontot ért el. Horvátország és Románia egyaránt 83 pontot kapott, Szerbia (57) és Ukrajna (49) viszont Magyarországnál is rosszabb helyen áll.

A lista végén a Hegyi-Karabah, Azerbajdzsánban egy régiója áll -3 ponttal. Egyetlen másik ország vagy tartomány sem ért el negatív eredményt. Tibet 0 ponttal, Szíria és Dél-Szudán 1-1 ponttal és Türkmenisztán 2 ponttal került a sereghajtók közé. A legrosszabbak között van a szabadság mutatója még két ukrajnai területnek: a Krímnek és Kelet-Donbasnak. Észak-Korea és Eritrea még ezekhez képest is jobb 1 ponttal...

L. RITÓK NÓRA: EGYMÁSBA KAPASZKODNI...

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.09.20.


A veszteséget, amit a munkánk célcsoportjában naponta megélünk, nehéz feldolgozni. Gyerekek, családok sorsán kellene változtatni, ami már önmagában is nagy kihívás, az meg, hogy az ember látja, a rendszer mennyire nem képes hatékony beavatkozási pontokat találni, számomra még nehezebbé teszi ezt az egészet.

Persze meg lehetne elégedni azokkal, akikre tudunk hatni, kiragadni egy-két családot, gyereket, lehetőleg olyat, ahol a siker biztosra körvonalazódik, és csak velük dolgozni. Az mutatná: lám milyen eredményesek vagyunk, mi aztán tudjuk, hol a megoldás, hogy kell ezt csinálni. És tudom, hiszen nekünk is vannak ilyenek, érettségizettek, felsőoktatásba kerülők, tudom, hogy ez is egy út, nagy lépés, nagy siker. De nekem nem megy.

Nem bírom elengedni a tömegeket, akiknek az élete ugyanolyan marad, mint a szülőké, a sok sajátos nevelési igényű gyereket, akik sosem jutnak el sem az érettségig, sem a szakmatanulásig, azokat, akiket kiemeltek, majd 18 évesen visszakerülnek oda, ahonnan kiemelték, és viszik tovább ugyanazt a mintát, amiben nekik sem volt esélyük az elviselhető életre. Nem bírok nem gondolni a generációk óta kriminalizálódott családokra, akik ebbe húzzák bele a gyerekeiket, sőt, a rokon gyerekeket is. A mentális betegekre, akikre nagyon kellene figyelni, mert mellettük gyerekek is élnek, a családon belüli erőszakot elszenvedőkre, és még folytathatnám a sort.

A környezetéből kiragadott, nagyon sok ráfordítással életstratégiaváltást elérő gyerekek is fontosak. Ők azok, akik százat lépnek. Példák lehetnek, de a számuk elenyésző azokhoz képest, akik maradnak ott és úgy, ahogy generációk óta élnek. Ezért mondom mindig: mi nem egy gyerekkel szeretnénk százat lépni, hanem százzal egyet.

Ez viszont csak olyan rendszerszintű változásokkal képzelhető el, amihez politikai szándék kellene. Ami nincs. Mert a politikai szándék fókuszában más van.

De nemcsak értük vérzik a szívem, az esélytelenekért… hanem azokért a szakemberekért is, akik küzdenek, és alulmaradnak. Akik kétségbeesettek, és segítséget kérnek. Tőlem is.

A héten hárman is voltak, különböző területekről. Nagyon sajnálom mindegyiküket, fuldokolnak, kilátástalannak látják a helyzetüket.

Egyikük civilként akar változtatni. Nem bírja a településen élők kirekesztettségét, kitaszítottságát, hogy még azt sem kapják meg a rendszertől, amit egyébként elérhetnének. Nem bírja látni a gyereksorsokat. Mozgolódik. Adományt szerez, fejlesztéseket tervez, érdekképviseletet akar. És rendre falakba ütközik. Méltatlan mondatokkal bombázzák, gyanúsítják, fenyegetik. Nem azok, akiken segíteni szeretne, hanem azok, akiknek egyébként ez lenne a munkája. Egyre nehezebben bírja. Feladni készül.

A másik pedagógus. Fiatal, pályakezdő, egy erősen szegregálódó iskolába került. Ahogy mesél, pontosan látom magam előtt a helyzetet, a gyerekek nem figyelnek, hangoskodnak, nem tanulnak, tiszteletlenek, képtelen motiválni őket. Másnak sem megy a tantestületből, csak az bír velük, akitől félnek. Természetesen van iskolarendőr is, de nem lehet mindig az ő tantermében, máshol is várják.. Amíg bent van, elcsendesednek, amint kilép, kezdődik minden elölről.

Amúgy, akitől félnek, annál sem tanulnak, de legalább csendben vannak. Meséli, hogy tőle nem lehet félni. Átlagos testalkatú, és nem ordibálós. Próbált már mindent, tőle telhetően hangosan, halkan, szigorúan, baráti hangon, kedvesen, szaktanári figyelmeztetéssel, stb. de semmi sem hat. Kinevetik. Verekednek az órán. Mit csináljon? Azzal a párral, akivel lehetne kezdeni valamit, azzal sem tud haladni.

Pontosan tudom, milyen helyzetben van. Az eszköztelenséget én is megtapasztaltam már. És nagyon dühös vagyok, mikor valaki azt mondja, ha nem boldogulunk velük, nem vagyunk jó pedagógusok. Mert vannak, akik boldogulnak. Nos, én nem hiszem. Annyira kiszámíthatatlan, hogy mit hoznak be magukkal, mi történik otthon, mi traumatizálja őket. Az iskolák pedagógia kultúrája pedig nem egységes, nincs egymást támogató közeg, az a bizonyos láthatatlan tanterv szomorú képet fest. Bárkit szívesen betennék egy szegregált osztály felső tagozatába, és megnézném, hogy boldogul mondjuk egy hétig. Vajon milyen eszköztára van azoknak, akik a fotelből szólják le a terepen küzdőket?

Mit mondhatnék neki? Egyedül van, a tantestület kiégett, nem azonos pedagógiai elveket vall velük, a főiskola erre nem készítette fel, de nem akarja feladni. Pedig hallom a hangján, a határán van. Három hét telt el a suliból. Motivált, és szereti a gyerekeket, őket is, akikkel sok probléma van. Az osztályában talán nincs is gyerek, akinek ne lenne valamilyen “papírja”.

A harmadik szociális munkás. A felmondását fontolgatja. A rendszer, amiben dolgozik, irreális elvárásokat támaszt, hogy teljesítse, hazudni kellene. De ő nem akar. Ismeri a falut, a problémákat, szereti a munkáját, az embereket, de a rendszernek nem tud megfelelni. És most már ott tart, hogy nem is akar.

Három ember, három elkötelezett szakember, aki kétségbeesetten küzd. Fent kellene tartani őket, fent, a víz fölött, hogy bírják. De fuldokolnak. Ha feladják, akikért dolgoznak, azok maguk maradnak. De tudom, nem ezt kell mondanom, mert nem kelthetek még lelkifurdalást is bennük, amiért feladni készülnek.

Ventilálunk hát, próbálok pozitív lenni, biztatni, erősíteni. És közben ordít a lelkem, mert félek, őket is elveszítjük. Őket is, épp úgy, mint azokat, akikért dolgoznának.

Próbálok persze tanácsot is adni, hiszen annyi mindenen átmentem már, ennek a tapasztalatai talán segítenek nekik is. De látom, ahogy a rendszer egyre több áldozatot teremt. Azokat is, akikért dolgozni kellene, és azok is azzá válnak, akik dolgoznak benne.

A párhuzamos valóság mindenben más. Az egyikben élők elvesztették a kapcsolódásukat a valósághoz, maguknak hisznek, maguknak alkotnak szabályokat, és jól élnek. Kéjelegve alázzák azokat, akik a másik valóságba szorultak, és azokat is, akik szót emelnek, hogy ez nincs jól. A másik világ pedig nélkülöz, vegetál, beletörődik, szenved, külföldre költözik, túl akar élni. Reméli, hogy egyszer más lesz. És persze mindkét valóságban vannak szélsőségesebbek és csendesebb szemlélők.

Valahogy mégis tenni kellene valamit. Nem hagyhatjuk őket elveszni. Össze kell kapaszkodnunk. Nekünk, akiket más érdekek vezérelnek, mint a másik valóságban élőket. Akik nem párhuzamos valóságot akarunk, hanem egy világot. Ami élhető mindenki számára.

HOL VAN AZ AZ EGY PÖCS, AKI ÖSSZEFOGNÁ AZ EMBEREKET?

MOBIL NÉPSZAVA
Szerző: mobil NÉPSZAVA
2024.09.21.



Több ezren vettek részt az Iványi Gábor egyháza és intézményei melletti kiálláson és adománygyűjtésen. Résztvevőkkel beszélgettünk.


Cikkünk a demonstrációról: https://nepszava.hu/3250981_ivanyi-ga...

NEMCSAK CSAK AZ ELNÖKÜKRŐL DÖNTHETNEK NOVEMBERBEN AMERIKAIAK MILLIÓI, HANEM AZ ABORTUSZRÓL ÉS A VARÁZSGOMBÁRÓL IS

24.HU
Szerző: D. KOVÁCS ILDIKÓ
2024.09.22.


Bár a novemberi amerikai voksolás legnagyobb tétje az, hogy jövő januárban ki költözik be a Fehér Házba, az elnökválasztással egyidőben olyan, a személyes szabadságukat érintő népszavazási kérdésekben is dönthetnek a választók, mint például: milyen körülmények között legyen engedélyezett számukra a művi terhesség-megszakítás, illetve legális legyen-e marihuána használata.


Az USA-ban az abortuszhoz való alkotmányos jog eltörlését követően a művi terhesség-megszakításhoz való hozzáférés lett a közbeszéd egyik meghatározó kérdésköre, az idén pedig különösen, hiszen tíz államban a választók nem csak az elnök személyéről és a kongresszus összetételéről dönthetnek majd a 2024. november 5-i választásokon, hanem az abortusszal kapcsolatos törvények módosításáról is. Ráadásul ez a téma mobilizációs erővel is bírhat, ami az elnökválasztás eredményére is hatással lehet, sőt, Floridában az abortuszon kívül a marihuána esetleges legalizációja is sokakat az urnákhoz csábíthat.

Abortusz: szigorítás, lazítás, egyik sem?

Az arizonai választók novemberben arról is döntenek, hogy az állam alkotmányában rögzítsék-e az abortuszhoz való jogot, amely a magzati életképesség határáig engedélyezné a művi terhesség-megszakítást, utána pedig csak akkor, ha a terhesség veszélyt jelent az anya egészségére vagy életére. Az „igen” szavazat hatályon kívül helyezné a jelenlegi törvényt, amely a vészhelyzetek kivételével a terhesség 15. hete után már tiltja az abortuszt. Az új határidő a 24. hét környéke lenne, ez az időpont, amely után az újszülött már a méhen kívül is életben tartható.

Coloradóban egy olyan kezdeményezés kerül a szavazólapokra, amely beillesztené az abortuszhoz való jogot az állam alkotmányába – egyúttal hatályon kívül helyezné az abortuszok állami finanszírozásának tilalmát. Az „igen” szavazat megszilárdítaná az abortuszjogokat, és védelmet nyújtana a jövőbeli korlátozások ellen, míg a „nem” szavazat megtartaná a meglévő törvényeket. Az intézkedés elfogadásához 55 százalékos támogatottságra van szükség.

Floridában a választók arról dönthetnek majd, hogy az állam alkotmányának módosításával megvédjék-e a az abortuszhoz való jogot a magzati életképességig, vagy, ha a beavatkozásra egészségügyi okok miatt van szükség. Az „igen” szavazat hatályon kívül helyezné az államban jelenleg érvényben lévő szabályt, amely 6 hét után már tiltja az abortuszt, míg a „nem” szavazat fenntartaná a meglévő korlátozásokat. A módosításhoz 60 százalékos jóváhagyásra van szükség.

Marylandben a választók olyan intézkedést mérlegelhetnek, amely a reproduktív szabadsághoz való jogot az állami alkotmányban rögzítené. Az „igen” szavazat megerősítené a terhességgel kapcsolatos döntések meghozatalának jogát, beleértve a terhesség megelőzését, folytatását vagy befejezését, míg a „nem” szavazat elutasítaná a módosítást. Az intézkedés elfogadásához egyszerű többségre van szükség. Maryland helyzete annyiban különleges, hogy a módosításról való népszavazást az állam demokrata irányítása kezdeményezte, ráadásul ebben az államban külön jogszabályok védik azokat, akik más államok szigorúbb szabályozása miatt Marylandben kérnek segítséget.

Missouri lakosai arról dönthetnek majd, hogy megvédik-e az abortuszhoz való jogot a magzat életképességéig, beleértve az életet vagy egészséget veszélyeztető kivételekkel. Az „igen” szavazat támogatja ezt az alkotmányos védelmet, amely más reproduktív jogokra, például a terhesgondozásra és a születésszabályozásra is kiterjedne, míg a „nem” szavazat fenntartaná az állam szigorú abortuszkorlátozásait. Az intézkedés elfogadásához egyszerű többségre van szükség, azt pedig, hogy mennyire foglalkoztatja a választókat ez a téma, jól mutatja, hogy több mint 380 ezer aláírás összegyűjtése után került fel a szavazólapra, ami duplája az előírt minimumnak...

HAMAROSAN KIDERÜLHET, KIK TETTEK EZERMILLIÁRDOKAT A NER VAGYONLERAKÓIBA

G7.HU / PODCAST
Szerző: BUCSKY PÉTER
2024.09.22.


Bár nem tudni, kié a Ganz-Mavag csoportot tulajdonló magántőkealap, a Financial Times információi szerint a spanyol kormány arra jutott, hogy ez a Mol, és egyebek mellett az olajtársaság szoros orosz kapcsolatai miatt nem engedélyezte a Talgo spanyol vasúti járműgyártó felvásárlását a magyar jelentkező számára.

Nem egyedi estről lehet szó, ahogy a G7-en korábban bemutattuk, vállalhatatlan üzleti partnerek lehetnek az európai átláthatósági, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni rendelkezésekkel ellentétes szabályozású hazai magántőkelapok.

Zeisler Judit, a Transparency International Magyarország (TI) szakpolitikai vezetője a G7 podcastban kiemelte, hogy

2024. júliusban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított azzal kapcsolatban, hogy hiányosan lett átültetve a magyar szabályozásba a pénzmosás elleni uniós direktíva, így tehát végül is egy hivatalos szakvéleményünk van arról, hogy tényleg tudnunk kellene azt, hogy kik állnak a magántőkealapok mögött.

A magyar sajtóban számos tényfeltáró cikk foglalkozott vele, hogy nem lehet megismerni a magántőkealapok tényleges tulajdonosait. Amikor a Direkt36 megtalálta ezt a NAV erre szolgáló adatbázisában, akkor két dolog történt: letörölték az adatokat, illetve megszüntették az adatbázis nyilvánosságát.

A TI szeptemberben megjelent, Titoktartás mellékhatásokkal (pdf) tanulmánya részletesen bemutatja, hogy milyen jogi háttere van a hazai magántőkealapoknak, milyen uniós jogot sért ezzel a kormányzat, kik a fő haszonélvezők, és milyen változások várhatók az uniós jogszabályok és a brüsszeli kötelezettségszegési eljárás nyomán.

A magyar jogszabályok és a NER-es jogértelmezés szerint a magántőkealapoknak nem a befektetési jegyek tulajdonosai a tényleges tulajdonosai, hanem az alapot kezelő társaság. Az uniós pénzmosás elleni szabályok szerint azonban benne kellene lenniük a magántőkealapoknak is a hazai szabályokban, ennél fogva a NAV által kezelt tényleges tulajdonosi nyilvántartásban is.

Korábban nem volt azonban teljesen egyértelmű, hogy ki számíthat természetes személy tulajdonosnak. A tulajdonosi minőség meghatározásában az új, tavasszal elfogadott uniós pénzmosás elleni szabályok jelentenek előrelépést, amelyekben többek között a befektetési jegyek tulajdonosát is nevesítik.

Az immár 2400 milliárd forintnál is több – a magyar GDP négy százalékát meghaladó – vagyont kezelő magántőkalapok nemcsak a tényfeltáró újságírók figyelmét keltették fel, hanem az Európai Bizottságét is. Sőt, egy tavasszal elfogadott uniós jogszabályváltozás miatt kötelező lenne a civil szféra és az újságírók számára hozzáférést biztosítani a nálunk a NAV által vezetett tényleges tulajdonosi nyilvántartáshoz is.

Az uniós jogszabályok és a kötelezettségszegési eljárás arra kényszeríti hamarosan a kormányt, hogy megossza a civilekkel és az újságírókkal, hogy kik a rejtélyes magántőkealapok tulajdonosai.

Egyelőre érdemi információval csak a Magyar Nemzeti Bank rendelkezhet: amikor az alapokat létrehozzák és engedélyezik, akkor a kezelési szabályzatból a tulajdonosok személye is kiolvasható. Az MNB-nek azonban nem tiszte ezek nyilvántartása és nyilvánosságra hozása.

Az MNB ráadásul csak az alapításkori állapotokat ismeri meg, a későbbi változásokról ők sem értesülnek. Az alapokról a pénzintézetek kérhetnek be adatokat áláthatósági vizsgálatokhoz, de ezeket immár csak belső használatra. Így az az áldatlan állapot, hogy Magyarországon egyetlen hivatalos szerv sem tudja, kié több ezer milliárd forintnyi vagyon – ez pedig nagyon jelentős kockázat a hazai pénzügyi rendszerben.

A beszélgetés során az alábbi témák kerültek szóba:

- Százmilliárdok állami pénzből: a magántőkealapokba fektetett pénz jelentős része magyar állami forrásokból származik, gyakran a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül. Az átláthatóság hiánya korrupciós kockázatokat és a rossz gazdálkodás lehetőségét hordozza.

- Komplex tulajdonosi struktúrák: a magántőkealapok tulajdonosi struktúrái gyakran rendkívül összetettek, ami megnehezíti a végső kedvezményezettek azonosítását. Ez lehetővé teszi a pénzmosást és más illegális tevékenységeket.

- Nemzetbiztonsági aggályok: a magántőkealapok átláthatatlansága nemzetbiztonsági aggályokat is felvet, különösen akkor, ha az alapokat stratégiai eszközök megszerzésére használják.

ARCHÍVUM: „MÁS EMBERT KÍVÁN A POLITIKA, ÉS MÁST A TUDOMÁNY” – ARCHÍV BESZÉLGETÉS ORMOS MÁRIA TÖRTÉNÉSSZEL

SZABAD EURÓPA PODCAST
Szerző: SZABAD EURÓPA
2024.09.22.


„A veszély nem a zászlókból fakad, hanem a gyökértelen, integráció nélküli tömegekből” – mondta az 1992-es interjúban a szélsőségesek térhódításáról Ormos Mária történész, a Pécsi Tudományegyetem volt rektora. Hozzátette: nem az elégedetlenség, hanem a kilátástalanság gyújtja be az indulatokat.



Az eredeti felvételt az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútára őrzi és bocsátotta rendelkezésünkre.

ORBÁNT RÁKÜLDTÉK MAGYARRA | A TISZÁN MINDEN RENDBE | VIKTORÉK MEGOLDJÁK | FIRST LADY AZ ÖNKÉNTES

L1
Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi
2024.09.21.



Pócs János megtekinti a NEM áradó folyókat. A Megafon nem politizál a bajban. Az atya védekezett? Anikó asszony és szépkorú testőrei.

A VÁLASZTÓ NEM BÖLCS. SŐT...

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2024.09.22.


Most úgy állnak a dolgok, hogy lényegében semmit nem tudunk. Illetve annyit talán igen, hogy volt egy titkos találkozó a Tisza-LMP-MKKP között, amely arról szólt volna, miként lehet kiszorítani Karácsony Gergelyt, a Fideszt és a DK-t, és összehozni a többséghez szükséges képviselői számot.


Mondom, ez egy titkos összejövetel volt, csak azt nem értem, hogyan került nyilvánosságra, ha csak az érintettek voltak jelen. Magyarországon persze megszokhattuk, hogy valójában titkos megbeszélések, egyeztetések, megállapodások nincsenek, mindig van valahol egy lyuk, ahol az információ kicsorog, ezúttal mégis furcsállom, ha létezett ilyen lyuk. Sokkal inkább feltételezem, hogy tudatos volt a titok megszellőztetése, legfeljebb azon kell tünődnöm, hogy milyen céllal. Azért-e, hogy katalizálják a befagyott tárgyalásokat, vagy éppen ellenkezőleg: jelezzék a szándékot, kire, kikre nincs szüksége ennek a három pártnak. Ez utóbbi azért valószínűtlen, mert éppen elégszer hozták a nyilvánosság tudomására, hogy kire és kikre nem tartanak igényt, kikkel nem hajlandóak összefogni.

Hát éppen ez az: ha így van, ahogy akarnák, akkor éppen nem tudnak többséget teremteni, nem tudnak kormányozni, nem tudják teljesen kiszorítani Karácsonyt, pusztán irányíthatatlanná teszik a fővárost. Vagyis: igaz az első mondatom: most nem tudunk semmit… Nem tudunk semmit. Mi, akik szavaztunk, és összeraktuk a fővárosi közgyűlést, mi, akik – akárhogy is szavaztunk – egy működő Budapestre voksoltunk. És ezt sikerült elérnünk, ez látszik másfél héttel az alakuló közgyűlés előtt, illetve az, hogy fogalmunk sincs, kiket is delegál képviselőnek a Tisza Párt, mivel nincs annyi jelöltje, mint amennyi helyet szerzett, illetve hányan leszek, akik majd pendliznek az Európai Parlament és a főváros között. Merthogy ezt a törvény nem tiltja.

Szokták volt mondani: a választó bölcs, a választó tudja, mit akar, kiknek ad jogot a vezetésre és kiket akarna eltiltani. Bármily eretnek is a gondolat: a választó nem bölcs. Ha az lenne, nem rakott volna össze egy ilyen szanaszét húzó csapatot, egy olyan együttest, amely – nagy eséllyel – képtelen együttműködni. Ha a választó tudta volna előre, mit kotyvaszt össze június 9-én, akkor bizonyosan nem így dönt. De a választót az sem zavarta, hogy a Fidesz olyan törvényt pakolt össze, amely négy hónapos interregnumot képez, amikor az arra hajlamos önkormányzati vezetők még gyorsan kilopják, amit csak lehet, és a választót az sem zavarta, hogy egyszerre kell voksolnia Európára és saját lakóhelyére. És bármily szomorú is: ez a két hely nagyon távol áll egymástól. Azt is ideírnám: egyelőre. De ez nem igaz, mert mindenképpen más logika mentén adja le a voksát a polgár az egyikre és a másikra. És akkor még nem beszéltem a kampánybeli különbözőségekről. Nem véletlen, hogy ilyen állatfajta, amit a Fidesz produkált, nincs sehol Európában, ám a Fidesz pontosan tudta, hogy a magyar embereket ez nem fogja zavarni. Nem fogja zavarni, hogy alaptörvényt is sért a hatalmi gépezet, teszi azt, amit felülről mondanak neki, nem lázad, nem elégedetlenkedik, elmegy és leadja a céduláját...

VÉGEL LÁSZLÓ: VAJDASÁGI MAGYAR CSEND

NÉPSZAVA
Szerző: VÉGEL LÁSZLÓ
2024.09.22.


A vajdasági magyar közösségben nagy a csend. Eközben Szerbiában a lítiumbányászat ellen demonstrálókkal szemben a kormányzat egyre erélyesebben lép fel, mert úgy véli, hogy a tüntetések mögött alkotmányellenes szándék, puccskísérlet rejtezik. Folynak a letartóztatások, fiatal miniszoknyás lánykákat ökoterroristáknak neveznek, keménykötésű biztonságiak vallatják őket.


A mindeddig nem tapasztalt magyarországi pártpolitikai átrendeződés a Vajdaságban szintén visszhangtalan maradt, még a Tisza Párt feltűnése sem idézett elő semmiféle belső eszmecserét. Se pró, se kontra. Még a hangos anyaországi tanácstalanság sem kap itt hangot.

Igaz, az utóbbi években történtek kisebb-nagyobb incidensek, amelyek inkább a magyarországi sajtóban találtak visszhangra, ilyen például a Magyar Nemzeti Tanács által kiadósan támogatott Tanyaszínház ügye. Történt ugyanis, hogy számos önkormányzat nem volt hajlandó fogadni a Tanyaszínház produkcióját a „prasnya beszéd” (a színpadi káromkodások – a szerk.) miatt. Petíció is született a művészi szabadság védelmében, ami valóságos idillel zárult. A Tanyaszínház idei bemutatóját, Szigligeti Ede A cigány című népszínművét a Magyar Nemzeti Tanács és a független médiumok a legnagyobb elismeréssel méltatták, mi több, a vajdasági magyar kultúra csúcsteljesítményének nevezték.

Még különösebb a másik incidens, a betiltott könyvek ügye. Az anyaországi sajtóban volt olvasható, hogy a vajdasági Forum Könyvkiadó Intézet egyszerre hat könyv megjelenését akadályozta meg. Ez valóban botrányos jelenségnek számítana még a legvéresebb diktatúrákban is. A „botrány” azonban ebben az esetben rejtély maradt. A kiadó igazgatója nem volt hajlandó nyilatkozni a kérdésben, tehát semmiféle magyarázat nem született. Az „inkriminált” szerzők sem szólaltak meg, úgyhogy a közvéleménynek halvány sejtelme sincs, hogy milyen „káros” eszméket tartalmaztak az inkriminált művek. A botrányt csend követte. Az értelmiségi közvéleményben némi reményt ébresztett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) megboldogult elnöke, a tavaly elhunyt Pásztor István élettársának, a „kultúrfelelős” Lovas Ildikónak a menesztése, amelynek magyarázata mind a mai napig sejtelmes. Pásztor Bálint, aki apja pártelnöki foteljének örököse lett, csak annyi magyarázatot adott, hogy a volt elnök élettársát „elütötte a vonat”. Ennyi! Természetesen külön hangsúlyozta, hogy szó sincs apja revíziójáról, a VMSZ hű marad Pásztor István életművéhez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Vajdaságban szorgalmasan ápolják a kultuszát. A kulturális élet két számottevő „incidense” kapcsán különben nagy a nyugalom. A költők írják a verseket, s hála a magyarországi támogatásnak, a könyvek rendszeresen megjelennek, bár nincs terjesztőhálózat. A cég bezárta a könyvkereskedéseket.

Némi elmozdulás azért történt. Felerősödtek a kritikus hangok, főleg a különböző honlapokon jelentkező független médiában. Fiatal, éles szemű közírók rámutatnak a VMSZ hibáira,

Bozóki Antal nyugalmazott ügyvéd pedig a saját portálján szorgalmasan írja a VMSZ „fekete krónikáját”; talán egyszer akad egy bátor történész, aki pillantást vet rá. A regnáló párt ostorozása azonban a magyar közösségben visszhangtalan maradt. Egyrészt bizonyára a kilencvenes évek délszláv háborúja miatt, amelyben a magyar kisebbség hősiessége valóban példamutató volt, de utána megroggyant a lelki teherbíró képessége; másrészt azért, mert hiányzik az alternatíva, amelyre a kritika alapozódik. Nagy kérdés ugyanis, hogy a változásokhoz elegendő-e az állandó „VMSZ-ezés”, hiszen a háború olyan mély emléket hagyott az emberekben, hogy önkéntelenül is arra gondolnak: a helyzet olyan, amilyen – a fontos, hogy ne legyen rosszabb.

Az alternatíva azért lenne fontos, mert a vajdasági magyar közösség több évtizede nem lépett be a plurális értékrend világába. A szocializmusban erre nem volt lehetőség, a Milošević-rendszer idején pedig nem volt alkalom. A tömény szerb nacionalizmus idején csak a kollektív defenzió stratégiája volt elképzelhető, hogy ne mondjam, szükségszerű. A mai pluralista világban viszont ennél többre lenne szükség, de éppen a mozgósító, sokszínű kultúra veszett ki a vajdasági magyar kisebbségi közéletből. Milošević bukása után ugyanis a VMSZ Kasza József vezetésével rendkívüli gyorsasággal megteremtette az egypárti monopóliumot, azt a struktúrát, amelynek az egyik első áldozata éppen ő maga lett. Utóda, Pásztor István tökéletesítette ezt a struktúrát egyrészt politikailag, másrészt gazdaságilag.

Politikailag Pásztor Istvánnak kedvezett a történelem. Pártelnöki karrierje kezdeten Magyarországon a Fidesz került hatalomra, s az anyaországi párt nemzetpolitikája segítségével bebetonozta a helyi pártmonopóliumot. Kasza főleg a kisebbségi státuszra alapozott, ez volt a „hárompillérű autonómia” jelszavának kora, amikor a kisebbségi párt, a VMSZ még a területi autonómiát is a célkitűzések közé sorolta, aminek jegyében kiállt Vajdaság autonómiája, vagyis Szerbia decentralizálása mellett. A magyarországi pártok megítélésében Kaszának nem volt ideológiai programja. Minden kormány elfogadható volt számára, legyen az nemzeti, szocialista vagy liberális. Mindegyiket tárt karokkal fogadta, ha hasznosnak ítélte. Pásztor István ideológiai alapokra, vagyis a Fidesz által bejelentett nemzetegyesítésre helyezte a hangsúlyt, így a Vajdaság autonómiája háttérbe szorult, a területi autonómia pedig szóba sem került, hiszen teljes erővel támogatta a Vučić-féle centralista nemzetállam-politikát. Nem élt át semmiféle magyarországi kormányváltást, úgyhogy nem kellett vezekelnie...


GAVARÍT MOSZKVA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.09.22.


Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke posztolgatott az X-en, és itt jelentette be, az Unió akár tízmilliárd eurót is folyósíthat, hogy támogassa a kelet-európai országokat az árvíz elleni védekezésben és a károk helyreállításában. S bár ez nem igazán jelenthet hivatalos álláspontot vagy közlést, mégis sokat elárul a viszonyokról, hogy kies hazánk (Magyarország) kimaradt a felsorolásából, mint akik a kasszához járulhatnának.

Doktorminiszter urunkat ettől elöntötte a durci, a koldusöntudat mintegy, és reagálva a bejegyzésre kijelentette a maga keresetlen módján: „Hogy aztán majd valamikor, valaki, valahonnan, egy Ursula nevű hölgy, valami Európai Unió, meg bizottság küld-e nekünk pénzt vagy segítséget, hát az olyan, mint a kutya vacsorája”. – Érezzük az Ursula nevű hölgy kitételben a falusi ivók hangulatát, ez már majdnem olyan, mint annak idején a „holland fickó”.

Aki majd a NATO főtitkára lesz, és látjuk ím újra a jobboldal morális fölényét, ahogyan valami képzelt magaslatról nagy ívben köp mindenre és mindenkire. De nem is ez az érdekes igazán, hanem a továbbiak, amelyben a durculásból fakadó gőg nyilvánul meg, miszerint: „Nem javaslom, hogy valami nyomorult koldus testtartásával kalapozzunk. Komoly ország vagyunk, elvégeztük a munkát”. Delikát, és ezt az elámulást azért tettük ide, mert fölrémlett Navracsics.

Illetve nem is csak ő, hanem az utóbbi idők történései, miszerint azért fölvettük a nyomorult koldus testtartását, amikor az amúgy nem is járó határvédelmi pénzekért, hajlongtunk a doktorminiszter által megvetett hajlongással, aztán a tanárok béremelése sem volt piskóta, ők is a koldulás eredményére vártak, mint ahogyan a térkövezők, a lomb nélküli lombkoronasétányok megálmodói, és számos (számtalan) más, lopható beruházás.

Egyébiránt, ha már Navracsics eszünkbe jutott, nem tudjuk, mi van ezzel az elvtárssal, akit a koldulás nagykövetévé nevezett ki doktorminiszter urunk, de feladatát nem tudta elvégezni, tehát dicstelenül zárt, mégsem hallottunk róla, hogy emiatt őtet megrótta volna a főnöke. Igaz, hogy amúgy nem is lett volna joga hozzá, mert nagy valósínűséggel magát az atyaúrisent is küldhettük volna a kolduló küldöttség élén, ő sem ért volna el semmit.

Ezt azért és azonban ki kell érdemelni, s bár nem látunk bele Ursula néni fejébe, nagy valószínűséggel nem azért hagyott ki minket az emlegetett felsorolásból, mert annak idején kék plakátra került, hanem inkább mert – egyebek mellett – azt is tudja, hogy azt a pénzt itt minden bizonnyal ellopnák, tehát fölösleges ideküldenie. Amúgy eszünkbe jut Tokaj, a nem is taggyűlések, amikor a szerzés bimbózni kezdett, s amikor még tán meg lehetett volna állítani.

Nem történt meg, és azóta is a fülünkben cseng doktorminiszter urunk – aki akkor még nem volt az, csak egy kezdő maffiózó – szava, miszerint „ne mi nyerjük a legtöbbet” (mármint a tokaji szőlős cég, mert azt hitte ez a drága ember, nem tűnik fel, hogy a maga felé hajlik a keze, pedig nem is szent). Mennyire, hogy nem az. Nos, az akkor bimbózó gyakorlat szökkent úgy szárba, hogy Európa-szerte híres, és ez az eredménye. Hogy az Ursula a középső ujját mutatja...