2024. augusztus 19., hétfő

A GARDA ZENEKAR MÁSODIK VIDEÓKLIPJE IS NEMZETKÖZI FESZTIVÁLGYŐZTES LETT

HÍRKLIKK
Szerző: VERESS KATKA
2024.08.19.



A Garda zenekar azzal robbant be a köztudatba, hogy tizenhárom nemzetközi filmfesztiválról hozta el az első díjat debütáló videóklipjével, amelyben hozzá mert nyúlni a háború témájához. Második kisfilmjüknél ugyancsak maradtak a valóság nyers ábrázolásánál, azonban ezúttal a családon belüli erőszak szörnyűségeit mutatták be. A „Rám többé nem emelsz kezet!” című alkotás ezúttal a Parai Musical International Awards fődíját hozta el, továbbá döntős a seattle-i Spectra Fix Filmfesztiválon is, amelynek küldetése, hogy a világ összes szegletéből megkeresse a tehetségeket. A csapat a tajvani CHIAY-i fesztiválon is esélyes a fődíjra.


Kemény vállalást tett a Garda szinte alakulásának percében. Az együttes a csillogás helyett olyan közéleti szerepet vállalt, amely a zene, az ének és a film eszközeivel hívja fel a figyelmet a körülöttünk lévő nyers valóságra. Ilyen volt az első klip, amelyben a háború elől menekülő anya és lánya történetébe pillanthattunk be – számítógépes trükkök segítsége nélkül valódi robbanást is előidézve -–, és ilyen a legfrissebb alkotásuk is, amely a Magyarországon hihetetlen erővel felszínre kerülő családon belüli erőszakot ábrázolja.

A „Rám többé nem emelsz kezet!” című alkotással a csapat szinte belehasít a levegőbe. A klip nézése közben ahogy halljuk a családfő üvöltését, durva káromkodását, jóformán a bőrünkön érezzük a nadrágszíj csattanását...


L. RITÓK NÓRA: ILYEN SORSOK IS VANNAK...

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.08.16.


Pár napig aggódva figyeltük a híreket, tényleg eltűnt-e egy ember a kis faluban, ahol dolgozunk. Ahol persze mindenki ismer mindenkit, és semmi sem tud titokban maradni pár napnál tovább.

Eltűnt már máskor is, néha hónapokra is, mióta itt dolgozunk, de akkor volt némi sejtésünk, hogy hol van, és egyáltalán, tudtunk arról, hogy készül a fiaihoz. De most ez nem tűnt valószínűnek, mert nincs kihez mennie, legalábbis tudomásunk szerint.

Aztán kiderült, hogy mégis megvan, a faluban bujkál, talán valami vitás ügye is volt, talán meg is verték, de egyelőre nem látjuk tisztán, mi történt, sem mi, sem a rendőrség. Mikor előkerült, nem volt partner a probléma tisztázásban, inkább megint sietve elvonult, miközben láthatóan legyengült, és a verés nyomait is magán viseli. Elzárkózott és megint a rejtőzködést választotta.

Zavart volt, erre is volt már példa, igazából úgy véljük, gondnokságra szorulna, egyre nyilvánvalóbban képtelen magát ellátni, talán egy idősotthonban jobb helye lenne, de ez nyilván fel sem merül. Sem benne, sem a rendszerben.

Megint itt vagyunk… az általam sokat emlegetett döntési képességek és felelősségek területén.

Most, miközben mindannyian aggódunk érte, megint elgondolkodtam azokon az embereken, akik így, mint ő, teljesen magukra maradnak. És igazából nem hiányoznak senkinek. Volt és van is ilyen több körülöttünk, többnyire férfiak, elhibázott döntésekkel, sodródva ide-oda, sokan az alkoholizmus csapdájában, sokan kihasználva, csicskaként, földönfutóként, csak létezve…de nem megélve az életet úgy, mint mások. Arról pedig nincs pontos adatunk, mivel soha senki nem mérte fel az állapotukat, hogy mennyiben korlátozottak, milyen fokon sérültek, mert koruknál fogva gyerekként nem ismerhettük őket, és abban az időben, mikor ők iskolába jártak, még az SNI (sajátos nevelési igény) fogalom sem volt beépülve.

Már aki járt iskolába. Mert ő nem. Azt tudom róla, hogy teljesen analfabéta, mert mikor a covid legnehezebb időszakában támogattuk a kis falu lakóit egy-egy élelmiszercsomaggal, épp én voltam az, aki átadta neki, és az átvételi elismervényre nagyon lassan két keresztet rajzolt. Elképedve kérdeztem: “maga nem tud írni?” “Nem.”-válaszolta. “Hát hány osztálya van?”-faggattam tovább. “Egy se.” “Az nem lehet… hol volt gyerek?”- kérdeztem, hiszen tudom, hogy csak valamennyivel fiatalabb tőlem. “Egy tanyán. Dolgoztam.”-mondja, és ezzel le is zárta a beszélgetést.

Nem tudom pontosan, hány éves lehet, talán hatvan körül, és a rendes nevét sem tudom, csak a keresztnevét, meg a ki tudja honnan ráragadt ragadványnevet. Amit mondhatnék becenévnek is, de az ő esetében inkább gúnynév, bár sosem tűnt úgy, hogy zavarná. Tulajdonképpen semmi sem zavarta. Ikonikus a ruházata is, a zakó-nadrág-gumicsizma télen-nyáron jellemzi. Így vált részévé a településnek, ahogy hátratett kézzel sétál, vagy üldögél az utca fordulójánál, a padon.

Nem tudom, az életében hol, merre, mit dolgozott. Időnként engem is megállít, munkát kért, bármit megcsinál, mondja. Ebből élt, hogy néha kapott valami munkát, nehezet, mezőgazdasági jellegűt, felügyelet mellett megcsinálta.

Amikor elkezdtünk itt dolgozni, még a családjával élt, több gyerek is volt, emlékeztem rájuk, jól megmaradt bennem egy kép, mikor valamit vittem nekik, és a házban semmi bútor nem volt, csak papírdobozok. Nyilvánvaló volt, hogy a közeg nem alkalmas gyereknevelésre, hamarosan állami gondozásba is került mind. Aztán egyedül élt évekig, a villany nélküli ház egyetlen helyiségében. Később, ahogy a gyerekek felnőttek, volt, hogy az asszony is visszakerült, új párral, terhesen, aztán megint eltűntek, jól emlékszem, még a védőoltásokat sem kapta meg a baba, úgy kerestették, hova lettek.

Egy jó darabig a két felnőtt fiával élt együtt itt, ők is ugyanígy, alkalmi munkát kerestek, a papírjaik sem voltak rendben, de nem léptek semmit, hogy a helyzet változzon. Próbáltuk volna a villanyt visszaköttetni, de nem sikerült a tulajdonviszonyok tisztázását megugrani. Ezért otthagyták a házat, és beköltöztek egy másikba, ahol szintén nem volt áram, de a szomszédból, magas havi “hozzájárulásért” egy vezetéken kaphattak. Aztán az egyik fiú tragikus balesete után ideköltözött még egy lány is, a másikhoz, ő sajátos nevelési igényű tanítványunk volt, ismertük a döntési képességeit. Már terhes volt, mikor a párja elment, úgy hallottuk, vissza az anyja családjához. A baba megszületett, csecsemőotthonba került, a lány meg haza a szülői házba.

A férfi maradt a házban, a kutyáival. Hogy aztán mi történt, arról vegyes információk keringenek. Megverték, mert nem fizetett a villanyért… ittak, összetűzésbe keveredett valakivel, és ő húzta a rövidebbet. A rendőrség sem tud mit tenni, a sokadik eset ez, a konfliktushelyzetekben nem értelmezhető dolgokat mond, összefésül helyzeteket, egyet nem lehet csak, megérteni, mi történt vele. Persze ott a falu, meg a térfigyelő kamerák, most is lesz majd egy kép biztosan a történtekről.

De mi lesz vele? Hány értelmi fogyatékos, vagy mentálisan súlyosan sérült ember él ma mélyszegénységben? Ki visel értük felelősséget?

Az intézményrendszer biztosan nem. Hol van arra energia, idő, hogy a vele történtek után nyomozzanak? Az önkormányzat? Mit csináljon vele, hova tegye, hol van munkaerő, szakértelem, forrás az ő és a hozzá hasonló kóborgók folyamatos figyelemmel kísérésére? Milyen intézmény fogadná be, a jövedelme hol fedezne bármilyen ellátást?

A faluban pedig mindig lesz, aki kihasználja. Olyan is, aki gúnyolja, nevetség tárgyává teszi, olyan is, aki megalázza, megveri. Ma a világ sehol, de a szegregátumok különösen nem biztonságosak az ilyen szerencsétlenek számára.

A helyzet pedig az, hogy felnőtt ember. Ezért az ő felelőssége minden. Ő dönt. Ő élt és él így. Az ő élete. Majd felbukik valahol, vagy reggelre meghal egy kert végében, vagy egy elhagyott padláson. Vagy agyonveri valaki. Nem fog hiányozni a családjának, mert sosem volt család. Nem fog hiányozni a munkaadójának, mert sosem volt munkahelye. Nem fog hiányozni senkinek, mert senkihez sem kötődött igazán. Csak létezett.

Nem tudunk mit tenni különösebben mi sem érte. Adhatunk néha élelmet neki, amit vagy alkoholra vált, vagy elvesznek tőle. Nem tudunk mellette lenni mindig, megvédeni sem másoktól, sem magától. És rossz érzés ez, mert ő is egy ember. Akinek ennyit engedett az élet. Ennyit kapott tőle. Vagy, ennyit tudott kihozni belőle.

A felnőtteket, pont azért, mert a felelősség teljesen rátolható, könnyen elengedi mindenki. A baj csak az, hogy ez a réteg folyamatosan újratermelődik. Azokból az SNI gyerekekből, akik mélyszegénységben élnek. És a rendszer figyelme csak az általános iskoláig tekinti őket speciális szükségletűnek. Felnőttként pedig ez lesz a sorsuk. Látjuk pontosan ebben a mára már generációs léptékű munkában.

Csak a megoldást nem látjuk. Sem a törekvést, hogy ez bárkit érdekelne.

Mire megírtam és feltöltöttem a blogot, tragikus hírt kaptam. Megtalálták. Úgy, ahogy fentebb soroltam, egy kert végében. Sajnos már csak a holttestét. Pontosabbat nem tudunk.

Egy ember volt ő is, egy embertársunk.

Nyugodjon békében.

EZ IS FIGYELEMELTERELÉS. MI MÁS?

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.08.17.


Kedvencem, amikor egyesek megdönthetetlen érvként és magyarázó elvként dobják be a figyelemelterelést, mint univerzális technikát. Ezt amúgy mindegyik politikai oldal szívesen és nagy előszeretettel használja. “Ne dőlj be ennek! Ezt (lehet ez az “ez” bármi és lehet annak ellenkezője) figyelemelterelés céljából dobták be!

Mesteri konspirációkat, a legfélelmetesebben csengő titkosszolgálatok gigantikus manipulációs technikáit vélik a legbeavatottabbaknak és legtájékozottabbaknak tűnők felismerni.

Mint például a Gellért-hegy tervezett keresztjében! Ez is figyelemelterelés. Mi más?

Hallottad, már a mi falunkban is akkumulátorgyárat akarnak felhúzni! Na és? Ki a bánatot érdekel, amikor a Gellért-hegy tetejére már farigcsálják a keresztet! Nagypapa három évig várt a műtétre, most mégis elmarad az operáció, mert leállt a légkondícionáló a kórházban. Kit érdekel? Elvégre a Gellért-hegy tetején hamarosan ott lesz a kereszt. A gyereknek nem lesz kémia, fizika és angol tanára, helyettük valamilyen tüzértiszt fog bemenni az órákra! Sag schon! Viszont lesz szép nagy kereszt a Gellért-hegy csúcsán. Anyjuk, megyek megetetni a disznót. Nem mész te sehova, ott egye meg a disznaját a rosseb! Figyelj inkább, mert most mondja be a tévé, hogy lesz kereszt a Gellért-hegyen!

A figyelemelterelésre előszeretettel hivatkozók mintha túl komolyan vennék Lyndon B. Johnson elhíresült mondását, amellyel Gerald Fordot vette egykor célba: “Jerry Ford is so dumb he can't fart and chew gum at the same.” (Kissé eufemisztikus fordításban: Jerry Ford olyan hülye, hogy nem tud egyszerre szellenteni és rágózni.)

Pedig úgyszólván bizonyos vagyok abban, hogy az amúgy rendkívül szorgos KGB-t Ford rágógumizása és szellentései hidegen hagyhatták.

Szóval a Gellért-hegy készülő keresztjének elutasítása nem felejteti el a piaci árakat, a kórházi állapotokat, a kormány gazdasági semmittevését, a már most félreérthetetlenül elcseszettnek tűnő akkumulátor-programot, a közoktatás totális mélyrepülését, az orosz és a kínai kitettséget, de az ország kulturális és tudományos helyzetét, kormányzati elismerését és támogatását sem, beleértve az ország urainak kifinomult kvalitásérzékét, így - horribile dictu - a nagyszerű Fásy Ádám lovagkeresztjét sem.

Visszatérve Johnson elhíresült mondására, egy bableves elfogyasztása utáni egzisztenciális állapotban is lehet érdemben gondolkodni a Fideszről.
Sőt!

MAGYAR INFÓ 6. RÉSZ

MAGYAR PÉTER HIVALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2024.08.18.



Live Magyar Péterrel.

AZ OKTATÁSI RENDSZERBEN ELSŐSORBAN MAGÁNAK A RENDSZERNEK KELL MEGVÁLTOZNIA

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.08.19.


Miklós György, a Szülői Hang Közösség egyik alapítója szerint újra kellene gondolni az iskolát, és ez nemcsak azoknak a feladata, akik megírják a következő alaptantervet, ez az egész társadalom feladata. A Szülői Hang meg is kérdezte a szülők véleményét arról, szerintük mi lenne a legfontosabb, aminek meg kellene változnia a magyar oktatási rendszerben. Sokféle válasz érkezett, volt, aki konkrét javaslattal állt elő, volt, aki csak az irányt jelölte meg, de kitűnt, magukat a szülőket is komolyan foglalkoztatja a téma. Persze, nem véletlen, hisz mégis csak a gyerekükről, az ő életükről és jövőjükről van szó. Egyikük töményen csak annyit válaszolt, a rendszernek kellene megváltoznia.

„Sokkal többre kellene törekednie az iskolának, változnak az igények. Olyan világban fognak élni a gyerekek, ahol hozzá kell szokni ahhoz, hogy a gépek, robotok, eszközök az élet szinten minden területén felülmúlják az emberi képességeket. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a fizikai erőben a gépek erősebbek, most egyre inkább hozzá kell szokni ahhoz, hogy akár intellektuális képességekben is felülmúlnak minket. Újra kellene gondolni az iskolát, és ez nemcsak azoknak a feladata, akik megírják a következő alaptantervet, ez az egész társadalom feladata. Az alapkérdés itt az, hogy mi az, ami minket emberré tesz? Ezt a kérdést kell több oldalról megválaszolni, és az iskolának azokat a készségeket kellene megerősítenie, amelyek igazán emberiek, és ehhez kellene az iskola egész felépítését igazítani.” Mindezt Miklós György mondta egy interjúban. A Szülői Hang, a szülőknek és a pedagógusoknak szóló önsegítő és érdekvédelmi csoport – melynek fókuszában a közoktatás és a gyerekek jövőjét érintő témák vannak – fel is tette a kérdést a csoport tagjainak, mi az, aminek alapvetően meg kellene változnia a magyar oktatási rendszerben.

Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – a legrelevánsabb válaszokat idézzük...

VÁRATLAN LÉPÉS AZ UKRÁN BEVONULÁS AZ OROSZ TERÜLETEKRE - DE VAJON MI ENNEK A HASZNA? | HETES STÚDIÓ

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2024.08.17.



A Hetes Stúdió 2024. augusztus 17-i adásában Szénási Sándor Bolgár Györggyel, Szele Tamás külpolitikai újságíróval, valamint Zubor Zalánnal, az Átlátszó újságírójával beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.

DEMOKRATA PÁRTKONGRESSZUS: BUKÁS HELYETT A GYŐZELEM REMÉNYE

HÍRKLIKK
Szerző: NAGY MARIANN
2024.08.19.


Hétfőn este, közép-európai idő szerint kedden hajnalban kezdődik Chicagóban a Demokrata Párt (immár csak formális) elnökjelölő kongresszusa. Még néhány héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy a veterán Joe Biden elnök lesz ismét a párt jelöltje a novemberi választásokon, a 81 éves politikus testi-szellemi állapota azonban annyira leromlott, hogy kénytelen volt visszalépni az indulástól. Helyére már korábban, elektronikus szavazással alelnökét, Kamala Harrist választották. A látványos, nagyszabású rendezvényen ünneplik majd a sokat ígérő jelöltet és alelnökjelöltjét, Tim Walzot, hogy lendületet adjanak a választási kampány további, novemberig tartó döntő szakaszának.


Miután Joe Biden lényegében leszerepelt az ellenfelével, Donald Trumppal folytatott tévévitában, párthíveinek és pénzes támogatóinak – nagyon nehezen ugyan, de – végül sikerült meggyőzniük, hogy lépjen vissza a versenytől. Így lett meglepetésre alelnöke a színesbőrű jogásznő, Kamala Harris a jelölt, aki meglepő sikert aratott az első hetekben és már – ha szerényen is, de – megelőzi Trumpot a közvélemény-kutatásokban. Ez mindenképpen látványos előretörés, hiszen Biden novemberi veresége már bizonyosnak látszott, akárcsak az, hogy a demokraták az elnökválasztással párhuzamos novemberi kongresszusi választásokon is veszítenek és a republikánusok a képviselőház után a szenátusban is többséget szereznek.

A párt küldötteinek összejövetelén, az óriási chicagói kongresszusi központban elsőnek Biden mondja el várhatóan keserédes beszédét, amelyben elbúcsúzik már csak januárig tartó politikusi pályájától, mérleget von és természetesen melegen ajánlja majd utódjaként Kamala Harrist. Az elsők között szólal fel a kongresszuson Hillary Clinton, a volt amerikai elnök felesége és korábbi elnökjelölt, nemkülönben férje, valamint a másik korábbi demokrata párti elnök, Barack Obama. Beszél majd Jill Biden, az elnök felesége is, akinek hír szerint főszerepe volt abban, hogy férje a végsőkig nem akarta feladni jelöltségét. Tim Walz, Minnesota állam kormányzója lehetőséget kap, hogy minden korábbinál szélesebb nyilvánosságnak mutassa be magát, hiszen a kongresszust a nagy amerikai tévéhálózatok élőben közvetítik. A befejező beszédet Kamala Harris tartja, akit minden bizonnyal óriási lelkesedéssel ünnepelnek majd párthívei, minthogy tőle várják súlyos helyzetbe került pártjuk megmentését és az elnökség elnyerését.

A tanácskozás küszöbén további jó hírek érkeztek a kampányból. Harris és Tim Walz államról-államra, városról-városra vezető gyűlésein most elsősorban arra a hét államra összpontosított, amelyekben a két párt szinte egyenlő erőviszonyai miatt eldőlhet a novemberi szavazás. Felmérések szerint e hét állam közül Harris négyben már – ha szerényen is, de – átvette a vezetést Trumptól és összesítve 1,1 százalékkal áll előtte az országos felmérésekben. A meglehetősen bonyolult amerikai választási rendszerben azonban nem feltétlenül a szavazatszám dönt, hanem az, hogy az elnököt végül (formálisan) megválasztó elektorokat nyerjék meg az egyes államokban. Ezért Harris számára kulcsfontosságú, hogy megszerezze az elektorok többségét ezekben a kulcsállamokban: Wisconsinban, Michiganben, Pennsylvaniában, Georgiában, Nevadában és Arizonában. A hat közül négyben a felmérések szerint már vezet, de legalább ötben kell megszereznie az elektorok többségét. A felmérések hibaszázaléka általában négy százalék körül van, így semmi sem biztos, de a trend egyértelműen a demokratákat látszik segíteni és az is látszik, hogy Harris sokkal vonzóbb a választók számára, mint Biden.

A chicagói kongresszust jelentős tüntetések kísérik majd: palesztin párti demonstrálók ezrei utaznak a városba, hogy ügyük támogatását követeljék a Demokrata Párttól...

AHELYETT, HOGY ALKALMAZKODNA, A MAGYAR AGRÁRPOLITIKA TOVÁBBRA IS A KLÍMAVÁLTOZÁSRA LEGÉRZÉKENYEBB GABONATERMESZTÉST TÁMOGATJA

QUBIT
Szerző: VAJNA TAMÁS
2024.08.18.


Pinke Zsolt, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének tudományos főmunkatársa és kollégái legújabb tanulmányukban azt állítják, hogy a krízisterületté váló Kárpát-medencében aligha folytatható a mostani mezőgazdálkodás.


„Előrejelzések arra utalnak, hogy a 2022. évihez hasonló, de akár ennél is súlyosabb aszályesemények előfordulási valószínűsége a Kárpát-Balkán régióban magas és időben előre haladva növekvő tendenciát mutat. A régió minden valószínűség szerint a klímaváltozás egyik krízisterületévé válik” – állapítja meg az a nemrégiben megjelent tanulmány, amelyben Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tudományos főmunkatársa és kollégái a klímaváltozás mezőgazdasági következményeit elemzik.

A kutatók azt állítják, hogy miközben a „globális mezőgazdasági alapanyag-túltermelési válság és a klímaváltozás olyan külső tényezők, amelyekre a magyar agrárszektor alakítóinak nincs, vagy alig van hatása”, az egyetlen ésszerű alkalmazkodás helyett viszont a magyar agráriumban „a klímaváltozásnak leginkább kitett és a (...) válságban érintett gabonafélék és olajos növények részarányának a növekedését látjuk”.

Vésztjósló előjelek


Bár a globális gabonatermelés egy főre vetített átlaga az elmúlt évtizedekben „a mezőgazdasági forradalom dicsőséges napjait felidézve dinamikusan növekedett”, és 2020-ra meghaladta a „0,4 tonna/fő mennyiséget, régóta tudható az is, hogy a felmelegedés mértéke Európában kétszer gyorsabb a globális átlagnál. Nem véletlen, hogy 2015 óta kétezer éve nem tapasztalt, gyorsuló ütemű aszályhullám sújtja a kontinens régióit – állítja a Pinke mellett Ács Tamás, Fabók Veronika, Kalicz Péter és Jámbor Attila által jegyzett elemzés. Mint írják, ez az oka annak, hogy

„az 50. szélességi foktól délre, nagyjából a Frankfurt és Prága között húzott képzeletbeli vonal alatt a termésátlagok rendre elmaradtak az előző évek átlagaitól”...

AZ ERŐK ELVONÁSA AZ EGYIK FŐ CÉL, DE AZ OROSZ LAKOSSÁG INGERKÜSZÖBÉT IS ÁTÜTÖTTE AZ UKRÁNOK KURSZKI BETÖRÉSE

TELEX
Szerző: MOLNÁR ZOLTÁN
2024.08.18.


Ukrajna augusztus 6-án betört Oroszország kurszki térségébe, a Kreml borzasztó zavarban van, nagyon lassan reagált a szinte akadálytalan ukrán előrenyomulásra, ami a saját képét a biztonságra építő Vlagyimir Putyin elnöknek is pofon. Azonban az orosz erők átcsoportosításának kikényszerítésében csak részleges sikert értek el az ukránok, a donyecki frontról egyelőre nem irányítottak át orosz csapatokat.

Kelet-Ukrajnában az orosz hadsereg folytatja a felőrlő előrenyomulást Csasziv Jar és Pokrovszk felé, ezért az ukránok sokat is kockáztatnak a kurszki akcióval. A Nyugatról kapott F-16-os repülők is szolgálatba álltak Ukrajnában, azonban az még időbe telik, hogy ténylegesen éreztessék hatásukat. Rácz Andrással, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójával, Oroszország-szakértővel beszéltük át az orosz–ukrán háború alakulását.

Célok: tehermentesítés, presztízs, morál


Ukrajna oroszországi betöréséről Rácz András azt mondta, az ukránok eddig péntekig maximum 1000 négyzetkilométert foglaltak el. Összevetésül: csak Kurszk megye 30 ezer négyzetkilométer körüli terület, és ez egy kisebb orosz megyének számít, így elmondható, hogy „nagyon pici terület, amit eddig elfoglaltak az ukránok”. A térség terepe nehéz, szabdalt, erdők, folyómedrek, mély szakadékok tarkítják, rengeteg tó és mocsár is van errefelé, „nem egy könnyen járható terület”...


HÚSZ FOK

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.08.19.


Nyolc schengeni ország (Lettország, Litvánia, Észtország, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország és Izland) az Európai Bizottsághoz fordult, mert kies hazánk, élén a Fidesszel vízumkönnyítést ad az oroszoknak. Ez a pátoszos nevű nemzeti-kártya program, ami már azért is gyanús lehetne, ahogyan a kollégisták a „nemzet” szóval bántak, hogy egyrészt kiüresítették a jelentését, illetve valami ganyét takarnak vele. A nemzet szó legalább annyira gyanús, mint a kokárda viselése a kisajátítása után, amikor fidesztaknyos lett.

Ugyanakkor a lettek vagy az észtek (és a többiek) nem érthetik ezeket a finomságokat, ők csak attól tartanak, hogy a Fidesz a schengeni határon belülre engedi az oroszokat, amiben a jelenlegi helyzetben elég nagy biztonsági kockázat rejlik. Éppen ezért a nyolcak udvariasan, ahogyan a diplomácia nyelve azt igényli, „aggodalmukat fejezték ki Magyarország döntése miatt”. Ezt a sztaniolba csomagolt aggódást aztán Szijjártó „hazugsághadjáratnak” nevezte, hogy az emberben fölötlik a kérdés: mi a jó isten baja van ennek.

Szijjártó diplomáciai készségeit és képességeit ismerjük, de ennek tükrében is sok, hogy egy aggodalmat kifejező mondat után olyanokat rikácsoljon, mint most: „a háborúpártiságtól elvakult észak-európai és balti kollégák – állítása – színtiszta hazugság”. Idáig érezzük Szijjártó szájszagát, ahogyan ordít és toppogat, de különösebben ezúttal nem foglalkozunk vele, hiszen ezekkel az országokkal – mint ahogyan a fél világgal – már rég összevesztünk. Azaz, semmi nóvum nincsen a dologban, csak majd később egy esetleges pofáncsapás.

Hogy kihajítanak minket „Schengenből” annak minden útleveles folyományával együtt, de ismerjük az Uniót, nem megy az olyan könnyen náluk, mint ahogyan kellene. Itt és most azonban ez a hazugsággal vádolás az érdekes. Mert mi a garancia arra, hogy nem a nyolcak (meg a fél bolygó) hazudnak, hanem éppen Szijjártó. Ez csak ilyen elméleti fölvetés, mert ugyan lehet mondani magamról, hogy az igazság bajnoka vagyok, ám, ha egyszer is hazugságon kapnak, oda a nimbusz, és a Fidesz kitörölheti az arschát a nemlétező igazával.

Hogy mennyire lehet hinni nekik, azt amúgy tudjuk, de épp ezekkel a történésekkel párhuzamosan adtak újólag bizonyságot róla, hogy semennyire sem. Magyar Péter kórházban járt (most ezzel tartja napirenden magát), és látta, illetve velünk is láttatta, hogy Takács Péter államtitkár az intézményekben meglévő kellemes húsz fokról hadovált a tévében, s ezt nézték a betegek a kórteremben harminc+ fokban kókadozva és izzadva. Innentől csak az a kérdés, az emberek a tapasztalatuknak hisznek, vagy az államtitkárnak a dobozban.

Mert régebben arról is született tanulmány, hogy a gombák, bár a bőrükön érezték az inflációt, ugyanis szó szerint sokkal kevesebb zsömlét tudtak venni mint előtte, inkább hittek a propagandának, hogy jól élnek, mint a korgó gyomruknak. Csodálatos lélektani dolgok ezek igazról és hamisról, valóságról és álomvilágról, ami a kerítésen belül szuperül működik, azon kívül nem annyira, ezért jön mindenki szembe az autópályán, mint most az északi nyolcak is, akik nem hisznek sem a Fidesznek, sem Szijjártónak...