abban mindkét fél szakemberei egyetértenek, hogy egy orosz SZU-35-ös legyőzne egy F-16-ost egy elképzelt légi párbajban.
1. Patrióta lelkigyakorlatunk elején jó örökre felébreszteni magunkban a tudatot: valahányszor a „magyar” szót halljuk, a higgadtság, méltányosság és mérséklet szándékát kell megkeresnünk magunkban. A botrányos és kizárólag magyarságunkra hivatkozó berzenkedés általában tartalmatlan, talmi és kongó sallangot görgető beszéd. Széchenyi nem győz óva inteni a lármás politikusok frázisaitól, és azoktól a pillanatoktól, amikor egy-egy kortes vagy hordószónok az ájult és tájékozatlan tömeg lelkesedése közben abban a hiszemben zúgja tele a teret: mily óriási léptekkel, sőt „sasreptileg” (ez is az ő szava) mozdította elő a haza javát. 1842-es akadémiai beszédében kerek-perec kimondja: „A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi.” A „magyar-ittasság” nem a kultúra hatalmas birodalma felé vezető királyi út, ellenkezőleg: az egyik legveszélyesebb zsákutca, amelyből hosszas külföldi tartózkodás, a miénktől eltérő szokásrendekkel való huzamos érintkezés, és külföldi értékrendekkel történő folyamatos és tárgyilagos összemérés vezetheti szebb útra az önistenítésben megrekedt hazafit.
2. A patriotizmus semmi áron nem kerülhet összeütközésbe az egyetemes erkölcsi értékek és a hazafiúi lelkiismeret parancsaival. Petőfi is az „emberiségért” szeretett volna tenni valamit, már kamasz fővel, s a végén is a szent „világszabadságért” esett el a segesvári csatatéren. József Attila egyik kései darabja kapcsolja össze a töredék végleges, axiomatikus élességével ennek az érzelemnek két magas dimenzióját: „Én hazám, fajom és emberiségem iránt ismerem szép kötelességem.” Széchenyi pedig, itt is, említett akadémiai beszédében, kimondja: „(…) hála az ég, e földgömbön – hol nemcsak fajtája, de egész neme érdekét köteles szívén hordani minden jobbra törekedő ember”. A Világban ezt olvassuk: a magyarnak csak egy célja lehet: „a Magas” (mintha Illyés „haza a magasban”-eszméjének forrásvidékén járnánk).
3. A patriotizmus nem adhat szabadjegyet a törvényesség megsértésére, nem múlhatja felül az igazságkeresés és a közösség érdekében végzett nyilvános cselekvés parancsát. Ugyancsak a Világban meséli el egy külföldi kereskedővel folytatott beszélgetését, aki – miközben Széchenyi Magyarországra csalná – elmondja, miért nem jön ide: „mert itt senki nem fizet s mindenki üt”, továbbá: mert itt a törvénytelenség „büntetlen marad”. „Nem szeretem a sötétben kötött ügyleteket.” A sötétben, azaz titokban kötött (időtlen időkre titkosított) ügyletek nem a hazaszeretet tanúbizonyságai, hanem a bűnözői hajlam jelei. Ezzel szemben Széchenyinél minden közösségi indulat az igazságkereséshez kötődik. A hazaszeretetről nem átallja megállapítani: „Im ez legnagyobb bajunk, hogy annyi elficamlott ész van köztünk, so eine Affen-Vaterlandsliebe /egy afféle majom-hazaszeretet/, mely szeretete által legtöbbet ront”.
4. A patriotizmus nem fedheti el a „nemzet nevében” és a „nemzet érdekében” elkövetett bűnöket, főleg nem a más nemzetek elleni atrocitásokat. Széchenyi nem helyeselte az erőszakos magyarosítást, sem a forradalmi honfiúi buzgalmat. „Lelkesülés kezdi, őrjöngés kíséri, és megbánás követi a forradalmakat”, emlékeztet. Irtózott minden esetlegesen elért „siker”-től, ódzkodott a „véletlen született magyarok”-tól, és minden hazafiúi habzás hallatán felébredt benne a rettegés: nem lesz-e értelmetlen valaha kivívott szabadságunk, nem marad-e „fejletlen probléma, egy olyan nép vívmánya, amely csak a farkasnak függetlenségi köréig” volt képes felemelkedni (az utóbbi években megismerhettük ennek a „farkas-függetlenségnek” bizonyos létmódjait és hangzatos szókincsét…).
5. A hamis patriotizmus arról ismerszik meg, hogy legfontosabb működési terepein katasztrófahelyzet uralkodik. Ha nincs komoly tudásközvetítés, információközlés, ha nem működik az egészségügy, ha nincs pártatlan jogszolgáltatás, ha nem válnak el a hatalmi ágak, ha fojtogató életgyakorlattá válik a hazugság kultusza, ha a közösséget „fortélyos félelem igazgatja” és „csalóka remény”, akkor a patriotizmus szószólóinak hitele elsorvad, és közös szűköléssé silányul az élet. Úgy tűnik, mostanság a hatalom által gerjesztett patriotizmus jobban előkészít bennünket a meghajlásra, mint a felegyenesedésre. Széchenyi riasztó tisztasággal látta s mondta: Hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen. De nem egyszer csak így idézte sorsát, fanyar sóhajjal: O Verstand wo ist deine Vernunft geblieben! (Ó, értelem, hová tűnt a te észszerűséged!)
- a lakosságnál nő az elkölthető pénz mennyisége, azaz a kereslet,
- vagy inkább fordított a helyzet, és a növekvő árak miatt kell a béreket emelni (mert a munkaerő-hiányos környezetben verseny van az alkalmazottakért), majd a növekvő bérköltségeket áthárítják a vevőkre a cégek.
- A kormány erre az átlagbéradatokkal válaszolt, amelyek sokkal jobbak, ugyanakkor az átlagot akár egy kisebb, de jóval jobban kereső felső réteg is alaposan felhúzhatja.
az arányok így mindhárom említett államban 50-46 százalékon állnak a demokrata elnökjelölt javára.
- világos elképzelése van az országról: Kamala Harris 53 százalék, Donald Trump 61 százalék;
- rendelkezik a megfelelő temperamentummal ahhoz, hogy hatékony elnök legyen: Donald Trump 45 százalék, Kamala Harris 54 százalék;
- őszinte: Donald Trump 41 százalék, Kamala Harris 52 százalék;
- intelligens: Donald Trump 56 százalék, Kamala Harris 65 százalék;
- meghozhatja a szükséges változást: Donald Trump 47 százalék, Kamala Harris 50 százalék.
