2024. augusztus 8., csütörtök

… MEGLEPŐEN TUDATLAN, KÍNOSAN FELKÉSZÜLETLEN, ÁM ROPPANT MÓD TISZTESSÉGTELEN

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.08.07.


Két napja: 

Labossa Péter Mihály érdi evangélikus lelkész hétvégi prédikációjában az alábbi teológiai és eszmetörténeti gondolatának adott hangot: „...lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni, de gondoljuk át a történelemben mi volt: a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy »vére rajtunk és gyermekeinken«, ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét (...) az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét. És akkor nem kell messzebb menni a holokauszt és egyéb kérdésekben, hogy Isten miért engedte. Nem Isten tervében volt ez benne, de valami miatt Isten megengedte. És hogy mi lássuk ezeket az összefüggéseket, és nem a zsidó népen kell köszörülni magunkat, a nyelvünket meg bárminket. Hanem látni azt, hogy Isten nem szórakozni hítt bennünket” – imígy az evangélikus lelkész.
Eddig tizenegy kedves Facebook-ismerősöm tette föl nekem a kérdést, hogy mit gondolok minderről, s szándékomban áll-e vitába szállni a lelkésszel.

Azt, hogy mit gondolok antiszemitizmusról, holokausztról, sok-sok tanulmányomban, s több könyvemben, így a legutóbbiban is megírtam, s a nézeteim azóta sem változtak. Aki megtisztel azzal, hogy érdeklődik a véleményem iránt, az megtalálja a vonatkozó helyeket.

Sem teológiai, sem eszmetörténeti, sem etikai vitát nem óhajtok folytatni Labossa lelkésszel, elvégre minden disputa nélkül is adott róla a véleményem: meglepően tudatlan, kínosan felkészületlen, ám roppant mód tisztességtelen.

Viszont akadna, amire kíváncsi volnék: vajon milyen teológiai és üdvtörténeti keretbe helyezve értelmezi a lelkész a múlt év október 7-i vadállatiasan brutális pogromot Izraelben? Továbbá az is érdekelne, hogy vajon milyen teológiai és üdvtörténeti keretbe helyezve értelmezi a magyar sorstragédiákat, mondjuk a török, a német és a szovjet megszállást, továbbá az I. és a II. világháború katasztrofális vereségét, valamint Trianont?

Ám legjobban az érdekel, hogy sok-sok kiváló evangélikus barátom és ismerősöm, köztük lelkészekkel, vagy az Evangélikus Egyetem oktatóival stb. vajon miként értelmezik teológiai, eszmetörténeti és etikai összefüggésekben Labossa lelkész gondolatait, különös tekintettel a holokauszt 80. emlékévében....
...
2024.08.08.

Akkor olvassuk el újra!

Labossa Péter Mihály érdi evangélikus lelkész egy minapi istentiszteleten az alábbiakat mondta: „...lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni, de gondoljuk át a történelemben mi volt: a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy »vére rajtunk és gyermekeinken«, ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét (...) az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét. És akkor nem kell messzebb menni a holokauszt és egyéb kérdésekben, hogy Isten miért engedte. Nem Isten tervében volt ez benne, de valami miatt Isten megengedte. És hogy mi lássuk ezeket az összefüggéseket, és nem a zsidó népen kell köszörülni magunkat, a nyelvünket meg bárminket. Hanem látni azt, hogy Isten nem szórakozni hítt bennünket”.

Én most elhagynám a felütés roppant aljasságát, vagyis azt, hogy „lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni”, inkább csak konstatálom, hogy ennek az alaknak az antiszemitizmusról nem az emberi civilizáció legförtelmesebb meggyalázása jut az eszébe, hanem az, hogy „ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni.”

A továbbiakban – közel két évezred legalapvetőbb antijudaista, antiszemita nézetével azonosulva – egyrészt tudatosítja, hogy a zsidók elutasították Jézust és keresztre feszítették, s miután maguk mondták ki, hogy „vére rajtunk és gyermekeinken”, az istengyilkosság legnagyobb bűnére történelmi válaszként, s természetesen isteni jóváhagyással - „valami miatt Isten megengedte” – menetrendszerűen érkezett a holokauszt, közel hatmillió ember, köztük csecsemők, gyerekek, terhes nők vagy magatehetetlen idős emberek nagyipari lemészárlása. Nem tudom, hogy látta-e Labossa evangélikus lelkész azt a híres fotót, amelyen az Auschwitzban elpusztított gyerekek lábbelijeiből egy szabályos kis hegy emelkedik. Labossa evangélikus lelkész történelmi és üdvtörténeti értelmezése szerint tehát a zsidók (!!!) kétezer évvel ezelőtt elkövetett istengyilkosságáért (!!!), mintegy üdvtörténeti revánsként „valami miatt Isten megengedte” a gyerekcipő-hegyecskét.

És az imént azt látom, hogy az Evangelikus.hu leközölte Labossa evangélikus lelkész szánalmasan motyogó, hazug és üvöltően árulkodó bocsánatkérését. Azzal jön (naná, mi mással!), hogy „prédikációmból sajátos módon kiemeltek részleteket”. Naná, természetesen megint a kontextus! Nos, ott van fenn a szöveg, el lehet olvasni, s ha hermeneutikai tanulmányai során nem az Evangélikus Hittudományi Egyetem mellé járt volna, hanem abba bele, akkor talán maga is megértené, mit is méltóztatott elmondani. Mi volt itt a kontextusából kiragadva? Aztán Labossa lelkész emelt fővel elhatárolódik a holokauszt relativizálásától, ami igen szép teljesítmény, minthogy előbb a holokausztot – ahogy azt kifejtette – Jézus megfeszítéséért, azaz a zsidók bűne miatt „Isten megengedte”, vagyis a zsidók az okozói önmaguk lemészárlásának (ennél nagyobb relativizálás aligha képzelhető el), aztán ezt a gondolatfutamát büszkén megosztja a Youtube-on, majd amikor lebukik vele, előbb gyáván, betojva a lehetséges következményektől, gyorsan eltünteti, majd alig 24 óra múlva kontextusból való kiragadást emleget, s elhatárolódik önmagától.
Labossa evangélikus lelkész egy morálakrobata.

Végül pedig ezt mondja: „Ha bárkit megbántottam, így zsidó testvéreimtől és minden jóérzésű embertől bocsánatot kérek.” 1. Ha bárkit megbántottam – feltételes mód, a felelősség szokásosan gyáva elkenése, hárítása. 2. Ne a „zsidó testvéreitől” kérjen bocsánatot (speciel nekem nem testvérem semmilyen tekintetben Labossa evangélikus lelkész), de ne is a „jóérzésű emberektől”, hanem mindenekelőtt azoknak az emlékezetétől, akiknek a halálgyárakban való pusztulását „Isten megengedte.” Például a rokonságomba tartozó copfos ikrektől, attól a két 11 éves kislánytól, akiknek „Isten megengedte”, hogy a gázban végezzék. 
Aztán kérjen bocsánatot az Istenétől, amiért blaszfém állítást tett róla. Ha Labossa evangélikus lelkész a II. századi Markión követője, aki szerint Jézus más Istent nyilvánított ki, mint az Ószövetség Istenét, a héberek Istene csak egy gonosz demiurgosz, s az Ószövetség egészét elvetette, nos, ha Markión követője, ez esetben persze nincs szükség a bocsánatkérésre, intézze azt el saját egyházával.

Végül, ha már szóba hoztam a markionitákat, emlékeztetném Labossa evangélikus lelkészt a német evangélikus egyház kezdeményezésére a náci rezsim idején, 1939. április 4-én megszületett ún. Godesberg-nyilatkozatra, amelyben egyebek mellett az alábbiakat olvashatta el és jegyezhette fel magának, okulásként, Labossa evangélikus lelkész: „Mi a kapcsolat a judaizmus és a kereszténység között? A kereszténység a judaizmusból alakult ki, és ezért annak folytatása és beteljesedése, avagy a kereszténység a judaizmussal szemben áll? Erre a kérdésre az alábbiakat válaszoljuk: a keresztény hit a judaizmus kibékíthetetlen vallási ellentéte.”

S ha a tegnapi posztomat azzal zártam, hogy várom evangélikus lelkész barátaim és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen oktató kollégáim véleményét, azóta ugyan egy igen fontos telefonhívás érkezett Németországból, de idehaza még csend van és hallgatás, pedig ennek a szövegnek az intellektuális és teológiai feldolgozásához nincs szükség 24 órára.
Arról egyetlen olvasatra is pontosan meg lehet állapítani azt, aminek szánták.


„ELSZAKADT A MAGYAR VALÓSÁGTÓL” – ABLONCZY ÉS MAGYARI AZ ORBÁNI VILÁGRENDSZERVÁLTÁSRÓL

HETI VÁLASZ PODCAST
Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2024.08.08.


Demokráciafelfogás az Európai Parlamentben, Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde a világrendszerváltással – meg Amerika. Ezekről szól a HetiVálasz 238. adása. Podcastunkban a megszokott szerkesztőségi hármas: Ablonczy Bálint, Magyari Péter és Vörös Szabolcs.

Részletek a műsorból:


Mi az idei tusnádi beszéd fő tanulsága?

Magyari Péter: „Nagyon kevés konkrétumot mondott a miniszterelnök. A családi adókedvezmények megemelése volt tulajdonképpen az egyetlen igazán konkrét bejelentés. Egyébként egy olyan hosszú távú víziót vázolt fel, ami még az ő utóbbi időben megszokott beszédeihez képest is igazán terjengős és nagyon messzire tekintő volt. Az utóbbi években Orbán Viktor, amikor hosszabban beszél, akkor rendszeresen nem Magyarországról beszél, hanem a nemzetközi politikai térről, és azon belül is sokszor 1-5 éves távlatokról. Ezúttal meg már 100 évesről. Arról beszélt, hogy hogyan fog megváltozni a történelem menete, hogyan váltja fel a nyugat-európai/amerikai világ primátusát egy keleti dominanciájú világrend. Innentől kezdve azt magyarázta, hogy az ő sajátos, EU-ban szinte egyedülálló politikája ennek a tudásnak a birtokában értelmezendő, és ő ezt az új, akár 100 évig tartó folyamatot készíti elő úgy, hogy a végén Magyarország nyertese legyen az általa világrendszerváltásnak nevezett körülménynek. Ilyen értelemben ez nagyon bátor, profetikus előadás volt, és nagyon jól mutatta azt, hogy a miniszterelnököt most már kevésbé érdekli az, hogy mi történik Magyarországon, mint az, hogy mi történik száz év múlva a nagyvilágban.”

Ablonczy Bálint:
„A 2014-es, illliberalizmusról szóló beszéddel összehasonlítva meglepő volt, hogy a 10 évvel ezelőtti beszéd nagyon a magyar jelenből nőtt ki, és problémákról beszélt: a nemzetközi összefüggések mellett szó volt a bankokról, a devizahitelezésről, az oktatásról, a magyarországi közvagyon helyzetéről, a privatizációról – még a norvég alapról is – tehát nagyon benne volt az éppen aktuális magyar helyzetben. Azt keretezte, arra adott megoldásokat, illetve azt magyarázta. A mostani beszéd lényegében a jövőről szólt, tehát a magyar jelen sok szempontból nem jelent meg benne, és nem problémákat vagy megoldásokat mondott, hanem víziókat, amelyek a dolgok természeténél fogva jóval képlékenyebbek. Az a jelenet bizonyította, hogy nem csak a miniszterelnök szakadt el a kézzelfogható magyar valóságtól, amikor Semjén Zsoltot az RTL Klub megkérdezte a kórházi légkondicionálók helyzetéről, mire a miniszterelnök-helyettes őszinte kacagásban tört ki, érzékeltetve, hogy ezek bagatell problémák. Az a benyomásom, hogy a hétköznapi problémák számukra már nem problémák, pedig a magyar valóság ezekről is szól. Tusnád persze mindig a nagyívű világmegfejtésnek helyszíne, de azok voltak a sikerült, imponáló, sokáig rezonáló beszédek, amelyek valamilyen módon szóltak a magyar valóságról. Ez a beszéd nagyon kevéssé szólt már arról.”

Baj-e, hogy az Európai Parlament kihagyta a pozícióosztásnál a két szélsőjobboldali frakciót?

Ablonczy Bálint:
„A két frakcióra sok-sok millió európai szavazott egy összeurópai testületben – kicsit tehát más a megközelítés, mint egy nemzeti testületben. Ez a sok-sok millió ember ugyanúgy élt a demokratikus véleménynyilvánítás jogával, és az eddigi szokásjog szerint azért megvolt az a rendszer, hogy melyik frakció mekkora, és az alapján mennyi pozíció jár neki. Ezt fölrúgni politikai okok miatt – ez nem tesz jót az európai demokráciának. Ez a morális része. Politikai-taktikai szempontból pedig azért hibás ez a számítás, mert mindig egyszerűbb bevonni a sátorba olyanokat is, akikkel egyébként nem szeretsz együtt dolgozni, vagy nem szeretsz közreműködni, de mégiscsak szocializál az, hogy együtt vagytok. Az, hogy van egy alelnök, vagy vannak bizottsági elnökségek, akár még a patriótáknak is, az még ezt a nagyon furcsa, sok helyről összeeszkábált formációt is rákényszeríti, hogy valamilyen szinten együttműködjön a többiekkel, a többiek is együttműködjenek vele. Úgy azt a játékot, hogy »minket bántanak, mi kívül állunk, ellenünk fenekednek itt a csúnya háttérhatalmi erők«, nem tudnák eljátszani.”

Magyari Péter:
„Méltányolható érv, hogy nem feltétlenül volt nagyon jó és nagyon demokratikus eljárás. Ugyanakkor többségi és ellenzéki oldal minden népképviseleti elven működő rendszerben van – önkormányzatokban, nemzeti parlamentekben. Most úgy tűnik, hogy az Európai Parlament is érvényesítette ezt a logikát. Ab ovo tehát ezt antidemokratikusnak nehéz lenne nevezni. Ráadásul az Európai Unió elég bonyolult szervezet, pont azért, hogy kiegyensúlyozzon mindenféle erőviszonyokat. És például azzal, hogy a magyar kormány képviselői a Tanácsban ott vannak, és egy csomó ügyben vétójoggal rendelkeznek, az kompenzálja a Fideszt azért, mert a parlamentben kevésbé tudja érvényesíteni az akaratát, vagy kisebb befolyása van. Tehát ha valaki otthon kormányoz, akkor valójában nagyon erős jogosítványai vannak az EU-s intézményrendszerben. Még erősebbek is, mintha az Európai Parlamentben a legtöbb bizottsági elnöki tisztséget elvinné, hiszen a Tanács jóval erősebb, mint a Parlament. Lehet teljesen jogos érveket felsorolni arról, hogy ez nem volt szép eljárás, de összességében az EU legitimációs működését és demokratikus rendszerét nem kérdőjelezi meg.”

RENGETEGET BUKHATNAK AZ ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK A KÖZPONTOSÍTOTT INFORMATIKAI KÖZBESZERZÉSEKKEL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: KATUS ESZTER
2024.08.07.


Az általunk megvizsgált tenderek alapján nem lettek olcsóbbak az állami informatikai beszerzések a Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) létrehozása után, sőt. Sok termék ára jóval magasabb, mint a kiskereskedelemben, vagy még éppen megegyezik azzal. A keretszerződések megkötésekor ráadásul a kartellgyanú is felmerül. A DKÜ nem válaszolt érdemben a megkeresésünkre, a kormány szerint pedig az egyedi szerződésekben rögzített ár nem lehet egyedüli mérőszám. A Transparency International Magyarország eljárást fog kezdeményezni a Gazdasági Versenyhivatalnál a cikkünkben bemutatott jelenségek miatt.


„Amíg nincs központi beszerzés, addig általában nagyobb a pazarlás – emellett természetesen igaz, hogy lassabb a folyamat” – írta egy hozzászóló az itcafe.hu oldalán 2019-ben, amikor a portál arról számolt be, hogy létrejött a Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ), vagy ahogy a cikk szerzője nevezte: „az informatikai KLIK”. A kommentelő azonban ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna: tapasztalataink szerint ugyanis az állami informatikai beszerzések jelenleg nemhogy olcsók, de kifejezetten drágák – vagyis az intézmények kiadásai aligha csökkentek.

Hiába keresünk hangzatos kormányzati beszámolókat arról, mennyit spórolnak az állami intézmények az informatikai beszerzésekkel, amióta létrehozták a Digitális Kormányzati Ügynökséget – ilyen nyilatkozatok nincsenek. Nem véletlenül. Az Átlátszó közbeszerzési szakértőjének segítségével megvizsgált tenderek és beszerzések alapján ugyanis

a DKÜ-n keresztül beszerezhető termékek ára az esetek jelentős részében vagy jóval magasabb, mint a kiskereskedelemben, vagy még éppen megegyezik azzal.

De mi is az a Digitális Kormányzati Ügynökség? Az informatikai beszerzések központosított beszerzési rendszerét a 301/2018. (XII. 27.) Korm. rendelettel hozták létre, amelyben több szervezet felállításáról is határozott a kormány. Ezek közül a kulcsszereplő a Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt. (DKÜ).

Minden rajtuk megy keresztül

Ez a cég felelős a kormány irányítása alatt álló valamennyi költségvetési szerv és az összes állami tulajdonú cég informatikai beszerzéseinek szakmai koordinációjáért. Ami azt jelenti, hogy addig nem vásárolhatnak egyetlen monitort sem, amíg azt a DKÜ jóvá nem hagyta. Továbbá a DKÜ írja ki azokat az óriási értékű keretközbeszerzéseket, amelyek a teljes állami szféra informatikai igényeinek kielégítésére szolgálnak.

A Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt. honlapja szerint a zrt. létrehozásának célja „annak a szándéka, hogy az informatikai beszerzések egységesítésén keresztül a szervezet átláthatóbbá és rendszerezhetőbbé tegye az állami informatikai kiadásokat, a tervezett és átgondoltabb beszerzésekkel pedig javítsa az állami vállalatok, a közigazgatás, vagy a közműszolgáltatások hatékonyságát.” A DKÜ Zrt. tulajdonosi jogai összességének gyakorlását a Miniszterelnöki Kabinetirodán keresztül a miniszterelnök kabinetfőnöke, jelenleg Rogán Antal látja el.

A folyamat úgy néz ki, hogy amennyiben egy állami szervezet szeretne valamilyen hardvert vagy szoftvert vásárolni, akkor a DKÜ megvizsgálja, be lehet-e azt szerezni a DKÜ által kiírt keretközbeszerzésből. Ha van ilyen elérhető szerződés, akkor az intézmény köteles onnan megrendelni az adott terméket.

A rendszer működése hasonló a Nemzeti Kommunikációs Hivataléhoz (NKOH), amelyről ebben a cikkben írtunk:...

OPERETT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.08.08.


Hogy pénzért lehet venni mindenféle (ezredes és alezredes) rendfokozatokat a minisztériumtól, annak az a célja állítólag, hogy a „magyar társadalom és a magyar honvédség kapcsolata erősödjék”. Nem tudjuk belátni, miért kellene cimboráknak lennie e két halmaznak, s ez hogyan valósulhatna meg, hogy elmennének-e sörözni így ketten, lányok után kajtatni, vagy tényleg mi. Erősödik bennünk az az érzés, mintha Svejkkel ülnénk a fogdavagonban, és hallgatnánk a történeteket, de ennél azért többről van szó.


Amióta a soknevű ember a miniszter (Szalay, meg Bobrovniczky) mintha visszaröpültünk volna az időben. De nem valami újra tárgyiasult világba, hanem egy operettbe, ahol a primadonna büdös cipőjéből isszák a pezsgőt, parádés kocsival közlekednek, huszároknak képzelik magukat, nem lennék meglepve azon sem, ha a frissen kinevezett főtisztek kéhlek alássan kötőelemekkel kommunikálnának a tyúkszaros udvaron. Ha bevallanák, hogy így is pénzt akartak szerezni, az még enyhíthetne a bűneik súlyán, de az sem sokat. Ebből nem lehet sereget építeni.

Nem tudjuk mi volt a cél, és honnan jött az ihlet, de az eredőnél fölsejlik Novák nacsasszony hites ura, aki, amikor a neje még nem bukott bele a pedofilbotrányba (kegyelem), öthetes kiképzés után lett alezredes, amit akkor állítólag azért kapott, mert a neje nyomán nagy közjogi súlya volt. Viszont, hogy már nincsen neki, drága férjuram mégis megmaradt a címével, holott visszaadhatta volna ő is. De nem tette. Azonban tán innen jött az ötlet, hogy sokan lehetnek olyanok, mint a férj, hogy ettől a cirkusztól érzik magukat férfinak.

Vannak ilyen téveszmék, amelyek leginkább a Horthy-érából erednek, miszerint az egyenruha teszi szívdöglesztő macsóvá az embert, így a soknevű miniszter úgy gondolhatta, ha pénzért kínál kamu rangokat, tülekedni fognak az emberek. Tévedett, amin viszont magunk is jólesően csodálkozunk, mert ezek szerint a társadalmunk érettebb, mint gondoltuk volna, illetve a másik, hihetőbb opció, hogy nincsen neki pénze kisded és infantilis játékokra, mert kell neki kalács helyett zsömlére. Akinek meg sok van, az inkább a jachtjával szerez nőt...

TIM WALZ, DEMOKRATA ALELNÖKJELÖLT DIKTÁTORKÉNT JELLEMEZTE ORBÁNT ÉS PUTYINT - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2024.08.08.


Tim Walz, Orbán Viktorról azt állította még a jelölése előtt, hogy nem tekinthető demokrata vezetőnek. Sőt, továbbment: "a szövetségeseinket tisztelő külpolitika nem lehet olyan, hogy diktátoroknál nyalja be magát, mint Putyin vagy Orbán" – írja a Politico.


A Politico alapos kutatómunkát végzett és kiderítette, hogy Kamala Harris frissen megnevezett alelnökjelöltje, Tim Walz, Orbán Viktorról azt állította a Trump-párti Fox News-nak még a jelölése előtt, hogy nem tekinthető demokrata vezetőnek. Sőt, továbbment: "a szövetségeseinket tisztelő külpolitika nem lehet olyan, hogy diktátoroknál nyalja be magát, mint Putyin vagy Orbán". Utalt ezzel Trumpra és az ő alelnökjelöltjére, J.D. Vance-re. Biden elnöknél is messzebb ment így a demokrata Walz, mert előbbi márciusban úgy fogalmazott, hogy Orbán nem gondolja működőképesnek a demokráciát, ezért halad a diktatúra felé. Ami persze megbotránkoztatta a magyar kormányt, amelyik nem csinál titkot abból, hogy Trumpot és holdudvarát támogatja. A két alelnök között elég nyilvánvaló a különbség, merthogy J.D. Vance nemegyszer szuperlatívuszokban nyilatkozott Orbán politikájáról, a felsőoktatási intézkedéseitől kezdve (itt nyilván a CEU megszüntetésére és az egyetemekre beültetett kormánytagokra gondolt), Orbán családpolitikáján át egészen a "no-woke zóna" politikájáig. Vance már korábban is kifejtette, követendő példának tartja többek között azt, Orbán nem ad állami támogatást annak az egyetemnek, ahol a gender- vagy éppen az ún. kritikus fajelméletet tanítják, illetve a woke mozgalmat éltetik. Vance megvédte Orbán Kína-politikáját is, mondván, teszi ezt a magyar kormányfő részben azért, mert az amerikai vezetés nem képes okos döntéseket hozni e téren. A Politico kigyűjtötte Trumpnak a republikánus konvención elmondott nagybeszédéből az Orbánra vonatkozó részeket is, miszerint Magyarország azért erős ország, mert erőskezű, nagyhatalmú vezetője van. Kemény fickó Orbán. A média épp ezért nem kedveli.

Lettország is kifogásolja a magyar vízumintézkedést

Lettország tiltakozik a magyar kormány legutóbbi intézkedése miatt, amely lehetővé teszi ellenőrzés nélkül beengedni az EU területére az agresszor orosz és belorusz állampolgárokat, és kérésük ellenére nem hajlandó változtatni ezen – mondta el a The Baltic Timesnak a lett külügyminiszter, Baiba Braze. Ezért az Európai Bizottság véleményét ők is kikérték, 70 uniós parlamenti képviselővel együtt, mert az orbáni döntésnek az EU biztonságát veszélyeztető következményei lehetnek. Bíznak abban, hogy intézkedik a bizottság, s nem hagyja ennyiben az ügyet, hisz ezzel törvényt sért a magyar kormány. A belügyekért felelős uniós biztos, Ylva Johansson levélben szólította fel a magyar kormányt intézkedése megindoklására, illetve egyre többen vélik úgy az európai vezetők közül, hogy határellenőrzést szükséges bevezetni Magyarországgal szemben.

Ennek kapcsán a Schengen News Report megtudta, hogy a biztos még mindig nem kapott választ Orbánéktól a felszólító levélre, igaz, augusztus 19-i határidőt jelölt meg benne. S már 67 képviselő követeli azt, hogy zárják ki Magyarországot a schengeni zónából, ha nem hajlandó megváltoztatni ezt a vízumpolitikát.

Ugyanezen a portálon találtam egy statisztikát is arról, hogy mely országokban számítanak a leginkább az EU-ba belépni szándékozók az ún. schengeni vízumra. A legtöbb kínait Németország engedte be 2023-ban, a kérelmek 97 százalékát hagyta jóvá. Az oroszok beengedésében viszont Lengyelország áll az élen: a jelentkezők több mint 99 százaléka pozitív elbírálásban részesült. Magyarország nem szerepel a listán, pontosabban az első 5 helyen, ahol ott van Izland, Szlovákia Olaszország és Csehország is – a Schengen News Report összesítésében.

Az orosz propagandát nem vizsgálja a Szuverenitásvédelmi Hivatal


A lengyel TVP
portálon ismertetik a Szuverenitásvédelmi Hivatal legújabb beijesztését, a Transparency International és az Átlátszó elleni újabb bevetésüket, amely során azt kutatják árgus szemekkel, hogy milyen külföldi pénzekből tartják fenn magukat. Kárpáti Márton, a Telex igazgatóságának elnöke ennek kapcsán arra az égbekiáltó ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy azt bezzeg nem vizsgálja a hatóság, hogy a közmédia felmondja az orosz propagandát. Azt sem, hogy a közösségi hálón dolgozó újságírók és influenszerek mennyi támogatást kapnak a kormánytól, hogy az oroszok narratíváját hirdessék és népszerűsítsék.

L.RITÓK NÓRA: A MEGTAPASZTALÁSOK JELENTŐSÉGE

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.08.02.


A tapasztalatok értelmezése sokat segít abban, hogy önmagunkat is elhelyezzük, és gondolkodhassunk azon, milyen viszonyunk van a dolgokhoz. Ha mondják nekünk, vagy elolvassuk valahol, az nem hat olyan erővel, mintha magunk is megtapasztaljuk.

Szóval, az “okos ember más kárán tanul” nagyon sokszor nem jön be. Ugyanazokat a hibákat gondolkodás nélkül elkövetjük, amiket másoknál esetleg ki is elemeztünk. Mennyit kell gyakorolni a gyerekeknél is ezt….és a felnőtteknél is, ahol gyerekkorban kimaradt a beépülése. És folyamatosan “ébernek” kell lenni ebben, mert így csökkenthetjük a kockázatokat magunk körül. És körülöttük is.

Egyébként is minden viszonyítás kérdése. Aki jó körülmények között él, az is hajlamos siránkozni, hogy milyen rossz neki valamilyen területen. Aztán, mikor mondjuk eljön az alapítványhoz, és belelát abba, mit jelent pl. a lakhatási szegénység, milyen mélységei vannak, átértékeli a helyzetét. Sokszor kapok ilyen visszajelzést a látogatások után.

Sokan szeretnék ezt a gyereknevelésük szolgálatába is állítani, egy látogatással “rádöbbenteni” a gyereküket arra, hogy becsüljék meg a helyzetüket, legyenek hálásak a szüleiknek, akik azt lehetővé teszik számukra, stb. De az ilyen “rádöbbentések” egyik irányban sem működnek. A nevelés ennél hosszabb, következetesebb hatások mentén tud eredményt felmutatni.

“Az ő baja, nem az én bajom” viszonyulás persze nem egy jó alap a közösségi értékrend kialakításához, a szolidaritás megalapozásához, természetessé tételéhez. Ahol már hosszú idő óta a szegénységben épülnek fel a túlélési stratégiák, ott az összehasonlítások megtapasztalása nehezen működik. És nehéz is a “kinek nehezebb”? kérdése. Aki pl. beosztással próbál élni, az ritkábban kerül krízishelyzetbe. De ez azért van, mert megtapasztalta, hogy pillanatok alatt kerülhet megoldhatatlan helyzetbe, és ezt megtanulta, akár a mi segítségünkkel, hogy megelőzhető, ha van némi tartaléka.

Aki meg nem így él, az úgy ítéli meg, neki nehezebb. Még akkor is, ha a jövedelme esetleg több valamivel, de abból nem képes tartalékot képezni, és úgy éli meg, hogy őt kell támogatni, segíteni. Mert ő van bajban.

Emlékszem, mikor 15 éve szembesültem ezzel, agresszívan olvasták a faluban a fejemre, hogy “maga csak azoknak segít, akik mocsokban élnek, nem csinálnak semmit… mi meg, akik dolgozunk, rendet tartunk a ház körül, dolgozunk a kertben, mi meg nem számíthatunk semmire…. Maga szerint ez igazságos?”

Bár azt is tudom már rég, hogy az igazságosság az nagyon szubjektív dolog, és órási munka, mire ebben konszenzusra jut egy közösség. Mert a maga szempontjából mindenkinek igaza van. Azt meg megértetni, hogy vannak önfenntartási képességek, amivel nem mindenki egyformán bír, képtelenség.

Kinek könnyebb? Az asszonynak, aki egyedül neveli a gyerekeit, vagy akinek van párja? Ez sem egy egyszerű kérdés, mert nagyban meghatározza, hogy milyen az a pár? Ahol családon belüli erőszak van, vagy az alkohol mindennapos kockázatot jelent, nem biztos, hogy nem nehezebb, mintha egyedül lenne. Mert úgy kiszámíthatóbban tudja szervezni az életét.

A betegséggel kapcsolatban talán a megértés erősebb. Persze az is lényeges, hogy ezt ki, hogy viseli. Az apró termetű asszony, akinek sosem volt egyszerű az élete, pl. hihetetlen erőről tesz tanúbizonyságot. A generációs szegénységben gyakori magas vérnyomás mellé nála pár éve cukorbetegség is társult, aminek következménye az elfekélyesedő láb, amit aztán amputálni kellett.

Amikor meghallottuk, milyen műtét vár rá, sokat beszéltünk róla. Nagyon szeretjük, korábban munkatársunk is volt, szívesen dolgozott a kertben, kerülte a konfliktusokat, nem “kavart” sosem, és a bonyolult családi viszonyait is igyekezett mindig kezelni, belül tartani a családon. Néha magunk sem értettük, hogy bírja el azt a sok lelki terhet…és most tessék, elveszíti az egyik lábát. Mi lesz így vele?

A műtét és a rehabilitáció után hazamehetett… és a falunapon, a főzőversenybe jelentkezett a család. Nem is hittem a szememnek, mikor megláttam. Elfogadta a helyzetet, és látszott, igyekszik a legtöbbet kihozni belőle. Aztán voltam náluk is, otthon. A fia épp kifestette a szobát, akkor adtunk festéket tisztasági meszelésre nekik is. Ő pedig épp ebédet készített… a kerekesszék a tűzhely mellett volt, és a hagymát darabolta. Sokan el sem tudják képzelni, hogy lehet így, lakhatási szegénységben, vezetékes víz nélkül, egy szétesett családban működni és működtetni azt tovább. De lehet.

Most valahogy erősebbnek tűnik, mint korábban. Most valahogy a család is másképp viszonyul hozzá és egymáshoz is. Összetartóbban, odafigyelőbben.

Tele vagyunk nehéz élethelyzetekkel. Sok történés előtt értetlenül állunk, a mi szocializációnkban nem tudunk elképzelni sem bizonyos helyzeteket, de nem ítélkezhetünk. Persze sokszor nem bírjuk, felfedjük a kockázatot, az előre megjósolható történéseket, de ezek nem találnak értő fülekre. Csak a saját megtapasztalások. A következtetések levonása pedig szintén elmarad, pedig így a tanulás lehetősége is elvész.

Mit lehet hát tenni? Felfűzni a megtapasztalásokat, végigvezetni a folyamatokat, és folyamatosan emlékeztetni rá őket.

Megértőnek lenni, és folyamatosan próbálni terelni az embereket annak az értékrendnek az irányába, amiben a közösség meg tud állapodni. Amiben először csak azt tudjuk megfogalmazni, mi az amitől elhatárolódunk. Aztán lehet abba az irányba is fordulni, hogy mi az, amivel egyetértünk, amit akarunk. Ha ez megfogalmazódott, lehet tenni is érte. Ezt kell gyakorolni, míg be nem épül.

Az, hogy ez mikor vehető biztosra, nehéz kérdés. De jól emlékszem egy ilyen sokadik megtapasztalt, mindig egy családból gerjesztett konfliktushelyzetre… már több mint egy éve nincs ilyen körülöttük. Akkor, az egyik ilyen “emlékeztető” beszélgetés után mondta az asszony: “Átgondoltam….azt hiszem, igaza van. Már sokszor jártam így. Nem érdemes ezen cirkuszolni. Kinek lesz jobb? Csak felhúzom magam… annak meg mi értelme van? Jobb a békesség…”

De még nem dőlhetünk hátra náluk sem… “Ébernek” kell lenni. És ismételni, gyakorolni, elemezni és emlékeztetni folyamatosan, újra és újra.