Vice President Kamala Harris has selected Minnesota Gov. Tim Walz as her running mate, according to multiple sources. The selection caps the Midwestern Democrat’s short but swift ascent from a relative unknown to a leading driver of the party’s attacks on Donald Trump and the MAGA agenda.
A női sporttal egyidős probléma a rendellenes nemi fejlődésű indulók besorolása, két, valószínűleg érintett női ökölvívó párizsi szereplését most mégis sokan úgy értelmezik, mintha az a woke őrület betetőzése lenne. Egy kalap alá véve őket a nemváltó sportolók ügyével. Pedig épphogy „visszarendeződés” történt Tokióhoz képest – ott indultak transznők, míg Párizsban már nem. Iman Helif és Lin Jü-ting ügye azért szólhatott nagyot, mert az utóbbi évek gender körüli kultúrharca és a nyitóünnepség drag queenjei jó előre megágyaztak az indulatoknak, ráadásul ha egy férfi kinézetű sportoló kiüt egy nőt, az más, mintha „csak” lefutná vagy leúszná. És ez nincs rendben akkor sem, ha a lehető leghiggadtabban szemléljük az eseményeket. Teljes háttér.
„A megnyitóünnepség után megérkezett a párizsi olimpia újabb botránya: nyolcaddöntőbe jutott az algériai »bokszolónő«, aki valójában férfi. Ez már nem csak kulturális, de fizikai fenyegetés. (…) Ez a történet is azt mutatja, hogy a woke elmebaj végérvényesen beette magát az idei olimpiára (is)” – írja múlt csütörtökön, a párizsi „wokelimpia” miatt indított petíciójában a Wokebusters, a kormányközeli Alapjogokért Központ pár napja útjára indult kezdeményezése. De nem csak ők vélik így. A publicisztikákban és a kommentmezőkben itthon és már nyugati országokban is elterjedt vélemény lett, hogy a most zajló ötkarikás játékok új minőséget jelentenek a genderidentitás-ideológia vagy csak általában véve a „woke” térhódításában.
Tény: a párizsi olimpiai játékok eddigi legnagyobb botrányát a női ökölvívótorna szolgáltatta, egészen pontosan a váltósúlyban induló Iman Helif és a pehelysúlyú Lin Jü-ting. Tavaly mindkettejüket menet közben zárták ki a női világbajnokságról, amiért megbuktak egy nemellenőrzésen. Erről egy transzkritikus feminista portál még a múlt héten közölt cikket, de az indulatok akkor robbantak be igazán, amikor az olasz Angela Carini 46 másodperc után sírva vonult le a ringből, miután saját bevallása szerint sosem kapott még olyan erős ütéseket a női boxban, mint a férfias külsejű algériaitól. Magyarországon különösen nagyon szólt az eset, hiszen szombaton Hámori Lucával mérkőzött meg Helif, de a figyelem világszinten is jelentős volt – a bokszcsarnok máskor kihalt sajtócentruma aznap megtelt a világ minden részéről érkező újságírókkal.
Mivel az indulatok woke és antiwoke oldalról is erősek, az alábbiakban 18 kérdésben és válaszban igyekszünk higgadtan körüljárni, mi is történik Párizsban – hasonlóképp, ahogy 2021-ben a kiskorúak nemváltó kezeléseiről írtunk a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban...
A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZUH), élén a sokak által méltán gyűlölt és megvetett Lánczi Tamással, nem akarja békiben hagyni az Átlátszó lapot, az oknyomozó portált, amely élen jár a Fidesz korrupcióinak leleplezésében. Az Átlátszó egyszer már fityiszt mutatott Lánczinak, és hosszan, pontokba szedve, jogi érveléssel magyarázta el neki, miért nem működik vele együtt, miért nem ad meg neki adatokat saját magáról.
A legegyszerűbben úgy lehetne összefoglalni a fityiszt, hogy Lánczinak semmi köze ahhoz, amit követel, sem joga, sem egyéb felhatalmazása nincsen arra, hogy az Átlátszó dolgai között matasson. Ennél világosabban nem lehet elmagyarázni és a francba küldeni el Lánczit meg a hivatalát, de nem azért hozta létre a Fidesz, s tette az élire a csinovnyik-talpnyaló Lánczit, hogy a jogi érveléssel foglalkozzon. A SZUH meg akar félemlíteni.
Ezért nem marad békiben, ezért küldött mindezek után egy újabb, a maga módján fenyegető levelet a lapnak, miszerint „a kért együttműködés hiányában a rendelkezésére álló adatok alapján alakítja ki az álláspontját” – azaz írja meg a jelentését Orbánnak. Hogy megértsük az amúgy új ÁVH-nak nevezhető hivatal dolgait, annyit tudnunk kell, semmi hatáskörük nincs, bekérhetnek adatokat, majd ez alapján jelentést írhatnak, és azt nyilvánosságra hozhatják.
Ez voltaképp annyit tesz, hogy a SZUH momentán nem egyéb, mint politikai ijesztgetésre alkalmas mumusszervezet. Olybá tűnik tehát, hogy nem igazán érdemes foglalkozni velük, pedig de, hiszen ismerve a Fidesz működését, semmi nem garantálja, hogy egy éjszaka Semjén által benyújtott törvényjavaslattal másnap reggelre már legyen akár szankciós jogkörük is. Hogy megértsük, miként, mondjuk már pöfögnek a nagy, fekete autók a garázsban.
Mégis, ma nem így általánosságban szeretnénk az anyjába küldeni ezt a Lánczit a hivatalával együtt, hanem csak egy dolog lesz vizsgálatunk és gúnyolódásunk tárgya, mégpedig az, ami alapján, ami indokkal nyektetik a kiszemelt áldozatot (most épp az Átlátszót). Ez pedig a titokzatos vagy nagyon is jól értelmezhető „a választói akarat befolyásolása” tétel, mert ezek szerint, ha valaki a korrupcióról ír, az hatással van erre. A népek netán megutálják a Fideszt.
Ez persze így van vagy lehet, mert, ha a gomba sokat olvas arról, hogy az imádottja mennyit lop, még talán megrühelli, bár erre egy jól behatárolható halmaznál kevés az esély. Ugyanakkor a SZUH és Lánczi valami különös ok folytán azokra a választói akaratokra kényes, ami a Fidesztől vinne el szavazatot. Ami hoz neki a KESMA (meg a többi propagandalap, tévé, rádió, etc.) által, az rendben van szerintük, s ha ez így van, márpedig igen, abból egy dolog biztosan következik.
A SZUH nem az ország, hanem a Fidesz szuverenitását védi, s ezen a ponton igaznak kezdenek tűnni az ÁVH-hoz hasonlítgató vádak, mert Péter Gábor hajdani és rossz emlékű cége feladata hivatalosan a rendszer ellenfeleinek üldözése, a rendszer és vezetőinek védelme volt. Nem tudom, van-e még kérdés, bár feltehetőleg túl sok eddig sem volt, mert már a SZUH születésekor tudni lehetett, mi célból hozta létre doktorminiszter urunk.
A hatalom igézete és annak megvédése bármilyen aljas áron...
