2024. július 1., hétfő

SZAVAKON TÚL - MÁTÉ GÁBOR KÉRDEZI KADARKAI ENDRÉT (KLUBRÁDIÓ)

KLUBRÁDIÓ / SZAVAKON TÚL
Műsorvezető: KADARKAI ENDRE / MÁTÉ GÁBOR
2024.06.30.



Szavakon túl - Máté Gábor kérdezi Kadarkai Endrét...


ÚJRA RENGETEG FÖLDET AD EL AZ ÁLLAM, KI JÁR VELE JÓL?

G7.HU
Szerző: TÓTH LÁSZLÓ
2024.07.01.


Csaknem 20 ezer hektár földrészletet kínál megvételre az állam a legújabb, július 1. és július 12. között lebonyolítandó földárveréseken, amelyeken szántók, rétek és legelők mellett vegyes művelési ágú földrészletekre lehet licitálni.

A hirdetmények szerint 10 hektárt (100 ezer négyzetmétert) meghaladó földrészletek kerülhetnek a gazdákhoz. Egy ekkora terület borászkodásra már elegendő lehet, de haszonnövények szántóföldi termesztéséhez 20 hektár is elég kevés. Vannak azonban ennél jóval nagyobb területek is az árverési csomagban: például 526 millió forintért induló licittel egy 116 hektáros csorvási földet kínálnak, amelyből 115 hektár a szántó és csak egy hektár az erdő.

Sok múlik persze a föld minőségén és az elhelyezkedésén. Akad például egy olyan Budapest XVII. kerületi, 61,6 milliós kikiáltási árú, valamivel több, mint 10,5 hektáros állami ingatlan is, amelyből 8,8 hektár szántó, csaknem 1,2 hektár erdő, a fennmaradó, fél hektárosnál kicsit nagyobb rész pedig kivett lakóház, udvar. Ez az ingatlan vélhetően lakhatásra és gazdálkodásra egyaránt alkalmas, ráadásul a fővárosban, ami nem tűnik rossz üzletnek, még ha a licitálás során az ár akár duplájára emelkedne is. Ám vigyázat, ebben az ingatlanban az állam tulajdoni hányada nem 1/1, azaz 100 százalék, hanem 105277/125969. A teljes terület vélhetően osztatlan közös tulajdon, és ha ez így van, az állam résztulajdonához logikusan elsősorban a többi résztulajdonosnak kellene hozzájutnia – az osztatlan felszámolása, illetve a rendezettség irányába tett egyik lépésként. Ez a kormány birtokpolitikájának egyik fontos célja, mivel a rendezetlen birtokviszonyok sokszor nehézzé vagy lehetetlenné teszik a hatékony gazdálkodást.

Szintén kedvezőtlen, hogy a rendszerváltás után a kárpótlás és a privatizáció miatt a birtokstruktúra szétaprózottá vált. A gazdaságok Magyarországon sok esetben még ma is nem a legideálisabb egybefüggő, hanem széttagolt, azaz itt-ott (sokszor több település határában elterülő), így-úgy megszerzett (vásárolt, örökölt, esetleg részben bérelt) területet művelnek. Ezen az elaprózottságon földcserékkel is lehetne javítani, az ilyesmit azonban – hiába buzdítja erre az állam – a magyar gazda Pató Pál úr óta nem sieti el. Még akkor sem, ha a koncentráltabb területen nagyobb profitot tudna termelni.

A rendszerváltozás utáni földtulajdon-váltás nadrágszíjparcellák melletti másik következménye az volt, hogy a föld tulajdoni és használati joga elvált egymástól. Pedig termelési és profitszempontból a termőföld bérleti díja sem elhanyagolható tényező. A helyzet ezen a téren ma már persze jobb, mint a 90-es és a 2000-es években volt, ahogyan a birtokok átlagos mérete is szépen meghízott mostanra...

SAJTPAPÍR A MAGYAR KLÍMATÖRVÉNY

ZÖLD VÁLASZ / PODCAST
Szerző: ZÖLD VÁLASZ / LITKAI GERGELY
2024.07.01.

Rosszak a meglévő természetvédelmi jogszabályok, vagy csupán be kellene tartani őket? Hogyan lehet a négy évre tervező politikusokat rávenni hosszútávú szempontok figyelembevételére? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Litkai Gergely a Zöld Válasz friss adásában. A humoristaként elhíresült, ám szintén jogász műsorvezető Sulyok Katalin biológus-jogásszal, az ELTE adjunktusával, valamint Kun Zoltánnal, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének tájépítész mérnök elnökével fúr a mai joganyag és a gyakorlat mélyére. Miközben ma már nem is az unokáink életfeltételeiről van szó, hanem a sajátunkról, a pillanatnyi gazdasági érdekek még mindig eluralnak mindent. Fertő-tó jogtalan beépítése, magyar klímatörvény, közérdekű adatok nyilvánossága… Sok sebből vérzik a rendszer, miközben látszólag, papíron minden rendben van. Podcast.

MOK-ELNÖK: RÁTÁMADTAK AZ OLTÁSSZKEPTIKUSOK A GYERMEKORVOSOKRA

24.HU
Szerző: BENKE ÁGNES
2024.07.01.


A MOK már ismeri a budapesti ügyeleti rendszer reformjára vonatkozó koncepciót. A kamara elnöksége a hétfői sajtótájékoztatón arról is beszélt, vannak jó és elfogadhatatlan irányok az egészségügy átalakításában. Álmos Péter elmondta: folyamatos támadás alatt állnak a gyermekorvosok.


Az egészségügy napján tartott sajtótájékoztatót a Magyar Orvosi Kamara elnöksége az elmúlt fél év eseményeiről. Meglécz Katalin, a kamara alelnöke elmondta, februárban egyeztettek Pintér Sándor belügyminiszterrel, akivel arról állapodtak meg, hogy negyedévente találkoznak, a megbeszélések között pedig munkacsoportokban dolgozik együtt a tárca és a kamara. A legutóbbi találkozót a múlt héten tartották, de az alelnök szerint nem értek el áttörő eredményeket, viszont vannak előremutató jelek, mint például a járóbeteg-irányítási rendszer kialakítása.

Meglécz Katalin előrelépésként értékelte azt is, hogy a kamarát bevonták a budapesti ügyeleti rendszer kidolgozásába. A folyamat az elején tart, múlt héten ismerték meg a koncepciót. Még két olyan megbeszélés lesz, amelyen részt vesz a mentőszolgálat főigazgatója és a háziorvosok képviselője is. Első körben a kamarának arra volt lehetősége, hogy a koncepcióban szereplő adatok hitelesek-e. A következő egyeztetés július 17-én lesz a budapesti ügyeleti átalakításról.

Az alelnök beszélt arról is, hogy több irányelv kidolgozásában is részt vesz a MOK: a pszichiátria, valamint a kardiológia terén, illetve a képalkotó diagnosztika beutalási rendjének összehangolásában kapott szerepet a kamara.

Svéd Tamás, a MOK főtitkára is elismerte, hogy az egészségügy átalakításában vannak jó irányok is, például az informatikai rendszer fejlesztése. Azt is pozitív fejleményeknek nevezte, hogy a kormányzat végre felismerte: az egészségügyi rendszer a jelen állapotában fenntarthatatlan, ezért azt rendbe kell tenni...

PÓTA GYÖRGY: HA NEM SZAKAD MEG EZ AZ ÖRDÖGI KÖR, FELMORZSOLÓDIK A HÁZI GYERMEKORVOSI ELLÁTÁS

SZABAD EURÓPA
Szerző: KERTÉSZ ÁDÁM
2024.07.01.


Amíg nincs utánpótlás, addig nem lehet változtatni a dolgokon, de amíg nem lesznek látható változtatások, addig nem jönnek a fiatalok – ez az ördögi kör jellemzi a házi gyermekorvosi rendszert Magyarországon Póta György házi gyermekorvos szerint, akit a Semmelweis-nap alkalmából kérdeztünk. Szerinte az októbertől Budapesten is megvalósuló új ügyeleti rendszer akár hatalmas káoszt is okozhat a gyerekek ellátásában, de egyelőre nem tudni, hogy változtatnak-e a vidéken bevezetett szabályokon.


Miért akart orvos lenni, hogyan indult a pályája, és milyen volt akkor az egészségügyi rendszer a maihoz képest?

Emberekkel akartam foglalkozni, hogy folyamatosan személyes kapcsolatban legyek emberekkel, én csak így érzem jól magam. Műszaki családból származom, nagyon eltérő voltam a szüleimtől. Eleinte csak annyit tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni. Nem akarok utólag hazudni, a gyógyításról akkor még semmit sem tudtam. Voltak rokonok orvosi pályán, tetszett, amit csináltak, például a tanári pályához képest az sokkal közelebb állt hozzám. A gimnáziumi évek alatt dőlt el, hogy gyerekekkel akarok foglalkozni. A mai napig sokkal nehezebben találom meg a hangot a felnőttekkel, mint a gyerekekkel. Most nyilván nem a szülőkre gondolok, mert ők a mi szakmánkban tulajdonképpen transzferek a gyerekhez, de a felnőttekkel, főleg az idősebbekkel szemben sokkal nehezebben találom meg a jó hangot.

Ezt valahogy megéreztem 16-17 éves koromban. Ezt a két dolgot tudtam, aztán ennek megfelelően felvételiztem. Abban az időben húszpontos felvételi rendszer volt. Ha sokan voltak 18,5-19 pont körül, mint én is, akkor nem vettek fel mindenkit, mert nem volt annyi hely, de volt egy olyan lehetőség, hogy ha kilenc hónapig dolgozik valaki az egészségügyben valamilyen fizikai munkát, akkor a következő évben nem kell újra felvételiznie. Ez volt az előnye, de nem jelentett biztos bejutást ez sem, mert nőhet a ponthatár.

Elsőre nem jutottam be, ezért én is ezt az utat választottam, a Heim Pál kórházba mentem műtősfiúnak. Aztán a következő évben felvettek, de az egyetem alatt is maradtam ott dolgozni. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy amikor végeztem, már csaknem hét éve dolgoztam a kórházban, ismertem mindenkit, így tudtam állást szerezni. Azon nagyon szerencsések egyike vagyok, aki fővárosiként Budapesten kapott házi gyermekorvosi állást az egyetem után.

Hogyhogy egyből az alapellátásban kezdett mint házi gyerekorvos?

A kórházban a sebészeten kezdtem, mert akkor úgy gondoltam, hogy egy férfiember sebész lesz. Sajnos a jóisten két bal kézzel áldott meg. Segítőkész kollégáim, mentoraim – akikre nagy hálával gondolok – elmondták, hogy nem sebésznek kéne mennem, mert az nem nekem való, hanem inkább olyan területet válasszak, ahol a fejemet kell használni, nem a kezemet. Így lettem gyerekorvos, gyerekgyógyász, és nem gyereksebész. De azért is mondom el ezt, mert abban az időben – és ezzel áttérnék a kérdés második felére – még sokkal nagyobb presztízse volt a gyerekorvoslásnak, mint ma, legalábbis én így érzem...

FÖLDES B. ISTVÁN FIZIKUS: MEGÉLHETÉSI KUTATÓK NINCSENEK

QUBIT
Szerző: FÖLDES B. ISTVÁN, QUBIT.HU
2024.06.28.


Nyílt levelet juttatott el a Qubit szerkesztőségéhez Földes B. István fizikus, az MTA doktora. A levél Krausz Ferencnek a Telexen néhány napja megjelent, Tehetségeink itthon? című cikkére reagál. A Nobel-díjas fizikus, Krausz Ferenc jelenleg annak a Kutatói Kiválósági Tanácsnak (KKT) a vezetője, amelyet a hazai kutatásfinanszírozás rendszerének újragondolásával bízott meg a kormányzat.

Ennek a folyamatnak képezi részét a hazai alapkutatásokat 1986 óta, azaz csaknem négy évtizede támogató program, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) átalakítása is. Ez mostantól új rendszerben, Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) néven működik tovább, és a májusi bejelentés szerint 19 milliárdos kerettel indul el. A szándékok szerint az új struktúra jobban illeszkedik az európai sztenderdekhez, és a „kiválósági alapon” működtetett új elbírálási rendszer hatékonyabban segíti hozzá majd a kutatókat, hogy sikeresebbek legyenek az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) pályázatain is.

Krausz cikke, amely az átalakításokat veszi védelmébe, egyebek mellett úgy fogalmaz, hogy az új finanszírozási modellben a jövő a „megélhetési kutatás” helyett az „élvonalbeli kutatásé” lesz. A megélhetési kutatók említése sokakban keltett visszatetszést a tudományos dolgozók köreiből. Erre a kitételre reflektál Lente Gábor írása is, amely szintén a Telexen jelent meg, csütörtökön, Vajon hol találkozhatott a Nobel-díjas Krausz Ferenc megélhetési kutatókkal Magyarországon? címmel.

A hazai kutatók helyzetét igen élesen vetette föl az a szerdai demonstráció, amelyet a tudományos dolgozókat tömörítő szakszervezet, a TDDSZ szervezett, és amelyről a Qubit tudósított. A demonstrálók a hazai kutatási rendszer, a HUN-REN átalakításával foglalkozó nemzetközi testület tagjai, illetve az ezzel foglalkozó workshop résztvevői előtt hívták fel a figyelmet a hazai tudományos dolgozók, legfőképpen a pályakezdő kutatók tarthatatlan jövedelmi helyzetére.

Az alábbi nyílt levelet a demonstráció egyik résztvevője, Földes B. István fizikus juttatta el hozzánk a tüntetést követően, baráti megszólítását a Krausz Ferenccel meglevő, régi szakmai kapcsolat indokolja. A szöveget, amely az OTKA átalakítására és Krausz érveire reagál, változtatás nélkül közöljük.

A Qubit a továbbiakban is foglalkozik a hazai tudományos intézményrendszer átalakításával és az azt övező vitákkal
.

Kedves Feri!

Olvastam írásodat, amelyben azokat a kritikákat próbálod cáfolni, amelyek – egyebek mellett - azt állítják, hogy az OTKA pályázati rendszer átalakításával létrehozott Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP), azaz az új pályázati rendszer következményeként sok kutató állás nélkül maradhat. Biztos vagyok benne, hogy Téged a jobbítás szándéka motivál, ezzel szemben a hazai viszonyok nem ismerete révén mind az alapvetések, mind a következtetések hibásak. Valójában írásoddal is elismered azt a problémát, hogy kutatók állás nélkül maradnak, hiszen az ERC minta szerint megváltozó pályázati rendszer úgymond csak az élvonalbeli kutatásokat kívánja az eddiginél nagyobb összegekkel támogatni, amihez azt a szégyenteljes megjegyzést tetted hozzá, hogy „a megélhetési kutatásnak nincsen jövője Magyarországon”. Erre rögtön reagálva elmondanám Neked, hogy Magyarországon nincs megélhetési kutatás, hiszen az alacsony bérezés miatt a megélhetést keresők nem a magyarországi kutatásokban dolgoznak. Elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedekben csak azok a doktori ösztöndíjasaim jutottak el a tudományos fokozatig, akiket családjuk jelentős mértékben tudott anyagilag támogatni, a többiek elmentek „megélhetést” keresni.

A közvetlenül iparhoz kapcsolódó kutatásoktól eltekintve Magyarországon alapvetően két helyen végeznek kutatásokat, egyetemeken és kutatóintézetekben. Az egyetemi oktatók alulfizetettsége napvilágra került a tanárok tiltakozásával kapcsolatban, mivel kiderült, hogy jelenleg egy egyetemi oktató fizetése sok esetben alacsonyabb, mint egy középiskolai tanáré. Ezen nem segített az egyetemek alapítványosítása, amely következtében az ilyen egyetemeket a legtöbb európai pályázati rendszerből is kizárták. A kutatóintézetek legnagyobb bázisát, egy alapkutatói hálózatot, elvettek a Magyar Tudományos Akadémiától, és jelenleg egy HUN-REN-nek nevezett hálózatban próbálják központi irányítás alá venni. Ehhez a hálózathoz épp mostanában akarják odacsatolni a Bay Zoltánról elnevezett alkalmazott kutató hálózatot is. A fizetések a kutatóintézetekben is nagyon alacsonyak. Amikor azt írom, hogy a bérek alacsonyak, az azt jelenti, hogy a kutatók átlagbére nem éri el a magyarországi diplomás átlagbéreket, igen nehéz a kutatók megélhetése, főleg fiatal korban (a bérek ugyanis kor- ill. előmenetel-függők). Mivel az intézetek költségvetési támogatása alacsony, és messze nem növekszik az inflációval, további támogatásokat pályázatokból lehet szerezni.

Milyen pályázatok vannak? Kezdjük rögtön az eddig OTKA-nak nevezett alapkutatási pályázatokkal. Ezek valóban minimális támogatást nyújtanak, amelyeknek jelenleg egy számottevő részét bérkiegészítésekre fordítják, hogy a kutatók ne lyukas cipőben járjanak be a munkahelyükre. Az OTKA-ból emellett a kutatások napi költségeit, és egy-egy fiatal kutató bérét tudják a nyertes pályázók fedezni. Szenior kutatók fizetésére, nagyobb beruházásokra az OTKAból nem telik. Nyilván, amennyiben csökken a nyertes pályázatok száma, kevesebb kutató kap ily módon bértámogatást, fogyni fog a kutatók száma. Fiatal, csoportot alapító kutatók pályázhatnak a jelentősebb támogatást adó, az MTA által támogatott Lendület programra, ami alapot ad egy új csoport, új irány létrehozására. Amíg a kutatóhálózat az MTA kezében volt, minden évben lehetett az intézeteknek néhány nagyobb beruházásra pályázni. Ez megszűnt. A fenti két pályázatot az NKFIH, illetve az MTA tudományos grémiumok véleménye alapján osztja. Ezzel szemben az elmúlt időben létrehozták a Nemzeti Laboratóriumokat. Ezen a címen tudományos véleményezés, semleges szakmai bírálók nélkül miniszteri döntéssel adnak az előbbieket jóval meghaladó milliárdos támogatásokat különböző címeken.

Összefoglalva: Az OTKA volt az egyetlen olyan pályázat, ami, ha nem is biztosított lehetőséget új irányok megfelelő indítására, lehetővé tette egy-egy adott téma folytatását, bekapcsolódási lehetőséget nyújtott nemzetközi pályázatokba. A nyerési esély ezeknél a pályázatoknál is 1:4 vagy 1:5 volt emlékeim szerint. Amennyiben az ERC módjára jelentősen megnövelik a pályázható összeget, de ezt az össztámogatás emelése nélkül (amint az jelenleg történik), akkor a nyerési esély egy többszörös faktorral csökken. Ez pedig nyilván témák befejezéséhez, kutatók távozásához vezet. Az érved egy ilyen változtatás mellett az, hogy csak a világon élvonalbeli kutatásokat szabad támogatni. Ez az elgondolás azért hibás, mert nincs élvonalbeli kutatás egy széleskörű, képzett háttér nélkül. Mindketten olyan kutatók mellett nőttünk fel, akik kiválóak voltak szakmájukban, de anyagi, infrastrukturális háttér hiányában mégsem ők számítottak a világ élvonalának. Lehet, hogy ők sem kaptak volna annak idején egy ilyen, ERC-jellegű grantot. Mint ahogy az általad is említett Karikó Katalin sem kapott támogatást annak idején, és most sem kapna egy olyan rendszerben, ami a legdivatosabb irányzatokat preferálja. Az NKKP sem támogatott volna egy olyan pályázatot, ami az mRNS kutatásával akar előbbre jutni a divatosabb DNS-kutatás helyett. Lehet, hogy tehetségét felismerve rábeszélték volna, hogy álljon be a sorba, ekkor viszont ma nem lenne Nobel-díjas.

A gazdagabb európai országokban a már alkalmazott kutatóknak nem azzal kell törődniük, hogy a megélhetésükhöz, lakhatásukhoz szükséges minimumot előteremtsék, hanem csak a kutatásaik anyagi támogatásáért küzdenek. Ez lényeges különbség. Kérlek, gondolkozz el ezen, és vedd figyelembe azt, hogy megélhetési kutatók nincsenek, viszont átlagos, széleskörű, színvonalas kutatás és képzett kutatók nélkül nincs élvonalbeli kutatás sem. Hogyan lehet javítani a helyzeten? Rá kellene venni a döntéshozókat, hogy a kutatások támogatása nem kidobott pénz, hosszú távon így vagy úgy, megtérül a társadalomnak. A pályázat összalapját kell megnövelni, ami lehetővé tenné változatlan nyerési esélyek mellett a pályázható összegek növelését. Ez első lépésben a jelenleg Nemzeti Laboratóriumok címen ellenőrizetlenül szétszórt összegeknek a pályázati rendszerbe való bevonásával kezdhető meg.

Remélem, ezek a gondolatok Téged is elgondolkoztatnak, és nem személyed elleni támadásnak veszed.

Barátsággal: Földes B. István fizikus, az MTA doktora

SÍKLAKI ISTVÁN: A KÖZMÉDIA KIFIZETŐHELY, A KLIENTÚRÁT TÁPLÁLNI KELL

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.07.01.


A közmédia 2023-ban mintegy 120 milliárdos támogatottság mellett is veszteséges lett, sőt, még a nézettsége is csökkent, de ebben semmi meglepőt nem talál Síklaki István. A szociálpszichológus szerint normális üzletmenetről a közmédia esetében nem beszélhetünk, az a pénz a barátokhoz megy, akik úgymond „tartalommal” töltik meg ezeket a csatornákat. Ők rengeteget kaszálnak rajta a mi pénzünkből. A közmédia egy kifizetőhely és kész – mondta
.

Van annak bármiféle elfogadható magyarázata, hogy a közmédia 2023-ban a beérkező mintegy 120 milliárd forintos költségvetési támogatás (a büdzséből 109 milliárd, más forrásokból 10 milliárd forint közpénz) ellenére veszteséges lett, és a nézettsége is csökkent?

Ebben semmi meglepőt nem találok, nyilván normális ember nem nézi a műsorait.

2023-ban a hat tévéadó együtt, a tévézésre fordított idő 9,4 százalékát tudhatta magáénak, ami 13,8 százalékos csökkenést jelentett. Az M1 teljes napra 2,7 százalékos, főműsoridőben 1,9 százalékos részesedést ért el, ami az előző év azonos időszakához képest teljes napra 10 százalékos, főműsoridőben 5 százalékos csökkentés. Ez azt jelenti, hogy a nézők elfordultak tőle? Ha igen, annak mi lehet az oka?

Az, hogy valószínűleg a legelvetemültebb fideszes is világosan látja, hogy amit ott néz, az használhatatlan, és teljesen felesleges időpocsékolás.

Ha csökken a nézettség, ha az emberek elfordulnak tőle, és úgy látják, hogy fölösleges időpocsékolás, akkor lassan tévhitté válik, hogy a Fidesz a választási győzelmét a közmédiának (is) köszönheti?

Hát, nem, mert azért például a megyei lapok óriási hatású média vidéken, ott azokat olvassák. Az internetes fórumokon az Index meg az Origo továbbra is igen jelentős. Az, hogy az M1, meg az MTVA többi csatornája nem nézett, „hát, istenem”. Ettől még az irtózatos médiafölénye megvan a Fidesznek.

A magyar piacon 111 magyar nyelvű adó van. A közszolgálati csatornáknál ennek ellenére nincs nézettségi célkitűzés, a költségvetésből akkor is ömlik a pénz, ha senki sem nézi a műsorokat…

Persze, mert az a pénz a barátokhoz megy, akik úgymond tartalommal töltik meg ezeket a csatornákat. Ők rengeteget kaszálnak rajta a mi pénzünkből. De ennek semmi köze nincs egy normális üzletmenethez.

A műsorokat viszont rengetegen készítik, a foglalkoztatottak száma meghaladja a kétezer főt, rájuk összesen 24,1 milliárd forintot költöttek, és az átlagkereset 500-700 ezer forint között alakulhatott. Miféle gazdálkodásra utal ez, mert engem a szocialista gazdálkodásra emlékeztet leginkább…

Nem, azért ez rosszabb. Emlékezetem szerint, ennyire szélsőségesen nem pazarolták a pénzt a múlt rendszerben. Nehéz és nem is nagyon érdemes a két dolgot összehasonlítani. Az teljesen nyilvánvaló, hogy itt semmiféle normális üzleti modellről nem beszélhetünk, ez egy kifizetőhely, és kész...

BARTUS LÁSZLÓ: A BÁRÁNYOK, MAGYAR ÉS A LIBERÁLIS ÉRTELMISÉG

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2024.06.25.


Magyar Péter legnagyobb támogatója az értelmiséginek nevezett réteg, mely eltartott kisujjal hangsúlyozza, hogy nem tetszik nekik Magyar Péter, nem az ízlésük szerint való, vannak olyanok, akik még azt is kimondják, hogy elfogadhatatlan és taszító a személye, a stílusa, a világnézete, a magatartása, mégis támogatják, mert „erre van szükség”.

Nem is részletezzük, mi minden az, amit ezen a címen elfogadhatónak tartanak, csak jelezzük: ez az értelmiségi lét megtagadása. Az értelmiség lényege az értékek képviselete, védelme és termelése. Az értelmiség felelőssége, hogy az értékeket felmutassa, kiválassza, megvédje, és arra tanítson, hogy azt feladni semmilyen körülmények között nem szabad.

Ha nem így lenne, szemétbe kellene dobni a világirodalmat, amely erről szól, ki kellene dobni az Antigonét, de Szophoklész mellett olyan szerzőket is, mint Homérosz, Brecht, Ibsen, Shakespeare, Dosztojevszkij, tulajdonképpen mindenkit, mert aki nem arra intett, hogy nem lehet az elveket és az igazságot feladni és relatívizálni, az mind kár és szemét.

Minden értékes művészi alkotás az erkölcsi jó melletti állásfoglalás és az elvek melletti kiállás. Annak a tudatosítása, hogy akkor is a jót és az igazat kell választani, ha nem az tűnik hasznosnak, s a végén mindig az igazság győz, mert az is egy győzelem, hogy nem adja meg magát az ember a rossznak és a gonosznak, s nem köt elvtelen alkukat.

Azok felett lehet uralkodni, akik elvtelen alkukat kötnek. Mint a demokratikus ellenzéki pártok. Ennek gyógyszere nem az, hogy még elvtelenebb alkukat kötünk, hanem az, hogy visszamegyünk oda, ahol az első elvtelen alkut megkötöttük. Ott veszett el a szabadság. A még nagyobb elvtelenség még nagyobb szolgaságba vezet, elvész a belső morális erő.

Idézhetjük? Az igazság az, ami szabaddá tesz. Vagy hivatkozhatunk másra is. Bibó István szerint az értelmiségi elit feladata az értékek és elvek közvetítése.
*
Jellemtelen, elvtelen és gerinctelen emberekből még nem lettek hősök. Pozitív változást a világban még nem hoztak olyan emberek, akik megkérdőjelezték az erkölcs és az igazság objektív létezését, értékét és fontosságát. Akik szerint minden relatív, nézőpont kérdése, azok üres, hitvány és kártékony emberek, akiktől meg kell menteni egy népet.

Ha az értelmiség ennek a feladatának és kötelességének nem tesz eleget, romlásba dönti az országot. Ha egy ország elveszíti a mérőzsinórokat, sőt az értelmiség arra tanítja őket, hogy azokat figyelmen kívül lehet hagyni, adott esetben meg lehet tagadni, zárójelbe kell tenni (mert az hasznosabb, mint ragaszkodni hozzá), az a legnagyobb árulás.

A gonoszt jóval lehet legyőzni. Olyan még nem volt, hogy a gonoszt gonosszal győzték le. Olyan katarzisról sem hallottunk még, hogy valakik feladták a saját elveiket, értékeiket (azokban nem bíztak annyira, mint az ellenség ideológiájában), s boldog, győztes életet teremtettek volna, legyőzték a rosszat. A végén maguk is azzá váltak, amitől menekültek.

A konkrét helyzetben hangsúlyozni kell, hogy nem tévedésről van szó, az értelmiség egyes meghatározó személyiségei nem tévesztik össze a jót és a rosszat, hanem a rosszat hasznosnak ítélik. Immorálisak, elvtelenek, erkölcsileg züllöttek és romlottak. Akik őket követik, már a rosszat jónak mondják, mert a hasznos az egyetlen jó, bármi áron.

Nem azt mondják, hogy Magyar jó, hanem azt, hogy rossz, de most erre van szükség. Sőt, minél rosszabb, annál jobb, mert attól még alkalmasabbnak tartják a feladatra, amire fel akarják használni. Mert azt hirdetik, hogy a gonoszt csak egy másik gonosz győzheti le. Azt képzelik, hogy elfogadható, hasznos és eredményes lehet, ha egy gonoszt támogatnak.

Miközben a hasznossága kizárt, mert nem fognak győzni vele, pusztulás lesz a vége. De akkor sem fognak elismerni semmit, hogy ez az ő felelősségük, amit tudni lehetett előre. Vannak emberek, akiket nem kell kipróbálni, esélyt adni nekik, mert előre látható a vége. A történelem tanúsága ez. A hisztéria pedig rossz tanácsadó, igenis sok veszíteni való van.

Nem ez az első eset. Sorban lehet követni, hogy mindig beavatkoztak a pártok életébe, a választásokba, az eddigi két legdurvább eset az volt, amikor Bajnai Gordont Mesterházy Attilára cserélték, aztán a rémálom, amikor Márki-Zay Péterrel rendeztek egy hasonló ámokfutást, de nem tanultak belőle.

Magyar istenítése viszont mindent visz. Nyilván ebből lesz a legnagyobb tragédia...

L. RITÓK NÓRA: MEGKÜZDENI AZ ESZKÖZTELENSÉGGEL

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.06.29.


Írtam már többször is arról, mennyire nehéz beismerni, ha nem tudunk hatni, micsoda küzdelem elfogadni, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Pedig el kellene tudni fogadni ezt, hiszen nem tudunk helyettük élni, helyettük gyereket nevelni, megélhetést biztosítani, és ha semmilyen módon nem megy a partnerré tevés, akkor magunk miatt meg kellene tudni élni az elengedést is.

Ami persze nem megy. És ha valaki azt gondolja, messziről, hogy ilyen nincs, mindenre van megoldás, azt kell, hogy mondjam, vannak helyzetek, mikor ezt nem látni. Leginkább ott – és erről is írtam már többször – ahol az integrálható értelmi fogyatékosság széles skáláján helyezett el valakit a rendszer gyerekkorában, majd az általános iskola elvégzése után hirtelen elfelejtődik, hogy a döntési, életvezetési képességekkel bármi gond lenne. Innentől nincs segítség, tanácsadás, semmi. Él az illető ahogy tud.

A család pedig a legtöbb esetben nem támasz. Az igazán problémás családoknál generációs léptékben is megfigyelhető a sérülés, vagy, ha nem is, a tudásszint és a lehetőségek behatárolják a sorsokat. Nagyon látszik az, hogy mennyire meghatározó a bármilyen szintű sérüléssel élőknél a társadalmi státusz, ki tud nekik speciális fejlesztést, majd munkalehetőséget találni, és ki nem.

A generációs szegénységben a hátrányok mindig halmozódnak. A felnőtté válással, családalapítással sokszor nemhogy nem szűnnek meg, hanem sokszorozódnak a problémák. Gyakran maga a társ is komoly életvezetési problémákkal küzd, aztán ott van az alkohol, a feketezónában felépített túlélési stratégiák, néhol az előző generáció jelenléte a közös életben. Mind kockázatot hordoz. És jönnek a gyerekek. Egyik a másik után, a szülői felelősség gyenge, a korai fejlesztés nem létező fogalom a szolgáltatáshiányos térségekben, így, ami időben még javítható lenne, az sem történik meg, a sérülések hamar behozhatatlan hátránnyá duzzadnak.

Közben a konfliktusok is felerősödnek, a családon belüli erőszak mindennapossá válik, a verbális mellé a fizikai is megjelenik, ha már sokadik a rendőri jelenlét, eléri a rendszer ingerküszöbét is, és jön a védelembe vétel. Ám ez sem jelent számukra semmit, hiszen gyermekként ők is védelembe voltak véve, mégsem történt semmi, könnyedén viselik ezt is, és minden folytatódik tovább. A gyerekek mentális állapota pedig tovább romlik.

És persze jön a kérés: segítsünk. Ajánljuk az anyaotthont? Nem, az nem kell, nem akar az anya elmenni, nem akarja kiszakítani a gyerekeket a megszokott környezetből. De látszik, e mögött nem a gyerekek féltése, hanem a saját félelme van, hiszen sosem élt máshol, nem is utazott, nem érzi magát biztonságban csak abban a közegben, ahol felnőtt. És pontosan látjuk már ennyi év után ennek a kockázatát is, inkább visszatérnek a bántalmazó kapcsolatba, mintsem elviseljék az anyaotthonban a szabályokat. “Nem volt tv a szobában, csak a közös helyiségben.”, “Csak kenyeret kaptak, kiflit sosem.” “Vágytak a gyerekek haza, nem szerettek ott lenni.” stb.

Amit kérne tőlünk, az elköltözés az apától egy másik házba, a településen belül. De vajon ez az állapot hozna bármi változást? A gyakran italozó apa feltehetően ott balhézna, persze lehetne távoltartást kérni, akár a rendőrséget is bevonva… de ebben is sok a megtapasztalásunk, a konfliktuskezelési képesség eddig tart: “rád hívom a rendőrt!”, vagyis oldja meg más a problémánkat. Amit aztán általában gyors kibékülés követ, és a sokadik ilyen eset után a rendőrség sem olyan motivált a családon belüli cirkuszok rendezésére.

A probléma így is, úgy is marad, és nem tudjuk, mit lehetne tenni. Az anya egyedül, a családi pótlékból, gyesből nem tud megélni a gyerekekkel, és az is erős mintázat, hogy az apák nem fizetnek a gyerekek után semmit, a jövedelmük főleg a feketezónából származik, senki sem kötelezi őket levonásra. Létezik ugyan erre állami orvoslat, de jellemzően nem élnek vele, hiába mutatjuk meg az utat ehhez.

Tehát, ha biztosítunk egy krízislakásban megoldást az elköltözésre, kb. annyit teszünk, hogy a konfliktuskezelési módok közé beépítjük ezt az időszaki megoldást, ám a helyzeten nem tudunk alapvetően változtatni.

A gyerekek családban tartása egyre bizonytalanabbá válik. Ugyanakkor pontosan tudjuk, ha kiemelésre kerülnek, ide fognak majd visszajönni, ez is egy elég erős megtapasztalás már, hogy a visszarendeződés után viszik tovább ugyanazt a mintát, amiben ők fogantak és töltötték az első éveiket. A minta pedig erős, a legnagyobb gyerek “úgy beszél már velem pont, mint az apja”- panaszolja az anya.

Most persze mondhatnánk, hogy mennyit könyörögtünk a fogamzásgátlásért, amiben segítettünk volna neki, de nem tudtunk hatni ebben sem. Mert épp akkor jóban voltak, mikor megfogant a következő gyermek. Hogy utána terhesen is bántalmazta, az a helyzetből adódott. Párszor próbáltunk segíteni a köztük levő konfliktus feloldásában, mediálni, és persze az is világossá vált, hogy mindketten jócskán hibásak abban, hogy a helyzet és a körülményeik is ilyenekké váltak. Az agresszió is kölcsönös, és a nemtörődömség is, ami az életük minden területére kiterjed.

Felmerült, vajon nem lehetne-e valamiféle párkapcsolati tréninget megpróbálni, vagy egyáltalán valami szakember segítségét keresni, olyanét, aki ezen a területen dolgozik. De itt, bár próbálkoztam ezzel a vonallal is, nyilvánvalóan nem ugyanaz a helyzet, mint azoknál a családoknál, akik hasonlóra vállalkoznak. Mert itt annyira nincs önkontroll, olyan zavar van a kötődésekben, olyan hiányos a felelősségek rendszere, tehát a szociális kompetenciák annyira alacsonyak, hogy ide biztosan valami más útra lenne szükség. Mert be kellene pótolni mindazt, amit egyik fél sem kapott meg gyerekkorában. Ami olyanná tette őket, amilyenek. De vajon be lehet-e?

A minta pedig ott van a gyerekek előtt. Akik végignézik a verekedéseiket, az apjuk italozását, élnek az állandósult feszültségben. Amiben traumatizálttá válnak, mindannyian.

Mi pedig nem tehetünk semmit. Próbáljuk elkerülni a tragédiát, de érezzük, előbb-utóbb be fog következni, történni fog valami visszafordíthatatlan. Na, most kellene azt mondanom, hogy persze, el kellene engedni őket. Ahol nincs akarat, ott nem kell görcsölni. Arra kell fordítani az energiát, aki partner.

De nem megy. Mert ott vannak a gyerekek.

„ÚJ VAKOLAT VAGY KICSERÉLT ARCKÉPCSARNOK MÁR NEM ELÉG” – MI LESZ A BALOLDALI GONDOLATTAL MAGYARORSZÁGON?

NÉPSZAVA
Szerző: BALASSA TAMÁS
2024.07.01.


A baloldali pártok vezetésének nem a 2024-es választási eredmény, hanem a 2010 óta tartó masszív vereségsorozat miatt kell végképp elgondolkodniuk: a szociáldemokrata szavazók nem akarnak a vesztesekhez tartozni. Már rég nem fűti őket a siker lehetősége. És már a pártok sem tudják fűteni bennük a tüzet. Az első adandó alkalommal 1,3 millióan szavaztak egy jobboldali jelöltre, mert ő egyrészt fáj Orbánnak, másrészt olyan éle van, ami átmegy a propagandán (persze tompíthatja sok minden más). Sokan látják így június 9. tanulságát. De hibáztak-e a balpártok? Le kell-e mondaniuk a vezetőiknek? Már-már mindegy, hogy ezt megteszik-e. Az MSZP, a DK és a Párbeszéd elsősorban nem a vezetőképesség hiánya, a botrányok vagy a hibák miatt bukott el. Voltak ilyenek, ez tény, és már csak azért is félre kell, kellene állniuk, mert úgy elegáns. De aligha gondolhatja bárki, hogy Orbán kizárólag egy karizmatikus kihívó hiánya miatt ül ott, ahol ül. E pillanatban még egy unortodox Zorro kardja vagy Pali betyár fokosa is kicsorbulna a NER vasbetonján. A vasbetont a hülyeség tartja össze. Okos emberek üthetnek rést rajta, de aligha a létező pártreflexekkel.


Mi lesz a baloldali gondolattal, a szociáldemokrata értékekkel? Lesz-e képviseletük a közéletben vagy éppen a parlamentben? Milyen egyesülési, mozgalmi forma, progresszív innováció vezethet a kiteljesedésükhöz? Folyamatos a gondolkodás erről június 9. óta.

Az MSZP társelnöke, Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre lemondtak, Gyurcsány Ferenc nem. Új baloldalról, új lendületről, új eszközökről és elsősorban progresszióról beszél az ellenzék. Itt azonban érdemes feltenni a kérdés: azért nem szavaznak milliók a baloldalra, mert szeretik a munkavállalót multicégeknek kiszolgáltató rabszolgatörvényt? Vagy mert támogatják az agyevő propagandára, fájdalmasan ostoba kampányokra elégetett milliárdokat? Vagy mert szeretik, ha a kormányuk hazaárulónak vagy külföldi ügynöknek bélyegzi őket? Vagy mert támogatják a kórházi ellátás aggasztó lerohasztását vagy a közoktatás elbutítását? Vagy mert szeretik, ha a miniszterelnök családja és a kormány holdudvara fénysebességgel gazdagodik, miközben a magyarok életszínvonala sereghajtó helyre pottyant az uniós ranglistán? Nem valószínű...

MÁSRÉSZRŐL: VÉGLEG BEZÁR A CEU BUDAPESTEN

KLUBRÁDIÓ / MÁSRÉSZRŐL
Műsorvezető: RÓZSA PÉTER
2024.06.27.


Téma: Végleg bezár a CEU Budapesten


Vendégek:

Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora, az ÁPV Zrt. volt igazgatósági elnöke

Bozóki András egykori kulturális miniszter, a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének professzora és a CEU Demokrácia Intézetének tudományos munkatársa

MUTATJUK, MENNYIT LEHET ALKUDNI A LAKÁSPIACON - SOK HELYEN HAT ÉV ALATT DUPLÁZÓDOTT AZ OTTHONTEREMTÉS KÖLTSÉGE

AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: LOVAS JUDIT
2024.06.28.


Országos átlagban 86 százalékkal, 20,6 millió forinttal kerül többe az ingatlanvásárlás 2024-ben, mint hat évvel ezelőtt. Budapesten „csak” 64 százalékos az emelkedés, ez viszont 23,5 millió forintos drágulás 2018. óta. A tavalyi gyengélkedés után idén tavasszal már magára talált az ingatlanpiac, de még mindig átlagosan 6,4 százalékot tudnak lealkudni az árból a vevők – derül ki az ingatlanközvetítők elemzéseiből.


Az elmúlt években fordulatosan alakult az ingatlanpiac. A szegmensre jellemző ciklikusságon túl nem várt események is befolyásolták a piaci folyamatokat és hatással voltak az árak alakulása mellett a vásárlói szokásokra is: ilyen volt a 2020-ban érkező pandémia, amikor felértékelődött a tér és a természetközeli lokáció, 2022-ben az orosz-ukrán háború és következményeként az energiaválság, ami kedvezett a panellakások iránti keresletnek, de háttérbe szorította az elavult, nagy alapterületű családi házakat, a gazdasági helyzet romlása, az elszálló infláció és a magas kamatkörnyezet pedig jelentősen visszavetette a vásárlási kedvet, és ennek megfelelően alacsony tranzakciószámokat eredményezett a 2023-as évben. Ezt követően 2024-re a piac újjászületésének időszakaként tekintenek a szakemberek, ami mind a négyzetméterárak, mind az otthonteremtésre fordított összeg növekedésében tetten érhető – írja elemzésében a Duna House.

-A Duna House Barométer országos lakásárindexét vizsgálva egyértelműen látható, hogy 2014 második negyedévétől 2019 harmadik negyedévéig fokozatosan növekedtek a nominális lakásárak, ezt követően a stagnálás időszaka következett, majd 2022 harmadik negyedévében kiugró emelkedést jelzett a mutató. A 2023-as év gyenge kereslete az árakat is visszavetette, azonban 2024 I. negyedévében a megújuló otthonteremtési támogatások és a rendeződő kamatkörnyezet ismét jelentős növekedést hozott nominál és reál értéken egyaránt – mondta Benedikt Károly, a Duna House PR és elemzési vezetője...

TÖBB KEVÉSBÉ NEVES ISKOLA KÉNE, AHONNAN JÖNNEK A DIÁKOK – ÍGY LÁTJÁK AZ EGYETEMEN A SAJÁT UTÁNPÓTLÁSUKAT

G7 / PODCAST
Szerző: HOLTZER PÉTER
2024.06.29.


„Lehet, hogy annak kellene jobban működnie, hogy akár egy kis faluból a nagyon tehetséges gyerek el tudjon jutni egy olyan középiskolába, ahol aztán fel tudják készíteni arra, hogy magas tudással tudjon bekerülni az egyetemre. Ezért talán teszünk is valamit, hiszen van egy Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program, ami nagyon sok középiskolát ér el, és ezek a középiskolák rendre jól is szerepelnek a felvételi számok alapján” – mondta Hafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra új részében.

Hogyan látja a Semmelweis Egyetem mostanában az egyetemre felvételizőket? Mennyire koncentrálódnak a felvételizők egyre kevesebb és „elitebb” középiskolára? Miben tud a Semmelweis Egyetem a közoktatással együttműködni az egyetemi oktatásnak megágyazó alap- és középfokú oktatás javítása érdekében? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a podcastban, amelynek Hafiek Andrea és Benyó Zoltán, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a vendége.

Az egyetem tehetséggondozó programja keretében a partneriskolák a diákoknak nyílt napot szerveznek, az egyetem folyamatos kapcsolatban áll az iskolával, a pedagógusokkal és a részt vevő gyerekekkel. „Személyes tapasztalatból tudom mondani, hogy leginkább azon múlik, hogy a gyereknek van-e esélye felkészülni, hogy milyen a tanára. Elképzelhető, hogy az iskola nem tudja megfizetni a vegyszereket, de ha olyan a tanár, akkor szerez. A legjobb példa a váci Boronkay, ami egy technikum. Van egy elképesztően lelkes biológia tanár, aki szervezi a csapatot. Tavaly kilencen kerültek be a Boronkayból” – mesélte Hafiek Andrea...

ORBÁN BEVESZI BRÜSSZELT – CSAK NEM ÚGY

VÁLASZ ONLINE
Szerző: MAGYARI PÉTER
2024.07.01.


Egy elszigetelt, mindenkivel vitázó kormány mától az EU elnöke. Igen, a magyar. A feladatok itt jórészt technikai jellegűek, ám a versenyképesség erősítése lenne a magyar program fő motívuma. Csakhogy addig nem lehet nagyot álmodni, amíg vitatjuk, hogy az EU egyáltalán mit tehet meg. Ezt pedig a magyar kormány vitatja ugyan a leghangosabban – de egyáltalán nem csak ő. Egy identitásában bizonytalankodó hatalom nehezen versenyezhet a kínai totális állam erejével és Amerika végtelen hitelkeretével.


Július elsejétől fél évig Magyarország kormánya vezeti az Európai Unió Tanácsának üléseit, azaz megkezdődik a magyar elnökség.

Az előző Európai Parlament tavaly nyáron nagy többséggel elfogadott egy határozatot, amiben felszólította a Tanácsot, hogy ne engedje a magyar kormányt ebbe a fontos pozícióba kerülni, és az EP-s szavazás előtt a német kormány EU-ügyi államtitkára is így beszélt: „kételkedem abban, hogy Magyarország képes lehet egy sikeres elnökséget végigvinni”.

Ezek a tavalyi nyilatkozatok nem gördítettek akadályt az elé, hogy hétfőtől a miniszterek, államtitkárok és diplomaták üléseit a magyar résztvevők vezessék. Ahogy egy szomszédos tagállam egyik diplomatája lapunknak fogalmazott: „Igazából senki sem aggódik komolyan a magyar elnökség miatt, ez alapvetően technikai szerep. Az elnök nem tud döntéseket kikényszeríteni, legfeljebb késleltethet néhányat a napirend variálásával. Ez pedig önmagában nem katasztrófa, januártól jön a következő elnökség, és akkor majd szavazásra bocsátják a kérdést.”

Bóka János magyar EU-ügyi miniszter konstruktív együttműködést ígért mindenkivel, a hivatalos budapesti nyilatkozatok szerint nem készül balhékra, provokációkra a magyar kormány. Ráadásul, ahogy arról a tavaly az elnökségi készülődésről szóló cikkünkben is írtunk, nincs túl sűrű jogalkotási programja ennek a félévnek: mire rendesen dolgozni kezd az új parlament, és mire működni kezd az új Bizottság is, alig marad két hónap az érdemi munkára, és annak a végét is elveszi majd a karácsonyi szünet...

SZÉKY JÁNOS: ÁLMODOZÁSOK KORA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2024.06.28.


Vannak fontossági sorrendek, egészséges országban például a kormányzati munka két legfontosabb területe a gazdaság- és a külpolitika. A kormány szurkolói ennek jegyében két hírnek örülhettek június közepe óta.

Az egyik, hogy az Eurostat legújabb jelentése szerint Bulgária is megelőzte Magyarországot a háztartások tényleges fogyasztásának listáján, a magyarok tehát átlagosan a legszegényebbek az Európai Unióban. (Mindez úgy, hogy az államadósság nálunk 76, a bolgároknál 33 százalék, az állami kiadások aránya pedig nemhogy a bolgárnál, de még a németnél és a svédnél is nagyobb, azaz elvileg az adófizetők és a külföldi hitelezők/segítségnyújtók világsok pénze szóratik ki az ablakon.)


A másik hírcsomag lapzártáig legérdekesebb darabja az, hogy az EU talált egy jogi kiskaput, amivel megkerülheti Magyarország vétóját az Ukrajnának szánt fegyvervásárlásban, ezzel összefüggésben jegyezte meg Josep Borrell, hogy az egész azt mutatja, milyen szoros a kapcsolat Budapest és Moszkva között. Korábban Giorgia Meloni olasz miniszterelnök hasonló meggondolásból, könnyed eleganciával utasította vissza Orbánt, aki bevitte volna a Fideszt az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójába (ráadásul nyíltan vállalja a szerepet, hogy a konkurens Kína eladósodott, azaz lekötelezett kereskedelmi ügynöke legyen az európai piacon).

„Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok” – figyelmeztette Orbán Viktor a külföldi diplomatákat 2011-ben, és kövessük intését mi is. Mond mindenfélét, de Magyarországból mostanra az Európai Unió szegényházát csinálta, a nemzetközi színtéren pedig szégyellni való rongyot.

Egészséges országban ez annyit jelentene, hogy a kormányzás totális csőd. Egészséges (= demokratikus) országban a kormány belebukna. Magyarországon lényegében meg se kottyan. Az első olyan országos választáson, június 9-én, ahol a publikum értékelhette a kormányzat aktuális teljesítményét, a Fidesz–KDNP tizenkét százalékkal több szavazatot kapott, mint 2019-ben, és arányos rendszerben több mandátumot szerzett, mint az ellenzék együttvéve. Ez az eredmény országgyűlési választáson elég volna az újabb kétharmadhoz. Nemcsak a Nézőpont Intézet mondja, hanem tény, utána lehet számolni.

De abban az elméleti esetben, ha a magyar közvélemény kellően nagy százaléka érzékelné is, hogy mennyire pocsék a kormányzás, vezethetne vajon az a kormány bukásához? Hát nem. Először is, mert Magyarországon sem a közvélemény, sem a többi párt, sem pedig a saját párt konkurens tényezői nem kényszeríthetnék a kormányfőt arra, hogy lemondjon. A közvélemény olyan mélységig van manipulálva, amilyen demokráciában nem lehetséges; a parlamenti ellenzék tehetetlen statiszta egy csicsás díszletben; a kormányzó párt meg vezérelvű, s a vezér gondoskodott róla, hogy ne legyen semmilyen, saját támogatással bíró konkurenciája. Különben miért is lenne, ha a vezető klikk a maga – kit érdekel az ország? – szempontjából sikert sikerre halmoz. Konkrétan: mivel Orbán Viktor célja a hatalom szilárd megtartása és a vagyonfelhalmozás, és ezt nem veszélyezteti az ég egy világon semmi, nincs oka rá, hogy olyan apró működési zavarok miatt lemondjon, mint a nép anyagi tengődése és az ország förtelmes erkölcsi lerongyolódása. (A szellemi lerongyolódás egyenesen a hasznára van a vezetőnek.) Előrehozott választásoknak az ő szemszögéből semmi értelme, kivárhatja 2026-ot, és mivel a választási törvény kétharmados, neki pedig kétharmada van, még idejében úgy módosíthatja a szabályokat, hogy azok neki kedvezzenek. Az ellenzék meg tehet neki egy szívességet, ahogy a múltkor is tett, amikor zokszó nélkül elfogadta a 2020. decemberi törvénymódosítást, és a következő tizenöt hónapban ehhez igazította cselekvését, összefogott mindenben és mindenáron, a pártok feladták párt mivoltukat, hozzájárulva saját tönkretételükhöz.

E művelet eredménye meg is mutatkozott a mostani EP-választásokon. A kormány semmilyen hibás, sőt bűnös szakpolitikába nem tud belebukni, mert ilyen a rendszer...

PATRIÓTA MEGVÁLTÓ

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.07.01.


Tegnap született, illetve előtérbe került egy fogalom, ami mostantól nagy valószínűséggel mindenhonnan ömleni fog, és úgy elveszíti – ha már meg nem történt – jelentését, mint az összes, amit a Fidesz (Orbán) összetaknyozott. Mint a nemzeti, vagy a család vagy akármi. Erre a sorsra kezdett jutni tegnap a „patrióta”, amit kínjában Orbán önmagában felfedezett, és tele is ordította vele a világot.

Még „patrióta kiáltvány” is született, amely hosszan taglalja az összes hülyeséget, ami mostanában a kedves vezető fejében bolyong, komolyságáról azonban csak annyit, hogy az is szerepel benne, ne vonják meg tőle a vétójogot, és kapja meg mind a sok uniós pénzt, ami azért nem jön, mert az Unió ellensége, s egyben ráadásul a saját hazájáé is. Nehéz belátni, miként passzol ehhez a patriotizmus, leginkább sehogy.

Nem is az a cél, hogy igaz legyen a tartalma, hanem jól beláthatóan és egyszerűen fogalmazva, hogy róla szóljanak a hírek, amit – valljuk be – tegnap sikerült is elérnie, de ez momentán olyan ötperces hollywoodi hírnévnek tűnik, vagy még annyinak sem. Ez az egész egy kétségbeesett kepesztetés végeredménye a kedves vezetőtől, akit az elmúlt napokban sorra utasítottak vissza még a széljobbos haverjai is, tehát gründolni kellett magának egy társaságot.

Ez, ami sikerült, nem nagy, de annál szagosabb. Hárman vannak benne. Orbán, a bukott cseh Babis és a méltán rossz hírű osztrák szabadságpártos Kickl, ők hárman lettek a patrióták. S az az érdekes helyzet állott elő, az esti futballmeccs szünetében, az egy perc gyűlöletben hiába mondták azt, hogy frakció alakult, ez csak egy nyomorult szövetség, ám mivel Orbán benne van, annál hangosabb. A kedves vezető tegnap már a történelem lapjain látta magát.

Idézzük a megváltót magát: „1989-ben, a berlini fal leomlásakor kezdődő korszak most zárult le, az európai parlamenti választással. Ennek keretében jön létre az új európai frakció, ami meg fogja változtatni az európai politikát”. Mint látjuk, kis híja van annak, hogy az oroszok hazazavarása után a nevezetes falat is enkezével bontsa le a kedves vezető, amiből kitetszik, hogy eddig sem volt túl szerény, most azonban már meg is zavarodott.

Elveszítette úgymond a valóságot. Akkor is, amikor azt jelentette ki, ők hárman lesznek a legerősebb szövetség a sorosisták ellen az Unióban, csak azt felejtette el közölni, hogy jelenlegi állapotukban az Európai Parlament négy százalékát képviselik, és még kellene szerezni tagokat négy másik országból is. A legszebb az egészben, hogy olyanokkal számol Orbán, akik előtte két nappal ajtót mutattak neki, azaz, így dübörögnek ők hárman a hídon.

Az is lehet – és nagy valószínűséggel kitapossa a kedves vezető, mert most ez tűnik számára a legfontosabbnak ahelyett, hogy az országot igazgatná -, szóval biztosan beszippant még pár alakot, akik ugyanúgy sehová sem kellenek, mint ahogyan ő sem, azaz, a végén még lehet egy mini frakciója, aminek az élén kukorékolhat, de ennél több nem néz ki neki. Viszont, mint látjuk, ez az egész már most is úgy van eladva, mintha Orbán Európa élén állana...

TÍZ ÉV ALATT A SZERENCSEJÁTÉK ZRT. TÁMOGATÁSAINAK 61 SZÁZALÉKA LANDOLT A FIDESZHEZ KÖTHETŐ SZEMÉLYEKNÉL, CÉGEKNÉL, SZERVEZETEKNÉL - ROKONOK, ZENÉSZEK, MÉDIASZEREPLŐK IS JÓL JÁRTAK

NÉPSZAVA
Szerző: FRANK ZSÓFIA
2024.07.01.


A Szerencsejáték Zrt. kicsivel több mint 15 milliárd forintos támogatásaiból csaknem 9,2 milliárd vándorolt a NER kegyeltjeihez 2015. február és 2024. május közti időszakban – derült ki lapunk összesítéséből. Tehát a szétosztott pénzek 61 százaléka került olyan személyekhez, szervezeti-, egyesületi elnökökhöz, akik nyíltan támogatják a Fideszt, esetleg rokonuk, ismerősük a kormánypárt színeiben politizál, vagy olyan szervezetek, egyesületek, melyek üzenetei, kutatásai gyanúsan egybevágnak a kormány éppen aktuális üzeneteivel, érdekeivel. (Az összesítés a nettó, tehát ÁFA nélküli összegeket tartalmazza).

Az állami tulajdonban lévő Szerencsejáték Zrt. leánycége, a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. minden hónapban közzéteszi a listát arról, hogy kik kaptak adományként, vagy szponzorálási szerződés formájában 5-10, de akár több száz millió forintot. Szponzorációs szerződések esetén arról van szó, hogy egy támogatott cég valamilyen formában (rendezvényen, mozgóképen, honlapján) közzéteszi a Szerencsejáték Zrt. logóját, esetleg nevét, mint támogatót. A támogatottak körében jelentős összeget kapott például Deutsch Tamás testvére, Deutsch Péter. Az Élményliget Kft., ahol Deutsch Péter cége (Ad-Wiser Szolgáltató és Tanácsadó Kft) kisebbségi tulajdonos, összesen 125 milliót kapott, míg a Sport&Event Sportügynökség Kft., ahol szintén az Ad-Wiser Szolgáltató és Tanácsadó Kft.-n keresztül kisebbségi tulajdonos a Fideszes EP-képviselő testvére, 50 milliót. Utóbbi cég esetén érdekes adalék, hogy az Ad-Wiser tagsági jogviszonya az Opten cégnyilvántartó adatbázisa szerint 2021 májusában kezdődött, az első támogatás pedig 2021 júniusában érkezett a Sport&Event Sportügynökség Kft.-hez...

ORBÁNIZMUS ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLRVELE

444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2024.06.01.


Magyar és európai foci. Biden tudatos külpolitikája és pánikos belpolitikája. Egy új TGM. A hétvége cikkei.