KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: NEUMANN GÁBOR 2024.06.29.
A Hetes Stúdió 2024. június 29-i adásában Neuman Gábor Bolgár Györggyel, Ferencz Gábor gazdasági újságíróval, a Zugló TV volt főszerkesztőjével, valamint Nagy Gáborral, a HVG vezető szerkesztőjével beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
Lengyel László: A háború legfontosabb és legrégebbi tanulsága, hogy kiszámíthatatlan, hogy amikor Putyin néhány napos katonai műveletet tervez, akkor akarva-akaratlan hosszú háborút indít el. És ez a háború forgandó, mert hol az orosz, hol az ukrán oldal látszik győztesnek (Joseph S. Nye, Jr.: Old and New Lessons from the Ukraine War. Project Syndicate, 2024. 06. 04.). 2023-ban Putyin Oroszországa érezhette meg a „halál szelét” az ukrán offenzíva sikere és a Prigozsin-lázadás idején, 2024 tavaszán pedig Zelenszkij Ukrajnája, az amerikai támogatás elmaradása és az orosz ellenoffenzíva hatására. Mit jelent ebben a felőrlővé váló háborúban az orosz hadigazdaság kiépülése, és mit az új nyugati fegyverek beérkezése illetve a hatótávolság megnövelésének engedélyezése Ukrajna számára? Mi lehet az orosz és mi az ukrán hadicél? Szenes Zoltán: Oroszország hosszú távra játszik, nem nagyon törődik a veszteségekkel. Teljesen elveszítette már a háborút elindító 280 ezer fős, jól felszerelt, profi szárazföldi erejét. Ezt létszámban tudja pótolni egy ideig – a Harkiv irányába támadó, 30-40 ezer fős hadtestet most hozták létre az újjáalakított leningrádi katonai körzet csapataiból –, de az új erők harcképessége már messze nem olyan, mint a háború előtt volt. Az oroszok bevallottan elveszítettek több százezer katonát és 16 ezer harci-technikai eszközt. Bár erőfeszítéseket tesznek a haderő megújítására, a technikai veszteségek pótlására, az új politikai célok megvalósítása – az ukrajnai háború megnyerése, felkészülés egy NATO-elleni összecsapásra – még békeidőben is nehéz lenne, nemhogy háború idején. Hiába követelnek az orosz „héják” hárommillió fős mozgósítást, ha nem tudják a bevonult állományt felszerelni.
Az orosz hadipar állami kézben van. A katonai doktrína szerint teljesen önállóan kell biztosítania a fegyveres erők ellátását. A kormányban miniszterelnök-helyettes felügyeli, és az új védelmi miniszter, a közgazdász Andrej Belouszov is kiemelt feladatként kapta a hadiipar megújítását és modernizálását. A hadiipar mindent tud gyártani, a Kalasnyikovtól a nehéz harci-technikai eszközökön át az űrállomásig. A háború kirobbanása után már 2022 augusztusában bevezették a hadigazdálkodást a védelmi iparban, folyamatos termelésre – napi 24 óra, heti hét nap – álltak át. A katonai igények kielégítése elsőbbséget kap a gazdaságban. Egy éve folyt már a háború, mire kidolgozták a „hadiipari szuverenitás” helyreállításának tervét. A hadiipar lassan magára talált, bizonyos területeken (pl. drónok) a gyártás felgyorsult, más területeken már kisebb mennyiségű fejlett harceszközöket tudtak előállítani. A tömegtermelésben – lőszerek, rakéták, régi típusú harcjárművek felújítása – nagyot léptek előre, mert a központi irányítással az iparban sikeres konverziót – gyárak termelésének átállítása katonai termékek gyártására, haditechnikai eszközök felújítására – tudtak végrehajtani. A high-tech fegyverek gyártása is újraindult, amit a harctéri technikai veszteségek összetétele, illetve a stratégiai bombázásban részt vevő repülőeszközök típusai bizonyítanak. Ebben – az amerikaiak szigorú ellenőrzése ellenére – a kínaiak segítik az oroszokat ún. kettős rendeltetésű eszközök és anyagok szállításával. Bár az orosz vezetés optimista, a hadiipar teljes újjáépítése, haditechnikai szuverenitásának helyreállítása még éveket vesz igénybe.
Ukrajna még nehezebb helyzetben van. Katonai veszteségei hasonlóak Oroszországéhoz (300 ezer katona, 6500 db harceszköz), az utóbbi félévben elveszített területekkel együtt az ország területének 19 százaléka került orosz kézre (a korábbi legnagyobb 25 százalékkal szemben). Egyfajta állóháború alakult ki. A Harkiv felé támadó oroszokat megállították, Donyeck megyében az oroszok lassan haladnak előre, délen stabilizálódtak a frontvonalak. Az orosz légierő naponta támadja az ukrán célpontokat, a kritikus infrastruktúra óriási károkat szenvedett (a villamosenergia-szolgáltatás mintegy 40 százalékos kapacitással tud csak működni). Az ország működtetése egyre nehezebb, a helyreállítási munkák mintegy 500 milliárd dollárt igényelnek. Az ukrán fegyveres erők legnagyobb problémája a létszámhiány; egyre nehezebb friss állományt küldeni a frontra. Mintegy 800 ezer katonát tartanak fegyverben (az oroszok 700 ezret), akiknek a váltása egyre nehezebb. Május 18-án új mozgósítási törvényt fogadtak el, 25 évre levitték a frontra küldhető fiatalok életkorát, bevezetik a középiskolások katonai előképzését. Az utánpótlási igényt oroszos „trükkökkel” próbálják kielégíteni: külföldi légió megerősítése; toborzás börtönökből (az első 20 ezer fő rekrutációja megkezdődött); nők önkéntes katonai szolgálatának engedélyezése (7500 katonanő szolgál jelenleg); külföldre menekült férfiak hazakényszerítése, amitől 70 ezer fős bevonulást várnak. A fronton harcoló katonák átlagéletkora tavaly decemberben 43 év volt. A személyi utánpótlás helyzetén nehéz változtatni, az átcsoportosítások, a meghagyások rendjének átalakítása, a sorozást elkerülők elleni erőszakos fellépés nem teszi szimpatikusabbá a katonai frontszolgálatot. Ukrajna politikai célja a stratégiai védelem, erre Zelenszkij elnök tavaly novemberben adott parancsot...
Ahelyett, hogy a Transparency a feladatait látná el, küzdene a korrupció ellen, most azt a hat oldalas levelet olvassuk, amely a Szuverenitásvédelmi Hivataltól érkezett – összegezte a szervezet jelenlegi tevékenységét Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója a KlikkTV Mélyvíz című műsorában. Felidézte, hogy most is áll egy, a közbeszerzési hatósághoz beadásra váró eljárás iránti kérelem, mert szerintünk a Mol, illetve annak hulladékos leánycége a MOHU törvénysértő módon jutott hozzá 35 évre a hulladékkoncesszióhoz, és ehhez megszerezték közérdekű adatigénylési perekkel az adatokat, most következik, hogy ezt bizonyítékokkal alátámasztva, megosszák a hivatallal.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal 62 kérdést küldött, és a jogi igazgató most azt osztályozza, melyikre nem szabad válaszolni, mert nem is tehet fel ilyen kérdéseket a hivatal, és melyek azok, amelyekre a válasz nagyon egyszerű, kézenfekvő, mert a honlapjukon eleve megtalálható. „Ez egy ügyes kis játszma, mert amíg ezzel foglalkozunk, addig sem a hatalom korrupcióján rágódunk.”
Izgalmasabb az a kérdéscsoport, amely nem található meg a honlapon és abban számlákról, elszámolásokról, pénztári kimutatásokról érdeklődnek, a minket támogató szervezetekkel kötött szerződések és más hasonló iratok megismerésére irányulnak, de ezeket, még ha akarnánk sem tudnánk kiadni – tette hozzá Ligeti Miklós. „De nem is akarjuk, mert mi megkérdőjelezzük a Szuverenitásvédelmi Hivatal legitimitását, úgy gondoljuk, nincs rá szükség, és a magyar Alaptörvénnyel nem is egyeztethető össze, hogy ilyen van, de a részletes pénzügyi elszámolási adatokra csak a törvényben erre kifejezetten felhatalmazott hatóságok, az adóhatóság, az ügyészség, a rendőrség jogosult, hiába kíváncsi a Szuverenitási Hivatal.”...
Itt a nagy, nemzeti egység: egymásnak dobálja, együtt nyomkorássza végre a „független sajtó” feliratú stresszlabdát Orbán Viktor, Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc! Volna persze más megoldás is a problémáik kezelésére. Vélemény.
Micsoda hét! Micsoda nagyszerű hét! Jó, jó, a válogatott kiesett, de mi az ahhoz képest, hogy megvan végre az oly’ régóta áhított nemzeti egység. Mostantól a turáni átok sem veri a magyart, dús áldás száll Magor lányaira, fiaira, együtt legelészik a farkas és a bárány, szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör… Igen: 2024 júniusának utolsó napjaiban eljött a történelmi pillanat, amikor Orbán Viktor, Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc egy nevezőre kerültek. Megszületett az egész nemzetre kiterjedő óriáskoalíció!
S hogy mi hozta össze? Hát a felismerés. Annak felismerése, hogy minden bajok okozója: a független sajtó!
Mint mindenben, ebben is Orbáné az elsőség, de a héten felzárkózott hozzá Magyar és Gyurcsány is. Már amennyire tehették így, kívül a hatalom sáncain. Olyat egyelőre sajnos utóbbiak nem engedhetnek meg maguknak, amilyet a kormányfő igen, aki hivatalt állított fel körmös Bauerek elhivatottságával megáldott káderrel az élén, hogy aztán most – minden előzetes hazugság ellenére – szépen vegzálni is kezdjék a sajtót. A szöveg ugye az volt, amikor a hivatalról szóló törvényt elfogadták, hogy a média nem érintett, hát hiszen nem is szerepel benne, de nem volt nehéz átlátni a szitán. Át is láttunk rajta, megmondtuk előre, hogy ez lesz, több sajtótermékkel együtt.
Ugyan a Válasz Online nem pályázik külföldi forrásokra (belföldiekre sem, hiszen, innen is köszönet érte, olvasóink támogatásából működhetünk, így aztán teljesen függetlenek lehetünk bel- és külföldi gazdasági, politikai befolyástól),
szolidárisak voltunk és vagyunk azokkal, akiket az imperialista Nyugat ügynökének és a nép ellenségének próbál beállítani a nemzeti bolsevizmus kifejezetten erre szakosított hivatala.
Szóval a most, elsőként megtámadott Átlátszóval is – mínusz persze Hont András. (Bodoky főszerkesztő mindenesetre talán hasznát veheti végre, hogy alkalmazza a fideszes megmondók Schiffer András melletti másik kedvenc „ellenzékijét”, aki maga is megafonosoknál hangosabban szokott „függetlensajtózni”: egyébként nagyon tisztességes írásában a hithű orbánista Skrabski Fruzsina is felhozza érvként, hogy többek között azért sem kellene nyösztetnie a hivatalnak az Átlátszót, mert ott dolgozik a Magyar-gyűlölő Hont is. Hátha ez hatni fog.)
Eddig persze semmi új nincs ebben. Előre a putyini úton. (Most fúrta meg például Orbán Viktor, hogy az EU elítélje Moszkvát, amiért Putyin betiltott 81 európai médiumot.) Csak a szokásos. Bandukolunk mi már ezen a pokolba tartó országúton egy ideje – ezért igazán nem érte volna meg billentyűzetet ragadni.
Csakhogy a héten a „független sajtó” feliratú stresszlabdáért bejelentkezett a másik két főfigura is. Most már egymásnak dobálják, felváltva nyomkorásszák...
Emmanuel Macron 2017 óta tartó elnökségének legmegosztóbb döntését hozta azzal, hogy az európai parlamenti választás után, amelyen pártja, az Újjászületés (RE) leszerepelt, és a Nemzeti Tömörüléstől (RN) messze leszakadva lett második, feloszlatta a parlamentet és előrehozott választást írt ki.. Bár az ő hatalma nem forog kockán, az Ötödik Köztársaság történetében először fordulhat elő, hogy szélsőjobboldal alakíthat kormányt.
Gabriel Attal miniszterelnök a hírek szerint arra kérte, hogy menessze őt, csak a törvényhozáshoz ne nyúljon, ám az államfő hajthatatlan maradt. Azóta Emmanuel Macrontól eltávolodtak szövetségesei, köztük Édouard Philippe a Horizontok nevű párt elnöke, vagy Francois Bayrou, a centrista Modem vezetője. A választás kétfordulós, június 30-án és július 7-én tartják, a kormányzó többséget támogatók nem értik, mi szükség volt rá, hiszen Franciaországot szinte átadja a szélsőjobbnak. Ha a RN kormányfőjelöltje, a mindössze 28 éves Jordan Bardella abszolút többséget szerezne és miniszterelnök lenne, ugyan nem lenne Franciaország teljhatalmú ura, hiszen elnöki köztársaságról van szó, de akadályozhatja például Ukrajna támogatását, az ukránok kiképzését, vagy fegyverek szállítását az agresszió sújtotta országnak.
Az elnök lépése után sokan úgy érezték, mintha egy politikai témájú televíziós sorozatba csöppentek volna. A francia politikai élet kezd szétesni, mintha egy gyászos végű fikció válna valóra. – Ez egy Netflix-sorozatot idéző feloszlatás volt – vélekedett Rapha Oblorca esszéíró és kommunikációs szakértő. – Az elnök ki akarta használni a sokk hatását, és egy olyan történetet akart bemutatni, amely képes az egész országot mozgósítani a valóság narratív konstrukciójának keretein belül" - mondja. A probléma az, hogy a mindentudó narrátor, akit Macron testesít meg, már nem rendelkezik elegendő tekintéllyel: nem képes egyesíteni a demokratikus erőket a szélsőjobbal szemben. A RN illusztris alakjától, Marine Le Pentől már nem tartanak a franciák, nem gondolják azt, hogy pártja hatalomra kerülése után Párizs elindul az enyészet útján.
Akad azonban egy másik feltételezés is. Macron célja valójában éppen az, hogy lehetővé tegye a kormányzást a Nemzeti Tömörülés számára. Az olasz anyától és algériai apától származó Bardella mutassa csak meg, mire képes a mostani gazdasági helyzetben, amikor hatalmasra duzzadt az államadósság.
Most még meg lehet fékezni a szélsőjobb teljes előretörését, hiszen az államfőt nem lehet megkerülni. S a következő, 2027-es elnökválasztásig talán lehull a lepel, kiderül az, hogy a szélsőjobb csábító széruma nem jelent megoldást az ország gondjaira...
A szélsőjobboldal franciaországi pártjának, amely minap nagy fölénnyel nyerte meg az európai parlamenti választásokat, jó esélye van arra, hogy a ma kezdődő parlamenti választáson is átütő sikert arasson és kormányra kerüljön. Ha patthelyzet alakulna ki, hónapokba telhet a kormányalakítás, előre nem látható kimenetellel. Mindkét esetben polgárháborús légkör fenyeget – a párizsi olimpiai játékok küszöbén. A francia válság, a szélsőjobb uralma veszélyes folyamatokat indíthat az unióban (Orbán Viktor hasznára is) és megrengetheti az eurót.
A Nemzeti Tömörülés Pártja (RN) 32 százalékot kapott az európai parlamenti szavazáson, szemben Emmanuel Macron most kormányzó pártjának 15 százalékával. A drámai vereség után az elnök – kormánya és az egész polgári tábor elképedésére – egyedül döntött úgy, hogy előre menekül: feloszlatta a Nemzetgyűlést, és rendkívüli választásokat írt ki. Elhatározása mögött a remény állt, hogy a szélsőjobb veszély láttára mind a baloldali, mind a középutas pártok köré tömörülnek majd, megakadályozandó ezt a veszélyes fordulatot. „A nacionalisták és a demagógok előretörése veszélyezteti nemzetünket és Európát, Franciaország helyét a világban”, figyelmeztetett az államfő.
Igencsak félő, hogy a vészjelzés megalapozottnak bizonyul. Az RN-nek most 88 helye van az alsóházban, míg Macron pártjának 169. Ám a felmérések szerint Marine Le Pen tábora a voksok 32 százalékára számíthat, a baloldali pártok Új Népfrontja 26-ra. Az RN-nek így a felmérések szerint 270 helyre van reménye az 577 tagú képviselőházban, ami valamivel kevesebb, mint a többség, de a párt mindenképpen a legerősebb lesz a házban. Ilyen választási eredmény könnyen politikai és gazdasági válságba sodorhatja az országot. Amennyiben egy ilyen párizsi vezetés szabad teret enged EU-ellenes nézeteinek, válságba kerülhet az unió is, hiszen Franciaország a németek után annak második legnagyobb tagja, az európai össztermék hatodát adja és a németek mellett Európa egyik tartóoszlopa. Amennyiben Le Penék rombolni kezdenek, évtizedek integrációs sikerei tűnhetnek el...
Mindig akadnak különös, szókimondó emberek Orbánnal szemben, akik olykor félreteszik a diplomáciai udvariaskodást: mondhatni, ami a szívükön, az a szájukon. Általában belőlük lesznek a fideszes legendáriumban népünk ellenségei, akik nem tisztelnek minket, meg akarják mondani, hogyan éljünk, gendereket, migránsokat reánk erőltető belzebubok. De ezt fölösleges tovább ragozni, hiszen mindannyian ismerjük a véget nem érő sztorit.
Odáig azonban kevesen mennek el, mint Daniel Freund, aki német is, zöld is, és már nagyon régóta pikkel Orbánra, s ezt gyakorta ki is fejtette. Ő még valahogyan nem került plakátra, de jó úton van afelé, főleg, hogy nem átallott húszezer aláírást összegyűjteni csak azért, hogy függesszék fel Magyarország uniós elnökségét, amit abszurdnak tart. Bővebben is indokolja olyanokat sorolva, amiket már unalomig ismerünk, és van még egy plusz mondata.
Voltaképp minden, amit előtte, s amit utána sorol fölösleges és érdektelen, jogállam, európai normák, és minden ilyesmi, ami úgy pereg le a Fideszről, mintha a világon sem volna. Valószínűleg, mert ugyan a memorandumot a rengeteg aláírással Charles Michelnek küldte, de nagy valószínűséggel abban a tudatban, hogy mindenki is olvassa, kérését így indokolja: „nem volna szabad hagyni, hogy a bűnöző magyar vezetés képviselje az Uniót”.
Régebben az ilyesmire szokta az ember mondani, hogy delikát, de ez túl van azon a ponton, Nietzsche papával szólva ez már túl van minden jón és rosszon. Azt nem tudni, Freund úr milyen választ kapott a megkeresésre, vagy kapott-e valamit egyáltalán, arra viszont emlékszünk, jellegéből fakadóan milyen lomha az Unió, azaz, most már nem függesztik fel az elnökséget, bár régebben volt róla szó. Csak nem akartak visítást.
Ennek ellenére, illetve ezen kívül még mintegy desszertként, ami édesség azt mutatja, a kedves vezetőnek milyen híre van a világban, Alexander De Croo, belga miniszterelnök, aki hétfőn átadja a stafétát a mi fiunknak, arra intette az utcai harcost, hogy: „Az elnökség nem azt jelenti, hogy te vagy Európa főnöke”. – Én nem tudom, de, ha Orbán volnék, ami hálistennek nem vagyok, akkor a guta kerülgetne, illetve égne a pofám.
Ez a belga intelem olyan, mintha a debil és infantilis kis kölyöknek mondanák el, attól, hogy nála van a műanyag vödör, még nem övé a homokozó, amiben azonban az a szomorú, hogy más országok miniszterelnökeinek nem kellene ilyen útmutatást adni, mert ők tisztában vannak az alapfogalmakkal. Ez a miénk ezek szerint nem, egyrészt debilnek nézik, másfelől maffiózónak, s ebben az a csoda, hogy meglátták azt, amit mi már rég tudunk.
A legszomorúbb azonban, hogy a belga egy sajtótájékoztatón mondta, amit mondott, és a tudósítások szerint a teremben a megjegyzését „általános derültség” fogadta. Azt nem tudni, hogy ez a szofisztikált leírása annak, hogy hangosan röhögtek, vagy tényleg csak úriemberként vigyorogtak, de ez teljesen mindegy is. Mert mint kitetszik, itt a soros uniós elnökség kapcsán már semmi komoly dologról nincsen szó, a Fidesz azonban veri a mellét...
AMERIKAI NÉPSZAVA Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA 2024.06.28.
Az első Biden-Trump vita az első perctől kezdve a tartalom helyett Joe Biden elnök fizikai állapotára terelte a figyelmet. Biden bizonytalanul és zavartan érkezett meg, a tekintete tanácstalanságot mutatott, mintha nem tudná pontosan hol van. Az este folyamán javult az állapota, de később is aggódni kellett, végig tudja-e mondani, amit akar.
A tartalomról annyi mondható el, hogy Trump a kényes kérdésekre nem válaszolt, fizikailag jó állapotban hazudott, míg Biden rekedt és gyenge hangon, erőtlenül mondott igazat. De ez önmagában nem elég, az estét követően a demokraták pánik üzemmódban találgatták, mit lehet tenni, s Bidennel neki lehet-e menni a választásnak.
Sajnálatos, hogy az egész elnökjelölti vita tartalmáról nincs értelme beszélni, pedig Trump ezúttal is megmutatta, hogy tökéletesen alkalmatlan és veszélyes Amerikára és a világra, mert a figyelem Biden fizikai állapotára terelődött, a visszhang leginkább arról szólt, hogy Trump fizikailag fiatalnak és erősnek, Biden pedig fizikailag gyengének és túl öregnek tűnt.
Még sem a republikánus párt, sem a demokrata párt nem választotta meg, és nem nevezte meg hivatalosan az elnökjelöltjét, az előválasztások alapján azok Trump és Biden lesznek. A vita után az a kérdés, hogy a látottak alapján a demokraták aggódó szárnya valahogyan képes-e elérni, hogy Biden visszalépjen. Ellenkező esetben nem valószínű, hogy leváltható.
A demokrata párt most rendkívül megosztott, és nehéz objektíven állást foglalni, mert nem lehet tudni, hogy Biden valóban milyen állapotban van. Az évértékelő beszédet erősen és a kellő önbizalommal mondta el. A mostani vitán rémisztő volt az állapota, főleg az elején, és nem lehetett biztos a néző, hogy nem szakad-e meg a vita. Egyszer el is akadt.
Egy biztos, abban a hangnemben, ahogy John King a CNN panelbeszélgetésén kivégezte Bident, az méltatlan, igazságtalan és embertelen. Mert Biden egy demokrata, tisztességes ember, igazat mondott, Trump után ő tette Amerikát normálissá megint, Trump pedig egy kriminális őrült hazudozó diktátor. Kérdés, hogy fáradt volt vagy beteg, esetleg túl öreg?
Ha Biden túl idős, akkor sem lehet róla ilyen embertelen módon beszélni. A kérdés az, hogy Joe Biden miért volt ilyen gyenge és bizonytalan, milyen az egészségügyi és a mentális állapota. A másik kérdés, hogy az amerikaiak mennyire bíznak meg abban, hogy Joe Biden alkalmas a hivatala ellátására, és szavaznak-e rá azért, hogy ne Trump legyen az elnök.
A tét óriási, mert Trump újraválasztását meg kell akadályozni, erre azonban a demokrata pártnak nincs vitán felül álló jelöltje. A hírek szerint Biden makacs, nem ismeri el, hogy a fizikai állapota miatt nem alkalmas. Kamala Harris alelnök a CNN-ben tiszteletre méltóan megvédte, hogy nap mint nap látja dolgozni és nagy teljesítmény áll mögötte a ciklusban.
Az is igaz, hogy Biden szereplése nem tartalmilag, hanem fizikailag jogos aggodalmakat vet fel, ugyanakkor azok, akik most nekiestek (mint az említett John King), az első perctől kezdve minősíthetetlen kampányt folytatnak ellene. A megnyugtató az lenne, ha a Biden-kampány őszintén megmondaná, mi történt, milyen állapotban van az elnök.
Mert a látottak alapján a szélsőséges republikánusok még az elnöki poszt betöltésére való alkalmasságát is megkérdőjelezhetik a választásig tartó időszakban. Ha lenne megbízható orvosi vélemény, amellyel meg lehetne oldani, hogy Joe Bident kellő tisztelettel rávegyék az indulástól való elállásra, akkor pillanatok alatt kellene találni helyette jelöltet.
A tragikus az, hogy Kamala Harris alelnök népszerűtlenebb, mint Biden. Ennyi idő alatt nem lehet találni és felépíteni egy elnököt, akiben megbízhat egy Amerika. Ha valami tragikus nem történik, s Biden csak képességei alatt teljesített, fáradt volt, akkor nem lesz változás, Bidenre kell szavaznia annak, aki nem akarja Trumpot. Kérdés, mennyien hajlandóak erre...
